Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-29 / 52. szám
Ha valahol érvényes az a közmondás, hogy: „Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát", akkor a méhészetben leginkább, vagyis ki hogyan készíti elő méhcsaládait áprilisban, úgy veszi hasznát májusban. Ebben a hónapban minden méhészeti tudásunkat és erőnket latba kell vetni, hogy méhcsaládjainkat erősekké fejleszszük. A Hasítást, a család népességét a lehető legmagasabbra emeljük, mert az áprilisi kelésü méhek képezik a mézgyűjtő sereget akácra, ez az alapja a méhészetben minden sikernek. Ha a márciusi teendőket elvégeztük és egy családnak legalább 4 — 6 kg a mézkészlete, s a további fejlődéshez, valamint a fiasítás ápolásához elegendő mennyiségű méhvel rendelkezik, s ha a család egészséges, a fészeklépek jók, az anya fiatal és jól petézik, akkor április elején legalább két tenyérnyi széles 4 — 5 keret fiasítása van a családnak. Ha a család ennyivel nem rendelkezik, akkor gyenge és még áprilisban egyesítjük egy másik gyengével. Ne felejtsük el, hogy egy erős család több mézet ad, mint három gyenge. Az egyesítést akkor végezzük, amikor már a gyümölcsfa virágzik és az élet a kaptárban folyamatos. Az egyesítésre kiválasztott két gyenge családból a rosszabb anyát kidobjuk, s ennek fiasításos kereteit a méhekkel együtt átrakjuk a másik családba. A meganyátlanított család 2Ö percen belül megérzi anyátlanságát és könnyen egyesül a jó anyával rendelkező családdal. A fészket melegen takarjuk, mert a Hasításnak 34 fokos melegre van szüksége; hiába melegek már a nappalok, az éjszakák erősen lehűlnek. Minél roszszabb a takarás, annál nagyobb a fogyasztás és annál kevesebb a fiasítás. A fészek bővítése. Ezt a munkát óvatosan végezzük, s csak akkor bővítsük a fészket, amikor arra szükség van. A fészekbővítést úgy végezzük, hogy az utolsó fiasításos keret mellé helyezzük a kiépített keretet a fészek mindkét oldalán. Közbe ne tegyünk üres keretet, paert váratlan lehűlés esetén a fészket kettészakítja. Teljes műlépet csak akkor adjunk áprilisban a családnak, ha a gyümölcsfáról, fűzről, repcevirágról jó hordás mutatkozik. Egyébként várjunk vele, mert az építéshez meleg és sok fiatal méh szükséges. Serkentő etetés. Sok vita folyik arról, hogy mikor kezdjük a serkentést. Tény, hogy a dolgozó méh a peterakástól számított 21 nap múlva kel ki és 14 nap múlva alkalmas mézgyűjtésre. Ha tehát az akác május 20-án virágzik, ez azt jelenti, hogy az április 15-ig lerakott petékből lesznek mézgyüjtő méhek akácra. A serkentő etetést tehát március vége felé meg kell kezdeni. A serkentés sikere abban rejlik, hogy a családnak legalább 3 — 4 kg tartalékméze legyen. Az ilyen családnak minden este két dl (1:1 arányban higított) cukorszirupot adunk, s a fészket melegen takarjuk. Ügyeljünk arra, hogy ki ne törjék a rablás, tehát a röpnyílásra szűkítőket használunk. Ha a gyümölcsfa, fűz és repcevirága elegendő nektárt terem, nincs szükség a serkentésre. De. annál fontosabb a vándorlás. A méhészmesterek még akkor is vigyék el repcére a méheiket, ha semmi'hasznot nem látnának a méztermelésben. A család nagyon sokat fejlődik, s a méhekben korán kiváltja a rajzási hajlamot. Ezenkívül pedig megkétszerezheti a repcemag termését. A méhek itatása. Az itató szélmentes, védett helyen legyen. Állandóan lássuk el vízzel. Az itató deszkáját vagy az itatórácsot minden nap mossuk le, mert beteg méhek is szállhatnak rá és megfertőzhetik az egészségeseket. Luzsica László méhésztanító Tapasztalataim az anyaneveléssel A méhész legfőbb óhaja, hogy szép, jó és tenyészképes anyákat neveljen. Már régebben mébészkedem, sok és különböző tanácsból magam alkotta módszerrel anyákat is neveltem, amelyek igen jól beváltak. A sikert a szakirányú cikkek tanulmányozásának tulajdonítom, ami nélkül lehetetlen az eredményes méhészkedés. Elsősorban ismerni kell a méhet. Vele kell érezni, mert csak így lehet megválasztani a megfelelő tenyészmódot. Eredményeket a méhészkedésben többéves tapasztalat, tanulmányozás és kísérletezéssel érhetünk el. Ismeretes, hogy az egészséges törzscsaládok, illetve a jó tenyészanyag alapja az eredményes méhészkedésnek. Az anyanevelést csak akkor kezdem meg, amikor a család elég népes és mind a költőtérben, mind a mézűrben sok a kelő fiasítás, ugyanis az anya szabadon petézhet, nemcsak a költőtérben, hanem a mézűrben is. A- kilencedik napon az anyanevelés megkezdése előtt a mézűrből kiveszem az anyát és a költőtérbe helyezem. A mézűrt elrekes’ztem, hogy az anya tovább ott ne petézhessen. A nyolcadik napon este az anyát két keretre a fészek közepén elszigetelem. Másnap ezen a két kereten pontosan egynapos petéket találok. A kilencedik napon délben az egész fészket a keretbakra teszem és az anyát eltávolítóm. A mézűr kereteit jól átvizsgálom, hogy ne legyen rajtuk anyabölcső, s azután a költötérben úgy helyezem el a kereteket, hogy közöttük hely maradjon a két frisspetés lépnek, sorrendben a harmadiknál és hatodiknál. Végül a petés keretekről, amelyek a keretbakon voltak, a méheket lesöpröm és a keretet más kaptárakba helyezem. Az anyát, tartalékolom 3 — 5 keretes anyanevelőben. Az ilyen zavarás nagyon fontos az anyanevelésnél. Körülbelül két óra múlva a petés Iépeket minden további nélkül a részekre meghagyott közökbe helyezem. A negyedik nap ellenőrzőm a petés lépeket, a gyenge anyabölcsőket megsemmisítem. A tizennegyedik napon a két anyabölcsős keretet méhek nélkül a mesterséges keltetőbe helyezem.^ Kelés után az anyákat megjelölöm és az előkészített megtermékenyítőbe helyezem. A Hasításra szánt kereteket ajánlatos a hetedik napon más kaptárba helyezni, hogy azok idegen szagot kapjanak. A nyolcadik napon szigetelőbe teszem őket az anyával együtt. Tapasztaltam, hogy az ilyen kereteket az anya rövidesen bepetézi. A törzscsaládot, a tenyészanyag hozzáadását megelőzőleg két nappal hígított mézzel serkentem, s a tenyészanyag hozzáadása után is 7 — 8 napig tovább serkentem. A műkeltető előnye, hogy az anyasejt kivágását nélkülözi, könnyen kezelhetjük és ellenőrizhetjük. Akinek nincs ilyen keltetője, a tenyészanyagot tegye a törzscsaládhoz; a serkentést itt is az említett módon végezzük. Műkeltetőt házilag is lehet készíteni. A méztermés csökkenése, amelyet az anyanevelés okoz, megtérül a jó anya tenyészképessége révén. „ J. P a u c h 1 y A méhek vitaminigénye A méhek vitaminigényéről ellentmondók a kutatások eredményei. Wahl cikke szerint Back újabban megfejtette az ellentmondás nyitját: a méhek bőséges vitamint tartalmazó pempőből álcakorukban annyit raktároznak testükben, hogy később egy ideig nem szorulnak új vitaminra. A kifejlett méhek ezt a raktározott vitamint veszik igénybe. A vitaminhiány csak akkor jelentkezik, ha a tartalék elfogy, s a méhek nem juthatnak vitaminhoz. Ezt kísérlettel úgy állapították meg, hogy a méheket, vitaminban szűkölködő eleségen tartva, fiasítás etetésére kényszerítették. Ha az álcákat bezárt kaptárban frissen kelt és vitaminmentes eleségen tartott munkásokkal gondoztatják, a belőlük fejlődő méheknek nem lehetett vitamintartalékuk. Az ilyen méhek egyik csoportját vitaminos, a másikat vitamin nélküli ejeségen tartották. A vitaminosok garatmirigye kifejlődött és életük hosszabbodott. Ha pedig rendesen fejlődött méhek hosszabb ideig vitamin nélkül éltek, tehát tartalékuk kimerült, ezeknek garatmirigyére és élettartamára is jó hatású volt a későbbi vitamin. ★ ★ ★ f A tojás tárolása Jó raktározással a tojástartósítás veszélye csökken. Többet veszít a tojás egy nap alatt, ha a meleg tojófészekben áll, mintha egy hétig megfelelő tárolással, raktárban tartjuk. * ihfMffttZdfiSií/f 103 I960, március 30. Méhészeti munkák márciusban
