Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-03-26 / 24-25. szám
A Szabad Földműves nagy jubileumi pályázatának értékelése A Szabad Földműves nagy Jubileumi pályázata olvasóink és levelezőink körében élénk visszhangra talált. A posta nap mint nap hozta az értékesebbnél értékesebb leveleket. Szövetkezeti tag, elnök, könyvelő, tanító, tanár, népművelődési dolgozó, író, költő fogta kezébe a tollat, hogy papírra vesse felszabadulásunk győzelmes tizenöt esztendejének eredményeit és jövőnk ragyogó távlatait. A több mint száz beérkezett pályaműből áradt az a lelkesedés, amellyel dolgozó népünk építi a-szocializmust. Olvasóink, levelezőink megírták százmeg százezer paraszt véleményét és megelégedését. A pályaművekben megköszönik a felszabadító szovjet hadseregnek, hogy pártunkkal együtt elűzte a paraszt verejtékén élősködő urakat. Megköszönték azt, hogy az örökké lenézett paraszt, akit tudatlanságra ítélt a végleg eltűnt uralkodó réteg, öntudatosan vezetheti a szövetkezeteket és tanulhat az egyetemek padjaiban. Elbüszkélkedtek azzal, hogy falun már korszerű lakásokban élnek az emberek, rádió és televízió mellett tanulnak, művelődnek. Először a történelemben szocialista földművessajtót kaptak, a Szabad Földművest, amely segíti mindennapos munkájukat. — Másfél évtized többet adott nekünk, mint azelőtt egy század! — írták sokan levelükben. Ezt mind a felszabadulás tette lehetővé. Jubileumi pályázatunk a felszabadulás eredményeit és a jövőt akarta bemutatni. A felszabadulás számunkra mindent meghozott. A Szabad Földműves is csak a felszabadulás gyümölcseként jelenhetett meg. Büszkék vagyunk arra, hogy 10. évfordulónk arra az évre esik, amikor a felszabadulás tizenötödik évfordulóját ünnepeljük. Nincs szebb feladat annál, mint megrajzolni a szocializmus építésében elért eredményeinket és előre vetíteni a kommunizmust építő ember jövőjét. Elmondhatjuk, hogy á jövőről is sokat írtak. A dolgozó asszonyok munkáját, korszerű bölcsődékkel, óvodákkal, közös étkezdékkel könnyítjük meg. Lukács Béla tornaijai levelezőnk azt írja, hogy a szövetkezet gazdasági központjában klubot és fürdőhelyiséget renó>znek be. Az emberek a munkaszünetben is olvashatnak, művelődhetnek, munka után átöltözködnek és ünneplőben térhetnek haza meleg családi otthonukba. A bíráló bizottság 85 számbavehető írást olvasott át. A vélemények megegyeztek abban, hogy pályázatunk elérte a célját. Alapos tanulmányozás és vita után 19 pályaművet díjaztunk. A díjak megítélésénél a következő szempontokat vettük figyelembe: a) az írás megfelel-e lapunkban közzétett pályázati feltételeknek, b) mennyiben tükrözi a felszabadult életet, a szövetkezet útját, fejlődését és jövőjét (sok esetben figyelembe vettük, hogy a szövetkezetei közgazdasági szemmel elemzik-e); c) milyen az írás stílusa és felépítése. A sorrendet szándékosan állítottuk így össze. Természetesen minden pályázatnál a fő mérvadó az, hogy a beküldött írás megfelel-e a feltételeknek. Meg kell jegyeznünk, hogy sok jó írást éppen azért nem díjazhattunk, mert nem vette figyelembe a feltételeket. Minden pályázó úgy igyekezett bemutatni az életszínvonal emelkedését, hogy ezt elsősorban a szövetkezeti gazdálkodás tette lehetővé. Tehát a díjazásnál előnyben részesítettük az olyan pályázatokat, amelyek közgazdasági szempontból alaposan elemezték a szövetkezetek fejlődését és utat mutattak a termelés fokozására. Az írás formáját és stílusát azért vettük harmadik szempontnak, mert pályázatunk nem irodalmi jellegű, célunk az volt, hogy főleg a szövetkezeti tagok, azok, akik a termelésben dolgoznak, írják meg a felszabadulás eredményeit, a gazdálkodás módját és azt, hogy milyen módon képzelik el az ötéves terv feladatainak megvalósítását lerövidített határidőben. A bíráló bizottság a fenti szempontok figyelembevételével a következő díjakat ítélte oda: I. díj: 1000 korona Olgyai Ede: Nagyabonyi képek Vígh Rózsa: Intéző úr, így élünk Molnár Ferenc: A felemelkedés útján. II. díj: 500 korona: Péter László: Egy dunamenti falu életéből Lukács Béla: Embert formáló tervek Kása Mihály: Nemesácsa a fellendülés útján Mészáros István: Hogyan változtatta meg a szövetkezeti gazdálkodás Királyrév életét Zsebik Sarolta: Szabadság Varga József: Múlt és jelen III. díj: 300 korona: Ma tó Pál: Alsóhutka szalmafedél nélkül Major Ágoston: Kovácsi háztűznéző Jakab Sándor: A Szabad Földműves jubileumi évének tiszteletére Vankó Imre: Kőváron megváltozott az élet Kovács József: Az én falum V o I a j István: Egy klubavatás margójára Iván Sándor: Benkőfalu új élete Erdélyi Pál: Gróf Klára Révay Pál: Megváltozott az élet K ö p ö n c e i Lajos: Tizenöt éve szabadult fel Ipolyság A díjakat jubileumi konferenciánkon adjuk át a szerencsés pályázóknak. Ezenfelül minden pályázónak könyvet küldünk ajándékba. SAS ANDOR: Győry Dezső csehszlovákiai évei FÄBRY ZOLTÁN: Ütött emberek igazsága Fazekas Mihály legnépszerűbb művét, a Ludas Matyit mindenki ismeri. Tárgya: a népi igazságszolgáltatás győzelme, a hatalmi önkény bűnhödése. A népi furfang kifog a hatalmi adottságon és az „oroszlánt", a mindenható, deresedő földesurat saját barlangjában náspángolja el. Döbrögi uramból önkényjog, Verbőczy ellenére „ütött ember“ lesz. Az ütőből ütött! A tőr. a bot már tegnap is visszájára fordulj. A tőr, a bot mindig visszafordul. 'Ki mivel vétkezik, azzal bűnhődik: az igazságszolgáltatásnak nincs ennél természetesebb, erkölcsösebb és így megnyugtatóbb törvénye. Akinek a botbüntetés az igazsága, az előbb-utóbb a saját bőrén érzi véghatását. A botbüntetés, a deres-igazság a legmegalázóbb emberi igazságszolgáltatás. Nem más ez, mint a felnőtt ember kiskorúvá kényszerítése. A feudalizmusnak épp azért nincs beszédesebb jelképe, mint a deres. Elmond mindent: a felnőtt-embert kiskorúságban kell tartani, erőszakkal, mesterségesen, természetellenesen. Aki embernek érzi és tudja magát, aki lát, hall és gondolkodik, az kivédtetetlenül lázadó lesz. Nagykorú, aki ellenáll. És ezt az ellenállást, ezt az emberré tudatosodást kell megakadályozni, letörni. A jobbágy nem volt, nem lehetett ember. Ha emlékezni mert rá, ha álmodni akart róla: deresen ébredt a valóságra. Ha az orránál tovább látott és a deresen túl nézett, akkor ember lett: büntetendő nagykorú, kiskorúságba visszakényszerített gondolkodó lény. A jobbágy .. fogoly volt, leltári tárgy, kinek emberi pillanatai a deresen hervadtak el. Az emberek tömegét kiskorúságban tartani: ez volt minden osztályhatalom célja és módszere. Aki azonban alkalmazta, ugyanakkor a saját Jdskorúságát, elégtelenségét példázta. A feudalizmus sohse tudott túljutni a deresen: összenőttek, együvétartoztak. A fasizmus kiskorúságát, történelmi igazságtalanságát semmi sem jellemezte jobban, mint a botbüntetés üdvrivalgással fogadott visszaállítása. Amikor az antifasizmus nagy halottját, Carl v. Ossietzkyt, külföldi újságírók a koncentrációs táborban megkérdezték, hogy mi a kívánsága, C. v. Ossietzky középkori igazságszolgáltatásról szóló könyveket kért. Ezzel elmondott mindent: a fasizmus igazságszolgáltatása nem juthatott túl a feudalizmus deresmentalitásán. Az ember nem számít, az ember eszköz, kit bottal kell és lehet egyenlíteni. Tárgy, felhasználható, kizsákmányolandó. Sorsa a hatalom kezében van. A feudalizmus pallósjoga — fellebbezhetetlen, derese az önkény játékszere. De a deres nemcsak kiskorúságba-kényszerítés, nemcsak megalázás, földesúri játék, a deres sokszor halálthozó büntetés is volt és a botozás — gyilkosság. A Jánosík-filmben a deresre húzott öreg szlovák jobbágy meghal, aki pedig ez időben a katonaságnál vesszőfutásra lett Ítélve, az legtöbbször a halálba futott. A fogdosott jobbágylegények 15 évig voltak katona-foglyok. Ezeknél a fegyelmet csak úgy lehetett tartani, ha rabokként kezelték őket. A sommás büntetés a vesszőfutás volt. Két oldalról botokkal álltak fel a katonák és az elítéltnek közöttük kellett elfutni, miközben zuhogtak rá az ütések. Élet és halál kérdését a sor hossza szabta meg. Akit 50 lépésre ítéltek, az még élve úszhatta meg, akit azonban egy 200 — 500 lépéses sor ütött: az nem juthatott el élve a sor végére. Akit az önkény életében kiskorúságban tartott, az még utolsó pillanatában is megalázottan, botozva zuhant a halálba. Ez a módszer még a hullagyalázásnál is felháborítóbb. És mégis mindenható földi igazságszolgáltatásnak nevezték. Akik nézik, nevetik Ludas Matyi igazságvevését és visszaborzongnak a derestörténelemre, jól teszik, ha Ludas Matyi után elolvassák Móricz Zsigmond nagy regényét: Rózsa Sándort. Rózsa Sándor az átfogóbb, a problematikusabb, a tragikusabb Ludas Matyi. Móricz Zsigmond vele és általa kiáltja ki minden „ütött ember“ igazságát. Ő a „gazda“, „ütött emberek“ bosszuló tekintélye, igazsága. Embereké, kik a deres keresztségében leltek önmagukra és a társadalmi igazságtalanságra, szegény emberek védtelen kiszolgáltatottságára. Maga Rózsa Sándor is közülük való, aki mindjárt a regény elején pontosan határozza meg a szegény ember jussát: „Akkor mi a szögényé? A huszonöt?“... Ő maga háromszor vette ki az „ángariát“..........Embörön esik ez is“, vigasztalja a kovács. „De engem az Isten se üssön meg“ horkan fel Rózsa Sándor. „A kovács kiszámította, hogy háromszor huszonöt botütésnek a nyoma azért möglátszik ám hóttig a gatya alatt. Neki is megvan a farkcsigolya törése a botozástúl, mögvan a minden valamire való embernek, aki fel tudja emelni a fejét, ha urakkal szemben áll. Mert az urakkal meghajtott vállal, girinccel kell ám megállani.“ Aki nem törik gerincbe: ütött ember lesz. Ütött ember, aki vagy elkushad, vagy felhorkan. Porzsi néni beszél: „Ütött embör vót az én kis emböröm is. Vót az már háromszor is városon a Combár keze alatt... Hogy az én jő Istenöm nem vöszi figyelembe ezt a Combár Józsit, hogy útet is megtanítanák mán eccör a böcsületre“ ... Kerekes Sándor következik: „Ez is ütött ember ... Evvel érdemes együtt lenni, mert senki sem ért olyan alaposan a dologhoz. Az emberben felforr a vér, ha vele van egy napig. Most mit tudna ez kifundálni a Maradék Pálné esetéből az urak ellen.“ A deres: az úri törvény, a kiváltságosak házi használatára. „Én is be vagyok ótva ... farkasalmával“: ennyi a bizonylat, amit a szegény ember a fenekére kap. Itt van például Bán: „Ütött ember. Már el van törve ennek is a hátulja, sokat vert ember. Ez már nem avatkozik bele semmibe, de arra jó, hogy mindent tud. Az is kell. Az a legfontosabb.“ Igen: ez a legfontosabb: a vertség tudata, a megalázottság felhorkanása, a Ludas Matyik és Rózsa Sándor viszszavágása. A jobbágyság az ütött emberek internacionáléja volt. És ezeknek az ütött embereknek az unokái, dédunokái most deres helyett traktorokon ülnek és énekelnek! Van igazság! Ütött emberek munka-igazsága! És ha Ludas Matyi álruhában cselt cselre halmozva csak a verésig tudott eljutni, mai utódai munkával, önönmaguk hasznára nyíltan verik vissza nagyapáik, dédapjuk botoztatását: az EFSZ-nek tudvalevőleg akár három típusa is van! A Rózsa Sándoroknak betyárság hínárjában kellett elsüllyedni, ha igazságot akartak. A Furinda Rezsők már a Döbrögiek földjén vehetnek igazságot: összeállnak, szövetkeznek, betyárló, nádi bujdosás helyett gépekkel és gépekben számolnak, termést gyűjtenek egymással versenyezve, kenyeret és munkát adnak. Az ütött emberek unokái és dédunokái ma munkával élnek és munkának örülnek. Nincs többé „zöld vásár": szegények rabló-öröme, hulladéka, késsel, bicskával, villával, fejszével neki a betyárok által kicsapott, el nem adható és szabadjára, szabad prédának engedett marháknak! A szögény túljutott ördögi jussán, a huszonötön. Az ütött emberek száz év múlva igazságot vettek: emberré virultak, nagykorúak lettek, jusshoz jutottak. 1960. március 18-án töltötte be a költő Győry Dezső, Rimaszombat szülötte 60. életévét. Lírája az első Csehszlovák Köztársaság irodalmi életének élvonalba tartozó, erős hatást gyakorló jelensége, s ma, immár bizonyos történeti távlatból, kibontakozik maradandó értéke. Győry Dezső 40 éves koráig, 1940-ig köztársaságunkban élt. Itt találta őt az első világháború végén bekövetkezett államfordulat, itt kapta a hír szárnyára nevét, mint költőét és mint a fiatal értelmiség irányítójáét, a Sarlós-mozgalomban. Itt lett rá figyelmes 1928-ban Móricz Zsigmond, itt igyekezett megkeresni kenyerét újságírói munkával, ideig-óráig tartó alkalmazásban Losoncon, Kassán, Prágában, Bratislavában, míg vagy a lap szűnt meg, vagy alkalmazása ért véget elbocsátással. Végül Prágából az oda bevonuló Hitler, Bratislavából Tiso államának gárdistái elől kellett menekülnie, s ezzel lezárult életének különálló egységet képező szakasza, amelynek folyamán tollával tartós érvénnyel beírta nevét mind a csehszlovákiai művelődés egészének, mind a magyar irodalomnak történetébe. Mi volt a küldetése az 1940-et megelőző két évtizedben Győry költészetének és milyen művészi eszközökkel szolgálta ő ezt a küldetést? Mit nyújtott neki az itteni élet és mit adott ő viszonzásul? Csehszlovákia magyar_ lakosságában 1918 után a politikai magatartás szempontjából három réteg különböztethető meg. A régi uralkodó osztály ittrekedt maradékai továbbra is urak akartak maradni, s azon voltak, hogy régi nóták szavával maguk mellé csábítsanak megtéveszthetőket. A Csehszlovákiába átkerült öntudatos magyar munkásnép kész volt folytatni osztályharcát a kizsákmányolás ellen az új körülmények között, ehhez a republikában új harcostársai sorakoztak fel a szocializmusért vívandó küzdelem frontján. A politikai légkör akkor nálunk a dolgozó tömegek számára viszonylag kevésbé volt nyomasztó, mint a magyarországi reakció uralma alatt. Míg a most említett két rétegben mutatkozott életakarás, mozgás, egy közöttük lévő, kispolgári és értelmiségi réteg többségében tanácstalanul, mozdulatlanul állt, mint aki keresztútón nem tud irányt választani. S meglepődöttségében elállt a szava. Az úri tempóról letenni nem tudóknak kedvére valók voltak egy itteni papköltő édeskés lírai termékei. A munkásság magatartásának megfelelt az olyan szabású szatirikus politikai líra, mint Gábor Andoré, a plebejus világban tájékozódni kényszerült polgárságra irányító, megmozgató hatással volt Győry Dezső költészete. Ebből az elképedt kispolgári körből hangzott fel Győry költői szava, életkedvet kifejezve s az önmagába zárkózó dermedtséget aktivitásba átsegítve. Győrynek volt energiája hallgatás helyett a megszólalásra. Szavának árnyalása emberies, testvérisülésre vágyó, noha érzett rajta az ő nemzedékére nehezedő három probléma: a kiszakadás egy megszokott művelődési közösségből, a küzdelem idejüket múlt hagyományok és magatartások ellen s a várakozás, hogy az új állam ráeszmél majd azokra a feladatokra, amelyeket a lenini nemzetiségi elvek szerint lehet megoldani. Győry Dezső költészete nem sematikusan népies, lírája nem ismer enyelgő játékosságot, túlkönnyed zeneiséget. Jellemzik a költőt lelke mélyéig ható vívódások és gondok, ezeknek tárgya népe és az emberiség, megtartásuk az emberiesség és a békés együttműködés útján. Parancsuralom elleni lázadása soha nem lankadó és egyértelmű: Ne félj, költő, rekedt, magányos, versed golyóként járja át a parancsuralmak zaját. Szólj s énekeld a nép dalát: igém, légy minden nép igéje, földönjáró, nyílt, összevont; a népuralmat ne élvezze, csak a népuralom híve. Pont. (Kardos humanizmus) 1956-ban Zengő Dunatáj címmel jelentette meg Győry Dezső 1918-tól 1949-ig írt verseit. Ez a háromszázötven oldalas kötet . enciklopédikus lírai világvisszhang a költő élményein át az első világháború végétől a második világháború végén bekövetkezett felszabadulásig. A visszhangnak túlnyomóan és erősen politikai és társadalombíráló színezete van. Mivel a költő szereti és alkalmazni tudja az erővel teljes képeket-és kifejezéseket, gyakran találkozunk nála a tömörítő epigrammaszerűségnek és az élesen megszólaló szatírának a stílusával. Igen, Győry szemébe mondja a maradi elemeknek, hogy . nem az „úri szerzet", hanem a „nép-magyarok“ tömege a nemzet. Kik ezek a nép-! magyarok? ... a jogtalanok, éhezők, a rosszak és a senkik, a paraszt s munkás, nemcsak a latejnerek és dzsentrik ... mind, mind, nem úgy mint eddig, (Hang a középről.) Ugyanebben a versében Győry a maga értelmiségi mivoltáról így vall: .. .én, te, közép, se nép, se úr, ki nem oszthatsz el földet, légy szem szemük helyett s látóvá vezesd a szenvedőket. — De törjön ketté ceruzád, Ha cserbenhagyja őket. 1937-ből való Győrynek Paraszt Robinzon című költeménye, ebben a dolgozó földművest magányos szigetlakóhoz hasonlítja, aki teljesen önmagára utalva legyőzi balsorsát és a ter-i mészette] viaskodva megteremti a lét-, fenntartás feltételeit. A paraszt egykor s kis változtatással mindig s mindmáig a szél és a nap verdesésében harcol a rögökkel, hogy szervetlenből szervest adjanak,-íi, Ebgondja ö, költőktől s kutatóktól f éhenhalna, ha nem gyúrná a port, de helytáll, erély és furfang feszíti, trágyázza, tépi földjét, s kényszeríti, teremje néki a búzát s a bort. A régi parasztéletröl az osztálytársadalmakban ad itt képet a költő, de hogy közben a parasztság életén változtatott a gazdasági fejlődés vaskényszere, hogy a parasztságnak össze lehet és kell fognia a többi dolgozóval, ez a termékeny és biztató távlat nincs fölvázolva a Paraszt-Robinzon sorsa és elszigeteltsége mellé. Megvan a haladó értelmiség jóindulatú, sokfelé tekintése ezekben az idézetekben, de a jövőt nem elég nemes vágyakozások ködfátyolán át . fürkészni. A bajok föltárása tervezetes megszüntetésük meghirdetése nélkül árva kritika marad. Ne maradjon ismételt említés nélkül, hogy Győry ezt a verset 1937-ben írta. 1956-ban összegyűjtött költeményeinek több mint négyötöde 1940 eiőttről, abból az időből való, amikor Csehszlovákiában élt s tematikailag jellegzetes rajzok és leírások találhatók bennük tájainkról és városainkról a Kis-Kárpátoktól a Magas-Tátráig, Pozsonytól Rimaszombatig, 1940 után lííai termékenysége csökkenőnek mutatkozik. A legutóbbi tizenöt évből ötöt a Szovjetunióban, Kárpát-Ukrajnában, tizet a magyar népi demokráciában töltött, közben rátért a széppróza művelésére. Két, a XIX. század derekán játszó és egymással összefüggő regénye az olvasók körében olyan sikert hozott, hogy ez bizonyára ösztönzést ad neki a Viharvirág és a Sorsvirág című köteteket továbbiakkal kiegészíteni. A társasélei ábécéje Csevegés. Ne tévesszük össze a csevegést a fecsegéssel. És azt se felejtsük el, hogy a csevegés csak akkor kellemes, ha mindenki részt vesz benne. Dicsek’fés. Jó tulajdonságainkkal, sikereinkkel sohase dicsekedjünk. Érvényesülés. Ne akarjunk mindenáron érvényesülni társaságban. Szerénységgel talán lassabban, de biztosan célt érünk. Látogatás. Lehetőleg jelentsük be előre látogatásunkat. Ha ezt nem tehetjük, ne maradjunk sokáig. Okosság. Sohase igyekezzünk másoknál okosabbnak látszani. Ezt nehezen viselik el az emberek. Panasz. Társaságban ne terheljünk másokat panaszainkkal. Mindenkinek megvan a maga gondja-baja. Szellemesség. Ne akarjunk mindenáron szellemesek lenni. y/ratoré _ Földműves 5 I960, március 26.
