Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-04-03 / 27. szám
V. I. LENIN SZÜLETÉSÉNEK 90. ÉVEORDULÓJÁRA 1918 őszén megkérdeztem Dmitrij Pavlov szormovoi munkást, hogy nézete szerint melyik Lenin legjellemzőbb tulajdonsága.- Az egyszerűség. Egyszerű, mint az igazság. Ezt mint nagyon megfontolt, régi megállapítást mondta. ☆ Oroszországban, abban az országban, ahol a „lélekmentés“ általános módszere a feltétlen szenvedés, én egyetlen emberrel sem találkoztam, egyetlen olyant sem ismerek, aki annyira mélyen és annyira erősen érzett volna az emberek szerencsétlensége, bánata, szenvedése iránt, mint Lenin. Ezek az érzések, az élet drámáinak és tragédiáinak ez a gyűlölete az én szememben különösen magasra emelik Lenint, annak az országnak fiát, ahol a legtehetségesebb evangéliumokat írták a szenvedés dicsőítésére és szentté avatására, és ahol a fiatalok az apró, köznapi drámák lényegileg egyforma leírásával telezsúfolt könyvek szerint kezdik életüket... Az én szememben Leninben éppen az az érzés jelenti kivételes nagyságát, hogy engesztelhetetlenül, olthatatlanul gyűlölte az emberek bajait, lázongóan hitte, hogy a balszerencse nem a lét kiküszöbölhetetlen alapja, hanem olyan nyavalya, amelyet az emberek kötelesek és képesek is eltávolítani maguktól. Ezt az alapvető jellemvonását a materialista ember harcos optimizmusának nevezném. S éppen ez vonzotta lelkemet különösképpen ehhez az emberhez, ehhez a nagybetűvel írt Emberhez. ☆ Minden, ami rendkívüli, megzavarja az embereket abban, hogy úgy éljenek, ahogy ők akarják. Az emberek egyáltalán nem társadalmi szokásaik gyökeres megváltoztatását, hanem csak azok kibővítését kívánják, ha ugyan kívánják. A többség tulajdonképpeni sóhaja és jajszava ez: „Ne zavarjatok minket abban, hogy a megszokott módon éljünk.“ Lenin volt az glső, aki úgy megzavarta az embereket megszokott életükben, mint ahogyan azt előtte senki sem tudta megtenni. A világ burzsoáziájának ellene irányuló gyűlölete leleplezetlenül és visszataszítóan nyilvánvaló; ennek kék pestisfoltjai élénken világítanak. Ez a gyűlölet, amely önmagában is visszataszító, értésünkre adja, hogy milyen nagy és félelmetes a világ burzsoáziájának szemében Lenin, minden ország proletárjainak buzdítója és vezére. Ma már testi valóságban nem létezik, de hangja egyre harsányabban, diadalmasabban cseng a világ dolgozóinak fülében, s nincs a Földnek már olyan zuga, ahol ez a hang ne ébresztette volna fel a mun-Gorkij Leninről kásnépben a forradalomnak, az új életnek, az egyenlő emberekből álló világ építésének vágyát. Lenin tanítványai, erejének örökösei, egyre biztosabban, szilárdabban, eredményesebben végzik nagy munkájukat. Magával ragadott engem a benne világosan megnyilvánuló életakarat, s az élet förtelmének aktív gyűlölete, gyönyörködtem abban a fiatalos merészségben, amellyel mindent eltöltött, amihez csak nyúlt. Lenyűgözött emberfeletti munkakészsége. Mozdulatai könnyedek,, fürgék voltak, s kevés, de izmos taglejtése teljes összhangban állt beszédével, amelyet ugyancsak kevés szó és sok gondolat jellemzett. Olykor úgy érezte az ember, hogy szellemének fékezhetetlen energiája szikrát szór a szeméből és szavai ezzel az energiával telítve a levegőben ragyognak. Beszéde mindig a legyőzhetetlen igazság fizikai érzését keltette. Szokatlan és furcsa látvány volt a Gorkij városparkjában sétáló Lenin, hiszen alakjával olyannyira összeforrott annak az embernek a fogalma, aki a hosszú asztal végén ül, s éles kormányos-szemével mosolyogva, villogva, okosan, ügyesen vezeti elvtársainak vitáját, hogy az emelvényen állva, fejét hátravetve szórja szabatos, világos szavait az elnémult tömeg felé, az igazságot éhező emberek mohó szemébe. E szavak engem mindig a vasforgács hideg csillogására emlékeztettek. E szavak mögül csodálatos egyszerűségben bukkant elő az igazság művészien kiesztergált alakja. ☆ A súlyos, éhinséges 1919-es évben Lenin resteilte megenni azokat az élelmiszereket, amelyeket vidékről kapott elvtársaktól, katonáktól és parasztoktól. Amikor a küldeményeket behozták kényelmetlen lakására, ő homlokát ráncolta, zavarba jött, és sietett szétosztani a lisztet, cukrot, vajat a rossz táplálkozástól elgyöngült -vagy beteg elvtársaknak. Egyszer meghívott ebédre, és így'szólt: — Füstölt hallal fogom megkínálni, Asztrahánból küldték. És szokráteszi homlokát ráncolva, mindent látó szemével oldalt sandítva tette hozzá: — Ideküldik, mintegy földesúrnak! Hogyan lehetne erről leszoktatni őket? Ha visszautasítom, ha nem fogadom el, megsértődnek, Pedig körülöttem mindenki éhezik. Nem voltak szenvedélyei, a szeszes ital, dohányzás idegen volt tőle; reggeltől estig bonyolult, nehéz munka foglalta le, s így egyáltalán nem bírt gondoskodni önmagáról, de éles szemmel figyelte elvtársainak életét. Volt úgy, hogy dolgozószobájában asztalánál ült, gyorsan írt, és anélkül, hogy tollát felemelte volna a papírról, mondta: — Üdvözlöm. Hogy van? Mindjárt befejezem. Egy vidéki elvtársról van szó; elkeseredett, úgy látszik, elfáradt. Lelket kell öntenem beléje. A hangulat nagyon fontos! Egyszer Moszkvában, hogy nála jártam, megkérdezte: — Ebédelt? — Igen. — Nem lódít? — Tanúim vannak rá, a Kremlétteremben ebédeltem. — Hallom, ott pocsékul főznek. — Nem pocsékul, de lehetne jobban. Nyomban részletesen kikérdezte: mi rossz, és hogyan lehetne jobban. Zsörtölődni kezdett: — Hogy van az, hogy ezek ott nem tudnak ügyes szakácsot találni? Az emberek a szó szoros értelmében ájulásig dolgoznak, ízletesen kellene nekik főzni, hogy többet egyenek. Tudom, kevés az élelmiszer és rossz is, de ügyes szakács kell... És idézte egy orvoskutató gondolatmenetét arról, hogy az ételek ízletes elkészítése mennyire befolyásolja tápértéküket és az emésztés folyamatát. Megkérdeztem: — Hogy jut rá ideje, hogy még ilyesmiről is gondolkodjék? Ö is megkérdezte: — Az ésszerű táplálkozásról? A szavak hanglejtésével értésemre adta, hogy kérdésem nem helyénvaló. ☆ Túl keveset törődött önmagával ahhoz, hogy magáról beszélt volna másokkal: lelkének titkos viharairól úgy tudott hallgatni, mint senki más. Egyszer azonban Gorkijban, valakinek a gyermekeit cirógatva, így szólt: — Lám, ezeknek már jobb életük lesz, mint nekünk; abból, amit mi átélünk, ők sokat nem fognak végigszenvedni. Az ő életük nem lesz ilyen kegyetlen. És á távolba nézve, a dombokra, ahol szívósan tapadt meg egy falu, elgondolkozva tette hozzá: — És én mégsem irigylem őket. A mi nemzedékünknek sikerült teljesítenie egy lenyűgöző, történelmi jelentőségű feladatot. Életünk kegyetlenségét, amelyre a körülmények kényszerítettek, meg fogják érteni és meg fogják bocsátani. Mindent meg fognak érteni, mindent! Vigyázva cirógatta a gyerekeket, valami különösen könnyed és féltő mozdulattal. .☆ Nem volt még ilyen ember, aki ennyire, igazán megérdemelné, hogy örökké éljen a világ emlékezetében. A Kosicei Kormányprogram jelentősége A Kosicei Kormányprogram elfogadása és életbeléptetésének napja, 1945. április 5. nagy jelentőségű esemény népünk történetében. A program pártunk szívós harcának eredménye, a csehszlovák burzsoáziával és képviselőjével; Benessel szemben, aki a nyugati államok támogatásával igyekezett felújítani Csehszlovákiában a régi kapitalista rendet. A történelmi jelentőségű Kosicei Kormányprogram kikiáltásának időszakában köztársaságunk területének nagyobb része még a hitleri fasizmus megszállása alatt szenvedett. Éppen ezért a kormányprogram első és legfontosabb feladatának a nép mozgósítását tekintette, amely fegyvert fogott, hogy meggyorsítsa az ellenségnek az országból való kiűzését és megsemmisítését. Továbbá kitűzte az. új csehszlovák állam külpolitikájának fő vonalait, a csehszlovák-szovjet szerződés szellemében. Ez a program - történelmünk folyamán először - lenini módon oldotta meg az egyik legégetőbb belpolitikai kérdést, a cseh és szlovák nép egymáshoz való viszonyát. E kérdés megoldásánál abból a tényből indult ki, hogy a szlovák nép külön nemzeti egységet alkot, amely teljesen egyenrangú a cseh nemzettel. Eszerint az alapelv szerint az új köztársaságban a cseh és szlovák nemzet vált uralkodó nemzetté, ugyanakkor a Csehszlovákiában élő nemzetiségek tagjai is teljes jogú állampolgáraivá váltak hazánknak. A Kosicei Kormányprogram szerint két nagy jelentőségű gazdasági intézkedést foganatosítottak. Az első intézkedés nemzeti felügyelet alá helyezett minden vagyont, amelynek tulajdonosai az állam ellenségei voltak, illetőleg részt vettek a köztársaság szétverésében, vagy a megszállás alatt tevékenyen támogatták a német és magyar fasisztákat. Tekintve, hogy a megszállás alatt az üzemek nagy részét német gazdasági érdekkörbe vonták, ezzel az intézkedéssel az említett üzemeket függetlenítettük a külföldi tőkétől. A másik jelentős gazdasági intézkedés a földreform volt. Történelmünk folyamán először teljesült a falu földtelen dolgozóinak évszázados vágya, hogy a föld, amelyen dolgozik, a tulajdona legyen. A Kosicei Kormányprogram értelmében a kisajátított nagybirtokok nemzeti tulajdonná vál-Nagyon jelentős a Kosicei Kormányprogramnak az a pontja, amely a nép és az államhatalom viszonyával foglalkozik. Világosan kifejti, hogy a kormány munkájában a csehszlovák alkotmánynak abból az alapvető cikkelyéből indul ki, hogy az államhatalom egyedüli forrása a nép. Ez az alapelv érvényesül a nemzeti bizottságok mint .alapvető állami szervek építésénél. Gottwald elvtárs a Kosicei Kormányprogram jelentőségéről beszélve kifejtette: „A program jelentősége abban rejlik, hogy kifejezi azokat a tapasztalatokat, amelyeket népünk München és a megszállás súlyos éveiben, a német rabszolgatartók és hazai segítőik elleni harcban szerzett, s hogy kitűzi azokat az elveket, amelyek alapján felszabadított államunkat építeni kell. A Kosicei Kormányprogram a hitleri megszállók elleni harcunk, nemzeti és demokratikus forradalmunk hagyományának megtestesülése.“ E program csak kemény küzdelem árán vált valóra. A felszabadulás utáni időszakban a reakció igyekezett minden eszközzel az ország konszolidációját lassítani, gátolni. A reakció és a pártunk által vezetett demokratikus erők közötti harc a felszabadulás után közel két évig tartott, s ez a harc 1948. februárjában a Klement Gottwald által vezetett Csehszlovák Kommunista Párt döntő győzelmével végződött. * * * Csehszlovákia népe 15 évvel ezelőtt új életet kezdett, egy jobb, igazságosabb társadalmi rend programjával, amelyben a nép egyedüli forrása és végrehajtója minden hatalomnak, s a társadalom minden gazdagsága a nép javát szolgálja. Tizenöt évvel ezelőtt nagy véráldozatok árán a szovjet hadsereg segítségével vívtuk ki szabadságunkat. Ez az évforduló arra kötelez bennünket, hogy munkahelyünkön példásan és következetesen teljesítsük feladatainkat, építsük boldog otthonunkat és harcoljunk a békéért az egész világon. Róják Dezső Bensőséges ünnep Március 26-án, a már hagyományossá vált márciusi levelező-konferehcián újból találkozott szerkesztőségünk munkaközössége lelkes levelező táborának törzsgárdájával, lapunk legjobb segítőtársaival. Ez a találkozó azonban jelentőségével kitűnt az eddigiek közül, mert ebben a hónapban töltötte be lapunk, a Szabad Földműves, fennállásának 10. évét. képviselői között ott láttuk dr. Imrich Sebes elvtársat, a Zemédélské noviny szerkesztőségi tanácsának tagját, Ján S v e c elvtársat, a Rofnícke noviny főszerkesztőhelyettesét, a magyar nyelvű sajtó képviselőit, köztük Méri Ferenc elvtársat, az Űj Szó küldöttjét, Túri Mária elvtársnőt, a Dolgozó Nő főszerkesztőjét, dr. Szabó Rezső elvtársat, a Hét főszerkesztőjét és dr. K r i v o-Az ünnepi értekezletre legjobb levelezőinken és külső munkatársainkon kívül most eljöttek szeretett pártunk, állami intézményeink és a testvéri sajtó képviselői is, hogy együtt ünnepeljék velünk a Szabad Földműves fennállásának 10. évfordulóját. Pártunk Központi Bizottságának propagációs és agitációs osztályát Juraj Molnár elvtárs, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatalt Ondrej Báláz elvtárs, a megbízott helyettese képviselte. A testvéri sajtó Ondrej Báláz elvtárs üdvözlő beszédét mondja ' Major Sándor főszerkesztő elvtárs átadja Vígh Rózsa elvtársnőnek az 1000 koronás első díjat sík István elvtársat, a Csehszlovák Rádió magyar osztályának főszerkesztőjét. Az ünnepi értekezlet mindvégig lelkes hangulatban folyt le. Major Sándor főszerkesztő elvtárs ünnepi beszéde után felszólaltak vendégeink, köztük Báláz Ondrej elvtárs, a földművelésügyi megbízott helyettese, Juraj Molnár elvtárs, az SZKP KB propagációs osztályának képviselője, és dr. Imrich Sebes elvtárs. Ezután levelezőink és külső munkatársaink intéztek szíves üdvözlő szavakat a jubiláló szerkesztőséghez. Hazánk felszabadulása 15. évfordulójának tiszteletére indított jubileumi pályázatunk értékelése után főszerkesztőnk kiosztotta a pályázat díjait. A jelenlevők hosszantartó taps- Kovács György elvtárs, a'viskovcei *al ünnepelték a boldog nyerteseket. „Vörös Lobogó" EFSZ agronómusa Az ünnepi ülés résztvevői ezután üdvözli a tízéves Szabad Földművest közös ebéden vettek részt. A résztvevők figyelemmel hallgatják a felszólalásokat
