Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-06-29 / 52. szám

VADÁSZATI SZEMLE A SZLOVÁKIÁI .VADASZVÉDECYESÜLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HiVATALOS MELLÉKLETE A madarak védelme A napi gondok, a munka fáradalmai­nak enyhítésére felüdülést a legtöbb ember a madárdalos, virágillatos parkok, erdők sétányain talál. A városok lakói­nak nagy tömege keresi föl a közeli erdőket, hegyeket, hogy a természet ölén erőt gyűjtsön. A földművesnek nagy előnye, hogy munkáját jórészt a szabadban végzi. Milyen jó hallgatni a tölgyek, fenyvesek susogását, a madarak énekét! A dúsan termő rónák, erdők, kertek szárnyas zenészei micsoda gyönyört tudnak vará­zsolni az ember szívébe! Az állatok tar­ka birodalmában talán egy faj sem áll oly közel az ember, lelkületűhez, mint a dalos madár. Ezt bizonyítják a közmon­dások és a népdalok is. Találhat-e a virágneveken kívül szebb megszólítást a szerelmes legény szíve választottjának, mint tubicám, gerlicém, énekes mada­ram, pacsirtám? Melyik szántóvető ne lelné gyönyörét a kis barázdabillegető­ben, amikor olyan szépen lépeget utána barázdáról barázdára? A pacsirta gyors lebbenése a levegőtengerbcn, s messzc­­hangzó trillája mennyi örömet okoz! Egy-egy élő hangszer a rigó füttye, a cinege, kis poszáta, kerti rozsdafarkú és a többi éles vagy gyöngéd pityeré. Ezeknek a madaraknak azonban a szó­rakoztatáson kívül más hasznuk is van. Az embernek nemcsak gyönyörködtetői, hanem segítőtársai is. A madarak léte viszont a természet megváltoztatásával veszélyben forog. A tövises cserjék irtása, az odvas fák hiánya, a korszerű gyümölcsvédőszerek használata, a folyók szabályozása és a vizenyős helyek lecsapolása szőkébbre szorítja a madarak fészkelési lehetősé­geit. Nagy veszélyt jelent a vadászfegy­ver az olyan ember kezében, aki a va­dászat törvényeit nem tartja be. Éppen olyan veszélyt, mint az a gyerek, aki szüleitől légpuskát kap ajándékba. Meny­nyivel nemesebb ajándék egy fényképe­zőgép, amellyel a legvadregényesebb módon lehet „vadászni“ gyérülő madár­világunkra. Egy-egy ilyen fénykép évek múltán is elárulja az ügyességet és fe­ledhetetlen, szép emlékeket idéz fel. mára a 46-50 mm felel meg. A cinkeodú leggyakoribb belső mérete a 12X12 cm szélesség és 20 cm magasság; a sere­gélyodúé pedig 15X15 cm szélesség és 25 cm magasság. Az említett kétféle odúban az odúlakók 75-80 %-a fészkel­het. A madárfészkelőket ősszel vagy télen helyezzük ki a szabadba, hogy az ittma­radt fiatal madarak benne éjszakázhas­sanak. Ezt megszokják és költenek is benne. Lehet azonban, hogy egy évig is üres marad az odú. Emiatt azonban ne csüggedjünk, mert egyszer lakója lesz a helyesen elkészített házikónak. Az odú téglalap alakú legyen, bősége 5X6, 5X8 cm. Ezeket épületekre, illetve palán­­kokra, kerítésekre helyezzük. A szabad természetet kedvelő dalosainknak ker­tünk sarkában, amelyet talán másra ki sem tudnánk használni, bozótot, tüskés cserjét ültessünk. Hogy a bokrok elég sűrűk legyenek, azokat tenyészidőben többször visszavágjuk. Azt,is vegyük figyelembe, hogy egyes fajok bizonyos területeken nem tűrnek vetélytársakat saját fajtájukból. Ezért ne függesszük túl sűrűn az odúkat. A’ cinke 25 — 30 m-es körzetű területet, a rozsdafarkú 60-70 m-es körzetet tart a magáénak. A seregély nem tart igényt körzetre. Más fajhoz tartozó madarak, akár ec^ fán is zavartalanul megférnek egymás mellett a kártevők pusztítása közben. Deszkából készíthető madárfészkelök merőlegesen álljon, esetleg egy kicsit előre is dűlhet. A cinkék az alacsony fészkelőhelyet kedvelik. De legjobb a 2—3 m magasság. Alacsonyabbra semmi esetre se tegyük, mert a kóbor macs­kák könnyen kiszimatolják a madárpo­­csenyét. A seregélyodúkat legcélsze­rűbb 6 m magasságban elhelyezni, de ügyeljünk arra, hogy hozzáférhetők le­gyenek, hisz minden költés után ki kel! azokat tisztítani. A kerti rozsdafarkú, sárgabillegő, szürke légykapó fészkelőjén a röpnyílás A képünkön szemléltetett madárfész­­kelőket bárki elkészítheti hulladék­anyagból. Legtöbbet segíthet azonban a tanuió ifjúság, ha a politechnikai órán tanáraik felügyelete alatt készíti a fész­kelőket. Nemes cselekedet védeni azokat a kis madárkákat, amelyek gyümölcsöseink ingyen munkásai és dalukkal, csicsergé­sükkel felvidítanak bennünket. Juhász Árpád tanító (Gúta) A monokultúra bevezetése a mező­­gazdasági termelésbe kiszorított egyes madárfajokat, mint például a darvakat, viszont elszaporodott a fácán, fogoly, amelyek szintén hasznos madaraink közé tartoznak. Éneklő madarainknak segítséget kell nyújtanunk. Ez a fészkelés megkönnyí­tésében és a téli élelmezésben nyilvá­nuljon meg. Sokfelé évtizedek óta fé­szekodúkat készítenek az odúlakó ma­daraknak. Ezeket az odúkat fatönkből vagy deszkából készítik. A fatönkbe fúróval vagy vésővel üreget készítenek. A deszkaodú sokféle lehet, de az a leg­egyszerűbb, ha 90 %-os szögben állítjuk össze. A deszkák összeszögecselésekor vigyázzunk arra, hogy rés sehol se ma­radjon. Az esetleges hasadékokat rongy­­gyal vagy gittel tömjük be. A fészek­odúra nyitható tetőrészt készítsünk, hogy kitisztíthassuk a belsejét. Fészekodú készítéséhez legjobban be­vált az 1,8 — 2 cm vastág deszka. A röp­­nyífás mérete pedig 26—30 mm legyen, ha cinkéknek szántuk. A seregély szá-A simonyi vadászokról Télidében a vadászok feladata nagyobb, mint egyébként. Hiszen a vadetetés, vadvédelem mind olyan munka, amelyből minden vérbeli vadász szívesen kiveszi a részét. így tesznek a simonyi vadászok is. Ve­zetőjükkel, Asztalos Józseffel gyakran átkutatják a vadászterületet; helyükön és rendben vannak-e az etetők, esetleg „hívatlan vámszedő“ nem tevékenyke­­dik-e a területen. Ütjukat gyakran kíséri siker. Már két esetben akadtak őzre, amelyet valamilyen ismeretlen betegség döntött le lábáról. Az állat, bár semmi­féle külső sérülés jelei nem mutatkoz­tak rajta, nem bírt talpra állni. Zagyi István, a csoport egyik tagja hazavitte a beteg állatot és gondos kezelésben részesítette. Az első alkalommal ugyan nem lehetett az őzet megmenteni, de a második példány szépen kilábalt a baj­ból. Ez az eset is igazolja, hogy az igazi vadásznak szívügye a vadvédelem. Agócs Vilmos (Ajnácskő) Kirándulók az oroszlánok közt Bombayből különleges hétvégi légi« járatokat indítanak a Kathiawar-félszi­­gotre, ahol a turisták fényképeket ké­szíthetnek a dzsungel oroszlánjairól* amelyek a kora hajnali órákban az ita­tok körül gyülekeznek. Az Izgalmakat szerető turistákat a dzsungel peremérd épített vadregényes vadászházban szál­lásolják el, amelynek közelében mintegy 2500 oroszlán él. 63 1960. február 24.

Next

/
Thumbnails
Contents