Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-29 / 52. szám
A talajjavítás lehetőségei A talajjavítás célja, hogy a természetűknél fogva silányabban termő területeket följavltsuk, jövedelmezőbbé tegyük. Sok esetben a nedvesség okozza a bajt. Ha sok van a talajban, csökkenteni kell. ha kevés, ki kell egészíteni. A csökkentés módjai: a felesleges víz elvezetése, a talaj vízszintjének lejjebb süllyesztése, s esetleg az el nem vezethető víznek az altalaj vízátnemeresztő rétegén keresztül a föld mélyébe történő levezetése. Van ezen kívül még egy külföldön nagyon elterjedt módja: az elpárologtatós. Ez egyszerűségénél fogva már inkább a talajelökészítéshez tartozik. Addig is, amíg átfogó talajjavításra nem kerülhet sor, átmenetileg célszerűen használható a bogárhátú szántás. Lehetséges, hogy az említett módok egyike is elegendő a talaj jobbítására, de az is meglehet, hogy az altalaj geológiai alakulása szerint egyazon területen mind a háromnak alkalmazása szükséges. A legősibb vízszabályozás a nyitott árkon történő elvezetés volt. Ennek hátránya, hogy aránylag a terület nagy százalékát teszi használhatatlanná. Ma pedig gátolja a gépek munkáját is. A nyitott árkok nagy kiterjedésű területe 200 évvel ezelőtt arra ösztönözte az angol farmereket, hogy a fölösleges talajvizet fedett árkokban vezessék el. Az árkok fenekére rőzsekötegeket vagy gömbölyűre csiszolódott folyó- vagy patakköveket raktak. Ezt az árkokból kiásott földdel betakarták. A rözse hézagjai vagy a kövek közei megteltek talajvízzel. A káros vizet árkokba, patakokba vezették el. Az árkot befedték, hogy a szántóföld maradéktalanul hasznosítható legyen. Ügy 150 éve már rozsé és kő helyett alagcsöveket kezdtek használni a szántóföldi talajjavítási munkáknál. A rétek vizenyősségén nyitott árkolással segítettek, mert a rét magasabb talajvízszlntet kíván. A réti árkolások alkalmával általánosan még most is azt a hibát követik el, hogy a kiásott földdel az árkok partját magasítják ahelyett, hogy szétterítenék, vagy a mélyebb foltokat töltenék föl egyenletesen. A felmagasított árokpart magától nem gyepesedik be, hanem gyomtanyává lesz és bizonyos fokig még növeli a hasznavehetetlen területet. A rétek felszíni és allalajvíz-rendezésének megoldása nem olyan egyszerű, mint a szántóföldnek szánt területeké. A réti kaszálók majdnem mind a folyók, patakok mentén terülnek el. Azok a rétek. amelyek kaszálóknak maradnak meg, az őszi esőzések és »a tavaszi olvadás okozta elöntések termékenyítő iszapját jól meghálálják. Ezzel csökkentik a trágyázások költségét. Ezért a folyóvizek szabályozásának tervezésénél ezeket a réteket a gátakon belül, a hullámtérbe érdemes kapcsolni. Ennek előnye, hogy nem kell sem az időlegesen jelentkező felszíni fölösleges víz elvezetéséről gondoskodni, sem az öntözőberendezésről, mert az ilyen rétek talajvízszintje hosszú szárazságban sem süllyed annyira, hogy sarjút ne teremne. Jó segítség ez akkor, amikor kiég a zöldetetésre szánt -vetett takarmány. A nyílt árkok nagy részt vesznek el a termőtalajból, s így a rétnek szánt területen nincs olyan nagy jelentősége az alagcsövezésnek, mint a szántóföldeken. Nem is szoktak sikerülni, mert ha a gyepkivánta talajvízszintet biztosítani akarjuk, akkor a csőhálózatot magasan kell a talajba fektetni. így könnyen bedugulnak a csövek, mert a hézagokat benövi a füvek gyökérzete. Mélyebben fektetve pedig a talaj vízszintje kedvezőtlen az évelő gyepfűvek részére. Nagyobb területen viszont el sem lehet kerülni, hogy az alagcsövek egyrészt magasan, másrészt mélyebben ne feküdjenek. A rét fölösleges felszíni és talajvízének elvezetésére a nyílt árkolásnak azt a módját lehet alkalmazni, amikor az árokoldalak egészen a fenékig hasznosíthatók. Ezt a talajjavítást árokpart nélküli lecsapolásnak nevezik. Lényege abból áll, hogy a kitűzött árokvonalra az árkok falát 1 :0,15 arányú lejtéssel ellaposítják. Vagyis ha például 45 cm mély árokra lenne szükség, akkor az oldalak 3 méterről lejtsenek az órokfenék középvonaláig. így tulajdonképpen nem árkot készítünk, hanem völgyet, amelyet kellően összeválogatott réti fűmag-keverékkel vetünk be, és ezzel a talajjavításnak ez a módja a réten sem csökkenti a termőterületet. Komoly értékű eredményt csak nagy kiterjedésű, összefüggő területen lehet elérni. Szalagföldeken nem lehet a talaj vízszintjét alagcsövezéssel szabályozni. A talajvízszint szabályozását sohasem szabad lecsapolással túlozni! A mezőgazdasági termelés sikerét a mi éghajlatunk alatt — ahol a csapadék eloszlása szélsőségesen változó - a megfelelő szintű talajvíz biztosítja. Öntözéssel segíthetünk ugyan, de minden termőterület öntözésére még nem kerülhet sor. Nem szabad elfelejteni, hogy nálunk, ahol az évi átlagos csapadékmennyisége 480 — 010 mm közt ingadozik, minden lecsapolt víz mezőgazdasági termelésünk szempontjából veszendőbe megy. Ezért meg kell alaposan gondolni még a mocsarak lecsapolását is. Nagyon könnyű technikailag egy mocsár vizét lecsapolni, de ezzel esetleg a mocsár széles környékének elszilcesedését okozhatjuk. A Ahhoz, hogy a rétek füve jól növekedjék és biztosítsa a jó minőségű tápanyag- és vitamindús zöldtakarmányt, rendszeres ápolás szükséges. A tavaszi rétápolás célja: a talaj felszínének rendezése, a gyomok és kártevők irtása. De a rétek ápolása nem lehet sablonos. Figyelembe kell vennünk a rét fizikai tulajdonságait. Mielőtt az ápolási műveletet megkezdenök, jól tesszük, ha a rét egy kisebb területén kísérletet végzünk, hogy az eredményről előre meggyőződjünk. Kora tavasszal, amint a rét megszárad, sekélyen fogasoljuk meg. A porhanyó, homokos, tőzeges és televényes réteket nem kell fogasolni. Fogasolással megtörjük az iszapos hordalékból képződött talajréteget. A fogast összekapcsolhatjuk egyszerű simítóval, ezzel elsimítjuk a vakondtúrásokat és a friss hangyabolyokat. Találunk még kakukkfüvei, szörfűvel benőtt buckákat is, ezeket lapáttal szétszórjuk. A fogas kiszedi az elhalt növényzetet és részben a mohát is. Fellazítja a talajt, elősegíti annak levegőzését és csökkenti a vízpárolgást. Porhanyító munkájával elősegíti a talajban a szervesanyagok bomlását. A fogasolás és porhanyítás műveletét az ülepedett, kötöttebb talajú réteken végezzük. , A porhanyós; könnyű és tözegialajokon tavasszal hengerezni kell. A sekélyen gyökerező füvek és herefélék az ttyen talajokban fellazulnak. Ezen tömímocsarak területét okosan szűkíthetjük, s ezzel jó rétet és szántóföldet nyerhetünk, de a mélyéig ne csapoljuk le. A megmaradó mocsarak megfelelő fásításával elérjük, hogy a környező termőterületeken enyhül a nappali hőség szárító hatása és nagyobb lesz az éjjeli üdítő harmatképzödés. A megmaradó terület kacsafarm alakjában szolgáltatja a legtöbb hasznot, s amellett még a kacsa azzal, hogy az iszapban turkál, alaposan pusztítja a szúnyog fészkeket. A talajvfzszint segítheti kultúrnövényeinket az időszakonként bekövetkező szárazság idején. Alagcsövek lerakásakor a talajvízszint-magasságot a legkedvezőbbre tervezze''. Ha több az eső, akkor hasznosan dolgoznak az alagcsövek, szárazságban azonban működésük már károssá változik. Ezért kell az alagcsővezeték kitorkolló csöveit már kétheti száraz időjáráskor elzárni, hogy ne folyhasson ki a talajvíz, s a csővezeték megtelve ne tudjon több vizet elvonni az altalajból. Elzárásra a legegyszerűbb a megfelelő fogantyúval ellátott fadugacs, amely előre beáztatva kerül a kitorkolló csőbe. Ilyen dugaszolás kellő figyelemmel alkalmazva alulról végzett öntözéssel helyettesítheti a szükséges permetezéses és árasztásos öntözést. A vakondeke a lejtős területeken is előforduló forrásfoltok vizének összegyűjtésére alkalmas csöveket fúr a talajba, amelyeken a víz a legközelebbi nyitott árokba vezethető. Ez is talajjavítási munka, de minthogy évente ismételni kell. a talajelökészítéshez számíthatjuk. A mezőgazdasági területek talajjavításának irányítását ne építész- vagy földmérnökök végezzék, ők csak a gazda által meghatározott feladatok technikai munkáit hajtsák végre. Lóajr Béla téssol, hengerezéssel kell segítene Ehhez középnehéz hengert használjunk. A henger a tömítésen kívül részben elegyengeti a talaj felszínét is, ami megkönynyíti a terménybetakarítás munkáját. /sapka Nándor Trágyázás az ammonium vizes oldatával Két éve, 1958-ban az irkutszki kerületben érdekes kísérletet kezdtek: az ammónium 25 %-os vizes oldatával trágyázták meg a földeket. Ilyen jellegű kísérletet már régebben is végeztek, de — például az Egyesült Államokban — az a vélemény alakult ki, hogy az ammóniumot töményen kell a talajba juttatni. Az volt ugyanis a feltevés, hogy az ammónium oldott állapotban elpárolog és a várt hatás elmarad. Ennek ellenére a Szovjetunióban 250 000 hektárt ilyen módon trágyáztak. Az eredmény meglepő volt. Gabonából például hektáronként 8 mázsás, burgonyából 25 mázsás többlettermés mutatkozott. Az ammónium nemcsak hogy nem párolgóit el, hanem a szibériai viszonyok között kitűnően bevált. Az ammónium vizes oldata csupán 70 fokos hidegben fagyott meg. 75 19ÖU. március 9.-A rétek tavaszi ápolása
