Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-06-26 / 51. szám

F En is hozzászólok... Biblák Jánosnak, a Sefárikovói Ál­lami Gazdaság állattenyésztési cso­portvezetőjének minden nap kijut a munkából. Nem kevesebb, mint 1600 sertést, 220 szarvasmarhát és 3000 baromfit bíztak a gondjaira. Sokszor késó éjszakába nyúlik a munkája. De akármennyire elhúzódik is a napi teendők befejezése, anélkül nem tud pihenőre térni, hogy el ne olvasná a napi sajtót. Amikor bekopogtattam hozzá, ak­kor is az újságokat tanulmányozta. Az alkotmánytervezetet mér nem is először olvassa. Különösen egy-egy cikkelyen mélyülnek el többször fs gondolatai, s ilyenkor elégedett mo­soly ül arcára. — Mintha csak a szivem szerint írták volna - jegyzi meg a 12. cik­kely első bekezdésére, amely a nap­nál is világosabban kimondja: „Az állam minden polgárának egyenlő jogai és egyenlő kötelességei van­nak“. Lehet-e nagyobb öröme egy régi cselédembernek, mint tudni azt, hogy « is egyenlő jogú polgára az állam­nak? Biblák János a felszabadulás •lőtt a földbirtokosoknál szolgált. — Hatéves koromtól juhokat őriz­tem - mondja —; hajlongtam az urak előtt nagyobb darab kenyeret remélve és mindig rettegve attól, mikor adják ki az elbocsátót. Elnézem szikár, barna arcát, kérges tenyerét Magam elé képzelem, hogy ez a szilárd akaratú férfi valamikor kisfiú korában könnyező szemmel szaladt a rakoncátlan juhok után. Tizenkétéves korában már kommen­­ciős cseléd volt. Csak télen ülhetett az iskola padjaiban, nyáron dolgoznia kellett, öten voltak testvérek, kellett a kenyér s a ruhára, cipőre való. Ke­vés ideje jutott a tanulásra. — Nekem is öt gyermekem van — mondja elgondolkozva. — Róluk már nemcsak mi szülők, hanem a társa­dalom is gondoskodik. Az alkotmány­­tervezet 25. cikkelyében azt olvas­tam, hc^jy az állam a többgyermekes családoknak anyagi támogatást nyújt. Ez a mi családunk esetében azt je­lenti, hogy 880 koronát kapok havonta gyermeknevelési pótlék címen. Hát ugye, ez bizony szép összeg? Aztán az is benne van az alkotmány 23. cikkelyének első bekezdésében, hogy „Az állam minden polgárának joga van a művelődésre“. De az is. hogy minden iskolaköteles gyermek -jszá­­mára kötelező is a tanulás. Nekem nem volt módom rendszeres iskola­­látogatásra. Meg aztán szégyelltem is, hogy sem könyvem, sem rendes füzetem, ceruzám nem volt. Nem tel­lett rá. Az én gyermekeim a jövő évben még a tankönyveket és a se­gédeszközöket is teljesen ingyen kap­ják, pedig most már tellenék rá. Hát kérem, ez már ízelítő a kommuniz­musból. Mondogatom is a gyerme­keknek sokszor, úgy őrizzétek majd a könyvet és tanszereket, mint a sze­metek világát. Minden szót, minden mondatot megfontoltan mond. Közben elgondol­kodik. Emlékeze­tében talán az ura­ság gazdasági ud­varát hasonlítgatja az állami gazdasá­géval, amelynek istállóiban most ő, az egykori cseléd rendelkezik az ál­latállomány felett, nem pedig a min­dig szitkozódó Is­pán. Biblák János tíz éve csoportvezető a gazdaságban. Körültekintő, lelki­­ismeretes munkájával érdemelte ki ezt a helyet. Meg is látszik becsületes munkája a gazdaság eredményein. Jelenleg 12 literes a fejési átlag. A sertések átlagos súlygyarapodásá­val nincs megelégedve. Szerinte ke­vés a napi 47 dekagramm. Hosszúnak tartja a hizlalás! időt, magasnak a termelési költségeket. — Pedig valamennyiünknek azon kell iparkodni - mondja -, hogy többet és olcsóbban termeljünk. Ez a mi állampolgári kötelességünk mindazért, amit pártunktól, kormá­nyunktól kapunk. Éppen ezért hatá­roztuk el. hogy az állattenyésztésben dolgozók Is minden erejükkel részt vesznek a takarmánybetakarltásban. mert ha sikerül időben és jő minő­ségben kazlakba rakni a takarmányt, akkor még jelentősen növelhetjük a termelést. Nagyot szív cigarettájából és el­merengve folytatja: — A letűnt rendszerekben is volt alkotmány. A mi számunkra azzal az óriási különbséggel, hogy csak sza­vakban kaptuk a jogokat. A hatalom­hoz csak a földesuraknak, gyárosok­nak volt joguk. Az alkotmánytervezet 2. cikkelye most azt is kimondja, hogy nálunk minden hatalom a dol­gozó népé. Itt volt az alkotmányvita, a választás, most az ötéves terv mu­tatóinak négy év alatti elérését, vagyis életszínvonalunk emelését vi­tatjuk meg. Mindez nem azt jelenti-e számunkra, hogy valamennyien benne vagyunk az országos ügyek Intézésé­ben? Ugye ezek után természetes, hogy az alkotmánytervezethez én is hozzászólok. Már sűrű sötétség ült a falura, de Biblák elvtársat még hívta a köteles­sége. Ment megnézni, vajon minden rendben van-e az istállókban? Az előttünk kiterített alkotmányterveze­tet gondosan összehajtogatta, s azzal a megjegyzéssel csúsztatta zsebébe, hogy ezeket a sorokat pedig elteszi emlékbe. Németh János Legyünk jó gazdái az országnak Az a nagyszerű jövő, amelyet alkotmánytervezetünk elénk tár, az eddig elért eredményeink mellett egész határozott formában körvonalazza jö­vőnket. Meghatározza a további fejlődést, s szerintem kötelez is. Kell, hogy valamennyien az ország gazdáinak érezzük magunkat. Ne legyen közömbös számunkra, mi történik, mondjuk, a Karlovy Vary-i kerület­­ven vagy a Vítkovicei Kohóművekben. Tanuljunk és bátran vegyük át azo­kat a tapasztalatokat, amelyekkel gazdálkodásunkat jövedelmezőbbé, gaz­daságosabbá tehetjük. Legyünk jó gazdái az országnak, olyanok, akik se­gítenek is és egyben tanulnak is a jó, bevált tapasztalatokból. Nem végeztem egyetemet, csupán mindennapi munkám mellett látogat­tam két évig a gazdasági mesteriskolát. Ez és a szakkönyvek segítettek ahhoz, hogy egyet-mást megtanultam. Arra azonban, hogy a mai életet becsülni tudom, a párt és az élet iskolája tanított meg. Ma a Novy Dvory-1 Állami Gazdaság vezetője vagyok. Az elért ered­ményekért már többször kaptunk dicséretet. Munkánkban nem ismerünk akadályt, és úgy dolgozunk, hogy egyre többet teremjen a föld. Azt hiszem, más állami gazdaságokban is megvan az előfeltétele, hogy 35 mázsa ár­pát, 31 mázsa búzát termeljenek hektáronként. A 46,5 mázsás kukoricater­mést sem tartjuk végleges hektárhozamnak. Bízunk, hogy a közeljövőben magasan túlszárnyaljuk ezt a számot. A múlt évben 17 malacot választottunk el egy-egy kocától. Ez szép eredmény, mi azonban még többet akarunk, mivel tudjuk, hogy a cseh­országi állami gazdaságokban ennél már jóval szebb eredményeket is el­értek. Tehát ez is kötelez minket a magasabb eredmények elérésére! Cj alkotmányunk hazánk minden dolgozójának lehetővé teszi, hogy az ország gazdájának érezze magát. Dolgozzunk tehát úgy, mint gazdák, mint saját jövőnk megalapozói! Nagy Sándor (Novy Dvor) Három versenyzászló elindult útjára A gabcikovól szövetkezetét inkább csak a rossz oldalairól emlegették. Volt is hiba elég. Az utóbbi időben a jó szervezés következtében azon­ban sokat javult a gazdálkodás me­nete. Ezt elsősorban a jól szervezett szocialista munkaversenynek köszön­hetik. Az első nyilvános értékelés az elmúlt napokban megtartott tagsági gyűlésen történt Máskor nagyon hiányosan jelentek meg a tagok a közgyűlésen. Az utób­bi gyűlést 4 rövid mezőgazdasági szakfilm vetítésével kötöttük egybe Persze erről előre értesítettük a tag­ságot. Az eredmény az lett, hogy a 300 szék kevésnek bizonyult. Bizonyos, hogy a szocialista mun­kaverseny értékelése is sokakat von­zott. Az előre megállapított krité­riumok szerint (melyek a termelés mennyiségére, minőségére és az ön­költség figyelembevételére épülnek) a növénytermelésben a IV. munka­­csoportot érte a kitüntetés, a ván­dorzászló és az 500 korona pénzjuta­lom. A sertésgondozók közül Bíró Jenő bizonyult legjobbnak, mivel ko­cánként ő választott el legtöbb ma­lacot. Megérdemelten kapta tehát a vándorzászlót és a 200 koronát. C s i­­b a András, mint legjobb traktoros, szintén hasonló jutalomban részesült. 00000000 HATÁRIDŐ ELŐTT A FHakovói Állami Gazdaság dol­gozói körében is nagy visszhangra talált az új bérezési rendszer. P a­­t a k i Sándor, a Gemersky Jahlonee-i üzemegységének vezetője elmondja, hogy a mezei munkacsoport tagjai a cukorrépa kapálását négy nappal a tervezett Idő előtt végezték el. Mind­ezt az új bérezési rendszer serkentő hatása tette lehetővé. A dolgozók igyekeznek minél jobb munkát vé­gezni. mert a fizetést teljesítmény után kapják Ugyanakkor a munkála­tok jókor! elvégzése után 15 %-os prémium illeti meg a dolgozókat. Agócs Vilmos (Hajnácka) A három vándorzászló elindult hó­dító útjára, és reméljük, hogy a munkaverseny további kiszélesítésé­vel a jövőben még nagyobb mérték­ben segíti majd szövetkezetünket a termelés és a munkafegyelem szín­vonalának emelésében. B e n l á n József ökonómus (Gabölkovo) Egy év alatt két termést Juraj Matajs, a matuákovői szövet­kezet mezőgazdásza, belépett a szö­vetkezeti irodába. Megtörölte izzad­ságtői gyöngyöző homlokát és leült. Pár perc múlva megérkezett a többi vezetőségi tag is. Az ülés programján az aratás, cséplés és a takarmány biztosításának kérdései szerepeltek. Elhúzódott az idő, s már késő este lett, amikor arra terelődött szó, hogyan lehetne elegendő és jó minő­ségű takarmányt biztosítani. — Elvtársak — szólalt meg a fiatal mezőgazdász —, szemeskukoricából minden évben hiányt szenvedünk. Ezért javaslom, hogy az őszi rozs után, amelyet bükkönnyel vetettünk, kukoricát vessünk. — De hiszen, szükségünk van zöld­takarmányra is, nem gondolod? — vetette ellen a vezetőség egyik tagja. — Azt is megoldjuk. Van még 40 hektárnyi őszi keverékünk; a búza és bükköny keverékére gondolok. Ebből 25 hektár termését besilózzuk, s a többit zölden etetjük meg a jószággal. A felszabadult területre pedig, talál­játok ki, mit vetünk? — Csalamádét. — Azt már nem! Sok és értékes silóra van szükségünk. Tehát silóku­koricát vetünk. Ügy bizony, 40 hek­tárnyi terület tejes-viaszos érésű kukoricatermését besilózzuk. — Jő gondolat — szólaltak meg egyszerre hárman is. — No látjátok! De ezenkívül est* lamádénk is lesz. Arra is gondoltam. Maholnap itt az aratás. A gabona be­takarítása után azonnal szántunk és nyári keveréket vetünk. Legalább 40 hektáron tarlőtakarmányt termesz­tünk, amelyet zöld állapotban vagy pedig siló formájában etetünk fel. A szövetkezet vezetőségének tagjai csakhamar szétszéledtek. Juraj Ma­tajs, a szövetkezet fiatal mezőgazdá­sza arrafelé irányította lépteit, ahol még néhány nappal ezelőtt őszi ke­verék zöldellt. Elmosolyodott. Igen, itt lesz a silókukorica. A zsenge nő­­vénykék már kikukkantottak a fekete földből. F. Krajéovlé Két fermésf ad a föld Streda nad Bodrogofn község szö­vetkezeteinek dolgozol letárgyalták a párt Központi Bizottságának mező­­gazdasági dolgozóinkhoz intézett le­velét és szintén bekapcsolódtak a „négyéves mozgalomba“. A hektár­hozamok növelése érdekében gyorsí­tott ütemben láttak hozzá a komposzt készítéséhez. Gazdag komposztanya­­got találtak a Bodrog holtágában, amelyet kiszárítottak és az iszapot kotrógéppel akarják kiaknázni. A szö­vetkezét földjeinek jelentős részén öntözőga2dálkodást vezetnek be. A csatornázást és a vízvezeték építését már befejezték, csak a trafóállomás érkezését várják, hogy megkezdhes­sék az öntözést és egy év alatt két termést takaríthassanak be. Az eddi­ginél sokkal nagyobb gondot fordíta­nak az istállótrágya kezelésére. Az istállótrágyát szarvasokba hordják és nyersfoszfáttal keverik. Jól haladnak a komposztkészítéssel is, s eddig már 2100 m3 komposztot készítettek. Ez évben a szántóterület negyed részét szervestrágyázzák. I. Baltes (Streda n/Bodrogom) Gépkezelők a javából A szerződést megkötötték annak rendje és módja szerint. Benne áll. hogy az alulírottak 120 hektár kuko­ricát vetnek négyzetesen, az összes növényápolási munkát, csakúgy mint a betakarítást is. gépekkel végzik el. S a két fiatal traktoros, Könözsi Fe­renc és Morvái József a szerződést aláírta. Ez azonban még tavasz ele­jén volt, s azóta bizony már elég sok víz folyt le a Dunán. Szép elhatározást pecsételtek meg aláírásukkal Könözsi és Morvái elv­társak, az obidi szövetkezet trakto­rosai. Szövetkezetük 165 hektárnyi kukoricaföldjéből 120 hektár megmű­velését maguk vállalták. Méghozzá négyzetesen vetve. Már tavaly is megpróbálkoztak ebben a szövetke­zetben a négyzetes vetéssel, a várt siker azonban elmaradt. Miért, miért nem, a négyzetes vetés nem vált be. S ez évben a Könözsi-Morvái trak­toroskettős lépett a munka porond­jára, hogy megmutassa, lehetséges-e az új módszerekkel nagyobb ered­ményt elérni. Az 1286 hektárnyi földterülettel rendelkező obidi szövetkezetben na­gyobbá ra az asszonyokra hárul a munka. A 310 szövetkezeti tag közül bizony csak a fele veszi ki ténylege-Az obidi traktorosok sarabolás közben (A szerző felvétele) sen részét a mezei munkákból. így aztán a gépek, az új munkamódsze­rek alkalmazásának jelentősége még megnövekedett. A Könözsi —Morvái traktoroskettőst éppen sarabolás közben találtuk. A tábla széléről nézve, mint a dísz­szemlére felsorakozott katonák, ke­­resztben-hosszábban és átlósan is, tökéletesen fedték egymást a sorok. Nem is centiméterekre, hanem talán milliméterekre pontosan vetették el négyzetesen a kukoricát. így aztán természetes, hogy gépeikkel jól mű­velhették meg a rájuk bízott táblát. — öröpiünk telik nekünk is a munkában, ha ezekre a földekre néz­zünk — mondja Könözsi Ferenc. Ellenzés sapkáját szemébe húzva, ing nélkül ül a traktor nyergében. S amíg elbeszélgetünk, előkerül a cigaretta, hogy ezt a be nem terve­zett pihenőt erre is kihasználják. — Pedig egy vezérlőhuzalon men­tünk mind a ketten — válaszol Morvái elvtárs arra a kérdésünkre, hogy mi­képp sikerült ilyen pontosan vetniük. A kérdések és feleletek még hosz­­szan váltják egymást, amíg ismét felbúgnak a motorok, élindul a két gép, pqríelhöt húzva maga után. Már messze járnak a tábla végén, s mi még mindig azon gondolkodunk, mi­ben rejlik sikerük nyitja. De hosszas fejtörés után sem tudtuk más ma­gyarázatát adni, mint hogy elsősorban az embereken, a munkával szembeni viszonyukon múlik a siker, s válik megvalósíthatóvá, ami a múltban talán lehetetlennek tűnt. (Ormay) Új utakon A rieckai szövetkezet ötven szorgalmas tagja 175 hektár szán­tót, 137 szarvasmarhát, 327 ser­tést, 4 traktort, 3 teherautót, 1 cséplőgépet és nagy értéket képviselő gazdasági épületet, föl­szerelést mondhat magáénak. Jö­vedelmük nagy részét hústerme­lésből merítik. A múltban elég kevés gondot fordítottak malac­nevelésre, ami meg is mutatkozott a kiadások növekedésében. Tavaly például közel 100 malacot vásá­roltak. Okulva a múlt hibáin, a szövetkezet vezetősége idén egy hozzáértő tagját. Kékesi Gábort bízta meg az anyasertések gondo­zásával. Kékesi elvtárs jól végzi a munkáját. Májusban 38 db, átlag­ban 15 kg-os malacot nevelt föl. További két héten belül 30 mala­cot, június elején pedig 56 mala­cot választott el az anyakocáktól, így a szövetkezetnek nem kell drága pénzért malacokat vásárol­nia. A hizlaldában Horváth Béla cigány származású szövetkezeti tag a sertésgondozó. A vezetőség és a tagok szeretik és jó munká­jáért megbecsülik, összesen 160 sertés hizlalását végzi. Májusban darabonként átlagban 24,38 kg súlygyarapodást ért el. A szövet­kezet az egész évi 150 mázsa kö­telező sertéshúsbeadásból eddig már 104 mázsa sertéshúst adott be. Csehszlovákia Kommunista Pártja konferenciája tiszteletére kötelezettséget vállaltak, hogy egész évi sertéshúsbeadásukat jú­lius 20-ig teljesítik. Rados Pál Vetik a másodnövényt, lesz bőven takarmány (Noga felvétel«)' y/rmM _ Földműves______ j 1960. június 26.

Next

/
Thumbnails
Contents