Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-04-10 / 29. szám

rilis 4-én ünnepelte szabadsága és nemzeti függetlensége megszületé­sének 15. évfordulóját. Az egész or­szágban nagyszabású ünnepségekre került sor, amelyeken a magyar dol­gozók hálájukat és szeretetüket tol­mácsolták a nagy Szovjetuniónak, a felszabadító szovjet katonáknak. A budapesti ünnepi ülésen Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára számolt be az eltelt 15 év politikai, gazdasági és tudomá­nyos eredményeiről. — Tizenöt évvel ezelőtt új fejezet nyílott történelmünkben — mondotta —, amely népünknek meghozta azt a kort, amelyről oly régóta álmodott. Az egykori úri Magyarországból ma fejlett szocialista iparral és mező­­gazdasággal rendelkező ország lett. A magyar nép sikereiben, a szocia­lista építésben elért vívmányainak megvédésében döntő szerepet ját­szott a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország önzetlen baráti segítsége. A továbbiakban Kádár elvtárs a magyar mezőgazdaság jelenlegi prob­lémáival foglalkozott. — A szocializmus eszméje mély gyökeret eresztett a nép gondolko­dásában és szívében. Nincs az az erő, amely ettől eltántorítana bennünket — fejezte be beszédét. GENFBEN tovább folytatja mun­káját a tízhatalmi leszerelési érte­kezlet. Legutóbb beszámoltunk arról, hogy a nyugati küldöttek új javas­latot készítettek elő. Genfi sajtójc­­lentések szerint azonban a nyugati hatalmak állandó taktikázásának már ismert tételeit hozták fel, amikor az ellenőrzést helyezik az általános és teljes leszerelés elé. Zorin szovjet külügyminiszter­helyettes felszólalásában sajnálattal állapította meg, hogy a nyugati ha­talmak nem készítenek elő > olyan konstruktív javaslatot, amely végül is megoldaná a leszerelés problémá­ját. Zorin kijelentette: — A nyugati hatalmak ahelyett, hogy elfogadnák az általános és tel­jes leszerelésre vonatkozó, egyez­mény megtárgyalását, az ellenőrzés kérdésének részletes kidolgozására törekszenek. A szocialista országok küldöttségei ebből arra következtet­nek, hogy a nyugati hatalmak nem kívánják az általános és teljes lesze­relést, s azt alapjában véve ellenzik. Zorfn küldött ismét hangsúlyozta, hogy a szovjet küldöttség síkraszáll az általános és teljes leszerelésért nemzetközi ellenőrzés mellett. Hoz­záfűzte, hogy az ellenőrzés elvére nézve a küldöttségek között megvan az egyetértés. Nagygyűlés a moszkvai luzsnyiki sportpalotában Hruscsov elvtárs beszámolt útjáról (ClK) Amint már jelentettük, Nyl­­kita Szergejevics Hruscsov, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke Franciaországi látogatásának befeje­zése után Moszkvába történt vissza­érkezésekor beszédet mondott a luzs­­nyiki sportpalotában. , — Franciaországi látogatásom — mondotta többek között a szovjet miniszterelnök — rendkívül hasznos volt mindkét ország számára. D e Gaulle tábornokkal nagyon fontos tárgyalásokat folytattunk, őszintén és szabadon folytattunk eszmecserét mindazokról a kérdésekről, amelyek megtárgyalását fontosnak tartottuk. Természetes, hogy álláspontjaink egyes kérdésekben nem azonosak. Viszont az alapos eszmecsere azt mutatta, hogy a kérdések javarészé­ben felfogásunk nagyon közelálló. — A leszerelés kérdésében, és minden bizonnyal ez a kérdés, amely minden embert érint, akinek szívén fekszik a béke biztonsága, a mi állás­pontunk egyezik De Gaulle tábornok felfogásával. A szovjet kormányfő a továbbiak­ban elmondotta, hogy ismertette a francia kormánnyal a Szovjetunió álláspontját az európai helyzetet illetően. Kijelentette, hogy az európai béke biztosításának legelső feladata: • világszerte tiltakoznak a franciák második atomfegyverkísérlete ellen. Néhru indiai miniszterelnök parla­menti beszédében élesen elítélte a franciák atomkísérleteit. Kairóban óriási tömeg tüntetett a kísérletek ellen, majd kiáltványt intéztek az afrikai országokhoz, hogy tegyenek hatékony lépéseket a franciák szaha­­rai atomfegyver-kísérletei ellen. • Ülésezett az Amerikai Kommu­nista Párt Központi Bizottsága, ame­lyen két fő problémáról: a választási kampányról és a néger lakosság fo­kozott egyenlöségi harcáról volt szó. (CTK) • Bonni sajtójelentések szerint a provokatív elnevezésű „kiüzöttek szövetsége”, az áttelepültek nyugat­németországi revansiszta szervezete a párizsi csúcsértekezletre „megfi­gyelőket” akar küldeni, (n) • Párizsban szovjet-francia fizetési egyezményt írtak alá, amelynek alap­ján a jövőben a Szpvjetunió és Fran­ciaország között minden fizetés fran­cia frankban történik, amelyet szaba­don számítanak át más valutára. (CTK) a második világháború csökevényei­­nek felszámolása, a német militariz­­mus megfékezése. — Franciaországi látogatásunk alatt nagyon jól megértettük a franciák hangi latát. A francia nép még min­dig tudatában van annak, mit jelen­tene országára a német militarizmus és a ásizmus felélesztése. Ezzel kap­csolatban jól emlékszem arra, hogy Párizsban és a többi francia város­ban milyen lelkesedéssel fogadták azt a nyilatkozatot, hogy a Szovjetunió­nak 5s Franciaországnak össze kell fognijk, hogy meggátolják a revan­­sistálc. új agresszióit. A kereskedelmi körökkel, a keres­kedelmi kamara képviselőivel folyta­tott beszélgetések megmutatták, hogy a fr< ncia kereskedők és vállalkozók ismerik a Szovjetunióval fenntartott kereskedelmi kapcsolatok nagy jelen­tőséi ét. Hruscsov elvtárs ezután a francia nép őszinte, baráti fogadtatásáról, vendégszeretetéről beszélt, majd ki­jelentette: — Nehéz szavakat találni az érzel­mek kifejezésére, amelyeket a fran­ciák között éreztünk. Mindenütt me­leg szeretettel fogadtak bennünket. A franciákkal nemcsak a városok ut­cáin hanem a gyárak műhelyeiben Is találkoztunk, beszélgettünk a béke­­véd< mozgalom dolgozóival, a hős francia munkásosztály képviselőivel, a szakszervezeti mozgalom vezetői­vel. A francia közvélemény képviselői megértenek bennünket, tudják érté­kelni békeszerető politikánkat, ba­­rátsigot kívánnak a Szovjetunióval a békéért, a gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolatok fejlesztésé­ért, valamint a nemzetek közötti kö­zeledésért folytatott harc érdekében. — Párizsban és a többi városban tett látogatásom során a francia ál­lam érfiak, politikusok és közéleti személyiségek egész sorát hívtuk meg a Szovjetunióba, örülünk, ha eljönnek hozzánk, meglátják, hogy a szo"jet nép valóban a békéért harcol, saji.t országát építi — fejezte be bes lédét Hruscsov elvtárs. Árleszállítás Lengyelországban (STK) A Lengyel Népköztársaság dolgozói április 4-től 15 — 20 %-kal olcióbban vásárolnak gyapjúszövete­kei és készruhákat. Nagy örömet vál­tót: ki a cipő árának leszállítása is. A televíziókészülékek árát 50 %-kal, a kávé árát a kiskereskedelmi áru­sításban 24 %-kal szállították le. /l jelenlegi árszabályozás a lengyel dolgozóknak legalább 1,4 milliárd zloty megtakarítást jelent évente. Kenyában pattanásig feszült a húr Kenya fővárosa, Nairobi még soha­sem látott ilyen tüntetést. A heves napsütésben húszezer ember töltötte meg az Afrika-stadiont, amikor rövid várakozás után vörös-fekete-fehér­­világoskék, hímzett bennszülött-sap­kában megjelent a tribünök előtt felállított szószéken egy alig húsz­egynéhány éves fiatalember. Az örömkiáltásra megrezzent a mozdu­latlan, forró levegő és megrezzentek a stadion körüli rendőrsorfal gumi­botjai is. Ez a fiatalember Tom Mboya volt, a kenyai nemzeti mozgalom ve­zetője, aki ekkor tért vissza a londoni Kenya-konferenciáról.- Amikor elutaztunk Londonba - kiáltotta a szónok a kormány az A stadiont majd szétvetette az „Uhuru!” kiáltás, azaz szvahili nyel­ven: „Szabadság”. A szabadság azonban még láthatóan nem volt teljes. Amikor a tömeg ki­­özönlött a stadionból, a rendőrség riadóautóiból hangszórók harsogták a „tüntetés elleni törvény” szövegét, könnyfakasztó bombák repültek, s a rendőrség guniibot-rohammal szórta szét a közáporral válaszoló tömeget. De Nairobi afrikai negyedeiben egész éjjel visszhangzott az „Uhuru!” kiáltás és rögtönzött örömtüzek fé­nyénél táncoltak az emberek ... Hogy az örömnek ez a kitörése mennyire jogos, azt csak a jövő nehéz harcai mutathatják meg. De annyi hatalma. Hiszen a legendás „Égő Lándzsa“, Jomo Kenyatta, a nemzeti mozgalom elismert veterán vezetője, meg mindig hétesztendős börtön­­büntetését tölti, és a Konyái Afrikai Uniót törvényen kívül helyezték. Húsz évvel ezelőtt, amikor Kenyatta mir Londonban harcolt hazája füg­getlenségéért, Tom Mboya mezítlábas kisfiú volt, aki a világból csak a fe­hér földesúr ültetvényét ismerte, m’g az intéző ostorának csattogását, akit a munkások nem is hívtak más­ként, csak így: „Bwana Kiboko”, a „Vizilóbörkorbácsos Nagyúr“. A szenvedések valóságos áradata, s legutóbb az 1952-53-as felkelés irtózatosan kegyetlen elfojtása után azonban végül Kenyában sem lehe­tett töbhé letagadni, hogy 1960 — „Afrika éve”. Az angol kormány a sza­badság útján hömpölygő fekete kon­tinens közepén robbanástól féltette a kincset érő ültetvényeket, és komp­romisszumra készült. Tom Mboya, akiből az évek során a szakszervezeti írozgalom egyik vezetője lett, így jutott el 1960. tavaszán a „Vlzilóbőr­­karbácsos Nagyúrtól“ Mac Leód gyar­­rratügyi miniszter kézfogásáig. A hatmilliós bennszülött lakosságból ejymillió választójogot kap, s a tör­vényhozás afrikai többsége biztosí­tottnak látszik. A kormányban meg­jelennek az afrikai miniszterek és niegnyílnak a rezervátumok kapui. Persze, ez még nem függetlenség és annál is jóval kevesebb, amit más afrikai .országok már kiharcoltak maguknak. De mindenképpen a nagy fardulat kezdete. Eddig hatszáz dús­gazdag ültetvényt kínáltak fel gaz­­céik eladására. És Blundellt, az ül­tetvényesek megbízottját, „fehér" tüntetés fogadta a repülőtéren. Egy felizgatott „nagyúr" maréknyi pénz- ; c arabot vágott az arcába és „Júdás- ; i ak” nevezte. Pedig Blundell azt ; , adja el", ami sohasem volt az övé. 1 i nem is adja el: inkább lassan ki- 1 csavarják a kezébőli., (ov) ; CHarc a vífdgűr megindításáért- Le kellene lőnnünk a szovjet rakétát! - jelentette ki Frank Jameson, az amerikai tartalékos tengerésztisztek szervezetének el­nöke.- Tiltakoznunk kell a szovjet kormánynál, és ha ennek nem lenne foganatja, követeljük a rendkívüli ENSZ-közgyűlés összehívását - mondotta Mansfield demokratapárti szenátor. Mi hozta ki a sodrából ennyire ezt a két urat? A csendes-óceáni szovjet rakétakísérletek bejelentése. Mansfield szerint az amerikai kormánynak „jogi és emberiességi" kifogásokat kellett volna emelnie a kísérletek miatt. A hivatalos Washington ezt nem vette és nem is vehette komolyan. Hiszen a Csendes-öceán szabad tenger, méghozzá olyan térség, amelyben éppen az Egyesült Államok hadereje végzett hosszú esztendőkön keresztül — a Fukuriu Maru japán halászhajó legénysége a megmondhatója - nem is veszélytelen robbantásait.- Ez már csak azért is eszébe juthatna a szenátornak — írta maró gúnnyal az AFP kommentátora -, mert az orosz rakéta elhaladt Bikini szigete fölött. A szocializmus és a kapitalizmus két nagyhatalma között — akár akarja ezt mr. Mansfield, akár nem — máris folyik a békés verseny és nemcsak a földön, de a világűrben is. A gigászi vetélkedés eddigi eredményei azt mutatják, hogy > világűrben is a Szovjetunió javára billent a mérleg. Érdemes egy pillantást vetnünk a nagy verseny eddigi eseményeire. Nem hoz amerikai szputnyikot a Mikulás 1957. október 4-én szólalt meg a „bip-bap" jelzés: a történelemben először mesterséges holdat bocsátottak fel a Szovjetunióban, meg­született a szputnyik szó és a világ valamennyi nyelvében elfoglalta előkelő helyét. Az óriási szenzáció forró légkörében Eisenhower is kiadta az uta­sítást: tenni kell valamit, ami „kiegyenlíti“ a szovjet sikert. Az ame­rikai rakéta-kísérletezők egyik tanácskozásáról akkoriban világgá röpítették a közleményt: az Amerikai Egyesült Államok december 6-án mesterséges holdat lő ki. Mégsem hozott ember alkotta bolygót Washingtonnak a Mikulás. Az amerikai szputnyik 25 m-re emelke­dett, aztán darabokban zuhant le. Akkor már fenn keringett diadalmasan a második szovjet szput­nyik, amelynek „fedélzetén” ott volt Lajka, az első űrutas is. 1958. január 31-én von Braun német származású amerikai rakéta­­tervező vezetésével végre kilőtték az első amerikai szputnyikot, az "Explorer I-et. Igaz: a sző legszorosabb értelmében kicsi vigasz volt, de mégis valami, és néhány nyugati kommentátotr már az „Amerika felzárkózik” elmet adta cikkének. Május 15-én pedig hatalmas, 968 kilós szputnyik indult messzi útjára a Szovjetunióból. Közben az amerikai rakétakilövő-állomáson tovább folyt a lázas munka, egymás után szálltak fel - vagy még gyakrabban zuhantak le- az Explorerek, Vanguardok és a többiek. Folyt a nagy verseny .. .és az eredmény nem változott. Pickering, a kaliforniai technolő - giai főiskola laboratóriumának vezetője borús hangon jelentette ki:- Amerika hátránya az első szovjet mesterséges hóid óta semmit sem csökkent. Végül 1958. december 18-án sikeresen fellőttek egy Atlas nevű amerikai mesterséges holdat, amely 34 napig keringett. Nem egészen egy hónappal később űtnak indult az első szovjet űrrakéta, amelynek keringési ideje már egyszerűen korlátlan, mert naprendszerünk mesterséges bolygójává vált. A világűr-vetélkedés arányai mind kínosabbá váltak Washington számára. A Mansfieldhez és Frankhoz hasonló személyiségek azt hangoztatták, hogy a három szovjet szputnyik és az űrrakéták „pusz- 1 tán katonai célokat szolgálnak és a tudományt nem gazdagítják.” Még az amerikai tudósok is "gúnyosan utasították vissza a rossz- ; induiatú tudatlanságnak ezt a tobzódását. ; Lezuhant az AA Több sikertelen kísérlek után, 1959 március 3-án korlátlan ideig ; keringő amerikai mesterséges bolygó is felröppent. Egyetlen kom- j mentátor sem mulasztotta el azonban, hogy emlékeztessen arra: a ; szovjet űrrakéta több mint három és fél mázsájával szemben a „Pio- J neer IV.“ csupán 6,7 kg súlyú. Néhány más amerikai fellövés - köztük a két napig keringő Discoverer V. - után szeptember 12-én az Amerikába induló Hruscsov előhírnökeként sarlókalapácsos rakéta csapódott magába a Holdba.- Amire mi a Holdba érkezünk, szovjet vámőrök fogadnak ben- ; nünket — jelentette ki von Braun. • Leonyid Szedov szovjet professzor ezt mondotta:- A következő láncszem olyan rakéta, amely megkerüli a Holdat. Valóban, ez volt a következő láncszem. Valóra vált a tudósok egyik legmerészebb álma, felvételek készültek a Hold titokzatos túlsó oldaláról.- Ez lett volna az Atlas-Able feladata is! - jegyezték meg az amerikai újságírók a Cape Canaveralon, majd Donnberger egykori náci, jelenlegi amerikai rakétatudós nyilatkozatával kapcsolatban ; jegyzetfüzetükbe két zárójel közé. ki kajánul, ki szomorúan oda­biggyesztette: „az AA még a hajtómű kipróbálása közben felrobbant." ; S most jöttek a csendes-óceáni rakétaklsérletek... Az Amerikai Egyesült Államok hatalmas erőforrásokkal rendelkező j arszág. Ezért Nyugaton mind gyakrabban vetődik fel a kérdés: tu­­ajdonképpen mi az oka a lemaradásnak? Vannak, akik úgy gondol- | ják az, a pénz hiányzik, amelyet Washington idegen hadseregek j 'elfegyverzésére, támaszpontokra fordít. Talán ez is tényező, de semmi esetre sem a legfontosabb.- Sok szemlelró — írja Jacques Cernon. a France Observateurben ;i- a hadsereg, a haditengerészet és a légierő versenyével magya- í •ázza Amerika lemaradását, Bölcsen megelégszenek azzal, hogy a Íj itratégial felfogás különbségeit lássák ebben, tekintélymeggondolások | jonyodalmaival fűszerezve. ;j- Sokan kérdezik, mi az a hajtóerő, amely a szovjet rakétákat ökéletesebbé teszi, mint az amerikai rakétákat — veti fel a kérdést ;j «iewsweek amerikai tábornagy. A válasz egyszerű. A társadalmi rend, amely korlátlan lehetősé- • | leket biztosit a szovjet tudósoknak, akik rakétáikkal távoli bolygók | ncghődltására és az ember űrrepülésének megvalósítására készülnek. | Nairobi afrikai negyedeiben öröm­­tüzek mellett táncolnak az emberek bizonyos, hogy Afrikában „ismét megpattant egy húr”, mégpedig éppen Kenyában, ahol híresen nagy és ke­gyetlen volt a fehér ültetvényesek Kenyatta, a kenyai nemzeti mozgalom egyik vezetője. európaiak kezén volt. Most a mi ke­zünkben van az ajtó kilincse: zárhat­juk és nyithatjuk. Kenya afrikai or­szág lettl Bratislava dolgozóinak részvételével a Slavínon megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét (Foto: CTK) I I

Next

/
Thumbnails
Contents