Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-01-20 / 6. szám
trágyakezelési módnak előnye az Is, hogy a legolcsóbb, mert semmilyen különösebb munkát nem igényel, ezenfelül a téli időszakban állatainknak meleget is szolgáltat. A nagyobb gazdaságokban a felszabadulás előtt a mélyített trágyatelepen történő trágyaerjesztés terjedt el. Ezzel a trágyakezelési móddal még ma is találkozunk. A trágyatelep rendesen az istállóhoz közel terül el, alja és az oldalfalak betonból készültek. A telep közepén a trágyalégyűjtő-medence foglal helyet, amelyből szivattyúval az egész telep öntözhető. A trágyát az egész telepen egyformán szétterítik, s időnként állatokkal meggyúratják. Ennek a kezelési módnak nagy hátránya, hogy a friss trágya állandó érintkezésben áll a levegővel, ki van téve az időjárás viszontagságainak, miáltal sok tápanyag, különösen nitrogén megy veszendőbe. Mivel az említett telepről rendszerint évente csak egyszer hordják ki a trágyát, nagyon vastag réteg halmozódik fel, ennélfogva a trágya alsó rétege híg lében helyezkedik el, miáltal a kívánt korhadás helyett rothadás megy végbe. Ezt a trágyakezelési módot, mivel mind tápanyagtartalomban, mind humusztartalomban nagy veszteségek mutatkoznak, rövid időn belül gazdaságosabb trágyakezelési módnak kell <ftlváltania. Természetesen, ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy ahol ilyen telepek vannak, ne hordjunk oda többé trágyát, mert megfelelő szakértelemmel az ilyen telepeken is jő! kezelhető az istállótrágya. Ehhez szükséges, hogy itt is szarvasokban kezeljük a trágyát, s nem az egész telepen szétszórva. Ebben az esetben a szarvasok építését a telep szélén kezdjük, szintén kis alapon, mint a mezei trágyatelepeken. A kihordott trágyát naponta jól tömítsük, hogy a nagyobb felmelegedést megakadályozzuk, mert a meleg bizonyos veszteségekkel jár. Fontos, hogy a trágyakazlakat széltől, naptól, esőtől megvédjük, és szorosan egymás mellé építsük, ami szintén fékezi a kiszáradást. Említsük még meg a forróerjcsztéses trágyakezelést. Ekkor a kihordott trágyát nem tapossuk le azonnal, hanem lazán hagyjuk, s megvárjuk, amíg a trágya 65 — 70 fokra felmelegszik. A trágyát ezután letömítjük, hogy megakadályozzuk a további felmelegedést. E módszer előnye abban rejlik, hogy az erősen felmelegedő trágyában a gyommagvak jelentős része elveszti csírázóképességét. Hátránya pedig az, hogy az erősen felmelegedett trágya televénytartalmában jelentős veszteségek keletkeznek, továbbá a magas hő hatására a hasznos baktériumok flórája is nagymértékben elpusztul, ami különösen károsan érezteti hatását a hideg, tevéketlen talajok esetén. Mivel a forró erjesztésü trágyában a tápanyagok kész formában vannak jelen, így az első évben sok esetben jobban érezteti hatását, mint a hidegen erjesztett trágya, azonban a későbbi években hatása a legkisebbre csökken. Véleményünk szerint ez a trágyakezelési mód nem gazdaságos, azért a mi viszonyaink között nem ajánlatos a bevezetése. Szükséges, hogy pár mondatban szól-A lucerna trágyázásáról A közönséges lucerna (Medicago sativa) egyik legfontosabb takarmánynövényünk. Elsősorban magas fehérjetartalmával, vitamintartalmával és nagy terméshozamával tűnik ki. Ezenkívül a talaj szerkezetét javítja. Nagyüzemi gazdaságokban a lucerna termesztése igen fontos szerepet tölt be, különösen Dél-Szlovákiában. A takarmányalap jelentős részét képezi, de csak akkor ad jó termést, ha megtrágyázzuk. Tudjuk, hogy a pillangósvirágú növények gyökérbaktériumokkal élnek szimbiózisban, a Rhizobium nevű, aerob életfeltételű baktériumok arra kényszerítik a lucerna gyökerét, hogy gümőket alakítson ki, amelyek által még eddig nem tisztázott körülmények között ezek a baktériumok megkötik a levegő szabad nitrogénjének molekuláit. Ellátják nitrogénnel a növényt, de a talajt is gazdagítják vele, viszont a növény szénhidrátokat biztosít a baktériumoknak. Nitrogénnel tehát elvileg nem kell trágyázni a lucernát, viszont egy-két dologra ezzel kapcsolatban is tekintettel kell lennünk. A Rhizobium-baktériumoknak komoly igényeik vannak a környezettel szemben. Például ha a talaj 70 %-os nedvességet tartalmaz, a baktérium már elpusztul vagy alig életképes. A túl száraz talajban pedig nemcsak nem szaporodik, hanem a segítségével kialakult gyökérgumók is elpusztulnak. Savanyú talajban szintén kedvezőtlen ezeknek a baktériumoknak a fejlődése. Ha nitrogénben gazdag talajba vetjük a lucernát, szintén kisarányú ezeknek a baktériumoknak a fejlődése. Vetés után I960, január 20. 18 csak 3 — 4 hét múlva érvényesül a hatásuk jó körülmények között. A kizsarolt talajban nem fejlődnek a baktériumok, ilyen esetben okvetlenül gondoskodnunk kell nitrogéntrágyázásról is. A növény első fejlődési szakaszában (3 — 4 hétig) a talaj nitrogénkészletét fogyasztja, tehát ezt is pótolnunk kell. Minderre tekintettel ajánlatos, ha 58 kg mészsalétromot juttatunk a talajba hektáronként közvetlenül vetés előtt vagy kaszálás után azért, hogy ha rosszak az életkörülmények a baktériumok számára, ezzel kielégítsük a növény nitrogénszükségletét. De mindig alaposan fontoljuk meg, hogy fontos-e a nitrogénes trágyázás. A lucerna, 50 mázsás hektárhozamot számítva, 35 kg foszfort és 100 kg káliumot vesz fel a talajból. Ezért a lucernát elsősorban jó erőben levő talajba vetjük, hogy kezdeti tápanyagigényeit kielégítsük. Legjobb istállótrágyázott elővetemény után vetni. Vetés előtt 4 — 5 mázsa Thomas-salakkal és 3 — 4 mázsa kálisóval trágyázzunk. Arra kell törekednünk, hogy a lucerna a foszfor- és káliumszükségletét már vetés előtt lehetőleg egész életére biztosítsuk, mert fejtrágyázással nem használhatjuk ki teljesen a műtrágyák tápértékét. Időjárási viszontagságuk után vagy nem egészen tápdús talajon a lucerna utolsó időszakaiban fejtrágyázhatunk is. Legjobb, ha ősszel szórjuk a talajra a műtrágyát és tárcsával bedolgozzuk. Szuperfoszfátból 100-150 kg-ot, kálisóból 50 - 80 kg-ot adhatunk hektáronként. A növény igen mészigényes, tehát ajánlatos a savanyú talajok meszezése. Trágyázással meghosszabbítjuk a lucerna életét. Rhizomái nem merülnek ki, ha elegendő táplálékhoz jut a növény. De a szár fejlődése is erősebb, a lucerna elnyomja a gyomokat, gyorsabban árnyékolja a földet és ezért a talaja nem szárad ki olyan könnyen. Tápdús talajban szép, sötétzöld leveleket fejleszt. A sötétzöld levél pedig 33 %-ban, a világoszöld pedig csak 21 6/o-ban tartalmaz fehérjét. Ezért is törekedjünk arra, hogy a lucerna sötétzöld legyen. Ne felejtsük el, hogy a Rhizobiumbaktériumok által megkötött nitrogént csak úgy értékesíti a lucerna, ha elegendő foszfor és kálium áll rendelkezésére. Ezt szolgálja a mész is. A kálium nagyon kedvezően hat a növény fejlődésére és lényeges részt képez a fehérjék kialakításában. Kálium nélkül a nitrogén tehát nem képezhet fehérjét. A foszfor pedig a sejtek szilárd vázának fontos alkotóanyaga és kedvezően hat a virág, mag és gyökér fejlődésére. Viszont a jó gyökérfejlődés egyik alapját képezi a Rhizobium-baktériumok tevékenységének és a lucerna életfeltételének. A sötétzöld levelek kialakításánál a kálium is fontos szerepet játszik, mert ez az elem részt vesz a fotoszintézisben. Káliumhiány esetén egyharmadára is lecsökken a növény fotoszintézise. Ez azt eredményezi, hogy kevesebb fehérjével rendelkezik majd a növény és a tömege is kevesebb lesz, tehát káliumtrágyázás nélkül nem érhetünk el kiemelkedő hektárhozamot. A trágyafélék tápanyagtartalma tehát egymást egészíti ki. A mészndk pedig a káros savak semlegesítésében a növényi váz kialakításában van fontos szerepe. Nagy gondot kell tehát a lucerna trágyázására fordítani, mert az által termelt növényi fehérjét az áHatok állati fehérjévé alakítják át. Ez pedig az em-bér legfontosabb táplálékát képezi: Ezért termeljünk minél több szép, sötétzöld levelű, fehérjében gazdag lucernát. Bagota István junk a trágyáié és hűgylé kezeléséről is. A húgylé nitrogénje a levegővel történő érintkezésnél nagyrészt elillan. Amíg a friss húgylé 1 % nitrogént tartalmaz, addig a rosszul kéz-' húgylében alig van nitrogén. A szántóföldi trágyatelepek bevezetésének következtében az összes húgylevet az istálló melletti trágyalékutakba gyűjtjük össze. Az öszszegyűjtött húgylevet folyamatosan és tervszerűen fel kell használni bizonyos növények fejtrágyázására. De a húgylének is bizonyos erjedésen kell átmennie. Ezért fejtrágyázásra sohasem használunk friss húgylevet, mert égető hatással van a növényekre. A húgy- és trágyalevet nagyon jól felhasználhatjuk komposzt készítésnél is. Erre a célra megfelelő a tőzeg, amelynek kitermelése az utóbbi években egyre jobban elterjedt. A tőzegből és húgyléből készült komposzt legjobban hasznosítható a zöldségkertészetekben. Ezzel nagy mennyiségű istállótrágyát takaríthatunk meg, de ugyanakkor sok tápanyag is megmenthető. Fontos, hogy a trágyalékutakba bizonyos mennyiségű fáradt olajat öntsünk, amely megakadályozza a nitrogénveszteségeket. A trágyalégyűjtőnek teljesen fedettnek kell lennie, nehogy belefolyjék az eső. E rövid cikk keretében nem beszélhettünk az istállótrágya kezelésének összes problémáiról, azonban nagy fontosságú, hogy mezőgazdászaink minduntalan keressék, kutassák azokat a lehetőségeket, hogy üzemükben miképpen lehet a szakszerű istállótrágyakezelést megvalósítani. Rákóczi Lajos
