Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-03-26 / 24-25. szám

A rét- és legelőfelújítás kérdései a szepsi járásban Irta: SZAMÄK ISTVÁN okleveles mezőgazda, a Diószegi Növénynemesítő Üzem dolgozója Válasz HACZEL JÁNOSNAK, a szádudvarnoki EFSZ elnökének Talán neheztel is rám Haczel elvtárs, hogy korábban nem válaszoltam gondo­san megírt levelére. Az olvasók pedig ne vegyék rossznéven, hogy a Virágzó Me­zőgazdaság hasábjain levelezünk. Csak egyetlen község évelő takarmányairól beszélgetünk, de ez a kérdés érinti az egész szepsi és rozsnyói járás szövetke­zeteit. Tíz-tizenkét évvel ezelőtt rendszere­sen jártam Tornára. Ismerem a vidék éghajlatát, talajviszonyait, növényter­mesztését. Szádellőn régi búzaíajtákat, baltacimokat gyűjtöttem nemesítő-üze­­münknek. így az udvarnoki határt is ismerem és Haczel elnök levele úgy fek­szik előttem, mintha térképet küldött volna. Akkoriban búza-, árpa-, vöröshagyma-, mák- és fűkísérletünk volt Tornán. A ta­lajviszonyokat illetően különösen annak mésztartalma érdekelt. Ezért sósavolda­tot vettem a tornai gyógyszertárban és bejártam az állami gazdaság határát. A szőlőhegytől a Torna patakig. A hegy­oldalak kőzete, s a legelő fűvéből kikan­dikáló sziklák erősen meszesek. De a szántóföldek talajában a mész kevés, és a víz mellett csaknem hiányzik. Az éghajlat szeszélyes, a nappali és az éjszakai hőmérséklet között igen nagy a különbség. így az ott elvetett búza­­világfajtagyűjtemény legtöbb fajtája ezt az ingadozást nehezen viselte, a liszt­harmat és a levélrozsda a fajták nagy részét erősen károsította. A két hegy­vonulat között kelet-nyugat irányban húzódó völgy huzatos. Például 1948-ban olyan viharnak voltam szemtanúja, amely felborította a vetőgépet, eltörte a tele­fonoszlopokat és erősen megrongálta a tornai új istállók tetejét. Ha figyelembe vesszük a régi rétek és legelők fűállományát, azt tapasztaljuk, hogy: 1. a növényzet összetétele idővel meg­változik, a talajban szervesanyag, tele­­vény halmozódik fel; 2. az ásványi anyagok egy része kimo­sódik, s egyrészt a mély rétegekben fel­halmozódik és vegyületeket képez, más­részt a csapadékvízzel leszivárog az altalajba. Lent, a mezők déli részén ehhez hoz­zájárul a folyók hatása: 1. a folyó szintje befolyással van a talajvíz állására; 2. a folyó időnként kiárad és iszapot rak a rétre. Ha feltörjük a rétet, legelőt, az eke elvágja a növények gyökerét és a gyep­hantban lefordítja a növényzetet. Az el­pusztult növények szervesanyaga bom­lásnak indul, s bizonyos baktériumok e célra elvonják a nitrogén egy részét, nitrogénhiányt (pentozánhatást) válta­nak ki. A talajmikrobák hatására a szer­­vasanyagok fokozatosan szervetlen ve­­gyületekké alakulnak és a növények számára újra felvehetők lesznek, tehát az átmeneti nitrogénhiány után nitro­génbőség lép fel. A többi tápanyag dolgában a helyzet kedvezőtlenebb. Csak gondolkozzunk el azon, hogy a réten évtizedekig szénát 92 f ÍHf?rijkZ.ÍAStí/f I960, március 26, termeltünk. A széna hamutartalma kö­rülbelül 7 — 8 %. Ennek körülbelül Vs-a mész, 24-a kálium és '/a-a foszforsav, míg 2/g-a magnézium, mangán, kén, nát­rium, klór, vas, kovasav és egyéb ásvá­nyi anyagok. így a szénatermeléssel a talaj ásványainak tartalma kimerült, tehát ezeknek pótlása fontos feladatunk, istállótrágyáznunk kell és a műtrágyák megválasztásánál is számolnunk kell ezzel. A meszezéssel kapcsolatban meg­jegyzem, hogy csak igen durva, tájéko­zódó jellegű tornai mészvizsgálataimra csak a talaj legfelső rétegét vettem. Ezen a vidéken az ilyen vizsgálat nem kielégítő. A mészszegény feltalaj alatt ugyanis mészben gazdag altalaj lehet. Öreg gyepek gyökérzete egy-két arasznyira hatol a talajba. Fiatal gyepek, különösen a szélesebb sorközben termelt magfüvesek, 50 — 100 cm-re, az árva­­rozsnok, zöldpántlikafű gyökerei pedig még ennél is mélyebbre hatolnak. A pil­langósok több méter mélyre is legyöke­reznek, sokszor csak a szikla vagy a talajvíz szab határt növekedésüknek. Ezért a feltalajból vett minta nem kielégítő, a szondákat 150 cm mélyre vesszük, ha előbb nem érünk sziklára vagy talajvízre. Külön mintát veszünk a szántott rétegből, majd a mélyebb ré­tegekből is és a vegyelemzés után gon­dosan nyilvántartjuk az eredményt. Hi­szen a mélyebben gyökerező növények olyan rétegekből meríthetnek tápanya­gokat, amire a sekélyen gyökerező nö­vényzet, így az öreg gyep legtöbb füve nem képes. A művelhető talajréteg vas­tagsága rendkívül változó. Különösen a sziklás lejtőkön a talajréteg néha csak araszos. Minél meredekebb a lejtő, annál nagyobb a talajpusztulás veszélye. Ha ilyen gyepet újítunk fel, a lejtőre merő­legesen szántunk. Ne szántsuk fel az egész lejtőt, hagyjunk rajta szántatlan csíkokat. Mindenben úgy kezeljük az ilyen lejtős területeket, hogy nagyobb vízmosások keletkezésének elejét ve­gyük. De nem szükséges ezt részletez­nünk, hiszen az udvarnoki, szádellői és tornai földművesek ebben alapos tapasz­talatokkal rendelkeznek. Ami a füvek beszerzését illeti, ma kö­rülbelül hétféle pillangóstakarmányt és körülbelül tizenötféle füvet tartunk nyil­ván. Ezeknek gazdasági felhasználása különböző: más a szerepük, alkalmazá­suk stb. A heremagvak termelése köz­ismert, nem foglalkozom vele részlete­sebben. A fűmagvak — miután ezermag­­súlyúk, kezdeti fejlődésük, tenyésztér­­igényük, ápolásuk, betakarításuk igen különböző — a vetőmagszaporításban elég nagy szakértelmet kívánnak. Az igényesebb fűfajok szaporításában lénye­ges hiányok mutatkoznak. A mezőgaz­daság pedig a fűfajok igénylésében nem elég határozott, illetékes helyen nem követeli azokat a fűfajokat, amelyekre leginkább szüksége lenne. Részben azért, mert maga sem biztos abban, mire van szüksége. Helytelen, ha a mezőgazdaságok az évelő takarmányok vetőmagját már előre összekevert formában kapják. Az egyes magvakat a gazdaságoknak kellene meg­rendelniük és a helyi felhasználás sze­rint kellene összeállítaniuk a keveréket. Ez így szokás mindenütt, ahol fejlett az állattenyésztés. A szádudvarnoki szövetkezet esetében a következőket javaslom: A baltacím legjobb társa az árvarozs­­nok. Javaslom 5 ha területen az árva­­rozsnok és baltacím keverékét kipró­bálni. Az árvarozsnok vetőmagját a Bra­tislava! Növénynemesítő és Vetőmagsza­porító Vállalatnál lehet megrendelni (Sl'achtitel’sky a semenársky podnik, Bratislava, Vajanského nábrezie 13/a; az árvarozsnok magja szlovákul: ‘osivo stoklasu bezbranného ZK). Hektáronként 15 kg vetőmagot kell számítani, ha bal­­tacimos keverékbe tesszük. (Baltacímből a teljes mennyiséget számítjuk, lehető­leg hámozatlan vetőmagot vessünk.) Az árvarozsnoknak több előnyös tu­lajdonsága van: A Tornai Állami Gazdaság sziklás legelője, a Gyűr

Next

/
Thumbnails
Contents