Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-29 / 52. szám
A gyümölcsfák köztes növényeinek megválasztása A talaj fizikai szerkezete, kémhatása és a fák között termelt növények közvetlenül hatnak a gyökérrendszer kifejlődésére és ezen keresztül a fa egész életére. A mélyen gyökerező fák jobban alkalmazkodnak a kedvezőtlen környezethez, mint a sekély gyökérzetűek. A körte általában mélyebbre ereszti gyökereit, az alma és őszibarackfa inkább sekélyebb, de nagy távolságba nyúlp gyökereket nevel. Ezeket a sajátosságokat is figyelembe kell venni a köztes növények megválasztásánál, mert elősegíthetik vagy hátráltathatják, sőt el is nyomhatják a gyümölcsfák fejlődését. A jól választott köztes növény, annak gondozása, trágyázása előnyösen befolyásolja a gyümölcsfák növekedését. Fiatal gyümölcsfák a nagy sor- és tőtávolság miatt az egész talajt csak jóval a termőrefordulás után hasznosítják kifejlődött gyökérrendszerükkel. Az egész területet úgyis évente többször kell gyomtalanítani, tehát a sorközöket ftiás növények termelésére felhasználhatjuk. Az ilyen gyümölcsösök legmegfelelőbb köztes növényei a kevés vizet és tápanyagot igénylő alacsony növények. Természetesen legyünk tekintettel a gyümölcsös fekvésére, az éghajlatra, a talaj- és hőviszonyokra; például az erősen árnyékolt gyümölcsösökben a fényt kedvelő növények nem nyújtanak kielégítő termést, a burgonya viszont ilyenkor is eredményesen termelhető. A zöldségfélék közül legalább két méter távolságban a fa törzsétől termeszthetjük a sekélyebb gyökérzetű évelő növényeket, amelyeknek vízigénye nem nagy. Ilyen a borsó, hagyma, fokhagyma, bab és a tök. De a paprika, saláta, paradicsom és a káposzta már vízigényes, s emiatt csak ott termesszük köztesként, ahol öntözhetjük a gyümölcsöst. Az öntözés kedvezőn hat a gyümölcsfák fejlődésére is. Friss fogyasztásra szánt zöldségeket, például káposztát, spenótot, sóskát stb. csak abban az esetben termeljünk, ha mérgező hatású permetezőszereket nem használunk a gyümölcsösben, mert ezek életveszélyt is jelenthetnek. Mezőgazdasági növényeink közül alkalmasak az alacsony növésű kapások; a borsó, bab, burgonya stb. Tápanyagokban gazdag, jó vízellátású talajon termelhetünk takarmánykáposztát és répaféléket. Az említett növényeken kívül köztesként kisebb növésű gyümölcsfákat, cserjéket, bokrokat is nevelhetünk. Ebben az esetben azonban a gépi munka nehezebb, s ezt a nagyüzemi gyümölcsösökben figyelembe kell venni. Ezeket a közteseket leginkább az almánál, diónál, körténél és kajszinál hasznosíthatjuk, mert elég nagy a sor- és távközük. Köztesnek csak a korán termőre forduló és rövid pár év alatt nagy termést hozó fajtákat ültessünk, mert ezeket később el kell távolitanunk. Az alma- és körtefa jó köztese a törpealma- és a törpekörtefa, valamint a bokorfák. Növényvédelmi munkálataik egybeesnek a főnövényekével. Fényigényük miatt legjobb helyük a főnövények négyes kötésének középső része. Helytelen megoldás, ha alma közé őszibarackot ültetünk, mert az alma kártevői ellen használt erős védőszerek leperzselik az őszibarack érzékeny leveleit. A szamóca, egres és a ribizli jó köztese mind az almának, mind a csonthéjasoknak. A diófák között jól beválik a szilva és az őszibarack is. Viszonyaink között nem felel meg a gyümölcsös és szőlő kétszintes termesztése. Ezt leginkább a meleg homoktalajokon használják, ahol a gyümölcsfák nagy területeket beárnyékolnak és így elejét veszik a föld kiszáradásának, s elég meleg és napfény jut a szőlőnek is. Kétszintes termesztést Bulgária egyes vidékein és Magyarország forró homoktalajain alkalmaznak. Az itt felsorolt köztes növények elsősorban közvetlen hasznot hajtanak, de közvetett hasznú növényeket is termelhetünk. Ezek elsősorban talajjavításra szolgálnak. Erre a célra a pillangós növények a legalkalmasabbak. Kötött talajok javítására bevált a bükköny és a borsó. A mész- és televényszegény homoktalajok tápanyagának növelésére a csillagfürtöt hasznosíthatjuk zöldtrágyaként. A hajdina (pohánka) a jobb erőben levő laza talajok megjavítására szolgál. A talajlemosődás megakadályozásra füves pásztákat használunk a gyümölcsösben. A gabonafélék nagy vízigényük és talajzsaroló hatásuk miatt káros köztes növények. Kerülnünk kell a magas nözésű napraforgó, kukorica, cirok, kender termesztését, mert nagy a tápigényük, gátolják a levegő mozgását és a gyümölcsfától sok fényt elfognak. A gyümölcsfák fejlődésére káros hatású a gyeptalaj is. A gyepnövény sűrű gyökérzetet fejleszt és felhasznál majdnem minden talajnedvet. Lehetetlenné teszi a hóié, esővíz mélyebbre jutását. A gyeppel benőtt talajnak csak egészen vékony felső rétege engedi be a nedvességet, a többi vagy elfolyik, vagy elpárolog. Téves az az állítás, hogy a gyep megtartja a föld nedvességét és védi a fa gyökerét a nyári forróságtól. Nemcsak nem tartja meg a nedvességet, de sűrű levélzetével és gyökérzetével a nedvességet gyorsan elpárologtatja. A bemohosodó gyep pedig elválasztó réteget képez a feltalaj és a fa gyökérzete között. A levegő nem járja át a földet, s emiatt a gyökérzet levegöhiányban szenvedhet. Egyedült a túl nedves árterületeken indokolt a gyepsávok meghagyása. Ezt alkalmazza a gútai EFSZ is fiatal gyümölcsöseiben. Egyrészt azért, hogy a túlzott nedvességet elpárologtassa, másrészt ezeket a helyeket egyéb köztes növények termesztésére nem hasznosíthatja. A gyümölcsös talaját ősszel szokták felszántani, hogy porhanyó legyen; ezenkívül minden nagyobb esőzés után évközben is meg kell sarabolni. Hogy a gyepsávok be ne mohosodjanak, tavasszal és szénakaszálás után jól megboronáljuk. A jó köztes növények tehát nem hátráltatják a gyümölcsfák fejlődését, hanem elősegítik, ezenkívül jelentős hasznot hajtanak. Viszont ha a fák terebélyessége, a vízhiány, a fák gondozása és védelme úgy kívánja, a köztes növények termesztését szüntessük meg. A gyümölcsös talaját lehetőleg úgy műveljük, hogy be ne gyepesediék és szerkezete el ne romolják. Juhász Árpád tanító (Gúta) ' Wmjhzdhsw 77 i j I960, március 9. Az elmaradt téli faápolást tavaszi permetezéssel pótoljuk! Irtja a már előbújt és életrekelt kártevőket, a bimbólikasztó bogarakat, levélbolhákat, levéltetveket, hernyókat, pajzstetűt, atkákat stb.
