Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-29 / 52. szám
Az ember átalakítja a növényeket [Kutatók, kísérletezmí Mi a vegetatív hibridizáció? (ii.) Az ivaros keresztezésen kívül más módszereket is használnak jobb tulajdonságú növények előállítása céljából. Az egyik fontos módszer az ún. vegetatív hibridizáció, vagyis az ivartaelérjük, ha oltóalanynak idősebb, megállapodott öröklöttségű növényt használunk. Ebbe fiatalabb vagy nagyon fiatal növény részét oltjuk be, amelynek öröklöttségét éppen az alany befolyása révén akarjuk megváltoztani. Emellett a lehető legnagyobb mértékben korlátozni kell az nem volt képes értékesíteni a mezőgazdasági termelés céljaira. A nemesítők számára főleg ezen a téren óriási kilá-i tások nyílnak. Létrehozhatók-é egészen új kultúrnövények? A búza és tarackbúza keresztezése. A szerző munkája. Az első kalász, a továbbiak nemesített búzakalászok tarackbúzalan keresztezés. Elsősorban az egyéves és többéves növények oltása útján történik, mert a haladó genetika (az öröklöttséggel foglalkozó tudományág) számtalan kísérlettel bebizonyította, hogy az öröklöttség az egész élő anyag tulajdonsága, nem pedig csak bizonyos részéé, amint azt egyesek, különösen a nyugati genetikusok gondolják. Bebizonyosodott, hogy a botanikailag rokon oltott növények két részének összenövése révén a kívánt irányban meg lehet változtatni, s fokozatosan meg lehet szilárdítani öröklöttségüket, mert megváltozik az anyagcseréje, tehát megváltoznak a külső feltételek. Ezen az úton haladt elsősorban Micsurin, de Luther Burbank amerikai nemesítő is. A keresztezés különböző módszereinek kombinálása útján mindketten sok kiváló tulajdonságú egyéves és többéves kultúrnövényfajtát hoztak létre. A vegetatív hibridizáció alapja az alany táplálkozásának, tehát tulajdonságainak és öröklöttségének megváltoztatása. Ezeket a változásokat könnyebben oltóanyag levélfelületét, hogy az oltóanyagról nyerje a tápanyagokat. A vegetatív hibridizációt, amelyet növénynevelésnek is nevezhetünk, rendszerint ott használják, ahol az ivaros keresztezés csődöt mond, éspedig a két növény túlságosan nagy botanikai különbsége miatt. Az ivartalan keresztezés bevált különféle gabonamagvak esetében is. Ha összehasonlítjuk a kultúrnövényeket, amelyek száma faj (nem fajta) szerint csak mintegy ezer, a természetben élő növényekkel (számuk százezrekre rúg), azt látjuk, hogy az ember csak igen kis részét használta ki a természet gazdagságának, megközelítően csak 0,5 °/o-át. Más szóval, a vadon termő növények 99,5 %-át az ember még Cicin akadémikus és iskolája munkájának eredményei az egész világ szarná-ra bebizonyították, hogy ez lehetséges, bár a megvalósításához vezető út nem volt könnyű. Létrehozták az első új kultúrnövényt a búzának és fő ellenségének, a tarackbúzának kereszteződésé útján. Miért éppen a tarackbúzát választották a búza „férjéül“? Azért, mert az évezredes élethalálharcban ellenállóvá vált a faggyal, szárazsággal és forrósággal szemben, megelégszik a legrosszabb talajjal is, a búza pedig, amelyet az ember „elkényeztetett“, már régen elvesztette hasonló értékes tulajdonságait. A búzának a tarackbúzával végzett keresztezése közben számos nehéz akadályt kellett legyőzni, amelyek közül a legfőbb a keresztezett növény sterilitása (terméketlensége) volt. Csak több éves munka után, amelyről izgalmas regényt lehetne írni, sikerült Cicin akadémikusnak előállítania az első termő formákat, amelyekből fokozatosan néhány új, kiváló tulajdonságú búzát nemesített ki. Ezek a keresztezett búzák hektáronként 75 mázsa elsőrendű magot szolgáltatnak, s elődjüknek, a tarackbúzának számos jó tulajdonságát örökölték. Bár ezek is a búza nevet viselik, tulajdonképpen új kultúrnövények. Minthogy a szovjet éghajlati és a talajfeltételek számára nemesítették ki azokat, amelyek igen eltérőek a mieinktől, hét évvel ezelőtt nálunk is megkezdték a hazai búza és tarackbúza hasonló keresztezését. Az eddigi eredmények arra engednek következtetni, hogy ez a munka is sikert hoz. Cicin akadémikus munkássága új utakat mutat az egész világ nemesítői számára, az új nagyhozamú kultúrnövények előállítása felé. Ezen az úton haladnak hazai nemesítőink is, akik nagyobb hozamú cukorrépát, búzát, árpát, burgonyát, zöldségfajtát és más kiváló tulaj-donságú növényt adnak földműveseinknek. Július Petfík Miért rozsdásodnak a növények? A gabonakalász előkészítése keresztezésre. A nemesítő csipesz segítségével eltávolítja a porzókat A kertészeti gyakorlatban már régóta súlyos hibának tekintik, ha a növényeket fényszegény környezetből minden átmenet nélkül fényözönbe teszik át. Ha mellőzzük a növények átmeneti szoktatását, ezek súlyosan károsodhatnak, a fényözönben leveleik megvörösödnek, fejlődésük megtorpan, s végül a vörös levelek peremén és a levélerek közeiben száradások képződhetnek. Ilyen vörösödések gyakran mutatkoznak a tavaszi nagy esőzések után is. Tavaly tavasszal a hatalmas esők által átmosott és egészen pormentes légrétegeken keresztül olyan sugárzásokat is megfigyeltek, amelyek szokásos légköri viszonyok közt egyáltalán nem, vagy csak erősen gyöngített állapotban jutottak volna el a föld felszínére. Egyébként a napfolt-tevékenységből eredő és az élő világot befolyásoló ún. bioklimatológiai tényezők létezése, valamint hatása szintén bizonyított tény. Hogy tavaly valamilyen ismeretlen járvány támadta meg a növényzetet, ezt a gyanút főleg a leveleket érintő károsodás újszerűsége és a szokásos növényvédelmi beavatkozások hatástalansága keltette. A legnagyobb kárt a szőlőtermelők észlelték, s ez késztette arra' a felelős vezetőket, hogy a jelenség sürgős kivizsgálását kérjék. A helyszíni és laboratóriumi vizsgálatok azonban minden esetben caupán a perzselődés tényét állapították meg. Minthogy a jelenség élettani folyamat és nem kártevő (gomba, vírus stb.) okozza, tehát permetezésekkel nem kerülhető el és nem fékezhető meg. Szerencsére a kár nem volt túlságosan nagy, mivel legföljebb a levélfelület 20 %-árá terjedt. rÍhmfjris^shJli 61 I960, február 24.
