Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-01-10 / 3. szám

Búcsi kuliúrmérleg Kenyérrel és sóval fogadtuk őket- Amikor férje­­net 1944 rtovem­­erében elhurcolták [ nyilas csendőrök, búcsúzóul csak ■nnyit mondott:- Ne sírj, anyu! la engem már nem s látnátok viszont, íz elvtársak eljön­­lek, biztosan el­­önnek. így Kezate visszaemlékezéseit Ko­csis néni, a párkányi Öreg utcából. Csak akadozó szavakkal szólt férje elvesztéséről, s az utána következő, szenvedéssel telt napokról. Azt hittük, a pokol szabadult fel. A pincelakók kivétel nélkül izgatot­tan várták a felszabadulás pillanatát, mert érezték, hogy csak pár óra már, s vége szakad a gyötrelmeknek. Másnap titokzatos csend virradt a tépettsebü városra. A Dunán monito­rok sorakoztak. Valaki elkiáltotta magát:- Itt vannak! Itt vannak a szovjet katonák! ... A legkisebbik az ölemben - a má-. sík kettő a szoknyámba kapaszkodott, - remegve az örömtől, előbújtunk a pincéből. A szikrázó hó elvakította szemünket, s így alig vettük észre a hniinl hnrífntt nlnlrnlc Irnyt»! Pí1é><ié>+. A szovjet katonák emlékműje és temetője Párkányban A CSEMADOK búcsi helyi csoportja évzáró közgyűlésén az elmúlt esz­tendő munkájának kiértékelésén kívül megemlékeztek Csehszlovákia felsza­badításának 15. évfordulójáról és a CSEMADOK tízéves fennállásáról is. A kétórás színvonalas gyűlésen mérföldeket jártak be az emberek gondolatai. Idézték 1945 zimankós telét, amikor a falu szélén a határ kellős közepén térdig érő hóban néz­tek egymással farkasszemet a szovjet és német katonák. Morajlott a csa­tazaj, fütyülve szálltak el a golyók a falu fölött. A nép csak akkor köny­­nyebbült meg, amikor a házak között szűnni nem akaró „hurrá“ kiáltások­kal megjelentek a szovjet csapatok. Az emberek érezték, tudták, hogy nemsokára megszületik a béke, s hogy a szabadságot a szovjet katonáknak köszönhetik. Oj, szebb élet körvonalai rajzolódtak ki az emberek előtt. S most, amikor a búcsiak 15 év távlatából visszapillantottak azokra a történelmi eseményekre, amelyek kö­vetkeztében jobb sorsra jutott a falu népe, ott látták magukat is hazánk sokezer lelkes dolgozójának sorában, amint munkájukkal eltávolítják a há­ború rettenetes nyomait, amint új gyárakat, iskolákat építenek ország­szerte, s közös erővel arra kényszerí­tik a földet, hogy többet teremjen. A búcsiak tudták hol a helyük, mert az elsők között alapították meg az egységes földművesszövetkezetet. S a föld nem maradt adós, dús termést nyújtott minden évben. Itt kereshet­jük az életszínvonal gyors emelkedé­sének anyagi alapját. Oj házak, új lakónegyedek, motorkerékpárok és televíziók tanúskodnak a boldogabb életről. A gazdasági fejlődéssel párhuza­mosan gyorsan változott a nép kul­­túrélete is, ami a búcsiaknál nem csupán a lakáskultúrában és öltöz­ködésben nyilvánul meg, hanem a nép öntudatában, tudásában és egész gondolkodásmódjában is. Mindezek elérésében nem kis része van a CSE­MADOK helyi csoportjának is. Bizo­nyítékul soroljunk fel néhány példát. A csoport tízéves fennállása alatt kilenc színdarabot mutatott be; 1955- ben tánccsoportot alakítottak, amely azóta is gyakran szerepel. Noszkaí János pékmester vezetésével a zene­kar tíz éven keresztül minden ünne­pélyen szórakoztatja a közönséget. Ezeken kívül a CSEMADOK különféle előadások, kultúrestek szervezője a faluban. A tagok azonban leginkább azzal büszkélkednek, hogy elsőkként veszik ki részüket a szövetkezet munkájából és gyakori kezdeményezői a falu társadalmi életének különböző megmozdulásaiban, mint például az új kultúrház felépítése, amely akár­melyik város díszére válnék. Lelkes, új típusú embert bőven ta­lálunk Bűcson. Ilyenek Varga Mi­hály traktoros, vagy Tárnoki Esz­ter, akik nappal a szövetkezetben dol­goznak, este meg a kultúrházban szerepelnek. G r e g ó Jánosné viszont idős kora ellenére minden rendez­vényre ellátogat, ahol csak tanulni A CSEMADOK évzáró közgyűlése Lekérem A zselízi járás lekéri CSEMADOK-csoportjának tagsága évzáró köz­gyűlésén értékelte az elmúlt évben elért eredményeket. Hojka László, a helyi csoport elnökének beszámolója után Hrivnák elvtárs, a HNB titkára értékelte, a falu fiatalságának tevékenységét az elmúlt esztendőben a kul­­túrmunka terén. A vezetőség tagjai közül dicséretet és elismerést érde­melnek Porubszkyné és Molnár kultúrtársak, akik minden igyekezetükkel azon voltak, hogy elősegítsék a kultúráiig fejlődést. Kellemes meglepetés volt a tartalmas és szórakoztató kultúrműsor a szlovák és magyar ifjúság közös előadásában. Énekével Molnár Gizi és a kis Csermák Évi emelkedett ki. A jól megválasztott szövetkezeti té­májú két egyfelvonásos* tréfa nagy sikert aratott. Antal János az egész est műsorát összekötő verses szöveget mondotta nagy sikerrel. A lekéri CSEMADOK évzáró közgyűlése minden tekintetben példaképül szolgálhat a zselízi járás többi csoportjának is. Kremenák Etel Tizenöt év képe azt is, hogy a párkányi járásban földterület 92,7 %-án szociálist nagyüzemi gazdálkodás folyik. To vábbá alkalmunk volt megismerkedr azzal a ténnyel, hogy hány televízic rádió, mosógép, motorkerékpár, stt van a járásban. A szovjet tudomán legújabb sikereiről is beszámolt kiállítás. A szovjet űrrakéták, a atom jégtörő azt bizonyítják, hogy szocializmus és kommunizmus bölcső jében a tudomány nem egész U század alatt óriási léptekkel halad előre. A járás további terveiről, példát a város mellett épülő papír- és cél lulózgyárról, valamint a harmadi ötéves tervben felépülő iskolákról i értesültek a látogatók. Reméljük, hogy a továbbiakban i rendeznek hasonló kiállításokat, ame lyeket a látogatók szívesen megtekin tenek. Esek József (Párkány Már lassan tizenöt éve lesz, hogy a szovjet hadsereg felszabadította hazánkat a fasiszták uralma alól. Az­óta sok változás történt., Ezeket az eredményeket' tükrözi vissza a pár­kányi kultúrházban megrendezett ki­állítás, amelynek címe: „Tizenöt éve vagyunk szabadok“. A járási nemzeti bizottság a tanítókkal együtt nagyon ízlésesen készítette elő a kiállítást, amely bemutatta a népgazdaság fej­lődésének egyes szakaszait gazdasági és kulturális téren egyaránt. Több mint 2000 látogató tekintette meg ezt a kiállítást, amely a párkányi járás dolgozóinak eddigi sikereit és további terveit tárta fel. Megtudtuk 4 Földműves I960, január 10. gimnasztyorka, iában botos. Es a szá­jában kialudott pipa. — Lajos bácsi!... Verebes Lajos bácsi!... — mondtam bizonytalan­kodva, s mihelyt rábiccentett, felug­rottam és a karjaiba borultam. Józsi hasonlóképpen cselekedett. És még meg sem néztük elég jól egy­mást, Lajos bácsi szájához emelte az ujját és füttyentett. önkéntelenül is oda tekintettünk, ahol belépett előbb... hát uramisten? Két isme­retlen fegyveressel Szénás Pál dugta be az orrát. Keresztben a derekán géppisztoly. — Pali bácsi... nekünk mindig azt mondta, hogy fegyvert nem' fog ? — mondtam csodálkozva. — Nem fogok, persze, meg lőni sem lövök vele. Csak hordom, hogy ne rozsdáljon. — Szakács — jelentette be nevetve, tört magyarsággal az egyik fegyveres idegen. — Főzött nekünk, ha volt miből. — Akkor miért hordja a géppisz­tolyt? — tudakolta meg Józsi cimbo­rám. — Hogy legyen nála valami. Néme­tekkel nem tanácsos üres kézzel ta­lálkozni — sietett magyarázatával a másik ismeretlen fegyveres. — Ha mást nem, legalább golyót ajándékozz nekik, igaz-e Pali? — tréfált Verebes Lajos, majd felénk fordult: — Hát ti, hogy kerültök ide, a határon túlra, ebbe a dohos pajtá­sa? Elmondtam neki nagyjából az ese­­:ünket, s ő tagoltan, szaggatottan Ismételte el a szavaimat, hogy az smeretlen fegyveresek is értsék — És most itt vagyunk. Várjuk az oroszokat — folytattam, s fejeztem be mondókámat. — No mutatkozzatok be az elvtár­sainknak — mutatott az idegenre. — Ők oroszok... partizánok..’. se­gíteni jöttek a magyaroknak, szlová­koknak és mindenkinek, akik a német járomtól szabadulni akarnak. Kezet fogtunk sorban. Megszorítottuk a biblíás szájú Szé­nás Pál tenyerét is . Majd leheveredtünk a szénára. Ba­rátságosan pislogtunk egymásra. Az oroszok egyforma korúak lehet­tek, negyven-ötven között. Keveset beszéltek, többet gondolkoztak.' Az idősebbik meg nem is szólt, inkább csak nézett__engem nézett és csen­des tűnődéssel mondogatta, hogy otthon neki is majdnem ekkora nagy fia volt, mint én vagyok; megölték a németek... Aztán pillantásába fogott mindket­tőnket és megütközve kérdezte. — Nektek mért nincs fegyveretek? — Honnan vettünk volna? — mond­tam szégyenkezve Józsi helyett is, mert a halál torkából menekültünk el Putnokról, mégis úgy jártunk­­keltünk az erdőn, mintha nem lett volna érdekünk a szenvedéstől való mie.löbbi szabadulás. — Adjunk a kezükbe puskát? — hunyorított Lajos bácsi ravaszkásan Szénás Pálra. — Te úgysem haszná­lod a magadét. — Én az enyémet nem adom. Meg­szokta a vállam. — Akkor? — s Verebes Lajos az oroszokra nézett, kivárt. Az mozdult elsőnek, akit a fiára S ahogy így feküdtem legjobb bará­tom mellett, reménykedve, gondolt t kozva, egyszer csak megroppant a í deszka és egy fegyveres erdei ember állt fölénk, géppisztolyát a mellünk- t nek irányozva. 1 Mintha a torkomra léptek volna, r még a lélegzetem is elakadt. Józsi sem mert moccanni mellettem. Csak néz- e tem az embert, vagy a pisztolyát néz- t tem s láttam, hogy ereszkedik le a f fegyvere. Nevetés buggyant fel a szá- s jából. t — Bálint, Bálint fiam, nem ismersz? Néztem jobban, megeresztettem a t szememet, sovány, szakállas ember i állt előttem, fején kucsma, derekán i — Egyedül maradtam három kis­gyermekkel, a legkisebbik csak pár­hónapos volt, s még óvóhelyünk sem volt. A gyakori bombázásokat, össze - kuporogva, az asztal alatt éltük át. Mivel szegény férjemet a nyilasok hurcolták el, a szomszédos utca közös pincéjébe sem akartak befogadni. Az­tán mégiscsak megesett a szívük ár­vaságunkon; a kicsinyeim szenvedő szemecskéi is esdeklőn kértek bebo­csátást, s utána százötvenen vártuk a kegyetlen napok végét. A közös tűz­helyen alig tűrték meg kicsi lábaso­mat, pedig csak gyermekeimet akar­tam az éhhaláltól megmenteni. Akkor még a pincelakókat nem kovácsolta eggyé a szenvedés. December utolsó napjaiban a néme­tek levegőbe röpítették a hidakat és bombák zápora zúdult a környékre. Mintha a földből bújtak volna elő. Ok voltak: a szabadsághozók, szovjet ka­tonák ... Garami Ferenc bácsi kenyérrel és sóval fogadta őket. A legkedvesebb vendéget fogadjuk így... Én csak ennyit tudtam végtelen megkönnyebbülésemben mondani az egyik mosolygósképű, fiatal szovjet katonának: — Isten hozta! - S megszorítottam kezét. Ö pedig kivette karjaimból a kicsit, s megkérdezte: — Tózse szóidat? - s elkezdte őt becézgetni. — Nem, kislány — válaszoltam. — Nyicsevo, haraso gyevocska, —1 s kekszet gyömöszölt parányi kis szájába. P. L. Sikeres előadás irma, junasz Katalin, ueiany uaoor, Németi István, Korcslk Malvina, Rácz Éva és Erdélyi Gábor nyerték el a közönség tetszését. A CSISZ színigárdájának tagjai elhatározták, hogy a téli időszakban a Sári bírót a környező falvakban is színre viszik. Reméljük, hogy az eddig megmu­tatkozott lelkesedés a szereplők so­raiban a jövőben még inkább fokozó­dik és több színdarabot mutatnak be Őrösön. Galgán Erzsébet Az őrösi CSISZ-szervezet kultúr­­csoportja december végén mutatta be Móricz Zsigmond „Sári bíró“ című héromfelvonásos vígjátékát. A nagy számban összegyűlt közönség nem­egyszer viharos tapssal jutalmazta a szereplőket. Külön dicséretet érde­mel Budaházy Ibolya és Juhász László, akik fáradságot nem ismerve rövid időn belül tanították be a darabot. Úgyszintén nagy elismerést érdemel Sokol András tanító, aki a színfalakat festette. A szereplők közül Kovács Pál, Bállá a csoportot jo gazaaiKoaas is jellem­zi. Az elmúlt évben 11298 koronát vételezett be, s azonkívül egy harmó­­nium, táncruhák és egyebek tulajdo­nosa. Az a kultúrprogram, amelyet az évzáró gyűlésen bemutattak a búcsi CSEMADOK szervezetének tagjai, a megérdemelt dicséretről tanúskodik. Csontos Vilmos versével nyitották meg az estet, majd a szovjet iroda­lom termékeiből adtak elő. Utána pár­ban népi dalokat énekeltek. A jó hangulatot emelte a tizenkéttagú női énekkar sikeres szereplése. Az is­mert tánccsoport számai elragadtat­ták az embereket. A helyi zenekar vidám és kellemes hangulatot terem­tett. A búcsiak gondoltak a jövőre is. A felszabadulás 15. évfordulójára díszbe öltöztetik az egész községet, kitisztítják az utcákat, a kultúrház környékéről eltüntetik a gazt, s ott parkot létesítenek. A hosszú téli estéken viszont olvasóköröket szer­veznek és Irodalmi estéket rendez­nek. Ilyen munkával kívánják terjesz­teni az új szocialista kultúrát, ameiy mindenki számára hozzáférhetővé teszi a tudományt, a művészetet és mindazt, ami szép, nemes s ami szük­séges ahhoz, hogy az ember ember­hez méltó életet éljen. lehet. Csekés József, aki nappal a szövetkezet munkacsoportját vezeti, esténként mint a CSEMADOK elnöke kovácsolja egybe a kultúra kedvelőit, sőt ha kell, az énekkart is vezeti. Vagy vegyük továbbá Izsó Juditot, ezt az ízig-vérig vidám lányt, aki egyformán friss, s mozgékony a mun­kában és a színpadon. Az EFSZ elnöke : S o ó k y elvtárs is szívén viseli a CSEMADOK ügyét. Neki is köszön­hető, hogy a CSEMADOK a községben megkap mindennemű támogatást és részt vehet különféle kirándulásokon. A felsorolásnál nem hagyhatjuk ki a tanítókat sem, a kultúrmunka lelkes szervezőit. Az említetteken kívül még sokak nevét tüntethetnénk fel, akik érdeme a jó munka és az a sok szép ered­mény, amelyet mind a múltban, mind tavaly elért a CSEMADOK búcsi cso­portja. 1959-ben nagy sikerrel adták elő 1 L o v i c s e k Béla „Húsz év után“ című darabját. Farsangkor leánybált i rendeztek. Kultúrműsorral léptek fel az EFSZ-ek tízéves jubileumi ünnep- i ségén, a szőgyéni CSEMADOK-napon, a járási aratási ünnepen; stb. A cső- i port életében nagy kitüntetést jelent i az, hogy részt vehettek a CSEMADOK 1 gombaszögi és zselízi országos dal- i és táncünnnepélyein. Az elmúlt esz- '■ tendőben számos ismeretterjesztő 1 Elsősegély-nyújtás a cséplésnél mezőgazdasági munkák idején állandó szolgálatot teljesít, hogy a dolgozók kisebb sérüléseit közvetlenül a mun­kahelyen orvosolják. A perbetei Vöröskereszt tagjai be­kapcsolódnak a különféle társadalmi munkákba is. így például brigádőrá­­kat szerveznek a nyári csúcsmunkák idején a szövetkezet megsegítésére, részt vesznek az új kultúrház építé­sében, valamint a faluszépítési moz­galomban. Sokoldalú tevékenységük példaké­pül állhat más falvaink előtt is. Csak így tovább, perbeteiek! Misák János Perbetén a Vöröskereszt helyi szervezete 1952-ben alakult meg. Mindjárt a kezdetnél olyan tevékeny emberek vették kezükbe az irányítást, mint Szetei Albert és Sukola Jónás. A szervezet megalakulása óta szép sikereket értek el, amelyekben nagy része van dr. Vavrík Gyula körzeti orvosnak is. Az egészségügyi csoport minden évben a járási verseny győztese. Szetei elvtárs, a szervezet előadója nem feledkezik meg a tanuló ifjúság neveléséről sem. A perbetei nyolcéves magyar középiskola egészségügyi csoportja szintén a járási vándor­zászló tulajdonosa. Szetei elvtárs a gépállomás dolgozóit is egészségügyi"" kiképzésben részesítette. Az egyesü- (

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents