Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-04-06 / 28. szám

A védnök-üzemek segítenek a talajjavításban Több mint tíz év telt el az első burgonyabogárirtó, aratő- és répa­szedő brigádoktól az ipari üzemek védnökségi munkájának mai színvo­naláig. A védencek megnőttek, ki­fejlődtek, s így a védnököknek is fejlődniük kell. A fejlődő szövetke­zetek védnökeiktől egyre sokrétűbb és értékesebb segítséget várnak. Ezt a tényt felismerték a Levicei Járási Építővállálat dolgozói is, akik útmutatással, tanáccsal segítettek védnökségi szövetkezetüknek az is­tállók építésében. Tanácsot adtak, hol találhat a szövetkezet a városban megfelelő és hozzáférhető hulladék­anyagot, kidolgozták az építési ter­vet, s a szövetkezet dolgozói már csak az építkezést szervezték meg. Hasonlóképpen segítettek védenceik­nek a Suranyi Járási Építővállalat és más üzemek dolgozói is. Még ennél is igényesebb feladatot vállalták magukra a Csehszlovák Technikai-Tudományos Társaság nit­­rai kerületi fiőkintézetének dolgozói. A szövetkezeteknek nyújtott védnöki segítség folyamán például a Társaság komárnői fiókintézete, valamint a nitrai folyamszabályozási igazgatóság dolgozói rájöttek arra, hogy a talaj­javító-gépnek számos gépszerkesztési------------------------------------- ★ ★ ★ —---------------------------------­Nemcsak dolgoznak, de számolnak is A Zeliezovcei Állami Gazdaság má­­lasi üzemegységében a rossz időjárás ellenére is jól halad a tavaszi mun­ka. Az üzemegység dolgozói jól ki­használták a lehetőséget a munkák gyors elvégzésére. Ennek köszönhető, hogy a tavaszi gabonaféléket, a ta­karmánykeveréket és hüvelyeseket már elvetették, s most a cukorrépa vetését, valamint a magrépa ültetését szorgalmazzák. A mezei munkák gyors és jó minő­ségű végzése mellett nem feledkez­nek meg az állattenyésztésben a munkatermelékenység fokozásáról sem. Például a március 21-én meg­tartott gyűlésen megállapították, hogy a hízómarháknál az év elejétől 0,89 kg súlygyarapodást értek el átlagban a tervezett 0,80 kg-mai szemben. Egy kg húst a tervezett 11,20 korona helyett 8,97 koronáért termeltek ki, vagyis 2,23 koronával csökkentették a tervezett önköltsé­get. Beadási kötelezettségüket az év elejétől 239 °/o-ra teljesítették, s a tervezett 9,50 korona egységárral szemben a jő osztályozás alapján 10,16 koronát értek el, vagyis 0,66 koronával többet kilónként, ami 23 152 korona tiszta jövedelmet je­lent terven felül. Ezek az eredmények nem véletle­nül születtek. Az üzemegység dolgo­zói már évek óta nagy gondot fordí­tanak a jó minőségű és nagy mennyi­ségű takarmány biztosítására. A ta­karmánybetakarításban az üzemegy­ség dolgozói — kivétel nélkül — ön­kéntes brigádokba tömörülve vesznek részt. A herefélék gyűjtését, több­éves tapasztalatok alapján, az éjsza­kai órákban végzik. így aztán kettős célt érnek el: először is megóvják a takarmány jó minőségét, másodszor pedig jelentős munkaerőt megtaka­rítanak, s az így felszabadult dolgo­zók napközben a talajművelési és növényápolási munkákat végezhetik. Öbert János (Málas) hibája van. Ez a gép máskülönben igen jő segítőtársnak bizonyult, mi­vel az árok mélyítésével egyidejűleg az alagcsöveket is lerakja és azokat földdel takarja be. A gépnek az em­lített előnyök mellett hátrányai is vannak. Például az alagcső-hálózatot nem lejtősen építi ki, hanem csak a talaj felszínével párhuzamosan. Ezért fordul elő olyan gyakran, hogy az alagcsövek eldugulnak. A nitrai és komárnói védnökök gondolkozni kezdtek azon, hogyan lehetne a gép működését tökélete­sebbé tenni. Terveiket felvetették a Csehszlovák Technikai-Tudományos Társaság gépi és vízgazdasági osz­tályának ülésén is. Az ügyet magáévá tette a társaság kerületi tanácsa. Kapcsolatba lépett a bánovcei Tatra­­üzemmel, amelynek ez év második felében kell kezdenie a talajjavító­gép sorozatgyártását. Most közös erő­vel gyűjtik a géppel dolgozó embe­rek észrevételeit és javaslatait, va­lamint az új tökéletesített gép elő­állításához szükséges gépszerkesztési adatokat. A Komárnoban, Nitrán és Bánovcén benyújtott javaslatok kö­zül a legérdekesebb megoldást Vy­­dareny Sámuel, a nitrai folyamszabá­lyozási vállalat dolgozójának javas­lata tartalmazza. Vydareny Sámuel az alagcsőhálózat lejtős építésének kér­dését oldotta meg. Javaslata nagyban hozzájárult a talajjavító munkálatok minőségének javításához. A Csehszlovák Technikai-Tudo­mányos Társaság komárnói fiókin­tézete és a nitrai folyamszabályozási igazgatóság dolgozóit éppen a szö­vetkezeteknek nyújtott védnöki se­gítség vezette rá erre az országos jelentőségű újítási javaslatra, amely hazánk minden talajjavítási szövet­kezetének nagy segítséget jelent. (íié) A Salai járás földművesei, mező­­gazdasági munká­sai a múltban hosz­­szú évtizedeken át kemény küzdelmet vívtak a földért, a mindennapi betevő falatért... Amikor a szövetkezeti, kö­zös gazdálkodás kezdetét vette, Szlovákiában az el­sők között létesí­tettek szövetkeze­teket. Ez év elején a veöai szövetkezet és a salai egyesült: a közösen művelt földjük 2000 hek­tárra szélesedett. Három üvegházuk van, melyekben egész éven át nő a vitamindús zöldség, s díszük a virág. A három közül az egyiket láthatjuk, melyben a szövet­kezet fiataljai szorgoskodnak. (Foto: E. Strazan — CTK) A falu egészségéért — Miért nem vetnek ilyen jó Idő­ben? — kérdeztük a Hertényl Állami Gazdaság dolgozóitól. — Azzal már készen vagyunk — felelték együttesen. Hruska Ján és Slanina Jozef trak­torosok elmondták, úgy igyekeznek a traktorokat kihasználni, hogy me­zei sáncba hordják az istállótrágyát. Ä Zetor-50 Super földjeinken Olyan új típusú traktor elkészítése, amely minden szempontból kielégí­tené a bel- és külföldi érdeklődők igényes követelményeit, bizony nem egy-két hónap eredménye. Hosszú órákat kell eltölteni a rajzok felett, ezt napok megfeszített munkája kö­veti, majd a gyakorlati kísérletek következnek, s ismét újabb számítá­sok, módosítások, javítások, amíg végre az új gép sorozatgyártása megindulhat. Nemrég a sajtó hírt adott arról, hogy a Brnoi Ján Sverma Üzem gép­tervezői egy új típusú Zetor-traktor készítését kezdték meg. A gyakorlat­ban végzett gondos ellenőrző kísér­letek után ez év februárjában meg­kezdték az új Zetor — 50 Super jel­zésű traktorok sorozatgyártását és már március első felében az üzem kapuján kifutottak az első kész gé­pek. Ezek a traktorok csaknem az egész világba eljutnak. S ma már egyes szövetkezeteink is Zetor 50-es traktorokkal művelik meg földjeiket. Vegyük azonban közelebbről szem­ügyre a legújabb Zetor —50 Super előnyeit. A legutóbbi Zetor 35-öp traktorral szemben (ebből fejlesztet­ték ki ezt az új traktort is) az új munkasebessége is. A négy sebes­ségre beállítható gépen a „hátrálást“ is a leglassabra, az ún. kúszásra le­het csökkenteni (ami főképp nehéz terepen szükséges), továbbá a gumi­abroncsokat szelepekkel látták el, hogy ezeket vízzel lehessen megtöl­teni. A traktornak két kapcsolója van, amelyek közül az egyiket a gép haladása közben, a másikat pedig egyéb berendezések hajtása alkalmá­val használják. S nem utolsósorban említésre méltó az is, hogy ezt a traktort új, kényelmes üléssel látták el, amelynek előnyeit traktorosaink bizonyára kellőképp értékelik. A próbák folyamán a Zetor —50-est olyan meredek terepeken is ellen­őrizték, amelyeket eddig gépekkel egyáltalán nem lehetett megművelni. Kitűnő és nagy teljesítményű motor­ja lehetővé teszi, hogy sok olyan munkát is elvégezzen, amelyre eddig kizárólag csak lánctalpas, DT —54-es traktorokat használhattunk. Egyes gépekkel, mint például az SZJS —1,8 jelzésű magyar gyártmányú silőkom­­bájnnal, az SÍÍZ-42 jelzésű kombájn­nal, az E —372 «jelzésű burgonyakom - bájnnal, az FP-2500 jelzésű ürülék­szállítóval és más berendezésekkel tor —50 Supert folyamatosan, bizton­ságosan dolgozó kényelmes gépként ismerték meg. Jó tulajdonságait egyes déli járásokban fekvő szövet­kezeteink is kellőképpen értékelhetik már, hiszen az elsők közé tartoznak azok közül, akik köztársaságunkban vadonatúj Zetor —50 Super trakto­rokat kaptak. — ar— A Zetorok eddigi típusait traktoro­saink a kényelmetlen ülések miatt bírálták. Az új traktor kényelmes ülésével bizonyára elégedettek lesz­nek. (Havarík felvételei) Hazánkban a szocializmus építése befejezésének döntő szakaszába lép­tünk. Minden igyekezetünk arra irá­nyul, hogy élet- és kultúrszínvona­­lunkat a lehető legmagasabb szintre emeljük. Ez az erőfeszítésünk, amint azt az eddig elért eredmények is bi­zonyítják, sikerrel jár. Nemes igye­kezetünkben a legelső helyen a nép egészségének kérdése áll, mivel tud­juk, hogy minden emberi boldogság alapja az egészség. Egészségügyi dol­gozóinkra ebben a történelmi idő­szakban rendkívül fontos feladatok várnak mind szervezési, mind az anyagi és káderkérdések megoldása terén. Ezek a feladatok éppen haladó jellegüknél fogva annyira igényesek, hogy bámulatot váltanak ki minden kapitalista országbeli szakemberből és laikusból. Türelmesen, céltudato­san és gyors ütemben építjük az or­szág egyetemes egészségügyi szer­vezetét, amely minden polgárunknak a legmesszemenőbben biztosítani tudja az orvosi tudomány és gyakor­lat legkorszerűbb ismeretein alapuló egészségügyi gondoskodást. Egészségügyi intézeteink munká­jukban a kerületek és járások felté­teleiből és szükségleteiből indulnak ki, s szolgálataik szorosan összefügg­nek népgazdaságunk fejlődésével. Idén és harmadik ötéves tervükben a legtöbb gondot a betegségek meg­előzésére fordítják. Legsürgősebb feladatul a járások összes egészség­­ügyi szolgálatának folyamatos ösz­­szehangolását tűzték ki, továbbá a higiénia növelését és a tömeges meg­betegedések elleni harc megszerve­zését, tekintet nélkül a betegségek ragályos vagy nem ragályos voltára. Az ipari és mezőgazdasági dolgozók, valamint az ifjabb nemzedék egész­ségvédelmének elmélyítése mellett erre a feladatra összpontosítják a rendelőszolgálat fejlesztését is. Mindenekelőtt azonban arra kel! törekednünk, hogy a falvak lakóinak jobb egészségügyi szolgálatokat biz­tosítsunk. A járásokban és egészség­­ügyi körzetekben tervszerűen kiépít­jük az egészségügyi intézmények há­lózatát és elsősorban azokat a szol­gáltatásokat szélesítjük ki, amelyek az asszonyokat, gyermekeket és a higiéniát érintik. Az egészségügyi szolgálatot pedig úgy szervezzük meg, hogy rugalmasabbak és a falusi emberek számára hozzáférhetőbbek legyenek. Ezenkívül nagy segítséget várunk az egészségügyi népnevelés­től, amely céltudatos munkáját a higiénia elveinek és a helyes életmód követelményeinek betartására, a bal­esetek elleni küzdelemre, a munka­­védelemre (különösen a mezőgazda­ságban a kártevők és a növénybeteg­ségek ellen vegyszerekkel folytatott harc idején), továbbá a sárgaság, hasmenés és más „piszkos kéz“ okozta betegségek elleni küzdelemre összpontosítja. A higiéniai állomások kiszélesítése és jobb felszerelése az összes kerületekben lehetővé teszi, hogy lényegesen emeljük a falusi ember környezetének és higiéniájá­nak színvonalát, továbbá azt is, hogy maradéktalanul elvégezhessük a fia­talságot felölelő összes oltási akció­kat, ' méghozzá olyan szép eredmé­nyekkel, mint annak Idején a gyer­mekbénulás elleni tömeges oltást. A gyermekbénulás ugyanis az oltás is­métlése óta hazánkban csak szórvá­nyosan jelentkezik. Nagy gondot fordítunk olyan Iskolai és egészségügyi berendezések fej­lesztésére, amelyek a falvakban le­hetővé tennék a gyermekekre fordí­tott legmesszemenőbb gondoskodást. A harmadik ötéves tervben előirá­nyoztuk a falusi óvodák és napközi otthonok befogadóképességének nö­velését. A vidéki lakosok számára nyújtott egészségügyi szolgálatokat is a szövetkezetek, állami gazdaságok és a gépállomások dolgozói számára legmegfelelőbb módon szervezzük át. Itt elsősorban arról van szó, hogy az orvosok a dolgozók szempontjából legelfogadhatóbb időben rendeljenek, továbbá a mezőgazdasági csúcsmun­kák idején növeljék a falvakban dol­gozó orvosok számát, valamint az egészségügyi körzetek rendelőiben és a mozgó rendelőkben ebben az idő­szakban a földműveseket soron kívül kezeljék. Bebizonyosodott, hogy az egyes községek és körzetek egyetemes ter­vei biztosíthatják a legjobban az összes feladatok sikeres megoldását. Az egészségügyi munkának ezt az új módját már több körzetben sikerrel alkalmazták. A komplex tervek a fal­vak egészségügyi feltételeinek álta­lános javulását, valamint a szövetke­zetek és állami gazdaságok dolgozói­nak nyújtott személyes gondoskodás fokozását célozzák. A Csehszlovákiai Vöröskereszt helyi szervezeteinek se­gítségével ez a munka már meghozta az első eredményeket. A falvak ösz­­szes lakói megismerkednek ezekkel a tervekkel és megegyezések jönnek létre a betegségek megelőzését szol­gáló tömeges orvosi vizsgálatok, te­tanusz elleni oltások, fogkezelések, a munkahelyek higiéniájának ellen­őrzése, valamint az egészségügyi elő­adások, a fertőző elveteléssel és gü­­mőkórral fertőzött istállók ellenőr­zésének és a mentőszekrénykék fel­szerelésének időpontjáról. így az önkéntes egészségügyi dol­gozók nagy táborának segítségével fokozatosan javul a falusi lakosság­nak nyújtott egészségügyi gondosko­dás. Természetesen még sok meg­oldatlan feladatunk van, de ezek megoldásához már mindenütt bizto­sítani igyekszenek a szükséges elő­feltételeket. Mindez lehetővé teszi a falusi lakosságnak nyújtott egészség­­ügyi és megelőző szolgálat elmélyí­tését és tökéletesítését, s ezzel a Csehszlovákia Kommunista Pártja XI. kongresszusa határozatának teljesí­tését is. (Z. N.) Mozgékony, gyors, de főképp nagyobb teljesítményű az új Zetor —50 Super, mely még a lánc­talpas traktorokkal is felveszi a ver­senyt. Nemcsak hazánkban, hanem külföldön is nagy az érdeklődés ipa­runk ezen új gyártmánya iránt. Egy kis akarat és leleményesség kell hozzá etor teljesítménye kereken 10 lő­­rővel nagyobb. Az 50 lóerős új Zetor •aktor így a világ legjobb ilyen gé­­ei közé sorakozik fel. Az újítások osszú sorából felemlíthetjük még, ogy megnövekedett szállítási és nagyon jól dolgozik és a lánctalpas traktorokat még egyes vetögépsorok alkalmazásakor is helyettesíti. Hogyan értékelik az új Zetort ma­guk a traktorosok? A kísérletek és a gyakorlati próbák alkalmával a Ze-Sok szövetkezet panaszkodik arról, hogy a növekvő állatállomány szá­mára nincsen elég férőhelye, sokba kerül az építkezés és kevés a mun­kaerő. Pedig ezek a nehézségek nem is olyan megoldhatatlanok, mint ahogy azt sok helyen gondolják. A roznavai szövetkezet tagjai például jó ötle­tekkel igyekeznek megoldani az em­lített problémát. így többek között a sertésólak padlását tyúkóllá alakítot­ták át. A padlást hézagok nélküli deszkapalánkkal három egyenlő rész­re osztották. Minden rekeszből le­járatot készítettek, amely az épület falától körülbelül 10 méterre ér föl­det. Egy-egy rekeszben 450-500 tyúkot helyezhetnek el, vagyis egy sertésől padlásán 1350 — 1500 tyúknak készítettek férőhelyet. Mivel a szö­vetkezetek gazdasági épületeit rend­szerint palatetövel látják el, a padlás igen hideg, tehát alkalmatlan lenne a baromfi elszállásolására. Ezért a szarufákra a tetőtől az eresz irányá­ban 1 — 1,2 m távolságra deszkákat szegeztek, amelyek mögé szigetelő­­anyagot tesznek és ezt kátránypapír­ral vonják be. Foszlós papírt nerr\ alkalmazhatnak, mivel ezt a tyúkok lecsipkednék. A munkaerőhiány kérdését pedig úgy oldották meg, hogy bevezették a sertések önetetését. Az önetetéses hizlalás annyira meggyorsítja és megkönnyíti a sertésgondozók mun­káját, hogy a sertések gondozását öregebb emberek is elvégezhetik és fejenként 200-250 sertést láthatnak el. Munkájuk a sertésól tisztántartá­sából és az etetéshez szükséges víz­­mennyiség biztosításából áll. Ha a sertésgondozó lelkiismeretesen végzi munkáját, úgy az-önetetéses hizlalás­sal napi 56 — 60 dekás súlygyarapodást is elérhet. Rédvay Aladár (Roznava) Földműves j I960, április 6,

Next

/
Thumbnails
Contents