Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-29 / 52. szám
Dél-Szlovákia száraz jellegű vidékein az utóbbi években erősen hanyatlott a burgonyatermesztés, ami érinti az élelmezést, takarmányozást, az ipart egy-! aránt. Az ipar ugyan könnyen helyettesít-, heti ezt a nyersanyagot, de kevésbé nélkülözhető a népélelmezésben és az állatok takarmányozásában. A burgonya élelmezési és takarmányozási értékét a tápanyagtartalma, a tápanyagok biológiai értéke, a termés mennyisége és önköltsége határozza meg. Szénhidráttartalma 14 - 25 % között ingadozik. Fehérjetartalma 1 — 3 %-ot, ásványi anyagtartalma pedig körülbelül 1 %-ot. tesz ki. A burgonya tápanyagai könnyen emészthetek. Hasznosítható fehérjetartalma a fontosabb élelmiszerekkel és takarmányokkal összehasonlításban a következő: Tej............................................ 99-100 % Hús vagy tojás . . . . 90— 97 % Szója 88 - 92 % Burgonya . . . . . 77- 80% Árpa .«III, 60 — 70 % Búzaliszt............................ 40— 80 % A burgonya fehérjetartalma teljes értékű, ami nemcsak a jó használhatóságot jelenti, de részben kiegészíti, cmészthetőbbé teszi a gabonamagvak hiányos fehérjeit. Szakirodalmi adatok szerint a kenyérbe adagolt vagy a gabonadarával etetett burgonya a kenyér és a darák fehérjeinek emészthetőségét 10 — 20 %kai emeli. A burgonyafehér^e biológiai értéke tehát hasonló az állati fehérjék értékéhez. Ezenkívül a burgonya fontos C-vitaminforrás a téli időszakban. Átlagos C-vitamintartalma 15—18 milligramm (az almáé 7 — 5, a citromé 100 mg-nak felel meg). Az elmondottak bizonyítják, hogy a burgonya nagyon értékes élelmiszer és takarmány, ennélfogva okvetlenül fontos. hogy terméshozamát emeljük. Dél-Szlovákiában a burgonyatermesztés hanyatlását, az alacsony terméseredményeket a legtöbb esetben a következő tényezők váltották ki: a talajt és éghajlatot nem vették figyelembe a fajták kiválasztásánál; vírusbetegségektől leromlott vetőmagot ültettek és helytelen agrotechnikát alkalmaztak. A fajta megválasztásánál tudnunk kell, hogy milyen célra milyen fajtákat kell választani. A korai és félkorai étkezési burgonyáknál jó tapasztalataink vannak a déli televényesebb talajokon a Bintje és Ambra fajtákkal. A késeiek közül a Carmen étkezési és takarmányfajtával, az ipari burgonyák közül pedig a Tatrankával értünk el jó eredményeket. Többéves kísérletek szerint a hektáronkénti termésátlag Bintje és Ambra fajtáknál 220 mázsa, a Carmen 170 — 300 (a nagyüzemi termesztés négyéves átlaga 245 mázsát adott), a Tatranka hektárhozamának kétéves átlaga pedig 400 mázsát tett ki. A sikeres burgonyatermesztés második sarkalatos követelménye, hogy egészséges gumót ültessünk. A déli szárazabb vidékeken sajnos gyorsan leromlanak a fajták (vírusbetegségek) olyannyira, hogy a 3 — 4 év után rohamosan csökkent a termőképességük. Az ültetőgumó-ellátás egyszerűen megoldható a következőképpen: Ha a szövetkezet 100 hektár területen termeszt burgonyát, akkor évente 3 ha területre ültetőgumót szerez egészséges termelési övezetből, lehetőleg az előző Irta: BARTALOS Menyhért mérnök, a Solaryi Növénynemesítő Állomás dolgozója év szeptemberében. A 3 ha termését ismét vetőmagparcellákon ülteti el körülbelül 15 hektár területen. (Tenyészidöben a beteg töveket eltávolítjuk.) A második éves szaporítás után (hektáronként körülbelül 150 mázsa termést számítva) a harmadik évben már 75 hektáron termelhetünk jó minőségű burgonyát. A burgonya az egészségi követelményekkel együtt nagyon érzékenyen reagál az agrotechnikára. Déli. területeken sikeresen termeszthető a könnyebb jellegű, meleg, úgyszintén a humuszban gazdag vályogtalajokon. Elővetemények válasszunk vagy finom szerkezetű, könnyen korhadó növényeket (gyeptörés, herefélék, borsó, gabonafélék, kobakosok) vagy mélyen gyökerező növényeket (kukorica, cirokfélék, lucerna). Az említett mélyen gyökerező növények után a burgonya élettere a felső talajréteg 60 — 80 cm-éig az előző évről tápanyagokban elég gazdag marad. A burgonya a kész, könnyen felvehető tápanyagokat nagyon meghálálja. Legjobb eredményeket akkor érünk el, ha a szervetlen trágyákat (főleg foszfort és kálitrágyákat) az előző év tavaszán komposzttal vagy tőzeggel bekeverjük, hígított trágyalével megöntözzük és öszszel alászántjuk. Ha nem használunk tőzeget vagy komposztot, a foszfátadagot és a kálitrágyák felét ősszel szántsuk alá. Sohase feledkezzünk meg a burgonya nagy káli-igényéről. Ugyanis a gumó káliumtartalma 0,6 %-ot, a foszfor 0,14 %-ot, a nitrogén 0,34 %-ot tesz ki. Trágyázáskor tehát ehhez igazodjunk. Fontos, hogy a tervezett termés tápanyagszükségletét és a talaj természetes készlete közötti különbséget maradéktalanul pótoljuk. A homoktalajok kivételével burgonya alá az őszi mélyszántásnál mindig használjunk altalajlazítót. A tavaszi talajelőkészítés először az őszi szántás simításából áll, amit hagyjunk simított állapotban. A burgonya ültetésének ideje április első három hetében esedékes. A kora tavasszal elsimított talajt ültetés előtt tárcsásboronával, esetleg kultivátorral 14 — 16 cm mélyen fellazítjuk és porhanyítjuk. A tárcsásborona után, ha a talajösszetétel megfelel, a simítózás elégséges. A simítót lehetőleg a tárcsásboronához kötve járassuk, hogy a talajt azonnal zárjuk, mert ezzel óvjuk a kiszáradástól. A műtrágyák tavaszi adagját — a kénsavas ammóniumot és a kálisó felét — a tárcsásboronálás előtt szórjuk ki. A félkorai és kései fajtákat ültetőgéppel vetjük. A száraz jellegű vidékeken az ültetőgépnek az egyszerűség, gyorsaság és olcsóság mellett nagy előnye az is, hogy a talajt azonnal zárja, óvja a kiszáradástól. Az előcsíráztatott korai burgonyát kézzel ültetjük a kihúzott barázdákban. Ez esetben a komposztot és műtrágyát a kibarázdált talajra szórjuk. A szárazabb jellegű talajokon a félkorai, de különösen a kései fajtáknál nagyon lényeges az ültetés mélysége. Az elültetett gumónak ez elsimított felszíne alatt legalább 10 — 12 cm-re kell lennie-Ez azért szükséges, hogy a burgonya gyökérzete a talaj felszíne alatt mélyebben helyezkedjék el, ahol száraz időben is zavartalan a vízellátás, hosszabb lesz a föld alatti szárrész és gazdagabb a stoloképzódés. Az ültetögép után járassunk simítót, azt követően könnyű simahengert. Kelés idején az apró gyomokat könnyű boronával irtjuk. A tenyészidő későbbi időszakában a gyomosodás mérvének és ■ talaj szerkezetének megfelelően a sorközöket egyszer-kétszer saraboljuk, a sorok gyomtalanítását pedig kézi kapával végezzük. A korai fajták töltögetését jókor kezdjük, hogy a talaj hamarabb melegedjék, ami nagyban hozzájárul a gumókötéshez. A félkorai, de különösen kései fajtáknál a töltögetés csak akkor ajánlatos, ha a burgonya lombozata a talajfelszín javarészét már takarja és a föld elég nedvességet tartalmaz. A töltögetés idejének megválasztása viszonyaink között azért indokolt, mert töltögetéssel nagy felületet adunk a szél és nap szárító hatásának. Szárazság idején, vagy amíg a lombozat nem árnyékolja jelentősen a talajfelszínt, a korai töltögetés végzetes következménnyel járhat a gumóképződésre, vagyis a terméshozamra. Jó burgonyatermést száraz vidékeken csakis ott érnek el, ahol jól gazdálkodnak a talajba raktározódott téli csapadékkal. Száraz időszakban, gumóképzödés idején az öntözést töltögetés előtt végezzük. Nyári záporok után szintén jó hatást vált ki a töltögetés megismétlése, ha a lombozat megengedi, különösen a kötöttebb talajokon. A burgonya szedésének ideje szeptember második fele. Vagyis addig szedjük a burgonyát, amíg az őszi esőzések be nem köszöntenek. Sáros talajból a termést nem tudjuk jól felszedni, legkevesebb egyötöd része a földben marad, a csak a szárazon felszedett burgonya raktározható veszteségmentesen. Szedését gépel végezzük. Az általunk ajánlott ültetési mélységnél azonban nem elégséges a szedögépet egyszer járatni. Ugyanis 300 mázsás hektárhozam mellett a gép egyszeri járatás esetén 190 mázsa kerül felszínre, másodszor 60 mázsát kotor fel; eke vagy kultivátor után 30 mázsa, kétszeri fogasolás után pedig még 20 mázsa burgonya kerül a felszínre. Kiszedés után a burgonyát prizmákba rakjuk. A prizma alapja ne legyen szélesebb 120 — 140 cm-nél. A prizmákat szalmával takarjuk, amit helyenként egyegy ásó földdel lefoglalunk. Teljesen csak akkor földeljük a prizmát, ha az éjszakai hőmérséklet a 0 Celzius fokra süllyed. Takarás előtt, ha a szalma nedves, szárazzal cseréljük ki. Az első földtakaró ne legyen vastagabb 10 — 12 cmnél, de az erős fagyok előtt duplázzuk meg és a szellőző-nyílásokat is csökkentsük. Ha a hőmérséklet —10 fok alá sülylyed, védjük a burgonyaprizmákat szalmatrágyával. Ne feledkezzünk meg a prizma hőmérsékletének rendszeres ellenőrzéséről. Befejezőül meg kell említeni, hogy a kötöttebb talajú vagy a csapadékosabb és hűvösebb vidékeken eltérő a burgonya agrotechnikája. 1 107 I960, április 6. A burgonyatermesztés kérdései a szárazabb jellegű talajokon
