Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-03-26 / 24-25. szám
Védjük, szaporítsuk a természet élő kincseit Már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy beszámolok vadállományunk helyzetéről, a természet élő kincséről. Őszintén szólva, a Virágzó Mezőgazdaság vadászrovatának cikkei késztettek erre a lépésre. Serkentőleg hatottak rám a levelezőktől megjelent írások, amelyeken beszámoltak sikereikről, vadállományuk bő vagy hiányos voltáról. Az évek során például több cikket olvastam Balogh Kálmán királyhelmeci vadász tollából, aki Bodrogköz vadászati viszonyairól adott számot, többször megfelelő alapossággal. Egy-egy bíráló írás nyomán olyan gondolatom támadt, hogy meghívom a bodrogközi vadászokat ide, hozzánk, a mátyusföldi rónákra, hogy saját szemükkel győződjenek meg a jól gondozott területek vadbőségéről, s vegyenek részt egy igazi körvadászaton. Mi élő példákkal bizonyítjuk a szakszerű vadgazdálkodás eredményességét és a vadállomány népgazdasági jelentőségét. * * * Nem fér kétség ahhoz, hogy az ország vadászai sokat segíthetnek a mezőgazdaságunkra háruló harmadik ötéves terv teljesítésében. Hiszen a természettudományi dolgozók kimutatták, hogy mezőgazdaságunkban kétmilliárd korona értékű terményt tönkretesznek a kártékony rovarok. A termelés fellendítése érdekében tehát elsőrendű feladatunknak kell tekintenünk a növényvédelmi intézkedéseket nemcsak vegyszerekkel, de a vadállomány növelésével is. Sokat hangoztatott tény, hogy a fácán, de különösen a fogoly felmérhetetlen segítséget nyújt a különböző kártékony rovarok pusztításában. Kísérletek bizonyítják, hogy a fogoly évente 3 kg rovart és 6 kg gyommagot emészt meg. Ha figyelembe vesszük, hogy Szlovákia mezőin mintegy 800 000 fogoly tisztogatja a mezőgazdasági területeket, joggal elmondhatjuk: vadállományunk növelésével a vadászok is hathatós segítséget nyújtanak a termés fokozásában. A fogoly és fácán mellett a nyúl is számottevő hasznot hajt népgazdaságunknak. Először is nagy mennyiségű húst szolgáltat, másodszor külföldre szállítva valutát biztosít. Végül, de nem utolsósorban, mondjuk meg azt is, hogy elegendő számú vad mellett a vadásztársaság is megtalálja számítását. Államunk busásan fizet a vadért, különösen ha élve fogjuk. Ezen a téren vadásztársaságunk szép eredményeket mutat fel. Igaz, minden vadásztárs, de különösen Csepregi bácsi, a vadőrünk, nagy gondot fordít a mintegy 4000 hektáron élő vadállományra. A téli időszakban nemcsak eteti a vadat, de kíméletlenül irtja a kártevőket is. Öe a nyári hónapokat sem hagyjuk ki a kártékonyok irtásából. Határunkban megtalálható az apróvad minden fajtája, a nagyvad közül az őz, ezenkívül területünkön fellelhető Dél-Szlovákia legszebb madara, a túzok is. Síksági területünket változatossá teszik a tíz évvel ezelőt létesített mezővédő erdősávok, éspedig mintegy 112 ha-on, amelyek szélső két sorát bokros fákkal ültettük be. Ezenkívül a Vág hullámterében 83 ha erdő szolgál biztos védelmül apró- és nagyvadjainknak. Mindezek a tényezők hozzájárultak eredményeinkhez. Ugyanis az elmúlt évben Í141 foglyot, 160 fácánt és 489 nyulat fogtunk élve és adtunk el. Ugyanakkor a kötelező 200 nyúl helyett 712 nyulat, 3 őzbakot és 70 kakasfácánt juttattunk a dolgozók asztalára. A felsorolt számok méltó bizonyítékai a vadállomány iránti gondoskodásunknak. Szeretném, ha a jövőben még szebb eredményekről számolhatnák be a Virágzó Mezőgazdaság oldalain, az ország többi vadászával egyetemben. Pál Géza vadászgazda (Farkasd) Első vadászaton Baráti körben nemrégiben több szó esett a vadászatról. Tapasztalt egyének számoltak be személyes élményeikről. Kalandos és mulatságos történeteik fölkeltették érdeklődésemet, s én is kedvet kaptam a vadászathoz. Szakkönyveket szereztem, s buzgó tanulmányozásukba kezdtem. Közben megvásároltam a teljes vadászfelszerelést. A szükséges engedély megszerzése és kellő tájékozódás után egy napon elég bátorságot éreztem magamban a nagy cél megvalósításához, életem első vaddisznóleséhez. Késő délután indultam útnak. Az erdő felé tartva, gondolatban a várható eshetőségekkel foglalkoztam. Szélcsendes, világos este lett, amire megérkeztem. Kis terepszemlét tartottam. Egy tisztás szélén álló fára lettem figyelmes, amely megítélésem szerint a legalkalmasabb leshelynek ígérkezett. Nagyszerű lőtávolságra kerültem a vaddisznó járta úttól, amelyre vadászcimboráim hívták föl figyelmemet néhány nappal előbb. Megfigyelésük szerint éjfél tájban egy öreg kan jár ki rendszeresen a közeli földekre terményt dézsmálni. Leshelyem körül a kilátást zavaró ágakat eltávolítva és azokkal magamat álcázva, elhelyezkedtem a fa alatt. A töltött puskát készenlétbe helyeztem, s vártam a jó szerencsét. A hosszas várakozás, a magány, a csönd nyugtalanítólag hatott rám. Eszembe jutottak a vaddisznók támadásairól hallott különböző történetek. Az idő múlásával szívem egyre gyorsabban vert, túlfűtött képzeletemmel már mindenütt vaddisznót véltem látni. Éjféltájban, amikor izgalmam tetőfokára hágott, egyszerre csak a várt irányból csörtetést, röffenést hallottam, és a következő pillanatban megjelent a szürkésbarna, hosszúsörtés agyaras kan. 9b 1960. március 26. Lélekjelenlétemet nem vesztettem el; fölugorva, reszkető kézzel céloztam, majd nyomban utána a második lövést is leadtam. Közben villámgyorsan suhant át agyamon a gondolat, hogy magas leshelyet kellett volna választanom. Magam előtt is titkolt félelemből ösztönösen a fa felé húzódtam. Mindez pillanatok alatt játszódott le. Közben hirtelen megtorpantam, mert a vad nem mozdult. Félelmetesen barnállott a félhomályban. A sebzett vadnál fő az óvatosság — gondoltam, és mozdulni sem mertem. Nem tudom mennyi idő telhetett így el, de végül is lélegzetfojtva megindultam előre, s a következő percben a lábam majdnem földbe gyökerezett a meglepetéstől: a felhők mögül előbukkanó hold fényében előttem hevert egy hatalmas, korhadó ... fatönk. Csalódásom óriási volt. Eleinte nem értettem, hogyan történhetett. Mindent átgondolva rájöttem, hogy a hibát akkor követtem el, amikor az izgalom hatása alatt felugorva lőttem. Hirtelen mozdulatommal elriasztottam a vadkant. Ügyetlenségem miatt szégyenkeztem, hogy első vadászkísérletem ilyen kudarccal végződött. De egy hasznom mégis volt: tanultam belőle. Varga Géza (Jolsva) A somorjai járás határában nyulak megbetegedését vették észre. Az előzetes vizsgálatok tularaemiát állapítottak meg. Ez a ragályos betegség emberre is veszélyes. Felhívjuk a vadásztársaságok figyelmét erre a körülményre azzal, hogy az esetleges elhullott és a gyanús nyulakat távolítsák el, illetve égessék el. * * * A tularaemia a vadonélő rágcsálók (vadnyulak, vízipatkányok, pézsmapoc-A dél-csallóközi vadászok panasza A gelléri, bogyai, laki vadászok panaszával szeretnék foglalkozni. A nagyüzemi gazdálkodás következtében nálunk is örvendetesen elszaporodott a Csallóközben előzőleg már kiveszőfélben levő fácán. A nagy kiterjedésű, ‘ összefüggő cirok, napraforgó, szudáni fű és silókukorica táblái biztos menedéket nyújtanak a fiatal fácánoknak, ahol bő táplálékot is találnak. I.egkésőbb november 1-ig azonban betakarításra kerül a termény. így kopárrá vált határunkból a szomszédos állami erdészethez tartozó nádasba és erdőkbe húzódnak a fácánok. Amire a vadászati idény elérkezik, fácánjaink idegen vadászterületen tartózkodnak, az ottani vadászok nagy öfömére. A sors szeszélyes játéka, hogy január közepe táján a megfogyatkozott törzsállomány visszatér. Változtatni kellene ezen a helyzeten. Máshol is fölvetődött már ez a probléma, így a Hradec Králové-i kerületben, ahol az érdekeltek kívánságára a fácánkakas ldvési idejének kezdetét december 1-ről november 1-re helyezték át. Azt hiszem, hogy vadásztársaim jogos panaszát nálunk is hasonló módon lehetne orvosolni. Aranyosi Pál kok, egerek stb.) fertőző betegsége, amelyet a Bacterium tularense okoz. Az ember főleg a tularaemiában beteg vagy elhullott vadnyulak lebőrözésekor, esetleg konyhai feldolgozásakor kaphatja meg a betegséget. A baj tünetei: heveny lázas megbetegedés vagy kötőhártyagyulladás, továbbá a nyirokcsomók fájdalmas megduzzadása és későbbi elgennyesedése. Védekezésül húzzunk gumikesztyűt, amikor gyanús vad kerül a kezünkb*. Vadászok figyelmébe!