Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-01-20 / 6. szám
9 leszerelés a nemzeteit közötti béke és barátság megszilárdításának átja EBRH t Mint legutóbbi számunk- 4 ban már jelentettük, Ny. Sz. J Hruscsov, a Szovjetunió i Minisztertanácsának elnöke í január 14-én a Szovjetunió { Legfelső Tanácsának ülésén újabb kormányjavaslatot tér jesztett elő a szovjet fegy veres erők létszámcsökken téséröl. Az alábbiakban rövi dítve közöljük Hruscsov elv társ beszédét. A kommunizmus építésében aratott nagy győzelmek éve Az 1959-es év a kommunista társadalom kibontakozó építésének első éveként örökítődik meg a történelemben. Ez az év újabb nagy győzelmeket eredményezett a kommunizmus építésében, nagy és fényes távlatot nyújt a béke megszilárdítása szempontjából, rendkívül fontos volt az alapvető nemzetközi problémák megoldására. Sikerrel indul hétéves tervünk. Azt tartja a közmondás: a jó kezdet fél siker. Népünk valóban pompás munkaeredményeket ért el. Az üzemi termelés egy év alatt a tervezett 7,7 % helyett több mint 11 %-kal növekedett, ötvenmilliárd rubel értékű terméket gyártottunk terven felül. Gazdaságunk fejlesztésében most is rendületlenül érvényesítettük a nehézipar elsődleges fejlesztésének lenini irányvonalát. A termelőeszközüt termelése egy év alatt a tervezett 8,1 %-kal szemben 12 %-ka! növekedett. Sikeresen fejlődik a könnyű- és élelmiszeripar is. A közszükségleti cikkek gyártása a tervezett 6,6 % helyett 10,3 %-kal volt nagyobb. Az élet igazolja, hogy a hétéves tervet határidő előtt teljesítjük és mutatóit lényegesen túlszárnyaljuk. Örömmel és jogos büszkeséggel töltenek el bennünket mezőgazdasági sikereink. A több vidéket sújtó aszály ellenére az állam 2 milliárd 846 millió púd gabonát vásárölt fel: ez a menynyiség fedezi a lakosság és az állam szükségleteit. Rendkívül nagy jelentőségük volt a termővé tett új földeknek hazánk gabonamérlegében. Az állam X milliárd 693 millió púd gabonát vásárolt fel az új földekről. Megkezdtük a hétéves tervben kitűzött beruházási építkezés nagyszerű programjának megvalósítását. Több mint ezer új ipart nagyvállalatot létesítettünk, s a meglevő üzemek korszerűsítésével, kibővítésével és műszaki felújításával további termelőkapacitásokat helyeztünk üzembe. Az állami és szövetkezeti szervezetek beruházásénak terjedelme a kolhozokén kívül 275 milliárd rubelt tesz ki Az 1959. évi terv értelmében a munka termelékenységének az iparban 5,4 %-kal, az építőiparban 8 %ka! kellett volna fokozódnia, a valóságban azonban az előbbi 7.4 %-kal, az utóbbi pedig 9 %-kal volt nagyobb. Fokozódik az anyagi jólét, fejlődik a tudomány és kultúra A hétéves terv egyik legfontosabb feladata: a dolgozók életszínvonala szüntelen emelkedésének biztosítása. A nemzeti jövedelem, amelynek növekedésétől függ elsősorban egy szocialista állam népének életszínvonala, az előző évhez viszonyítva 8 %-kal, tehát körülbelül százmllliárd rubellel gyarapodott. A kommunista párt és a szovjet kormány 1959-ben sok intézkedést foganatosított a nép anyagi színvonalának emelésére és életének javítására. A múlt év óta több mint 13 000 000 munkás és alkalmazott munkaideje rövidült le 6—7 órára, s az év végéig hazánk minden munkása és alkalmazottja áttér a rövidebb munkaidőre. A tőkés országokkal szemben — ott a munkaidő és a munkahét rövidülése a munkások és alkalmazottak bérének csökkenésével jár — nálunk a rövidebb munkaidő ellenére sem csökkennek a bérek, sőt számos ipari ágban lényegesen emelkedtek. Főként az alacsony bérkategőriájú munkások és alkalmazottak bére növekedett. Köztudomású, hogy a szovjet emberek anyagi és kulturális szintjét nemcsak a bér és a kolhozokban fizetett munkadíj határozza meg. A népjólőt fokozásénak van egy másik útja is, amely csak a szocialista társadalomban lehetséges: a társadalom gondoskodása a dolgozókról. A jóléti biztosításra, nyugdíjra, ösztöndíjra, díjtalan oktatásra és gyógykezelésre, valamint a társadalmi gondoskodás más formáira fordított állami kiadások az 1958. évi 215 milliárd rubelről 1959-ben 230 milliárd rubelre növekedtek. 1959-et a szovjet tudósok nagy hőstettei jellemezték, amelyeket az egész világ elismer. A szovjet tudósok utat nyitottak a világűrbe, ami az -egész emberiség javát szolgálja. A tavaly fellőtt szovjet holdrakéta a naprendszer első mesterséges bolygója lett: a második szovjet rakéta a világ történelmében először érte el a legközelebbi égitest felszínét és vitte el a Holdra államunk felségjelét. A harmadik szovjet rakéta lehetővé tette a Hold elfordult túlsó részének lefényképezését. Tavaly üzembe helyeztük a világ első atommeghajtású jégtörőjét, a Lenin-jégtörőt, amely egész éven át lehetővé teszi hajóink észak-sarki szabad közlekedését. Előrehaladásunk gyorsabb, mint az USA-ban összehasonlításképpen adatokat sorolok fel a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok 1959. évi termelési helyzetéről összehasonlításban az 1953-as esztendővel. Hazánk ipari termelése ez alatt az idő alatt 90 %-kal, az Egyesült Államoké csak 10—11 %-kal növekedett: egy lakosra számítva nálunk 71 %kai, az Egyesült Államokban csak 0,3 %-kal. Amint már az SZKP Központi Bizottságának decemberi ülése megállapította, a Szovjetunió nagy sikereket ért el a mezőgazdaság fejlesztésében. Rendkívül jellemző, hogy hazánk 1959-ben egy lakosra számítva több vajat termelt, mint az Egyesült Államok. A Szovjetunió már második éve túlszárnyalja Amerikát a tejtermelésben. Ami a húst illeti, még mindig elmaradunk az Egyesült Államok mögött: 2,4-szerte kevesebb jut nálunk egy lakosra, bár az utóbbi években jóval előrehaladtunk. A legutóbbi év folyamán az állattenyésztés fejlesztésében, a takarmányalap kibővítésében elért sikereink, valamint a mezőgazdasági dolgozók szocialista felajánlásai szilárd biztosítékot nyújtanak arra, hogy a közeli években a hústermelésben is utolérjük az Egyesült Államokat. A szovjet népet az a tántoríthatatlan meggyőződés hatja át, hogy az 1960-as év, a hétéves terv második esztendeje, újabb kiváló győzelmeket eredményez a kommunizmus építésében. Hő vágyunk a csúcsértekezlet eredményes munkája Már nemegyszer megállapítottuk, hogy az utóbbi időben szembetűnően javult a nemzetközi helyzet. Persze helytelen dolog az események legutóbbi fejlődését úgy képzelni, hogy a nagyon kiélezett nemzetközi feszültség egyenes vonalban halad az enyhülés felé. Ha a nemzetközi feszültséget hőmérővel mérhetnék, akkor az váltakozva mutatna süllyedést és emelkedést. Ami a Szovjetuniót illeti, hő vágyunk, hogy a küszöbön álló csúcsértekezlet hasznos és eredményes munkát végezzen. Szilárd meggyőződésünk, hogy ha a tárgyalófelek kölcsönösen tiszteletben tartják érdekeiket és hajlandók lesznek együtt keresni a megegyezés útját, akkor saját érdekeiknek és a béke megszilárdítása érdekeinek megfelelően oldhatnak meg minden égető és bonyolult vitás kérdést. Megoldásra váró kérdés pedig akad bőven. Elsősorban az általános és teljes leszerelést, a német békeszerződés megkötését és Nyugat-Berlin szabadvárossá nyilvánítását, továbbá az atom- és hidrogénfegyverkísérletek betiltását, valamint Kelet és Nyugat kapcsolatait említem. A világ népei nagy reményeket fűznek az államok közötti béke és baráti együttműködés megszilárdításához, Persze, olyan hangok is hallatszanak, különösen néhány kis államban, amelyekből aggodalom érződik. Félnek, hogy ha a nagyhatalmak megegyeznek, esetleg fittyet hánynak a kis országok érdekeire. Engedjék meg, hogy kijelentsem: teljesen alaptalan az aggodalmuk. Ami a szovjet kormányt Illeti, sohasem volt és ma sem szándéka más államok háta mögött tárgyalni az összeülő csúcsértekezlet céljaival. Az érdekeiket közvetlenül érintő kérdé- értekezlet eredményeinek a világbésekrő!. Ogy véljük, olyan kísérlet, két kell szolgálniuk, ami azt jelenti, hogy valamelyik állam egyoldalú elő- hogy minden állam, a nagy és kis nyökhöz jusson más államok rovása- államok szempontjából egyaránt kedra, teljesen összeegyezhetetlen az vezőknek keli bizonyulniuk. Újabb javaslat a Szovjetunió fegyveres erői csökkentésére Képviselő Elvtársak! A Szovjetunió Minisztertanácsa megtárgyalás és jóváhagyás céljából javaslatot terjeszt önök elé fegyveres erőink további 1 millió 200 ezer fővel való csökkentésére. Ha a Legfelső Tanács jóváhagyja ezt a javaslatot, hadseregünk és haditengerészetünk 2 millió 433 ezer főt fog kitenni. Kifejezzük azt a meggyőződésünket, hogy a képviselő elvtársak sokoldalúan megtárgyalják e javaslatot, amelyet a kormány a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülése elé terjeszt, és helyesen megértik az indítékokat, amelyek a kommunista párt Központi Bizottságát és a szovjet kormányt vezetik. Hruscsov elvtárs a továbbiakban felvetette a kérdést: vajon a Szovjetunió védereje a javasolt intézkedések megvalósítása után elegendő lesz-e?- Ezt a kérdést sokoldalúan tanulmányoztuk - mondotta Hruscsov elvtárs —, megtanácskoztuk a katonai tényezőkkel, a vezérkarral és habozás nélkül azt feleljük: védelmünk teljesen elegendő lesz, reálisan mérlegeltünk minden tényezőt. A javasolt intézkedéseknek helyességéről való meggyőződésünk abból fakad, hogy a szovjetország egész népgazdasága példátlanul rohamos fejlődésének időszakát éli. Ugyanakkor a szovjet társadalom rendíthetetlen erkölcsi és politikai egységéből indul ki. A szovjet tüdősök, mérnökök és munkások lehetővé tették hadseregünknek olyan fegyverekkel való ellátását, amilyeneket az ember eddig nem ismert: atom-, hidrogén-, rakéta- és más korszerű fegyverek. Gazdaságunk fejlődése, tudományunk és technikánk sikerei megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy megkezdhessük fegyveres erőink csökkentését. Ezenkívül tekintettel vagyunk a hatalmas szocialista tábor szilárdulására és növekedésére, amely a béke erős bástyáját jelenti. Államunk erős rakétatechnikával rendelkezik. A katonai légierő és haditengerészet, a katonai technika mostani fejlődése mellett, elvesztette eddigi jelentőségét. Ezt a fegyvernemet nem korlátozzuk, hanem helyettesítjük. A katonai légierőt úgyszólván teljesen helyettesíti a rakétatechnika. Most lényegesen csökkentettük és nyilvánvalóan tovább fogjuk csökkenteni, sőt beszüntetjük a bombázó repülőgépek és más elavult technikai eszközök gyártását. A haditengerészetben nagy jelentőséghez jutnak a tengeralattjárók, míg a hadihajók már nem játszanak olyan szerepet, mint a múltban. Képviselő Elvtársak! önök bizonyára egyetértenek azzal, hogy ma a hadsereg létszámának kérdését nem lehet úgy kezelni, mint néhány évvel ezelőtt. Elég azt mondanunk, hogy 1955 óta_ hazánk fegyveres erőinek létszáma egyharmadával csökkent, de átütő ereje, a legújabb katonai technika bevezetése és fejlődése következtében, ugyanakkor többszörösére növekedett. Az ország védelmi képességét ma nem az adja meg, hány katona áll fegyverben, hány ember hord katonai egyenruhát. Ha mellőzzük mindazokat az általános politikai és gazdasági tényezőket, amelyekről már beszéltem, az ország védelmi képessége attól függ, milyen szállítási eszközök állanak az ország rendelkezésére. A javasolt létszámcsökkentés semmiképp sem gyengíti fegyveres erőink lóerejét és végeredményben ez a legfontosabb. A szovjet hadsereg ma oly harci eszközökkel és lőerővel rendelkezik, amilyennel soha semmilyen hadsereg nem rendelkezett. Már annyi nukleáris fegyverünk, atom- és hidrogénfegyverünk, valamint e fegyvereket hordozó rakétánk van, hogy ha valamilyen őrült megtámadná hazánkat vagy más szocialista országot, akkor a támadó országot vagy országokat a szó szoros értelmében elsöpörhetjük a föld színéről. Ha a támadók újabb háborút robbantanának ki, ez nemcsak az utolsó háború lenne, hanem a kapitalizmus pusztulását is jelentené, mert a nemzetek világosan tudatára ébrednének, hogy a kapitalizmus a háború forrása, és nem tűrnék többé azt a rendszert, amely az emberiséget szenvedésbe és pusztulásba dönti. Hruscsov a többi között arra figyelmeztetett: A nemzeteknek nagyon éberen kell őrködniük, hogy az őrültek ne használhassák fel a nukleáris rakétafegyvert az emberiség ellen, míg nem oldódik meg a teljes és általános leszerelés kérdése, s ezáltal a háború vezetését szolgáló valamennyi eszköz felszámolása (Viharos taps). Most, amikor a Szovjetunió atom- és hidrogénfegyverekkel rendelkezik, amikor hazánk az egész világ előtt bebizonyította fölényét a rakétatechnikában, amikor a Szovjetunió és a szocialista tábor valamennyi országának gazdasági élete virágzik, amikor megnyilvánul e tábor erőssége és egysége, s valamennyi nemzet egyesült törekvése a béke biztosítására Irányul, ebben a helyzetben az erőpolitika teljesen értelmetlenné válik. Mit jelent ma, amikor az erőarányok megváltoztak, minden tétet az erőpolitika kártyájára tenni? Ez annyit jelent, hogy saját magukat elkerülhetetlenül kudarcba ítélik, azt jelenti, hogy Hitler nyomdokain haladnak. Éppen Hitler volt az, aki erőpolltikát folytatott annak legleplezetlenebb formájában. Amikor hatalomra került, hamarosan kihirdette a terjeszkedés, a hódítás, az ún. „élettér“ politikáját. Kijelentette, hogy háborút Indít a Szovjetunió ellen és az Urállg meg sem áll. Még mindenki élénken emlékszik a második világháborút megelőző eseményekre: „El kell vetni minden érzelgősséget — pattogott Hitler - és keményeknek kell tennünk! Egy szép napon, amikor megparancsolom a háború megkezdését, habozás nélkül tízmillió fiatalt halálba küldök!“ Hitler rablőhadjáratot Indított a Szovjetunió ellen. Mindenki előtt Ismeretes, hogyan végződött e kaland. Ez az őrült, amikor a szovjet csapatok már Berlin utcáin harcoltak, megtalálta a helyes megoldást: megölte saját magát, mint a skorpió, ha lángok közé kerül. Ismeretes, hogy Hitler hatalomrajutását a kommunista párt betiltása és a munkásszervezetek üldözése követte. Adenauer ugyanígy betiltotta Németország Kommunista Pártját és támadást Indított a szakszervezetek és a dolgozók többi demokratikus szervezete ellen. Nyugat-Németországban szüntelenül szégyenteljes bűnpereket szerveznek a békevédők ellen, Hova vezet ez? Még a Német Szövetségi Köztársaság alkotmányának szempontjából is jogellenes önkény börtönbe vetni embereket, csak azért, mert lelkiismeretűk szavára, a béke védelmére kelnek, Hitler Németországban szorgalmasan szította az antiszemitizmust. Elnyomott minden szabadságot, durván, lábbal tiporta a demokratikus jogokat. És mindezt azért tette, hogy megkezdhesse véres müvét: kirobbanthassa a háborút. A Szovjetunió mindig a valamenynyi nemzethez fűződő barátság, a német néppel való barátság mellett volt és marad. Nagyon jó baráti kapcsolatokat teremtettünk a Német Demokratikus Köztársasággal és e barátságot értékeljük. Mindent megteszünk, hogy jó baráti kapcsolataink legyenek a nyugat-németországi németekkel is. Viszont nagyon felháborít bennünket a Német Szövetségi Köztársaság kormányának, főleg Adenauer kancellárnak a „hidegháború szítására irányuló tevékenysége, A nyugatnémet városokban elkövetett legutóbbi fasiszta-antiszemita provokációk az erősödő reakció jellegzetes megnyilvánulásai. Hallottuk Adenauer úr ama bizonygatását, hogy ő nem revanslsta, és hogy kormányában nem tűrne meg egy revansszellemü minisztert sem. A német nép tényleg nem akar közösséget a revansistákkal. De hogyan lehet összhangba hozni Adenauer kijelentését azzal, hogy a nyugatnémet kormány a második világháború után Európában kijelölt államhatárok revíziójára törekszik és ellenségesen fogad a második világháború maradványainak felszámolására irányuló bármilyen javaslatot. Elutasítja a német békeszerződés aláírására, az európai tartós béke megteremtésére irányuló javaslatokat. A szovjet javaslatok békés célkitűzései Képviselő Elvtársak! A szovjet állampolgárok bizonyos része, s barátaink. a más országokban élő békevédők is, feltehetik a kérdést: a szovjet hadsereg létszámának újabb nagyarányú csökkentése nem járul-e hozzá a velünk szemben álló katonai csoportosulások aktivizálásához? Az USÁ-nak nagyobb fegyveres erői lesznek, mint a Szovjetuniónak. Az NSZK-nak ma 9 hadosztálya van, s feltételezik, hogy számuk a közeljövőben tizenkettőre emelkedik. A NATO parancsnoksága alá csupán Európában körülbelül 50 hadosztály tartozik. Ezenkívül az Észak-atlanti Tömb európai tagállamai további 30 hadosztállyal rendelkeznek, amelyek saját nemzeti parancsnokságuk alatt állnak. Nem veszélyezteti-e ilyen körülmények között a szovjet hadsereg létszámának csökkentése országunk biztonságát, sőt a béke ügyét is? Megfontoltuk a dolgot és közöljük a Legfelső Tanáccsal, hogy hazank védelmi ereje ezáltal semmiképpen sem kerül veszélybe. A mai feltételek mellett a háborúk nem űgv folynának le, ahogy azelőtt, és csak kevéssó hasonlítanának a megelőző háborúkhoz. Régebben az államok hadse:ogeiket határaikhoz minél közegbe igyekeztek tartani, hogy szükség esetén katonákból és ágyúkból védőfalat állíthassanak. Ha azonban most háború indulna, a hadműveletek egészen másként alakulnának, mivel az államoknak olyan eszközök állnak rendelkezésre, amelyekkel a fegyvereket, ezer és ezer kilométernyi távolságra eljuttathatják. A háború elsősorban a harcoló államok hátországában kezdődnék, s nem akadna egyetlen főváros, egyetlen nagy ipari vagy közigazgatási központ, egyetlen hadászatiig fontos terület sem, amelyet ne érne támadás nemcsak az első napok során, de már a háború első perceiben. Amennyiben tehát kitörne a háború, ejgész másképp kezdődnék és másként is alakulna. Ha nyugati partnereink nem követik példánkat, úgy oz csalódást kelt nemcsak a haladó gondolkodású emberekben, hanem minden népben. Amennyiben konokul tovább hajtogatják a magukét, ezzel csak saját agresszív szándékaikat igazolják, azt a törekvésüket, hogy továbbra is esztelenül fegyverkezzenek é3 új háborút készítsenek elő. Válaszolni szeretnék azokra a feltevésekre, amelyek külföldön forgalomba kerültek lefegyverzési javaslatainkkal kapcsolatban, s amelyeket ellenségeink valószínűleg űjfent terjeszteni fognak, miután Ily messze- Folytatás a 4. oldalon) Jiakmi _ _____Földműves 3 1950. január 20. Adenauer Hitler nyomdokain
