Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-01-20 / 6. szám

A mandula szaporítása A mandulát leginkább oltás útján sza­porítják, mert a magvetés útján kelet­kezett gyümölcsfák bizonytalan fajtájú termést és aránylag kis gyümölcsöt teremnek. A mandula alanyát magvetéssel sza­porítjuk. A mandula magját, éppen úgy, mint az őszibarackét, dióét, egyenesen az oltványiskolába vetjük és nem a magiskolába. Magvetés. A mandula magvainak el­vetésekor a rétegezés, előcsíráztatás, a csíragyökerek hegyének lecsípése és a vetés keresztülvitele éppen úgy történ­jék, mint a dió esetében. Alanyok elő­állítására a keserűmandula magját hasz­náljuk. Alanyok. Száraz jellegű, mészben gaz­dag, melegebb talajra a nemes mandula alanyául a keserűmandula magcsemetéit használjuk. Ilyen helyre azonban alanyul a keményhéjú, apró szemű édesmandula magcsemetéje is jól felhasználható. Az édesmandulával szemben a keserüman­­dulának az az előnye, hogy az elvetett magvak keserű magbele miatt a vete­­ményekben az egerek és a varjak alig tesznek kárt. Hidegebb éghajlat alá. mészben sze­gényebb, kötött, nyirkosabb jellegű talajra szánt mandulafák alanyául a Saint Julien-szilva magcsemetéjét ve­gyük igénybe. Ezt helyettesítheti a mi­­robalán szilva, vagy a mindezeknél erő­sebb fejlődést mutató, vadon sokfelé előforduló duránci szilva magcsemetéje. A mirobalán szilva magcsemetéjének alanyul történő felhasználásának az a hibája, hogy rajta a mandulafa túl erő­sen fejlődik és ezért kevesebbet terem. Továbbá a mirobalán késő őszig, szinte a fagyokig tartó erős növekedése miatt a nedvkeringést jóval korábban befejező mandulafa hajtásai nem képesek idejé­ben és kellő mértékben megfásodni, s ezért elfagyásnak vannak kitéve. A duránci szilva magcsemetéi pedig azért kevésbé értékesek, mert rajtuk az oltás aránylag nagyon gyenge eredési százalékot ad. Melegebb talajon felhasz­nálható még az őszibarack és a vad­kajszi magcsemetéje is. Az ilyen alanyon álló mandulafa ugyan hamar termőre fordul, de gyengébben fejlődik és nem lesz olyan hosszú életű, mint a keserü­­mandula-alanyra oltott mandula. Tart­suk szem előtt azonban azt, hogy a man­dulafa hűvösebb vidékre, nyirkosabb, hideg talajra nem való, ilyen helyen akármelyik szilvaalanyon kár vele pró­bálkozni. Legjobb a manduiafát csak a neki teljesen megfelelő helyre ültetni és ott alanyául a keserűmandulát hasz­nálni. A többi említett alanyt csak ak­kor vegyük használatba, ha a mandula­fát neki kevésbé alkalmas helyen, házi­kertben, egészen kis mennyiségben akarjuk elültetni, hogy éppen ilyen fa is legyen a kertben. Rózsaszaporitás dugványról Aki februári rózsaszemzéshez a nemes szemeket szabadföldi homokos veremben tartja, annak gyakran van része abban a meglepetésben, hogy a szemzőhajtások végei a vermelés alatt teljesen beheged­nek egyesek gyökereket eresztenek. Sok esetben megpróbálták már ezeket az úgyszólván félig kész gyökeres dugvá­nyokat tél idején tovább nevelni és ön­álló. tönernes rózsákká fejleszteni, de még sohasem sikerült komoly eredmé­nyeket elérniük. Próbálták alulról fűtött szaporító homokon, melegágyban, s régi veremben is tovább nevelni, de tavaszig a fás és kalluszos hajtások mindig meg­feketedtek A futórózsákat és a babarózsákat dug­ványozással szaporitják, kell tehát egy módnak lennie arra is hogy a kevésbé kényes, nagyvirágú rózsák is meggyökc­­resíthetők legyenek. A rózsadugványo­zás ideje azonban nyáron van. Az éles hajtások között jól ki kell válogatni az alkalmasakat. Csakis az elég kemény „félfás" dugvány lesz képes gyökeret verni. A túlságosan zsenge könnyen meglankad a nagy melegben, és azután többé magához sem tér. Az erős fásdug­vány megfeketedik, mielőtt gyökere nőne. A liáromszemes dugványok a legjobbak. A legalsó levelet levágjuk, a felső kettőt pedig csak kissé kurtítva hagyjuk meg. A kihűlt melegágy földjét mosott homok­kal jól összekeverjük, majd simára gereblyézve lapos fával egyenletesre nyomkodjuk. Erre a rétegre 0,5 — 1 cm vastagon durva folyami mosott homokot terítünk és ismét simára nyomkodjuk. Az így előkészített ágyba dugdossuk a megvágott és friss állapotban tartott dugványokat. Az ágyra ablakot, erre pe­dig árnyékolót teszünk. A dugványoknak nem szabad meglankadniuk, tehát na­ponta többször friss vízzel kell megper­metezni őket. Három-négy hét múlva a levelek megsárgulnak és lehullnak, de a szemekből új hajtások törnek elő. Ha megnézzük a dugványokat, és gyökerük elég fejlett, kis cserepekbe tápdús, agyagos és homokozott földbe ültetjük őket. Ezután ismét zárt levegőre kerül­nek egy-két hétig árnyékolva, amíg jól begyökeresednek. Később fokozatosan levegőhöz szoktatjuk és fagymentes, de hideg helyen teleltetjük. A következő évben cserépbe és szabad földbe ültetve is tovább nevelhetők. Termékeny volt és lesz a Szahara A francia kutatók fölfedezték, hogy a Szahara alatt hatalmas mennyiségű ta­lajvíz húzódik. Az Algírtól mintegy 300 km-re dél-keletre fölfedezett föld alatti víztároló becslések szerint 11000 000 tonna vizet tartalmaz. Ha ezt a vízmeny­­nyiséget fölhasználják, ezáltal a szaharai sivatagnak ez a része ismét termőfölddé változik. Azétt mondjuk, hogy ismét, mert a földtan tudósainak véleménye szerint a Szaharában valamikor arány­lag élérik mezőgazdasági termelést foly­tatlak. Virág díszlik, paradicsom érik Melegen öltözött emberek, dolgozók igyekszenek az udvardi EFSZ üvegházi kertészetébe. — Hova, hova ilyen csúnya időben, nagylányok? — Virágot veszünk igazgatónk név­napjára — felelte örvendezve az úton jövő két kislány, akiket ha nem szólí­tanánk nagylányoknak, talán meg is haragudnának. — Azelőtt is kapott virágot a tanító: ha jó volt, szeretetből, ha rossz volt, akkor azért, mert féltek tőle a gyere­kek, ugye? — Most nemcsak a tanítóknak vesz­nek virágot Udvardon, hanem minden­kinek — mondta mosolyogva Mackó Fe­renc, az EFSZ főkertésze. — Egy nap 1160 koronáért adtunk el. A főkertész nagyon szereti a virágot, de dolgozói sem maradnak el mögötte, hisz nem is csoda, mert 80 közül hatva­­nan nők. A női nem pedig talán még érzékenyebb a virágillatra, no meg a jövedelemre is, hisz a virágkertészet talán a legjövedelmezőbb termelési ágak egyike. A paradicsom, illetve a most termelt paradicsom ennek az ellenkezője. Erre ráfizetnek. Csupán azért termelik, hogy a szövetkezet jó hírnevét növeljék vele és hogy örömet, gyógyulást szerezzenek a vásárlóknak, a betegeknek. A paradi­csom november 20-tól érik és körülbelül február közepéig hagyják az üvegház­ban. Azután saláta kerül a helyére, amelyet már gyepkockákban előkészí­tettek. Fegyver helyett mezőgazdasági .gépet Hatalmas tüntetést rendeztek a fran­cia parasztok; mintegy 100 000 paraszt követelte a kormánytól, hogy a fegyver­kezésre előirányzott kiadások bizonyos hányadát a mezőgazdaság felsegítésére, talaj.iavítási beruházásokra, valamint a falvak korszerűsítésére fordítsa, (-ák) \] 'é'Jl rr .» • * 22 f) I960, január 20.

Next

/
Thumbnails
Contents