Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-03-26 / 24-25. szám

Ä levelezőtől az olvasóig

Köpöncei elvtárs, lapunk levelezője tudósítást ír

Kerek tíz esztendő során sok-sok írás, riport, novella, karcolat jelent meg lapunkban az emberről, munkájáról, problémáiról, nehézségeiről és örömeiről. Mostani történetünk hőse a levél, és útja szerkesztőségi munkánk vérkeringésében: az első tollvonástól a nyomdafestékig.

Századunk hatvanadik évében a postás tarisznyájából már több mint kilencszáz levél hullott a Szabad Földműves titkárságának asztalára. Kilencszázszor ragadták meg dolgos kezek a tollat, hogy megírják nekünk a közösség munkaeredményét, környékük kulturális életét, boldogságát, panaszát. Ebben a kékesfehér borítékhegyben tehát ott találjuk az emberi szív melegét, vágyát, büszkeségét és segíteni akarását:

Mindezek tudatában veszi át egymás után a leveleket Csemicky elvtársnő, hogy ellása sorszámmal, beiktassa, Mócz János, Apátújfalu - gömbölyödik az írás a nagy könyvben; panasz, intézi: Major elvtárs, főszerkesztő. Szarnák István, Diószeg — kínálkozik a másik levél —; szakcikk, Sándor elvtársnak, a Virágzó Mezőgazdaság vezető szerkesztőjének a hatáskörébe tartozik. Veszi a harmadik levelet; beleolvas: „A párkányi gépállomás és EFSZ tavaszi munkákban“ ... Varga József tudósítása a mezőgazdasági osztály vezetőjének, Kovács elvtársnak a kezébe kerül. Itt meg egy vers, novella, kulturális esemény, vagy a nemzeti bizottságról szóló hír, s a vaskos könyv további rovatába Bállá elvtárs, az agitációs és propaganda-osztály vezetőjének nevét írják be.

Sorakoznak, szaporodnak a levelek az egyes osztályok számára, s még reggel odakerülnek az illetékesek asztalára. Kísérjük Csak tovább a levelek további sorsát: mi történik velük, hogyan nyernek elintézést, vagy látnak napvilágot?

Major elvtárs elolvassa a panaszt:

......hiába kritizálunk, mégsem javul

a helyzet...“ stb., stb. Elmélyed a kidolgozott kézzel írt levélen, fontolgat, majd dönt:

— Kiküldők a helyszínre egy szerkesztőt, aki kivzsgálja az ügyet és kritikai cikkében feltárja a bajok kórokozóját.

Egy óra, egy nap, néha egy hét múlva — az elfoglaltság szerint — villámgyorsan táncolnak Csemicky elvtársnő ujjai az írógép billentyűin, hogy hírül adják a panaszosnak a döntést.

tollú örök utazója, valamint a hosszú anyagok lerövidítésének nagy mestere, azon töri fejét, hogyan lehetne közvetlenebbé tenni a mondatot. A szerkesztőség további szenvedélyes utazója és az elevenbe találó kritikai cikkek bajnoka, Bállá József gyakran csatázik B. Sole Gitával, a kultúrrovat vezetőjével, aki teljes száműzetésbe kívánja a rádióműsort, hogy így több helyet nyerjen a levelek számára.

Ilyen belső küzdelmek, vívódás után kel fel a szerkesztő az asztalától, hogy Lárincz Joli gépírónőnek kehasonló iramban viszi a megszabott „flekk“-mennyiséget a titkárságra, ahol Varga Margit tisztviselőnő, másodpercnyi pontossággal bejegyzi a célbafutás időpontját. Röpke pillanatok leforgása után, mosolyogva nyújtja Hoksza elvtárs felé. A titkár ellenőrzi, vajon a kézirat átment-e minden „állomáson“, nyomdaképes-e technikai szempontból, megvan-e a meghatározott mennyiség. Az utóbbival ritkán elégedett, állandó aggodalma, hogy „kevés az anyag“. Felemeli a kagylót, feltárcsázza az osztályokat, végül megnyugodva beviszi a nagy

t'elenyomatot, s az addigra beérkezett olvasó-szerkesztő, jelenleg Obenau elvtárs, gondosan átolvassa, öszszehasonlítva a kézirattal az első ízben napvilágot látott cikkek, levea bemutatása azonban még korántsem tükrözi a szerkesztőség egész munkakörét, azt a törekvést, hogy számról számra színvonalasabbá váljék a lap. Ennek egyik előfeltétele a munka jó megszervezése, amelynek fontos oszlopa a tervezés. A rovatvezetők távlati, havi és heti tervet készítenek, ezeket alapos vita tárgyává teszik az osztálygyűléseken, majd jóváhagyás

A szerkesztőség „kovácsműhelye“ a lapértékelés. Képünkön Major Sándor elvtárs, a lap főszerkesztője az értekezleten több bíráló megjegyzést tesz és beszél azokról a feladatokról, amelyekkel a következő számban foglalkozni kell. A szerkesztőség minden tagja hozzászól a riportok, levelek mondanivalójához, formájához, stílusához. Az értékelések a legtöbbet segítenek a lap fejlődésén. A képen balról jobbra: Bártfai László, Gajdács Irén, Tóth Géza, Mikes Zoltánné, Kovács István, Csurilla József, Major Sándor, Hoksza István, Sándor Gábor, Bállá József, Obenau Károly, Csemicky Rózsi, Benyusné Sole Gita, Zatykó József.

retes kéziratpapírra diktálja le az „újszülöttet“.

Az eddig levélnek, most már kéziratnak nevezett írás ettől a pillanattól kezdve indul el vándorútjának legnehezebbik szakaszán: a bíráló szemek pergőtüzén. A lektor, Bártfai László árgus szemekkel böngészi a

A „nagyvezérkar“ tördelés közben. Bródy és Dobiás elvtársak, a metőrök, Tóth Géza tördelő-szerkesztővel megadják az oldalok végleges formáját.

így cselekszenek az osztályvezetők is. Nagy gondossággal betűzik a sorokat és tdrtalmuk szerint kiosztják az egyes rovatok vezetőinek, akik az osztály nyilvántartási füzetében aláírják az átvételt. S tulajdonképpen ekkor kezdődik meg az újságírói munka, ekkor kerül a levél a „kohóba“, hogy nyomdaképessé váljék.

Kinyílnak a jegyzetfüzetek, betű betűhöz tapad; itt egy áthúzás, ott egy átírás, néha egy pillanatra megpihen a ceruza, a szerkesztő jobb, találóbb kifejezést keres. Például Csurilla elvtárs, a szakmelléklet száguldó riportere, s egyben a méhkirálynők és alattvalói nagy hódolója zümmögve töpreng a nyelvileg, szakmailag helyesebb szó felett. Zatykó elvtárs, a mezőgazdasági oszítály éles-Rasla elvtárs gépszedő fürge ujjai a kéziratok gépelt sorait nyomdai ólomsorokra változtatják.

sorokat, javít, átír, radíroz; egyik kezében a ceruza, a másikban a lexikon. Minden „beavatkozást“ számtani pontossággal magyaráz, majd kisebbnagyobb viták után láttamoz. Ezalatt a szerkesztő türelmetlenül tipeg mellette; sürgeti, mert rohamosan közeledik a kéziratok leadásának időpontja, és végül ezeket megkapván, szinte kozmikus sebességgel röpül az osztályvezetőhöz, hogy ismét elolvassa az írásművet, mérlegelje, vajon megfelel-e vagy sem. Amíg Sándor elvtárs vagy Kovács elvtárs, illetve Bállá elvtárs dönt a cikk további sorsa fölött, addig a rovatvezető az újságnagyságú öthasábos úgy nevezett tükörpapírra lázasan rajzol, megadja a cikk külső alakját, a lap oldalának formáját.

— Mehet! — hangzik a határozat, s az osztályvezető a szerkesztőhöz

köteget kitevő kézirathalmazt Major céljából benyújtják a szerkesztőségi elvtársnak vagy helyettesének, Perl tanácsnak. Major, Sándor és Hoksza elvtársnak. Az ilyen komoly vizsgákon elvtársak megjegyzése, kiegészítése megedzett kézirat ekkor érkezik meg után a tervek visszakerülnek a szera bíráló lencse legélesebb pontjához.

A szerkesztő már leült szobájában egy kis lélegzetvételre, azonban a telefon berregése kipattintja székéből.

A főszerkesztő hívatja ennek vagy annak a cikknek, feldolgozott levélnek szerzőjét. Major elvtárs asztalán ott fekszenek a margójukon X-kel „tündöklő“ kéziratok. A hosszúéves gyakorlat, a gazdag tapasztalat kifinomult szűrője egyes kifejezéseket, szavakat nem enged át. S a türelmes magyarázat neveli a fiatalabbat, csiszolja tudását, helyesbíti meglátását.

Az itt történő végleges döntés után Mikesné szigorú pontossággal elkészíti a kéziratok „menetrendjét“, illetve rágépeli egy papírra a cikkek címét, terjedelmét és irányt vesz a nyomdába.

Itt a sajtó technikai birodalmában K o n c z István, Sasla Ferenc vagy Gábor Gyula elvtárs fürge ujjai alatt ólomsorokká változnak a kéziratok.

Az esetleges sajtóhibákat a korrektor,

Lehotzky elvtársnő kijavítja.

Percenként több mint kétszáz frissen nyomott lap halad át a körforgó gép mellett álló S z i g I elvtárs kezén.

Az immár szedésnek nevezett oszlopok átkerülnek Bródy elvtárs asztalára, aki évtizedes tapasztalatát felhasználva tördeli minden kedden és pénteken ifjabb társával, D o b i á s Otmárral a lapot, a Szabad Földműves tördelő szerkesztője, Tóth Géza segítségével a tükrök nyomán. A táskából előkerülnek a klisék, a képekről készített fémöntvények, hogy szebbé, vonzóbbá tegyék a lapot. Az oldal megtelt, kikötik, majd „lehúzzák“, vagyis elkészítik az úgynevezett ke-Szorgos kezek serényen kötik csomagokba és készítik elő szállításra a kész újságokat.

kesztőkhöz, akik ezek szerint végzik lek, hírek levonatát. Ezután a betördelt oldalt kalanderezik, vagyis különleges, tűzmentes papírlemezre sajtolják, s ezen megjelenik a szedés homorú képe. Az öntő a negatívot ólomréteggel vonja be és félhenger alakúra formálja, hogy rá lehessen illeszteni a nagy rotációs gép hengerére. Bauer főgépmester vezetése alatt az emeletnagyságú gépóriás, a nyomógép, papírral, festékkel és az ólcmöntvényekkel ellátva megindul, hogy óránként 20 000 példány frissen nyomott Szabad Földművest ontson magából.

Szorgos asszonyi kezek várják a hatalmas újságtömeget, hogy csomagokba kössék, s így mihamarabb kerüljön a teherautókra, onnan a vonatokra, illetve falvainkra és városainkba, az olvasóhoz.

így formálódik át a levél, ilyen utat tesz meg, hogy betöltse a Szabad Földműves hasábjait. Ennek az útnak további munkájukat, utazzák keresztül-kasul az országot. A terveken nem csupán a vezércikkek, főbb riportok

Kovács Ignác szövetkezeti dolgozó elmélyedt az olvasásban.

és elméleti cikkek szerepelnek, hanem levelezőink, külső munkatársaink írásai is. Sándor elvtárs kezdeményezésére hosszúlejáratú térveket készítettünk, közös megbeszélés alapján, néhány régi levelezőnkkel, akik — betartván a meghatározott időpontot — küldik be várt írásaikat. Az ilyen rendszerezett, elmélyített kapcsolat meghozza a maga gyümölcsét; gazdagabbá, eseménydúsabbá teszi lapunkat. Persze gyakran előfordul az is, hogy alig pár órával lapzárta előtt beérkezik égj? fontos hivatalos közlemény vagy egy világpolitikai esemény híre, amelynek közlése nem tűr halasztást, s ez kiszorítja a riportokat, leveleket. Ennél a pontnál gyakran fordulnak elő zökkenők, félreértések. Mivel levél útján közöltük külső munkatársunkkal, hogy írását lapunk legközelebbi számában közöljük, magától értetődik, hogy tudósítónk türelmetlenül várja a lapot, s csalódottan veszi tudomásul, hogy sorait nem közöltük. Akadnak olyanok is, akik úgy gondolják, megszegtük szavunkat, s különböző, néha igazságtalan következtetéseket vonnak le. Sokszor a véletlen úgy hozza magával, hogy hasonló okokból a következő számból is kimarad az írás, ezalatt elmúlik két-három hét, s a levél, a hír elvesztette időszerűségét. Tehát már nem közölhető, annál kevésbé, mert nap mint nap az újabb levelek és levelezők jelentkeznek, hogy helyet kérjenek a Szabad Földműves hasábjain. Ekkor merül fel a legsúlyosabb kérdés: a helyszűke. Állandó, égető problémája lesz szerkesztőségünknek, noha a heti egyszeri megjelenést csaknem másfél éve a kétszeri váltotta fel.

Levelezőink táborát felbecsülhetetlen aranyfedezetünknek tekintjük, s állandóan arra törekszünk, hogy kiapadhatatlan ’tőforrásunk, levelezőink hatalmas gárdája tovább bővüljön, s minél több földműves, fizikai és szellemi dolgozó keresse föl soraival az immár 10. évfordulóját ünneplő Szabad Földművest. Ez alkalomból is szeretettel köszöntjük valamennyi olvasónkat, és őszinte segítőtársunkat, a levelezőt. Kívánjuk, hogy az elkövetkezendő évtizedben is maradjon igaz és hű barátunk.

Itt a Szabad Földműves!

agy érdeklődéssel olvassák lapunkat

lszállt a forró ólom gőze, s az öntőép gyomrából napvilágra kerül az jjyik oldal nyomásra kész állapotban.

a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal lapja — Kiadja a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal kiadóvállalata. - Megjelenik hetente kétézer - Szerkeszti a szerkes^!.űDi/'OUság - Főszerír “ 1 .1*• Tfjuir» kesztő: Major Sándor — Szerkesztőség és kladóhltaval: Bratislava Suvorovová 16 — Telefon: főszerkesztő 243-46, titkárság 356-80. — Telefonközpont; 359-41, 359-42, 359-43. - Belső

rolarnuves vonalak: Mezőgazdasági osztály 632, agit-prop. oszály 634, szakmelléklet 636. - Nyomja a Polygrafické závody n, p„ Bratislava, ul. Februárového vífazstva 6/d - Terjeszti a Posta

—-----------------'lirlapszolgálata. — Megrendelhető minden postahivatalnál kézbesítőnél Előfizetési díj éventfi 36,40 korona, K-ll*01013