Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-03-26 / 24-25. szám

Híradás a mezőkről • Érsekújváron eddig két egy­mástól függetlenül dolgozó szövet­kezet volt, amely ez év januárjában egyetlen szövetkezetté olvadt. Az új szövetkezet most 1800 hektárnyi talajterületen gazdálkodik és szép eredményeket ér el a tavaszi mun­kálatokban. A tavaszi árpa néhány hektár híján már a földbe került, a csakhamar befejezik a tavaszi búza és a zab vetését is. Eddig 594 hektár évelő takarmányfélét fejtrá­gyáztak, 531 hektárt simítóztak meg, s hozzáláttak a rétek és lege­lők felületi rendezéséhez is. A tava­szi munkák első részét a tervezett agrotechnikai határidő alatt akarják elvégezni, s így vasárnap is dolgoz­­' nak, a lánctalpas traktorokat pedig meghosszabbított műszakokban fog­lalkoztatják. • A besztercebányai kerület tíz já­ráséban javában folynak a tavaszi munkálatok. Különösen a kékkői járásból jelentenek szép eredmé­nyeket. Eddig körülbelül 900 hek­tárra árpát, 50 hektárra búzát és 100 hektárra zabot vetettek. A kék­kői járásban a beszántott őszi repce helyére olajos növényeket vetnek és 100 hektáron mákot termesztenek. A járás 8 szövetkezete befejezte a korai burgonya előcsíráztatását és a járás többi szövetkezete kölcsö­nösen segít egymásnak a vetőbur­gonya biztosításában. így például a szklabonyai szövetkezet átengedte vetöburgonya-feleslegét a nagykür­tösi szövetkezetnek. A kékkői já­rásban szép munkát végez az a 140 traktoros, aki gépeivel együtt a gépállomásról a szövetkezetekbe ment át, valamint az elmúlt hóna­pok folyamán a szövetkezetekbe át­helyezett 40 szakember is. • A somorjai járás után a zselízi járásban is akadtak olyan mezőgaz­dasági dolgozók, akik követni akar­ják Gitalov, a szocialista munka hőse, szovjet kukoricatermesztő példáját. Németh István és Ziak Mihály, a Zselízi Állami Gazdaság bajkai részlegének traktorosai szer­ződést kötöttek a gazdaság vezető­ségével és a szakszervezeti tanács­csal, amelyben vállalják 90 hektáron a kukorica és 10 hektáron a silóku­korica egész évi gondozását. A szá­mítások szerint az egész terület műveléGe és ápolása 9596 normaórát igényel. A talaj előkészítését, továb­bá az egyelést és a gyomtalanítást — a munkálatok agrotechnikai időn belüli elvégzése érdekében — a részleg többi dolgozóinak segítségé­vel végzik el. A két traktoros 4636 norma óra alatt elvégzi a vetést, a növényápoiási munkálatokat és a kukorica betakarítását. • A cukorrépa vetésterületének kiszélesítése az eperjesi kerületben halad a legjobban, ahol ez évben 265 hektárral nagyobb területen ter­mesztenek cukorrépát, mint tavaly. Ezért különösen a terebesi cukor­gyár gazdaságának dolgozóit illeti a dicséret, akik 124 hektárral nö­velték a cukorrépa vetésterületét. — Milyen volt a méztermés? — Arról nein érdemes beszélnünk, hiszen a nagyüzemi méhészetnek nem a méztermelés a főfeladata. — Akkor talán elmondhatná, hogyan alkalmazták a herefélék irányított megporzását. válaszolni a méhész és ezért abba­hagytuk a beszélgetést. Ha véletlenül azóta nem talált megoldást, segíthe­tünk rajta. Ha nincs heremag, van tojás! De erre mit szól a baromfigon­dozó? Bizonyára tiltakozik az ellen, hogy a tojáshozamért nemcsak őt Hogyan kerül a csizma az asztalra? Avagy méhészet a baromfitelepen Molnár- András méhészmesterrel a — Sehogy, hisz anélkül is elmennek szövetkezet méhészetéről beszélget- a méhek a herére, mert sokan vannak, tünk. a virág meg kevés. — Milyen eredményeket értek el a Ilyen jó sora nemigen lehet más méhészetben? szövetkezeti tagnak, mint a méhész­— Még nem tudjuk, mert még mesternek. Ha nincs méz, lehet here­­most sincs kicsépelve a maghere. mag! Ha az sincs? Erre nem tudott dicsérik, hanem a méhészt is. Pedig így van. Inkább a tojásért, mint a he­remagért érdemel jutalmat a méhész, hiszen a herére nem irányította a méheket, de a baromfiudvarba bete­lepítette őket, ahol minden ‘ kirepü­léskor bőséges élelemmel látja el a bogárpecsenyében szűkölködő tyúko­kat. A méhészek talán azt hiszik, hogy a méhek ilyen elhelyezése szaktudás hiány miatt történt; mi is erre gon­doltunk, de a gelleiek azt mondják, hogy az ő méhészük nagyon is okos és tapasztalt ember. Ezt csak azért tette, hogy jobb hely hiányában saját gyümölcsösében helyezhesse el a szövetkezet méhészetét. János bácsi ★ ★ ★ Rendkívüli műszak a mezőgazdaság segítségére Csehszlovákia Kommunista Pártja járási konferenciáinak tiszteletére március 19-én és 20-án az eperjesi kerületben rendkívüli műszakokat ren­deztek. A városok és községek lakói a műszakok keretében segítettek a mezőgazdasági, valamint a város- és faluszépítési munkálatokban. A szom­bati műszakban kerületi méretben 4 millió korona értékű munkát végez­tek. A vasárnapi műszak csak a ke­rület hat járásában 2 millió korona értékű munkát eredményezett. így a mezőlaborci járásban 2400 brigádóra alatt többek között 410 hektár rét és legelő felületi rendezését végezték el és 4000 fát ültettek ki. Válaszok János bácsi bírálatára Lapunk múlt évi 104. számában Or­szágjáró János bácsi „A jóhír-csorbít­­gató Sétány — és más egyebek“ cí­men írt az ipolysági szövetkezetben észlelt hiányosságokról. E bírálatra válaszképpen az Ipoly­sági Járási Nemzeti Bizottság mező­­gazdasági ügyosztálya a következőket írja: Bírálatuk nyomán kivizsgáltuk az ügyet az ipolysági EFSZ-ben. A helyi nemzeti bizottság elnökének szavai szerint ezeket a hiányosságo­kat látták, igyekeztek is kiküszöbölni, de a hibák gyökere a szövetkezet ve­zetőségének gyenge együttműködésé­ben és egyes személyes ellentétei­ben rejlik. így a javulás csak bizonyos káderkérdések megoldásával lehetsé­ges, amelyeket a szövetkezet vezető­ségével és a helyi pártszervezettel már megbeszéltünk. Tesák, Róbert, a Járási Nemzeti Bizottság mezőgazdasági oszt. vezetője Az ipolysági EFSZ vezetőségének állásfoglalása Szövetkezetünk vezetősége nemrég foglalkozott a Szabad Földműves 104. számában közölt bírálattal. Beismer­jük, hogy tavaly az istállótrágya és a trágyalé kezelése terén jelentős hi­bákat követtünk el, amint azt a cikk közölte. Konkrét határozatot hoztunk, amely szerint az istállótrágyát ma már naponta kihordjuk a mezei trágya­telepekre. Az az állítás, hogy a cukorrépát ké­sőn egyeltük ki, nem felel meg a va­lóságnak. Igaz viszont az, hogy az idejében elvégzett egyelés után nem fordítottunk kellő figyelmet a cukor­répa további ápolására, ami a hektár­hozamok jelentős csökkenését ered­ményezte. Csupán egyszer kapáltunk, mivel a nyári csúcsmunkák idején ke­vés volt a munkaerőnk. Hiba volt az is, hogy a cukorrépát túlságosan meg­­trágyáztuk: 500 mázsa istállótrágyán kívül még hektáronként 12 mázsa mű­trágyát is felhasználtunk. Mivel a nyári időszakban hiányzott a kellő gondozás, a föld kiszáradt és a beta­karítást nem tudtuk a kellő színvona­lon elvégezni. A korai burgonyát idejében felszed­tük, de hiba volt az, hogy 10 hektá­ron a burgonya betakarítását munka­torlódás miatt későbbre halasztottak és egy hektárnyi burgonyát csak az év végén takarítottuk be. Setény csoportvezető munkájában voltak hiányosságok. Seténnyel erről beszélgettünk és ő javulást ígért. Ku­­peckedéséről a vezetőségnek nincs tudomása. Ez a járási nemzeti bizott­ság hatáskörébe tartozik. Mezőgazdá­szunk jelentése szerint a silókombájn abban az időben, amikor ezt állítólag Setény használta, nem volt üzemké­pes, s így a mezőgazdász kölcsönözta neki a traktort szállításra. A helyi nemzeti bizottság szövet­kezetünket hathatósan támogatja és való az, hogy segítségével a szénát is gyorsabban tudtuk betakarítani. Reméljük, hogy ez az együttműködés a jövőben még gyümölcsözőbb lesz, ami bizonyára elősegíti szövetkeze­tünk további megszilárdulását. Az EFSZ vezetősége nevében: Jámbor s. k. Olvashatatlan aláírás s. k. Tóth s. k. * * * Az Ipolysági Helyi Nemzeti Bizott­ság tanácsa foglalkozott a Szabad Földműves 104. számában megjelent „Jóhír-csorbító Setény — és más egyebek“ című bírálatával. Setény Sándor a cikkben említett hibákat el­követte, valóban. Igaz, hogy a traktort a vezetők tudta nélkül a saját cél­jaira küldte el fuvarozni, és a szállí­tás költségeivel a szövetkezet számlá­ját terhelte meg. A szövetkezet veze­tősége azonban azt állítja, hogy a si­lókombájn abban az időben üzem­­képtelen volt, s a silózás nem a trak­tor távolléte miatt szünetelt. Az új vezetőség biztosan tanul a múlt hibáiból és nagyobb felelősség­­tudattal kezeli majd a szövetkezet vagyonát. Reméljük, azt is biztosítani fogja, hogy a szövetkezet alapszabá­lyait elsősorban a vezetőség tagjai tartsák be, s így jó példát mutassa­nak a szövetkezet tagságának. A régi vezetőségről ezt, sajnos, nem lehet állítani, mivel tagjai a vezetőségi gyű­lésekre is rendszertelenül jártak el, s kelletlenül fogadták a helyi nemzeti bizottság képviselőinek tanácsait és segítségét is. Az Ipolysági Helyi Nemzeti Bizottság tanácsa Igen sok szövetkezet és állami gaz­daság múlt évi és az előző eszten­dőkben szerzett tapasztalatai meg­győzően mutatják, hogy a kukorica a mi termelési feltételeink között is a legkifizetődőbb takarmányok egyike. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a kukorica világviszonylatban is az első számú takarmánynövénynek szá­mít. Hogy mit jelent a kukorica az állattenyésztés gyarapítása és az egész mezőgazdasági termelés belter­jességének fokozása szempontjából, azt a szovjet mezőgazdaság nagyszerű eredményei bizonyítják. Elmondható, hogy a magra vagy akár silózásra termesztett kukorica egyre több szövetkezetünkben és ál­lami gazdaságunkban honosodik meg. Egyre nagyobb tért hódít az északi fekvésű vidékeken is. Szlovákiában közel 240 000 hektár területen ter­mesztünk kukoricát magra és siló­zásra. Az utóbbi célra a kukoricát a csövek tej-viaszérettsége idején ta­karítjuk be. Ez idő szerint a kukorica az ország szántóterületének 14 %-át foglalja le. Tudnunk kell azonban azt, hogy a kukorica vetésterületének ki­bővítése terén még távolról sem me­rítettünk ki minden lehetőséget. Nincs igazuk az aggodalmaskodóknak Sok esetben olyan hangokat hallani, amelyek elismerik ugyan, hogy a ku­korica két-, sőt háromszor annyi ta­karmányegységet ad hektáronként, mint például a zab, a burgonya vagy az árpa, de egyúttal rámutatnak arra, hogy a kukorica termesztése költsé­ges és munkaigényes. Az első pilla­natban ez az állítás igaznak tűnik. A kukorica termesztésére sokan még mindig a kistermelés szemszögéből néznek. A „kukorica“ szó hallatára sokak szeme előtt felötlik az egyelés, a kapálás, a csövek kézi törése és a kóróvágás. Tehát csupa nehéz, fá­rasztó és sok emberi erőt követelő munka. Teljesen hamis és helytelen Á kukorica négyzetes vetése: az önköltségek csökkentéséhez vezető út Mielőtt megkezdenénli a kukorica vetését azonban a kukoricának ilyen értéke­lése napjainkban. A Szovjetunióban egyre növekszik azoknak a traktorvezető kettősöknek a mozgalma, akik vállalják, hogy 100 — 150 hektáron a talaj előkészítésétől a begyűjtésig kizárólag gépekkel, minden egyéb segítség nélkül maguk termelik ki a kukoricát. Szinte hihe­tetlennek látszik ez, de a vállalásokat gyakorlatilag már meg is valósították. Ezt Gitalov, Manukovszkij és sok más olyan gépkezelő bizonyí­totta be, akik nemcsak az agrotech­nikát, hanem gépeik szerkezetét, ke­zelését, technikáját is tökéletesen ismerik. Ez a mozgalom már nálunk is gyökeret ver és egyre inkább ter­jed, Legújabban a Zselízi Állami Gaz­daságban Németh és Zsiak trak­torosok kötöttek szerződést arra, hogy" 100 hektáron teljesen gépesítve maguk termelik ki a kukoricát. Mért vessünk négyzetesen? A kukoricatermesztés körüli mun­kák gépesítésének és a termelési ön­költségek lényeges csökkentésének alapfeltétele a négyzetes vetés. Mi­ben rejlenek ennek az előnyei? A négyzetes vetéssel a gépek számára lehetővé tesszük, hogy a kukoricát két irányból saraboljuk, s így kikü­szöbölhetjük a kézi kapálást. A cso­­roszlyák helyes beállítása mellett el­érhetjük azt, hogy a fészkekbe rend­szeresen két mag hull, s így az eddig használatos agrotechnikai műveletek közül kihagyhatjuk, vagy jelentős mértékben csökkenthetjük az egye­lést. Ez azonban még nem minden. A most használatos vetési módszernél 40 — 50 kg magot vetünk hektáronként. A négyzetes vetésnél 30 — 35 kg ve­tőmag is bőven elegendő. Ha ezt a különbözeiét átszámítjuk 240 000 hek­tárra, megállapíthatjuk, hogy ezzel a vetési módszerrel csupán vetőmagban közel 350 vagon kukoricát takarítunk meg. A vetésnek ez a módszere gyor­san terjed mindenütt, ahol előnyeit kellőképpen ki lehet használni, tehát a nagyüzemi termelésben, a nagytáb­lákon. Hogy mennyire előnyös ez a módszer, ezt a Szovjetunióban, Ma­gyarországon, valamint az USA nagy farmjain elért eredmények is igazol­ják. Magyarországon ezzel a módszer­rel 1958-ban vetettek be előzsör 380 kataszteri hold nagyságú területet. A következő évben négyzetes mód­szerrel már 112 000 kát. holdnyi te­rületet vetettek fee, s idén még jelen­tősebben növelik e vetésterületeket. Az eredmények önmaguk népszerűsí­tik az új módszert és gyorsítják elterjedését. Amíg például a sorosan vetett siló­­kukorica termesztésénél minden hek­táron 173 munkaórára volt szükség, a négyzetes vetés csupán 72 óra mun­kát igényelt. Egy mázsa keményítő­egység kitermeléséhez a régi mód­szernél 4 óra 26 percre volt szükség, négyzetes vetésnél viszont csak 1 óra 3 percre. Ugyanígy egy mázsa emészthető fehérje kitermeléséhez 83 óra 18 perc kellett, az új módszer alkalmazásánál azonban 14 óra 24 perc is elegendő. Egy kg emészthető fehérje a négyzetes vetési módszer­nél Magyarországon csupán 11,28 fo­rintba kerül, ezzel szemben a sorosan vetett kukorica termesztésénél 18,75 forintot igényel. Ezeket az eredmé­nyeket figyelembe véve vizsgáljuk meg közelebbről a kukorica négyze­tes vetési módszerének lehetőségeit. Van elegendő gépünk Egyesek azt az ellenvetést teszik, hogy nincs erre alkalmas vetőgépünk. Ezzel szemben meg kell mondani, hogy a SKG-6 és a TVD-6 jelzésű módosított vetőgépek teljesen alkal­masak a négyzetes vetésre. Sok függ azonban e gépek kezelésétől, s csakis az embereken múlik, hogyan bánnak a gondjaikra bízott termelőeszközök­kel. A jól előkészített vetőgépek és helyes kezelésük már e tavasszal is lehetővé teszik, hogy a kukoricater­mesztésre kijelölt területek jelentős részét négyzetesen vessük be. Az az állítás sem állja meg a sarat, hogy a négyzetes vetési módszer csökkenti a terméseredményt. A ve­tések különböző módjaival végzett kísérletek azt igazolják, hogy a hek­tárhozamok szempontjából döntő je­lentősége csupán az egy hektáron levő egyedek számának van. Az egye­­dek kellő számát a négyzetes vetés­nél is teljes mértékben elérjük, ha két növényt hagyunk meg egy fé­szekben. így a hektárhozamok csök­kenésének veszélye nem forog fenn. Éppen ellenkezőleg: a gépesítés tö­kéletes kihasználása lehetővé teszi az összes agrotechnikai beavatkozás jókori elvégzését és ezáltal jelentő­sen növelhető a hektárhozam is. Fokozatosan megváltozik tehát a kukoricával mint takarmánynövény­nyel szemben elfoglalt álláspont, de egyúttal teljesen megváltozik a ku­korica megművelésének technikája is. E kettőt [ledig nem szabad egymástól elválasztani. Csak így érhetünk el megfelelő mennyiségű takarmányt a termelési költségek jelentős csök­kentése mellett. M. Santa mérnök, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal dolgozója Földműves J I960, március 26.

Next

/
Thumbnails
Contents