Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-29 / 52. szám
\mMm szemle A SZLOVÁKIÁI .VADASZVÉDECYESOlETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS MELLÉKLETE Kíméletlenül pusztítsuk apróvadunk kártevőit Mögöttünk a tél! A természet kiszámíthatatlan szeszélye az idén különösképpen kedvezett vadállományunknak. Elmaradtak a vadpusztító hófúvások; fergetegok, éhínség, fagy nem tizedelte vadunkat; a törzsállomány mindenütt várakozáson felül vészelte át a telet. Ezzel azonban még korántsem ér véget a vadászgazda gondja, dolga; korai lenne még az örvendezés az idei vadszaporulat várható sikere felett. Apróvadunk — és köztük különösen a fogoly és a fácán — küszöbön levő tenyészideje döntő fontosságú vadvédelmi feladatokat ró ránk, amelyek közül a legsürgősebb: területünknek alapos megtisztítása a veszélyeztető állati kártevőktől. Apróvadunk sikeres tenyésztésének ma ez a legfontosabb előfeltétele. A kártevő állatok — kiváltképpen a tojásrabló szarka és szürkevarjú — éppen tavasszal végzik a legnagyobb pusztítást vadállományunkban, amikor egyegy rablásukkal egész fészekaljat semmisítenek meg. A szárnyas kártevőket tehát fegyverrel, csapdával és méreggel egyaránt ritkítanunk kell, mert haszonvadunk jól áttelelt törzsállománya csak így válthatja be a szaporuláshoz — nem alaptalanul — fűzött vérmes reményeket. A több évtizedes gyakorlat jól bevált útmutatása szerint a szárnyas kártevők eredményes tavaszi pusztításának leghatékonyabb módja a foszforszörpös tojással végzett mérgezés. Ennek szükségességét a jelen esetben még az is alátámasztja, hogy az elmúlt télen aránylag kevés hó volt, s így a havon végzendő — ugyancsak szép eredménnyel kecsegtető — téli mérgezést igen sok területen elmulasztották. Hol mérgezzünk? Erre vonatkozólag a szárnyas kártevők kedvenc tartózkodási helyei az irányadók. Csenderesek környéke, sűrűségek közelsége, fasorok mente és az ismert „beszálló fák“ alatt levő táblák felelnek meg legjobban a mérgezett tojások elhelyezésére, amelyeket a szárnyas kártevők éles szemükkel hamarosan észrevesznek. A mérgezést megelőzőn gondoskodjunk megfelelő mennyiségű üres tojáshéjról, amelyet a területünkhöz legközelebb eső faluból vadőrünk révén fillérekért beszerezhetünk. A tojáshéjak lehetőleg kevéssé sérültek legyenek, tehát figyelmeztessük eladóinkat, hogy azoknak tartalmát a tojás tompább végének kibontásával használják fel (mint a lágytojás fogyasztásakor), hogy ily módon a tojáshéj legnagyobb része sértetlen maradjon. Ugyancsak a mérgezést megelőzőn készítsük el a műfészkeket, amelyekbe azután majd a méreggel megtöltött tojáshéjakat belehelyezzük. A fészkek létesítésére legalkalmasabbak a fentebb már megjelölt kártevő madárfajta-helyeken levő őszi vetések, kaszálók, rétek, amelyekben egymástól 20 — 30 lépés távolságra készítsük el a fészkeket. Ennek a legegyszerűbb módja, ha a bakancsunk sarkával mintegy két ököl nagyságú, enyhén hajló oldalú mélyedést formálunk, amelyet azután füvei, törekkel vagy polyvával egy centiméter vastagon kibélelünk. Vigyünk magunkkal megfelelő mennyiségű, 30 — 50 cm hosszú A szarka fapálcikát is, s mindegyik fészek elkészítése után attól meghatározott irányban (égtáj) és távolságban (3-5 méter) szúrjunk le egy-egy pálcikát, hogy ily Az apróvadat pusztító állatfajok közül legveszedelmesebb a róka. Főképpen apróvadas területen okoz óriási károkat, különösen tavasszal, fészkelés, fiadzás idején. Sok fészakaljat, tojást, csibét és kisnyulat pusztít el. Ennek tudatában mi is nagy súlyt fektetünk e ragadozó irtására. Igaz, nem könnyű dolog a sárgafrakkosokat kilesni és puskavégre kapni, de más mód is akad pusztításukra. így kotorékebekkel, ennek hiányában ásó, kapa segítségével is érhetünk el eredményeket. Mi az utóbbival próbálkoztunk, s mondhatom sikerrel. Igaz, egy hónapig kitartóan figyeltük a rókajárást, kerestük a vackokat. Végre február 28-án siker koronázta munkánkat. Nemcsak ráakadtunk a ragadozókra, de szerencsésen ki is ástuk őket. Megleltük a mamát kölykeivel együtt. Kissé elcsodálkoztunk a mintegy háromhetes kicsinyek láttán, hiszen a rókák csak március második felében, áprilisban vetik kölykeiket, a mi ragadozónk pedig számításunk szerint már február 10-e körül megszaporodott. Ilyen formán még ebben az esetben sem lehet hinni a ravasz rókáknak. Domonkos Ferenc vadász (Nesvady) módon a fészkekre mindig könnyen rátalálhassunk. Ez a megjelölés a kőtelező ellenőrzés miatt is nagyon fontos. A napnyugta táján kirakott tojásoknak a másnap hajnalban éhesen érkező szárnyas kártevők mohón nekiesnek, úgyhogy az aznapi kötelezőleg előírt ellenőrzésünkkor már minden bizonnyal jelentős számú tetemet találunk Ellenőrzésünket végezzük mindig nagy körültekintéssel, mert előfordulhat, hogy a szárnyas kártevők a méreg felvétele után nem maradnak azonnal helyben, hanem csak órák múlva pusztulnak el. Ezért ellenőrzésünket a mérgezés helyének környékére is ki kell terjesztenünk. Nézzük át alaposan a mérgezés helyéhez közel eső vizek partját. mert a mérgezett kártevő kínzó szomjával a vizet keresi. Látogassunk el a szárnyas kártevők ismert „hálófáihoz" is, mert esetleg még ezek alatt is találunk tetemeket. A naponként okvetlenül elvégzendő ellenőrzéshez szükséges, hogy előzőleg pontosan feljegyezzük magunknak a mérgezési helyeket és az elhelyezett fészkek számát, amelyeket azután a leszúrt' pálcikák útmutatásával könnyen megtalálhatunk. A naponként összeszedett tetemeket mély gödörbe ássuk le, vagy, — ami a legcélszerűbb — égessük el. A mérgezett tojásokat két-három napig hagyjuk kint, majd a megmaradt tojáshéjakat, illetve méregmaradványokat gondosan szedjük össze és ugyancsak jó mélyen földeljük le vagy égessük eL Képünkön a kiásott rókacsalád; háttérben a vadászok. 'Ih'wrjfísdfiSMji ín I960, április 6, Sikeres rókavadászat
