Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-01-20 / 6. szám

Nagy károkai okoz a iarlósömör A tarlósömör nem új betegség, de a közös istállóban sokkal nagyobb kárt tehet, mint a háztáji istállóban, ha ide­jében nem akadályozzuk meg terjedését. A szarvasmarha tarlósömörét a Tri­chophyton törzs gombái idézik elő. Leg­jobban tenyészik a párás helyeken, s leggyakrabban megbetegszenek benne a szarvasmarhák, főleg a borjúk és nö­vendékállatok, de előfordul más állaton is. Az emberre is átragadhat. Gyakran előfordul az állatgondozókon és család­tagjaikon. A Trichophytia-gombák spórái nagyon szívósak s a bőr fölrakódásaiban egy évnél tovább megtartják fertőzőké­pességüket. Egyes esetekben a megbe­tegedés olyan súlyos formájával is talál­kozunk, amely az állat elhullását is okozhatja. A fertőzés részint közvetlen érintke­zés közben, az istállóban, kifutóban, legelőn, itatás vagy szopás közben tör­ténik, részint közvetett módon, amikor a tisztító eszközök átviszik a betegséget az egészséges állatra. A betegség télen terjed a leggyorsab­ban, amikor a hajlamosító befolyások, a meleg, nyirkos és piszkos istálló, a bőr hámrétegének föllazulása (a gyakori megázás miatt) nagy szerepet játszanak. A betegség terjedését lényegesen befo­lyásolja az állat bőrének a minősége is; a finomabb bőr fogékonyabb rá, mint a vastag. Jelentékenyen befolyásolják a betegség terjedését az anyagcserezava­rok, az egyes tápelemek és a napsuga­rak hiánya. A lappangás többnyire 8 — 50 napig tart, azonban már az első hét végén, sőt kivételes esetben az ötödik napon mu­tatkoznak a tünetek. Kedvenc helyei a fej, nyak és a végbél környéke, ritkáb­ban a törzs, far és az oldalak. Rendsze­rint mint varas sömör fejlődik egy-egy pikkelyekkel fedett borsónyi göböcské­­-ből, amely előbb laposan kiemelkedő, szürkésfehér vagy sárgásszürke pikke­lyekkel borított, lencsényi, élesen elha­tárolt kerek folttá alakul, majd 6 — 12 hét alatt egészen tenyérnyi területre terjed, amelyet 2 — 7 mm vastag, sárgás var takar. A szőrök a pörk felülete fölött le­töredeznek, a körötte pedig látszólag ép szőrök könnyen kihúzhatok. Egy-két hó­nap múlva a var lassan leválik és egy ideig pikkelyeződő kopasz foltot hagy hátra, amelyen ezután új szőrök nőnek, néha csak a közepén. Ha a betegség az egész testen elterjed, akkor Vt — 1 évig is elhúzódhat és bőrmegvastagodást eredményezhet. A szopós borjú tarlósömöre a szájrész körül és az arcon, ritkábban a törzsön vaskos korpára vagy kenyértésztára em­lékeztető varakban nyilvánul meg, ame­lyek végül összefüggő varas felületté folyhatnak össze. Ezt mindig fájdalom és viszketés kíséri. A tarlósömör általában gyógyulással végződik. Kedvező körülmények között a kezelés már a második héten gyógyu­láshoz vezethet, viszont ha a baj nagy­mértékben el van terjedve, a gyógyítás 2 — 3 hónapot is igénybe vehet. Nyáron a legeltetés, a napsugarak és a friss levegő jelentékenyen elősegíti a gyógyulást. Télen a betegség hosszadal­mas lefolyású. A tarlósömör okoztak károk nem az állatok elhullásában nyilvánulnak meg, hanem fejlődésük visszamaradásában. Ennek a veszteségnek a kimutatására 20 ! ÍKfWjfiZJhShfj I960, január 20. járásunk egyik EFSZ-ét hozom fel pél­daként. A pereszlényi EESZ-ben a múlt év márciusában 3 — 4 választott borjún ész­leltük ezt a betegséget. A szövetkezeti dolgozók, minden óvintézkedést mellőz­ve, a fertőzött állatokat az új istállóba helyezték, ahol közvetlen érintkezés folytán 50 választott borjú fertőződött. Ismerem a helyi körülményeket, s így a múlt tapsztalatai alapján kiszámítot­tam a kárt. A megbetegedett állatok közül 2 darab elhullott. Az egyik 7 hó­napos és 70 kg-os súlyú, a másik egyéves és 80 kg-os súlyú volt. Rendes körülmé­nyek között a növcndékállat 7 hónapos korban 180 kg, egyéves korban pedig 280 kg súlyú szokott lenni. Elhullásig 2550 korona értékű takarmányt fogyasztottak el. A húsveszteség a két állatnál 2480 koronát tesz ki, tehát a szövetkezet 5030 koronával károsodott. Ötven növendék­állat, amelyek 3 — 12 hónapos korúak voltak, különböző mértékű fertőzésben szenvedtek, ezáltal a fejlődésben vissza­maradtak. Egyéves korukban egy-egy 230 A nyitott istállóban nem kapnak tarló­­'sömört az állatok, mert levegője egész­séges. Esőtől, vihartól a pihenő állatok­nak maga az istálló, a takarmányt fo­gyasztóknak pedig az önetető eresze nyújt védelmet. De a fertőzött jószág itt is veszélyezteti a többit. kg súlyt ér el, azaz 75 kg-mal keveseb­bet, mint az egészséges, jól táplált nö­vendékmarha. A veszteség 3750 kg hús; amelynek beadási ára 24 500 koronát tesz ki. Mivel a fertőzött állatok elmarad­nak a fejlődésben, 180 nappal tovább tart a hizlalásuk az előírt súlyig. Egy állat naponta 5 korona értékű takarmányt fo­gyaszt, ami az egész idő alatt 900 koro­nára, 50 darabnál pedig 45 000 koronára rúg. Összesen tehát 50 000 koronával károsodott a szövetkezet. Ehhez még mindig nem számítottuk azt a kárt, amely az állatok alacsonyabb osztályozá­sából ered. A károk felsorolásának kezdetén emlí­tettem, hogy átlagos fertőzésről van szó, tehát a károk sokkal jelentősebbek, ha a megbetegedés nagyobb mértékben for­dul elő, és ebben az esetben hosszabb ideig is tart. Ha a tarlósömör valamelyik ólba már befészkelte magát, akkor évről évre kisebb-nagyobb mértékben előfordul. Eredményesen csak akkor harcolhatunk ellene, ha az istállóra vonatkozó egész­ségügyi intézkedéseket betartjuk. A be­tegség elején rögtön el kell különíteni a fertőzött állatokat az egészségesektől. Az istállót többször fertőtlenítsük erő­sebb lúgos oldatokkal. A gyógykezeléssel párhuzamosan meg kell szüntetni a haj­lamosító befolyásokat. Főleg arra ügyel­jünk, hogy a bőr túlságosan ne nedve­­sedjék meg. Helyes szellőztetéssel sza­bályozzuk az istálló levegőjének a pára­­tartalmát. A gyógyítás különböző szerekkel tör­ténhet. Mindenesetre tanácsos a hosszú­szőrű állatok megnyírása, mert ezzel fo­kozzuk a gyógyszerek hatását. Az állatok tisztításához csak szalmacsutakot hasz­náljunk, amelyet használat után semmi­sítsünk meg. Minden állat számára külön csutakot készítsünk. Házi gyógyszerként eredményesen használhatjuk a sűrű konyhasó-oldatot vagy a frissen oltott mész oldatát is. Dibovinnel is szép eredményeket értünk el. A gyógyszerek közül a leghatásosabb a következő összetételű kenőcs volt: Sulfur pulverati, Cupri sulfurici aa 20,0; Aluminiis 15,0; Acidi Salic. 7,0; Ung. Zinc, ox 200,0. Ezzel a kenőccsel főleg a testen levő varas foltokat kezeljük. Három-négy kezelés után a beteg hám­réteg letisztul és alatta a bőr felújul. Eredményesen kezeltünk több ízben az orvosi gyakorlatból átvett módszerrel, mégpedig 20 °/o-os klórmészoldattal és 15 %-os ammóniumoldattal, úgyhogy egy­más után bekentük ezekkel a beteg részt. Mivel a tarlósömör az emberre is átragad és gyakran makacs jellegű be­tegséggé fejlődik, fontos, hogy az állat­­gondozók védőöltözetet használjanak az istállóban. Az említett eset szolgáljon okulásul, s egy gazdaságvezető se legyen közöm­bös vele szemben. Dr. Márton István (Ipolyság) Ragadozó poloska a kolorádóbogár ellen Repülőgépen érkezett tojásokból észak-amerikai eredetű raga’dozó po­loskákat tenyésztenek Magyarországon, a Növényvédelmi Kutatóintézet keszt­helyi laboratóriumában. Az európai növényvédelmi szakembe­rek már régóta foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy az Amerikából átván­dorolt és a burgonyaföldeken garázdál­kodó kolorádóbogár elleni védekezésül ulánatelepítik saját élősködőit is. A kí­sérletek során az élősködők közül a ra­gadozó poloska vált be a legjobban, amely Amerikában sikeresen pusztítja a kolorádöbogarat. A ragadozó poloskát most kezdik meg­honosítani Európában. Magyarországra a biológiai védekezés nemzetközi központ­ja Párizsból küldte el erre a célra a ragadozó poloska petéit. A Növényvédelmi Kutatóintézet keszt­helyi laboratóriumában már olyan tö­megesen tenyésztik a ragadozó poloskát, hogy hamarosan a szomszéd országok­nak is küldhetnek törzstenyészeteket.

Next

/
Thumbnails
Contents