Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-04-03 / 27. szám

A szabadság zászlói a bratislavai váron Bratislava a hétköznapok zajában is ünnepre készül. A kirakatokban, piros falragaszon szovjet katona emeli magasra a győzelem zászlaját. Fent a Slavinon, a felszabadulás em­lékművén az utolsó simításokat vég­zik. Hogy is történt a felszabadulás? kosság közül sok áldozat legyen. Ütegétől ő ment előre a híradó szol­gálatot teljesíteni. Jelentései után olyan pontosan lőttek az ágyúk, hogy a fasiszták halomra pusztultak. A né­met csapat parancsnoka elrendelte, hogy a tüzérségi megfigyelőt minden­A balga német hadvezetőség azt hitte, hogy a fasiszta hordák a Kár­pátokban,^ az Erdélyi Havasokban és Magyarországon tovább megvethetik a lábukat. A feltartóztathatatlanul előrenyomuló szovjet hadsereg szer­te foszlatta ezt a reményt. A németek számára az utolsó kedvező védelmi vonal az Odra, Nisa, Beskidek, Fehér­es Kis-Kárpátok és az Alpok maradt, Ezeket a helyeket még 1944-ben meg­erősítették. Bratislava is beletartozott ebbe a védelmi vonalba. Bratislaváért a harc már a Gorám­nál megkezdődött. Mivel a Budapes­ten körülkerített ISO 000 katonát nem tudták kiszabadítani a németek, min­den erőt a Cararn mentére összpon­tosítottak. Tudták, hogyha a szovjet hadsereg átkel a Caramon, a Vágón, a Nyitrán, akkor Bratislava is elesik. Hiába volt azonban az előkészület, a védelmi vonalak kiépítése, mert a szovjet hadsereg hatalmas tüzérségi előkészítés után március 16-án átkelt a Gorámon. A németek sem Nővé Zámkynál, sem másutt nem tudták hosszabb ideig megvetni a lábukat. A németek a Kolibán helyezték el tüzérségiikef és a külvárost megerő­sítették. A mostani „Mladá Garda" internátus helyén volt az egyik előre­tolt megerősített állásuk. A második ukrajnai front katonáinak első táma­dásait még befolyásolta a németek áron el kell pusztítani. Amikor a hős szovjet őrnagy látta, hogy a németek el akarják fogni, magára kérte a tüzet és együtt pusztult a fasisztákkal, Inkább vállalta a halált, mint a fa­siszta fogságot. Április 3-án a szovjet egységek fel­szabadították Raéát és Záhorská Byst­­ricát. Április 4-én a tüzérségi előké­szítés után a katyusák jelzésére az utolsó rohamra indultak a szovjet egységek. Rövid, párórás harc után megtört a németek ereje és ezren meg ezren adták meg magukat. Nyolc óra harminc perckor megkezdődött a harc a vár bevételéért, ahol még meg voltak húzódva a fasiszták utolsó erői. Még mindig bíztak, hogy erősí­tést kapnak és visszafoglalják a vá­rost. Ebben a harcban a kilencedik „foktánszkého" gárdazászlóalj második rohamcsoportja tüntette ki magát. Az egység parancsnoka Svkorcev kapitány volt, a politikai biztos pedig Morozov kapitány. A felsőbb pa­rancsnokságtól azt a feladatot kapták, biztosítsák, hogy Kalesnik és S au l j a k, a gárdaegység katonái kitűzzék a szovjet és csehszlovák zászlót a várra. Most végigjárom a felszabadult Bratislava utcáit. A kiömlött drága vér nyomán hatalmasat alkotott a NAGYABONYI KEPEK A Szabad Földműves jubileumi pályázatára beérkezett pályamű A felszabadulás óta hatalmas vál­­tozások történtek falvainkban. Megváltozott az ember gondolkozása; a mai embert már nem is hasonlíthat­juk a régihez. A falu közelebb került a városhoz, a termelőmunka a mező­gazdaságban és az iparban egyaránt könnyebbé vált. A kulturális felemel­kedés olyan magas fokára jutottunk az elmúlt másfél évtized alatt, amihez azelőtt csaknem évszázadokra volt szükség. Gyermekeink azonban, akik a felszabadulás után születtek, nem ismerik a múltat, nem tudják elkép­zelni, hogyan fejlődött ennyit a falu, miképp lett a cselédből öntudatos szövetkezeti tag, az apró földdarab­kákból hatalmas szövetkezeti tábla Nem látták, s nem is láthatták a fej­lődésnek azt a vonalát, amely a má­hoz vezetett el bennünket, A kezdeti nehézségek leküzdésének időszakát nem élték át, s így nehezen tudják értékelni a jelent. A mi feladatunk, hogy megismertessük velük a múltat, hogy becsüljék a jelent és még na­gyobb lendülettel fáradozzanak a bol­dogabb jövőért. Ezt a célt követtem, amikor elláto­gattam a Nagyabonyi Nyolcéves Kö­zépiskola úttörői közé. A falu mező­gazdasági és kulturális fellendülése bizonyára őket is gondolkodóba ejti. Ezért hát javaslatomat örömmel el­fogadták, és mindnyájan kíváncsian várták beszélgetésünket. Körúton a faluban Első összejövetelünk célja az volt, hogy séta közben megismerkedjünk azokkal a változásokkal, elért ered­ményekkel, amelyek az elmúlt 15 év alatt oly nagyban megváltoztatták községünk lakóinak életét. Sétára in­dultunk a faluban. Amint elhaladtunk az iskola melletti kertnél, egyszer csak Jancsi hangosan felkiáltott:- Én ismerem az egész falut: majd in leszek a kalauz!- Igen? — kérdeztem. A falu közepén levő emlékműhöz értünk, amelyet zöldre festett, szép kerítés vesz körül. Az idő vasfogától az emlékművet díszítő virágok szirma már lehullott, de o fekete márvány fénylik, és rajta három név:- Meghaltak a szabadságért, a szocializmusért, a boldogabb jövőért. Csiba Pál, Szelte István és Szabó Mihály, a flossenbtirgi haláltábor ál­dozatai - olvasta lehangoltan Jancsi.- Igen — kezdtem a magyaráza­tot. — Ezt a három embert, akinek nevét itt látjátok, a fasiszták gyil­kolták meg. Az volt a bűnük, hogy kommunisták voltak és azért a sza­badságért harcoltak, amelyet ma él­vezünk. $ ir o ky és Major István elvtárssal együtt harcoltak falunkban a szegény nép jogaiért, a kizsákmá­nyolás megszüntetéséért. Tisztele­tükre a párt helyi szervezete emlék­művet állított. Tovább haladva, az állomásra ve­zető úthoz érkeztünk, ahol megszólal az első sorból egy kispajtás:- Miért hívják ezt a házat báró­kastélynak? — kérdezte.- Azért, mert a felszabadulás előtt egy bárókisasszony lakta, aki német volt, nem is tudott magyarul. Egye­dül birtokolta. Halála után az épület annyira megrongálódott, hogy hasz­navehetetlenné vált. A község lakói azonban most úgy határoztak, hogy a télen lebontják és kultúrházat épí­tenek a helyébe. Tehát az egykori bárókisasszony kastélya helyén a szövetkezeti tagság munkája nyomán új művelődési otthon épül. jr ésőbb Bognárék házához jutót­­tunk, ahol az ablakon át lágy zene ütötte meg a fülünket. Termé­szetes dolog. Rádió van a házban. De vajon ki gondolta volna tizenöt év­nek előtte, hogy a kicsi, nádfedeles házikóba valamikor még rádió is ke­rül.- Van-e odahaza rádiótok? - kér­deztem a gyerekektől? Tizenhatan voltak velem, s tizen­négyen igennel feleltek. Ketten pedig örömmel mondták, hogy az 6 szüleik is rövidesen rádiót vásárolnak. (- Látjátok gyerekek, ma már az egész falu összeköttetésben áll a vi­lággal. A rádió hullámain zene, szép előadások, színdarabok és egyéb szó­rakoztató műsorok jutnak el a mun­káscsaládok békés otthonaiba. A fel­szabadulás előtt csak nyolc rádió A romok helyén korszerű városnegyedek épültek tüzérség tüze, de miután a szovjet tüzérek megfigyelték az ágyúk kilö­véseit, a tüzérségi párbaj folyamán harcképtelenné tették a német ágyú­kat. Bratislava felszabadítására 25 lövészgárda-egység, 23 tankbrigád, 105 lövész-divízió indult. A németeknek szinte leesett az ál­luk a szovjet hadsereg taktikáján. Bratislavát három oldalról támadták A németek megkíséreltek egy ellen­támadást, de ez kudarcba fulladt A szovjet katonákban hatalmas volt a lelkesedés. Szlovák testvéreikkel együtt pusztították a vonagló hitleri Németország fasiszta hordáit, Ezer és ezer hős Irta be aranybetüvel a nevét Szlovákia drága fővárosának történetébe. T e pl j a k o v Alekszan ■ der őrnagy Prievoznál halt hősi halált. Tepljakov Alekszander kommunista volt, nem akarta, hogy a polgári la­nép. Üj utcák, gyárak hirdetik a fel­szabadult bratislavaiak alkotóerejét. Azon a helyen, ahol N. Alekszandrov (a „Szaharán" keresztül) rohamozott, ma az. új posta és az új műszaki fő­iskola gyönyörű épületei emelkednek. Felsétálunk a Slavinra. A hatalmas győzelmi emlékmű négy oldalán a fel­szabadult városok nevei hirdetik az örök dicsőséget: Bratislava, Presov. KoHce, Banská Bystrica, Komárno, Nitra. Lent zajlik az élet. Az emberek építik a még szebb jövőt. Az új utcá­kon autók, villamosok rohannak és hatalmas daruk építik a boldog csa­ládi otthonokat. Bratislava egyre nő; 1945-ben mégcsak 158 000 lakosa volt. ma már 263 300-an laknak Szlovákia gyönyörű fővárosában A harmadik ötéves terv végére már 300 000 lakosa lesz. Megállók Tepljakov Alekszander sírja előtt. A hős sírkövén aranybetük hirdetik, hogy a szabadságért esett el. Épp a Palacky utca nyolcéves iskolájának ötödik osztályos pionírjai gondozzák sírját. Piroskendós pioní­rok mindenfelé. Őrzik annak a 6000 szovjet katonának az álmát, akik meghaltak Bratislava felszabadításá­ért, az emberért, kitűzték a testvéri szovjet és csehszlovák zászlót a vár ormára. Gyerekek, akik az iskola pad­jában most szívják magukba a tudást, itt tanulnak emberséget, önfeláldo­zást, tettrekészséget a jövőért. A Dunán hajó úszik, négy uszályt vontat maga után. Viszi a testvéri népeknek a felszabadult Bratislava üzenetét. A Duna mentén nem szláv és magyar bánat szorítja már a szí­veket, hanem a nemzetek testvéri összefogása teszi örömteljessé az éle­tet, a felszabadult emberek összefo­gása teremti a hatalmas vizier ómű­veket, új városokat, korszerű falva­kat. Menj csak hajó, vidd tovább ezt a hirt, hogy április 4-én, Bratislava felszabadulásának napján minden Du­na menti ember megkapja a zászlókat lengető bratislavai vár, a győzelmi emlékmű üzenetét. BALLÁ JÓZSEF Az emlékművet virágok díszítik volt a faluban. Ma pedig száznyolc­van rádiót számlálnak Nagyabonyban. Néhány lépéssel tovább haladva egy újonnan épített házhoz értünk. Nem lakóház volt, a tetején televízió­antennát ringatott a márciusi szél. Ez a ház is a felszabadulás óta épült a régi vágóhíd helyén. Ma a falu CSISZ-fiataljai szórakoznak ben­ne, míg a másik rész a tűzoltóké. Vasárnaponként népes itt a környék. Sokan a televízió gyermekműsorára jönnek, vagy pedig mint önkéntes fiatal tűzoltók gyakorlatoznak. Van azonban több televízió is a faluban, összesen nyolc készülék díszíti dol­gozóink lakását. A hatalmas fejlődésről tanúskodik a három új üzlet is. Ma már nem kell Dunaszerdahelyre gyalogolni, ha va­laki textilárut vagy egyéb cikket akar vásárolni. Az üzletek mellett elhaladva, a helyi hangszóró hirdetésére lettünk figyel­mesek. Ajándékmüsort közvetített a legjobb szövetkezeti dolgozóknak.- Igaz-e gyerekek, hogy más és szebb ez, mint a dobszó? Nem kell a kisbírónak hidegben, esőben gyúrnia a sarat. Egy gombnyomással tudatják az egész falu népével a legfrissebb híreket. 1\Jég be sem fejeztem a beszél­■L’*- getést, s az egyik gyereknek újságot nyújtott át a kézbesítő, aki kérésemre szívesen elmondott egyet­­mást a múltról és a jelenről.- Össze sem lehet hasonlítani a kettőt - kezdte vidáman. - A régi kézbesítő munkája csak a levelek széthordása volt. Üjság alig járt a faluba. Ma pedig 170 Üj Szót, 94 Szabad Földművest, 97 Dolgozó Nőt, 42 Népegészséget, 36 Pártéletet, 22 Üj Ifjúságot, 16 A Hetet, s ezenkívül több Smenát, Pravdát, Rudé Právot kell szétosztanom. Mindazt örömmel teszem, mert látom, hogy mennyire várják a friss újságot, amikor öezür­­getek az ajtón. Maradt még egy kis időnk és átsé­táltunk egy másik utcába. Tizenöt évvel ezelőtt itt volt a legtöbb nád­fedeles ház. Mintha kicserélték volna az utcát. Sorba új nagyablakos laká­sok épültek fel, amelyekből nem hiányzik a villanyvilágítás sem. La­kóik elégedett szövetkezeti tagok, akik felszabadulásunk előtt cseléd­­házakban szorongtak. Az utca sarkán áll a mozi épülete. Hetenként többször van filmvetítés, ami színesebbé teszi a falu életét, megismerkedhetünk a legújabb film­alkotásokkal. A kőrútról visszatértünk az isko­lába. Az eltelt tizenöt év alatt a falu nagyon sokat változott. A régi házak helyébe új házak épültek, amelyekben új emberek laknak. A gyerekek öröm­mel vették tanácsomat, hogy odahaza megkérdezik szüleiktől, mi mindent vásároltak az elmúlt években. Sokan máris újságolták, hogy mosógépet, porszívót vettek; stb. — Viszontlátásra gyerekek, a leg­közelebbi találkozáskor majd mindent elbeszéltek. Az EFSZ fejlődése Elázó összejövetelünkön láttuk, hogy mennyire megváltozott a falu élete. Mindezt a szövetkezeti gazdálkodás tette lehetővé. Mint minden kezdet, a nagyabonyi szövetkezet megindulása is nehéz volt. 1949-ben alakult meg a szövetkezet, amely azóta hatalmas utat tett meg. Kántor elvtárs vezetése alatt olyan eredményeket ért el, hogy a kívül á]ló kis- és középparasztok is rövidesért közéjük álltak. Már 1950 nyarán az aratási munkálatokban be­bizonyosodott a nagyüzemi gazdálko­dás előnye: nyolc nap alatt végezték el az aratást. Az idén már összeszán - tották a nagyabonyi határt. Végelát­hatatlan szövetkezeti táblák zöldellő vetése tölti el jogos reményekkel a falu népét. Abony és Hódos között új baromfi­­telep épült. Nem messze tőle ott van­nak a szövetkezet korszerű istállói. Fejlődik, gyarapodik a közös gazda­ság. Évről évre szebb eredményeket érnek el, amely a tagság jó munkájá­nak bizonyítéka. Amíg például 1953-ban 1800 000 korona volt az évi jövedelem, az el­múlt gazdasági évben már közel 5 000 000 koronát bevételeztek. A tag­ság jövedelme természetesen ezzel párhuzamosan megnövekedett, hiszen amíg 1953-ban egy munkaegység ér­téke a természetbenivel együtt csak 11 koronát tett ki, s tavaly már meg­haladta a 22 koronát. A nagyabonyi szövetkezet sikerei az állattenyésztésben rejlenek. A bő takarmányalap biztosításának és az új technológia bevezetésének köszönhető, hogy ilyen szép eredményeket érnek el. Az állatállomány évről évre - gya­rapodik. 1952-ben 320 szarvasmarhá­juk volt, tavaly már meghaladta a 600 darabot. A fejési átlag tehenen­ként 1959-ben 2390 litert tett ki, míg négy évvel ezelőtt csak 816 litert ér­tek el. T útjuk, hogy a szövetkezeti gaz­­dálkodás az egyetlen helyei út, amely biztosítja dolgozó paraszt­ságunk felemelkedését és kulturális fejlődését. Jövőnk A szocializmus építésének befejező szakaszában élünk. Eddigi eredmé­nyeinket és további célkitűzéseinket is pártunk bölcs politikájának fénye sugározza be. Egy cél felé haladunk: virágzóvá tenni falvainkat, betetőzni a kultúrforradalmat. Örüljetek, gyerekek, a jövőnek, mert az élet egyre szebb lesz, és ez már a tiétek. Tiétek a jövő, az élet, a tanulás. Tanuljatok, mert társadalmunknak jól képzett szakemberekre van szüksége, hogy minél előbb felépíthessük a leg­boldogabb társadalmat: a kommuniz­must. Olgyay Ede (Nagyabony) SrtUvJ Földműves j I960, április 3.

Next

/
Thumbnails
Contents