Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-03-26 / 24-25. szám

Tanuljunk a cukorrépa termesztési tapasztalataiból

Répatermesztőink az elmúlt esztendőben sok hasznos tapasztalatra tehettek szert, nemcsak azért, mert Csehország és Szlovákia éghajlati viszonyainak alakulása rendkívül eltérő volt, de a tapasztalatok azáltal is bővültek, mert bebizonyosodott, hogy a kártevők ellen vívott megfelelő küzdelem és a legjobb agrotechnika mostohább éghajlati körülmények között sem marad eredménytelen. A száraz nyáron és ősszel kétségtelenül megmutatkoztak az öntözés kedvező hatásai. Amíg Csehországban az évi csapadékmennyiség 1959-ben csupán az előző esztendő csapadékának 69 %-át érte cl, Szlovákiában a lehullott csapadék mennyisége 5 °/o-kal még túl is haladta az 1958-as esztendeit. Már ezek a számadatok is megmutatják, hogy Szlovákiában kedvezőbb volt a helyzet. Viszont a csapadékmegoszlást illetőleg fordulhat a kocka, tehát a tavalyi csehországi tapasztalatokat a szlovákiai cukorrépalermesztők esetleg idén értékesíthetik.

Tavaly a cukorrépát az egész köztársaság területén aránylag korán vetették, hiszen április 14-ig a cukorrépa magja már a vetésterület 80 %-án a földbe került, holott egy évnek előtte az említett napig még 1 °/o-nyi cukorrépamagot sem vetettek el. Igaz ugyan, hogy a cseh országrészekben körülbelül 11000 ha-on be kellett szántani a cukorrépát, mivel az elkésett fagyok a még ki sem sorolt vetést tönkretették. Ezúttal is megmutatkozott a korai vetés egyik előnye, hiszen a termesztők az említett 11000 ha-t ismét bevethették cukorrépával, s voltaképpen az előírt agrotechnikai határidőt is betarthatták.

Az első sarabolás, első kapálás és égyelés nagyon gyorsan, s aránylag minőségesen ment végbe. A csokrosítást a cseh országrészek répatermesztői végezték jobban, hiszen ezt a munkát 28579 ha-on hajtották végre a mindirta: VÁCLAV STEHLlK akadémikus

össze 1251 szlovákiai hektárral szemben. Kétségtelen, hogy a csokrosításhoz elegendő munkaerő és kellő gyakorlatra van szükség, de a répát mindenképpen átrikíthatjuk, ha körülbelül 30 fokos szögben, harántirányban könnyű boronákkal járjuk meg. Ezáltal sok gyomot is megsemmisítünk, a cukorrépa állománya a kívánatos mértékben megritkul, s a növényzet több levegőt, fényt és nagyobb tenyészterületet kap.

Amint a répatermesztők prágai értekezletén is hallottuk, a jő hozameredmények száraz időszakban nemcsak a korai vetéstől, hanem attól is függnek, hogy minden növényápolási munkálatot, éspedig az egyeléssel együtt, a tervezett határidőkben végezzünk. Sok szövetkezetben prémiumot adtak a dolgozóknak, ha a cukorrépa növényállományát 65 000, illetőleg 70 000 tő fölé emelték. Ez föltétlenül serkentő és ötletes megoldásnak ■bizonyult. Nagyot javított a terméskilátásokon a kiegyelt cukorrépa salétromozása és későbbi trágyalés öntözése.

Nem szabad elhanyagolnunk a gyomirtási teendőket sem, mert több helyütt a tenyészidő vége táján a gyomok elvonták a nedvességet a cukorrépától. Jól tették tehát azok a szlovákiai termesztők, akik a vetésterület körülbelül ötödén a harmadik kapálástól sem sajnálták a fáradságot, mert ez busás hasznot hajtott.

Szóltunk már az öntözés fontosságáról, s erre a csehországi cakovicei szövetkezet szolgáltat szép példát, ahol az öntözött cukorrépa kétannyi hozamot adott, mint a környező szövetkezetek öntözetlen répaföldje. Tehát nem is kell tovább hangsúlyoznunk az öntözés fontosságát. hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a cukorrépa napos időben igen komoly súlyveszteségeket szenvedhet a

beszáradás miatt. A beszáradás veszedelmére egyébként betakarításkor is vigyázzunk, de siessünk a levélzet befuvarozásával is, mert a mezőn maradó levélzet tönkremegy, pedig máskülönben kitűnő silótakarmányt nyújthatna.

A meleg időben zavartalanul tenyésztek a penészes megbetegedések, s emiatt á cukorrépa gyökere sok cukrot, levélzete pedig számottevő fehérjét vesztett.

Tehát az elmúlt esztendő tapasztalataiból sokat tanulhatunk, mert ezek a tapasztalatok arra tanítanak, hogy — főképp kedvezőtlen éghajlati körülmények között — a helytelenül alkalmazott agrotechnika, a munkálatok elhanyagolása vagy a kártevők irtásának mellőzése alaposan megbosszulja magát. Több szövetkezetünk és állami gazdaságunk ugyancsak megérezte a cukorrépa kisebb hazamainak következményeit, hiszen egyedül a prágai kerületben tízmilliókra tehető az a kár, amelyet mezőgazdasági üzemeinknek a rosszul termő cukorrépatáblák okoztak.

Idén mindezekre gondoljunk, nehogy a netán bekövetkező csapadékhiány meglepjen bennünket. Kizárólag a tökéletes agrotechnika, a bő trágyázás és a kártevők irtása hozhatja meg számunkra a dús hozamot. Am elérkezett az ideje annak is, hogy mielőbb végezzünk az új répaművelő-gépek próbáival, s sorozatgyártásban biztosítsuk ezeknek a gépeknek az előállítását. Ezáltal az egy tonna cukorrépára fordított jelenlegi 25 órás munkaidőt legalább 100 órára mérsékelhetjük. Az is fontos, hogy a vegyipar szintén oldja meg a ráháruló feladatokat, s zavartalanul bocsássa mezőgazdasági dolgozóink rendelkezésére a műtrágyák és növényvédelmi készítmények tervezett mennyiségét. Nekünk viszont az a feladatunk, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel fokozzuk a talajok termőerejét és ezzel is segítsük elő a terméshozamok szüntelen emelkedését.

Hogyan növeljük a burgonya hozamát?

Irt»: Dr. 1IHUSKA LADISLAV mérnök, a Burgonyatermesztési Kísérleti Állomás igazgatója (Havlíckúv Brod)

A gyakori szárazságok ellen igen sokat véd a jő agrotechnika, amelynek segítségével sok csapadékot tárolhatunk a földben.

A burgonya vízigényes növény, tehát s— amint azt a talaj állapota megengedi, — a lehető leggyorsabban simítással és boronálással porhanyitsuk a talaj felületét. E munkálatok sorrendje a talaj minőségétől függ. Nehezebb talajokon jobb előbb boronálni, a könnyű talajokon pedig előbb simítózzunk és csak azután kell boronálni. A talajmüveléshez szükséges eszközöket gépcsoportban fs alkalmazhatjuk. Az ilyen megmunkálás alkalmával nem vesz el sok a talajnedvből és meggyorsítjuk a gyomnövények csírázását. A burgonya ültetése előtt a talaj felületének porhanyitása és a gyom irtása okvetlenül szükséges.

A földet 12 — 14 cm mélyre porhanyitsuk meg. Nehezebb talajokon, ahol gyakori a csapadék, a sekély szántás fs alkalmazható, de a kétszeres boronálás sokkal előnyösebb, főleg ha a második boronálás más irányú és mélyebb.

I960, március 26.

90

A burgonya nagyobb terméshozamának lehetőségeit, amelyek a talaj jő előkészítésében rejlenek, eddig nem használtuk ki eléggé. Nagyon fontos körülmény a válogatott, középnagyságú és egész gumók ültetése is. Ugyanis a gumó kettévágása a terméshozamot 10 %-ka! is csökkentheti, ha nem szakszerű munkát végeztünk. Ha a gumókat kénytelenek vagyunk kettévágni, nagyon fontos, hogy a burgonyarészek 40 — 60 grammnál kisebbek ne legyenek és legalább 3 rügy legyen rajtuk, öt nappal az ültetés ideje előtt vágjuk részeire a burgonyát, hogy a vágás megszikkadjon, illetve kissé meg bőrösöd jék. A kényesebb korai fajtájú burgonya gumóit nem szabad kettévágni.

Öurgonya termesztésekor igen hatásos beavatkozás a csíráztatás. A burgonyát azonban csak gyöngén csíráztatjuk, hogy a csíra körülbelül 5 milliméteres legyen. Ezt úgy érjük el, ha a kiválogatott gumókat 20 — 25 cm mélyre malátacsírában vagy fagymentes helyen ponyva alatt 10 fokos melegen tartjuk. Ha az idő melegebb, a takarót eltávolítjuk, hogy a csírák zöldüljenek. Tizennégy nap múlva, a réteget megfordítva, ismét 14 napig tovább csíráztatjuk, hogy rövid és ,#rös csírák fejlődjenek. Az ilyen anyag

ültetése 6 %-kal emeli a terméshozamot.

Hatásosabb, ha a csíráztatás közben minden gúmó napfényt kap. Alkalmazzuk a korai, középkorai és a késői fajták esetében is. A vékonycsírájú gumókat, valamint a ki nem csírázott gumókat ne használjuk fel ültetésre. Szükséges azon-__ ban, hogy a talajnedvesség gazdaságos felhasználása érdekében legyen a talajban hozzáférhető állapotban elegendő tápanyag, mégpedig megfelelő arányban.

Kétszáz mázsás terméshozam elérésére 200 mázsa istállótrágyát kell ősszel beszántanunk. Ezt 40 kg tiszta nitrogénnel, 50 kg foszforsavval és 110 kg káliummal egészítjük ki. A foszfort szpperfoszfát, a káliumot pedig káliső alakjában ősszel az istállótrágyával egyszerre helyezzük a talajba. Esetleg kora tavasszal műtrágyázunk.

Nitrogéntartalmú trágyákból legjobb a kénsavas ammónium, amelynek felét az ültetés előtt, a másik felét pedig a burgonya levelezésekor alkalmazzuk. A meszet vakszántás előtt por alakban adagoljuk.

Az említett tapasztalatok helyes alkalmazása, munkálatok sorrendjének betartása, valamint a jól választott agrotechnika, a jobb, olcsóbb és hozamképesebb burgonyatermesztés biztos záloga.