Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-03-26 / 24-25. szám

Védjük, szaporítsuk a természet élő kincseit Már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy beszámolok vadállományunk hely­zetéről, a természet élő kincséről. Őszin­tén szólva, a Virágzó Mezőgaz­daság vadászrovatának cikkei kész­tettek erre a lépésre. Serkentőleg hatot­tak rám a levelezőktől megjelent írások, amelyeken beszámoltak sikereikről, vad­állományuk bő vagy hiányos voltáról. Az évek során például több cikket olvastam Balogh Kálmán királyhelmeci vadász tollából, aki Bodrogköz vadászati viszo­nyairól adott számot, többször megfelelő alapossággal. Egy-egy bíráló írás nyo­mán olyan gondolatom támadt, hogy meghívom a bodrogközi vadászokat ide, hozzánk, a mátyusföldi rónákra, hogy saját szemükkel győződjenek meg a jól gondozott területek vadbőségéről, s ve­gyenek részt egy igazi körvadászaton. Mi élő példákkal bizonyítjuk a szakszerű vadgazdálkodás eredményességét és a vadállomány népgazdasági jelentőségét. * * * Nem fér kétség ahhoz, hogy az ország vadászai sokat segíthetnek a mezőgaz­daságunkra háruló harmadik ötéves terv teljesítésében. Hiszen a természettudo­mányi dolgozók kimutatták, hogy mező­gazdaságunkban kétmilliárd korona ér­tékű terményt tönkretesznek a kárté­kony rovarok. A termelés fellendítése érdekében tehát elsőrendű feladatunknak kell tekintenünk a növényvédelmi in­tézkedéseket nemcsak vegyszerekkel, de a vadállomány növelésével is. Sokat hangoztatott tény, hogy a fácán, de kü­lönösen a fogoly felmérhetetlen segít­séget nyújt a különböző kártékony rova­rok pusztításában. Kísérletek bizonyít­ják, hogy a fogoly évente 3 kg rovart és 6 kg gyommagot emészt meg. Ha figye­lembe vesszük, hogy Szlovákia mezőin mintegy 800 000 fogoly tisztogatja a me­zőgazdasági területeket, joggal elmond­hatjuk: vadállományunk növelésével a vadászok is hathatós segítséget nyújta­nak a termés fokozásában. A fogoly és fácán mellett a nyúl is számottevő hasznot hajt népgazdasá­gunknak. Először is nagy mennyiségű húst szolgáltat, másodszor külföldre szállítva valutát biztosít. Végül, de nem utolsósorban, mondjuk meg azt is, hogy elegendő számú vad mellett a vadász­­társaság is megtalálja számítását. Álla­munk busásan fizet a vadért, különösen ha élve fogjuk. Ezen a téren vadásztársaságunk szép eredményeket mutat fel. Igaz, minden vadásztárs, de különösen Csepregi bácsi, a vadőrünk, nagy gondot fordít a mint­egy 4000 hektáron élő vadállományra. A téli időszakban nemcsak eteti a vadat, de kíméletlenül irtja a kártevőket is. Öe a nyári hónapokat sem hagyjuk ki a kártékonyok irtásából. Határunkban megtalálható az apró­vad minden fajtája, a nagyvad közül az őz, ezenkívül területünkön fellelhető Dél-Szlovákia legszebb madara, a túzok is. Síksági területünket változatossá te­szik a tíz évvel ezelőt létesített mező­­védő erdősávok, éspedig mintegy 112 ha-on, amelyek szélső két sorát bokros fákkal ültettük be. Ezenkívül a Vág hul­lámterében 83 ha erdő szolgál biztos védelmül apró- és nagyvadjainknak. Mindezek a tényezők hozzájárultak eredményeinkhez. Ugyanis az elmúlt évben Í141 foglyot, 160 fácánt és 489 nyulat fogtunk élve és adtunk el. Ugyan­akkor a kötelező 200 nyúl helyett 712 nyulat, 3 őzbakot és 70 kakasfácánt jut­tattunk a dolgozók asztalára. A felsorolt számok méltó bizonyítékai a vadállomány iránti gondoskodásunk­nak. Szeretném, ha a jövőben még szebb eredményekről számolhatnák be a Vi­rágzó Mezőgazdaság oldalain, az ország többi vadászával egyetemben. Pál Géza vadászgazda (Farkasd) Első vadászaton Baráti körben nemrégiben több szó esett a vadászatról. Tapasztalt egyének számoltak be személyes élményeikről. Kalandos és mulatságos történeteik föl­keltették érdeklődésemet, s én is kedvet kaptam a vadászathoz. Szakkönyveket szereztem, s buzgó tanulmányozásukba kezdtem. Közben megvásároltam a teljes vadászfelszerelést. A szükséges enge­dély megszerzése és kellő tájékozódás után egy napon elég bátorságot éreztem magamban a nagy cél megvalósításához, életem első vaddisznóleséhez. Késő délután indultam útnak. Az erdő felé tartva, gondolatban a várható eshe­tőségekkel foglalkoztam. Szélcsendes, világos este lett, amire megérkeztem. Kis terepszemlét tartottam. Egy tisztás szélén álló fára lettem figyelmes, amely megítélésem szerint a legalkalmasabb leshelynek ígérkezett. Nagyszerű lőtá­­volságra kerültem a vaddisznó járta út­tól, amelyre vadászcimboráim hívták föl figyelmemet néhány nappal előbb. Meg­figyelésük szerint éjfél tájban egy öreg kan jár ki rendszeresen a közeli földekre terményt dézsmálni. Leshelyem körül a kilátást zavaró ágakat eltávolítva és azokkal magamat álcázva, elhelyezked­tem a fa alatt. A töltött puskát készen­létbe helyeztem, s vártam a jó szeren­csét. A hosszas várakozás, a magány, a csönd nyugtalanítólag hatott rám. Eszembe jutottak a vaddisznók támadá­sairól hallott különböző történetek. Az idő múlásával szívem egyre gyorsabban vert, túlfűtött képzeletemmel már min­denütt vaddisznót véltem látni. Éjféltájban, amikor izgalmam tetőfo­kára hágott, egyszerre csak a várt irány­ból csörtetést, röffenést hallottam, és a következő pillanatban megjelent a szürkésbarna, hosszúsörtés agyaras kan. 9b 1960. március 26. Lélekjelenlétemet nem vesztettem el; fölugorva, reszkető kézzel céloztam, majd nyomban utána a második lövést is leadtam. Közben villámgyorsan suhant át agyamon a gondolat, hogy magas leshe­lyet kellett volna választanom. Magam előtt is titkolt félelemből ösztönösen a fa felé húzódtam. Mindez pillanatok alatt játszódott le. Közben hirtelen megtor­pantam, mert a vad nem mozdult. Félel­metesen barnállott a félhomályban. A sebzett vadnál fő az óvatosság — gon­doltam, és mozdulni sem mertem. Nem tudom mennyi idő telhetett így el, de végül is lélegzetfojtva megindultam elő­re, s a következő percben a lábam majd­nem földbe gyökerezett a meglepetés­től: a felhők mögül előbukkanó hold fényében előttem hevert egy hatalmas, korhadó ... fatönk. Csalódásom óriási volt. Eleinte nem értettem, hogyan történhetett. Mindent átgondolva rájöttem, hogy a hibát akkor követtem el, amikor az izgalom hatása alatt felugorva lőttem. Hirtelen mozdu­latommal elriasztottam a vadkant. Ügyetlenségem miatt szégyenkeztem, hogy első vadászkísérletem ilyen kudarc­cal végződött. De egy hasznom mégis volt: tanultam belőle. Varga Géza (Jolsva) A somorjai járás határában nyulak megbetegedését vették észre. Az előze­tes vizsgálatok tularaemiát állapítottak meg. Ez a ragályos betegség emberre is veszélyes. Felhívjuk a vadásztársaságok figyel­mét erre a körülményre azzal, hogy az esetleges elhullott és a gyanús nyulakat távolítsák el, illetve égessék el. * * * A tularaemia a vadonélő rágcsálók (vadnyulak, vízipatkányok, pézsmapoc-A dél-csallóközi vadászok panasza A gelléri, bogyai, laki vadászok pana­szával szeretnék foglalkozni. A nagyüzemi gazdálkodás következté­ben nálunk is örvendetesen elszaporo­dott a Csallóközben előzőleg már kive­szőfélben levő fácán. A nagy kiterjedésű, ‘ összefüggő cirok, napraforgó, szudáni fű és silókukorica táblái biztos menedéket nyújtanak a fiatal fácánoknak, ahol bő táplálékot is találnak. I.egkésőbb november 1-ig azonban be­takarításra kerül a termény. így kopárrá vált határunkból a szomszédos állami erdészethez tartozó nádasba és erdőkbe húzódnak a fácánok. Amire a vadászati idény elérkezik, fácánjaink idegen va­dászterületen tartózkodnak, az ottani vadászok nagy öfömére. A sors szeszélyes játéka, hogy január közepe táján a megfogyatkozott törzs­­állomány visszatér. Változtatni kellene ezen a helyzeten. Máshol is fölvetődött már ez a probléma, így a Hradec Králové-i kerületben, ahol az érdekeltek kívánságára a fácánkakas ldvési idejének kezdetét december 1-ről november 1-re helyezték át. Azt hiszem, hogy vadásztársaim jogos panaszát nálunk is hasonló módon le­hetne orvosolni. Aranyosi Pál kok, egerek stb.) fertőző betegsége, amelyet a Bacterium tularense okoz. Az ember főleg a tularaemiában beteg vagy elhullott vadnyulak lebőrö­­zésekor, esetleg konyhai feldolgozásakor kaphatja meg a betegséget. A baj tüne­tei: heveny lázas megbetegedés vagy kötőhártyagyulladás, továbbá a nyirok­csomók fájdalmas megduzzadása és ké­sőbbi elgennyesedése. Védekezésül húz­zunk gumikesztyűt, amikor gyanús vad kerül a kezünkb*. Vadászok figyelmébe!

Next

/
Thumbnails
Contents