Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-29 / 52. szám
Fajállattenyésztés, szép jövedelem Szépen jövedelmez a fajállattenyésztés a méhészkei EFSZ-ben. Az eladott növcndékállatokon kívül a tejtermelésből származik a legtöbb haszon; 1958-ban és 1959-ben 3000 literes évi tejhozamot értek el tehenenként. Minden tehenük törzskönyvezett. A képünkön látható Mályva nevű tehén a harmadik laktációban több mint 4000 liter tejet adott. A tojás keletkezése A nőivarú baromfi petefészkén található kölesnagyságú, kerek, fehéressárgás petesejtek (a tyúkfélék petefészkén 1500 darabot is találhatunk) az állatok fejlődésének bizonyos szakában nagyobbodni kezdenek, amíg csak el nem érik a tojássárgájának ismert nagyságát. Ekkor nagyság szerinti sorrendben, az egymásutáni napokon egyenként leválnak a petefészekről és belejutnak a tojásvezetőbe. Ha a tojók hím állatokkal párosodnak, ondószálacskákkal telik meg a petevezetőjük és az odakerült tojássárgája azonnal megtermékenyül. A megtermékenyülés pillanatában a tojássárga egész felülete kissé megkeményedik, abba tehát újabb megtermékenyítő anyag nem kerülhet. A hártyaszerú burokban levő tojássárgája közben gurul, csúszik lefelé, s köréje rakódik, csavarodik a petevezető mirigyei által termelt tojásfehérje. A tojássárgájára csavarodott fehérjéből lesz az úgynevezett „jégzsinór“, amely a tojássárgáját központi fekvésben tartja és megóvja a rázkódtatástól. Amikor a tojás leért a kiszélesedő tojástartóba, már eléri a rendes nagyságot. A tojástartóban azután az egész tojást bevonja egy pergament hártya, amely összetartja a tojássárgáját és a fehérjét. A tojás tompább végén ez a hártya kettős falú. Közötte van a „légűr“. Ez a teljes friss tojásban alig fillérnagyságú. Minél öregebb a tojás, annál nagyobb az űr benne. Ennek egyébként az a rendeltetése, hogy a keltetéskor fejlődő magzat számára levegőt biztosítson. A tojástartóban azután az egész tojást bevonja még a vékony és erős mészhéj, amely megvédi és szilárddá teszi a tojást. A tojáshéj vastagsága és színe fajtatulajdonság. A héj vastagsága azonban évszakonként is változik. Nagyobb melegben vékonyabb a tojáshéj, mert ilyenkor a vér mésztartalma kisebb. A tojáshéjon mintegy 7000 apró nyílás van; ezeken keresztül kapja a fejlődő embrió az éltető levegőt és nedvességet. Végül a mészhéjat kívülről bevonja egy leheletfinomságú hártya, amely simává teszi a tojáshéját és megvédi a tojást a hidegtől, szárazságtól és nedvességtől. Egyúttal pedig ez a hártya adja meg a tojás színét is. Ezért nem szabad a tojást nagyon mosnunk, mert mosáskor lejön róla ez a nagyon fontos védőhártya. A tojás teljes létrejöttéhez (a peteleválástól a megtojásig) összesen 24 óra szükséges. Ezért nem tojhatnak tyúkjaink naponta két tojást, ha csak valami oknál fogva az előbbi napi tojás vissza nem maradt a tojástartóban. A tojás súlyának 11 %-a héj, 56 %-a a fehérje, 33 %-a sárgája. A tojás sárgájának az összetétele: 50-52 % víz, 15-16 % fehérje, 30-35 % zsír és 1—2% ásványi anyag. A tojásfehérje 85 % vizet, 12 % fehérjét, 2,5 % zsírt és 0,5 % ásványi anyagot tartalmaz. A tojáshéjnak meg mintegy 95 %-a szénsavas mész. A tojássárgájának és fehérjének értékes anyagát a fejlődő embrió a keltetés alatt használja föl. A tyúktojások általában 50 — 65 gramm súlyúak. Rendszerint a kisebb testű, tojójeliegű állatok tojjék a legnagyobb tojásokat. Emellett a tojás nagysága a takarmányozástól és az állat korától is függ. A jércék tojásai kicsinyek, de fokozatosan nagyobbodnak, mígnem a 30 — 40-ik tojásnál már elérik a teljes nagyságot. ' Azért keltetjük lehetőleg csak a másodéves állatok tojásait, mert ezek nagyobbak, belőlük nagyobb és életerősebb csirkék kelnek ki. Az átmenet nélküli tojáscsökkenés okait azonnal keressük meg. Ezt rendszerint a helytelen takarmányozás, a hirtelen változó étrend, esetleg lappangó betegség vagy az időjárás hirtelen roszszabbodása okozza. Naposcsibék nevelése Lehetőleg márciusi, áprilisi kelésű csibékből egészítsük ki a tenyészállományunkat. Rendszeresen a csibék fele kakas, míg a másik fele jérce lesz, amelyek szakszerű ápolással 180 — 200 nap múlva már tojnak. Ezek a legjobb tojók. A legjobb tojó fajták csirkéi kicsinyek és nincs olyan ízletes húsuk. A naposcsibék átvételére elő kell készülnünk. Az ólakat kitakarítjuk, fertőtlenítjük és kimeszeljük. A helyiséget pedig 18 — 20 fok melegre fűtjük. A padlóra egy-két cm homokot szórunk és rá 2 — 3 cm vastagságban 3 cm hosszúra szecskázott búzaszalmát hintünk. A műanyákat úgy helyezzük el, hogy azok alsó széle a földtől 20 — 25 cm-re legyen. A naposcsibéket megszokás miatt sodronyhálóval vagy préselt deszkalcmezzel 2 — 3 napra a műanya korongja közelébe zárjuk, ahol a hőfok 32-35. Üjabban „telepes fűtéses“ ketrecekben nevelik a naposcsibéket, éspedig a tenyészanyagot 5 — 6 hétig, a selejtezett jércéket és a fölösleges kakasokat értékesítésük idejéig. Nagyon jól bevált a mélyalmos tenyésztési módszer. A csibék átvétele előtt 6-8 nappal a helyiségben kevés szalmát tartalmazó lótrágyát terítünk el. Ezt letapossuk, ledöngöljük, esetleg le is hengereljük. A 25 cm vastag réteg megadja a kellő meleget. Ha megszárad, langyos vízzel locsoljuk annyira, mint amilyen a friss trágya. Gyakran szellőztessünk, és ha a trágya nem fejleszt már gázokat, 3 —4 cm vastagon meghintjük 3 cm hosszú szecskázott szalmával. A törekpolyva nem jó, mert poros. Egy m2-re 15 naposcsibét számítunk. Emellett a nevelési módnál az elhullás rendszerint csak 2 — 3 %, mert a-trágyából a csirke fölcsipegeti a szükséges B|2 vitamint. Ajánlatos műanyával vagy kályhával védeni a csibéket a megfázástól. A trágya felső rétegét naponta gereb- Iyével vagy villával felrázzuk és lesimítjuk. Ha több a trágya, ajánlatos a szecska közé fűrészport, tőzeget vagy más vízfelszívó anyagot keverni. A nagyon szennyes almot ki kell cserélni. A mélyalom mindig száraz legyen. Az itatok helyét is óvjuk az átnedvesedéstől. A mélyalmos nevelés munkamegtakarítást jelent. Egy gondozó több baromfit tud ellátni, ezáltal kevesebb a kiadás. Legújabban az infravörös lámpákat alkalmazzák műanyának. Ennek az előnye, hogy tiszta és szagtalan. Nemcsak meleget ad, hanem a napfényt is pótolja. Viszont az a hátránya, hogy éjszaka a csibék nem tudnak tőle aludni, mert akkor is nappali fényt áraszt. Ez a mód sokkal költségesebb. Egy 70-80 cm oldalhosszúságú háromszögű keret sarkaira erősítjük a lámpákat, úgyhogy az a padlásról csigán függjön. Egy keret, 50 cm magasságban a földtől, 200-250 naposcsibének ad meleget. A csibék növésének arányában szabályozzuk, illetve feljebb húzzuk a lámpákat. Állítsunk be kályhát is. A kis csibéket itt is sodronyhálóval vagy préselt deszkalemezzel 3 — 4 napig közel a lámpához zárjuk, hogy ezt megszokják. R- G. S. I960, március 16.
