Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-01-10 / 3. szám

*

Három szövetkezet egyesül a verebélyi járásban

Tavaly a verebélyi járás illetékes vezetői tényleg sokat tettek a mezőgazdasági termelés fokozása érdekében. Terveket dolgoztak ki a lemaradozó szövetkezetek számára, technikai és anyagi segítséget nyújtottak, szakembereket küldtek ezekbe a szövetkezetekbe és tanácsokat adtak. De minden igyekezet ellenére az elért erdmények nem megnyugtatók. A járás 30 szövetkezete közül mindössze egy tudta kifizetni a munkaegység tervezett értékét, sok szövetkezetben pedig a munkaegység tervezett értékének a felét sem sikerült elérniük. A meglehetősen vigasztalan helyzet főleg azért állt elő, mert fogyatékosságok mutatkoztak a munkaszervezésben, kevés volt a rátermett vezető, több helyütt munkaerőhiánnyal küszködtek, s igen sok szövetkezet azért nem tudta időre tető alá hozni a nélkülözhetetlen gazdasági épületeket, mert erre nem volt sem építkezési anyaga, sem pénze.

Ilyen körülmények között érthető, hogy a járás szövetkezeteiben őszinte

ömmel üdvözölték a szövetkezetek egyesítésének lehetőségét, hiszen közös erővel, akarattal és meggyarapodott anyagi eszközökkel bizonyára

könnyebben fölvehetik majd a harcot a nehézségek ellen.

Ami az egyesítés érdekében folytatott tárgyalásokat illeti, ezen a téren három szövetkezet jutott a legtovább, éspedig az újpetendi, felsőgyúradi és alsógyűradi. Mi tagadás, az elmúlt évet mind a három szövetkezet igen gyenge eredménnyel zárta.

Az újpetendi szövetkezetben több mint 100 000 koronás veszteségre számítanak. Ennek főképp az állattenyésztés az oka, mégpedig nemcsak az egész évben mutatkozó takarmányszűke miatt, hanem azért is, mert az állattenyésztés irányítóinak szaktudása alacsony színvonalon mozgott. A tervezett szarvasmarha állományból — az esztendő harmadik negyedének végén készült mérleg szerint — 53 db hiányzott. Ha pedig figyelembe vesszük a gyenge munkaszervezést, az ebből következő laza munkafegyelmet, az általányban megállapított jutalmakat, a nyilvántartási zűrzavart és a háztáji gazdaságok körül uralkodó rendetlenséget, igazán nem csoda, hogy a munkaegység 12 koronára tervezett értékét nem érték el.

Valamivel, de igazán csak alig valamivel jobb a helyzet Felső- és Alsógyuradon. Az alsógyűradi szövetkezet például nagyon keveset törődik az istállótrágya kezelésével és megfelelő felhasználásával. Az elsődleges nyilvántartást elhanyagolták. Az állattenyésztésben nem termelékenység szerint jutalmaznak. Bizony ezek a fogyatékosságok nem emelhettek a munkaegység értékén. Felsőgyuradon szintén az állattenyésztés okoz rengeteg gondot. A szarvasmarha tervezett állományából 64 db hiányzik, aztán kevés a munkaerő, úgyhogy a sertéshizlalda építését nem tudják befejezni. A tejelékenység mindössze 3 literes, s talán a legalacsonyabb az egész járásban. Itt is sok a baj az irányítással, a munkaszervezéssel, s ez a szövetkezet sem tudja kifizetni a munkaegységenkénti tervezett 12 koronát.

Tehát amint látjuk, majdnem ugyanaz a hiba mind a három említett szövetkezetben. S éppen ezért került előtérbe az egyesítés kérdése. A három vezetőségből bizonyára nem lesz nehéz egy eröskezű vezetőséget választani, s az egyesítéssel megoldódik a munkaerőhiány kérdése is. Ha viszont jó lesz az irányítás és elegendő lesz a munkaerő, ennek eredményeként föltétlenül megjavul majd a munkafegyelem is.

De vigyázzunk az egyesítéssel, s megfontoltan cselekedjünk. Nem szabad előfordulnia, hogy az egyesülés csak azért történik, mert a szöveti: -'zetek így akarják megosztani a felelősséget a rossz gazdasági eredmények miatt. Ne feledjük, hogy egyedül a szegénység az a teher, amely annál nehezebb, minél többen hordják. A szövetkezetek egyesülésének kizárólag az lehet a Célja, hogy több gyenge szövetkezetből egy erős alakuljon. Az egyesítés nem varázsvessző, amelynak suhintására minden baj egy csapásra eltűnik. Az egyesítés csupán eszköz, amelynek segítségével javulhatnak a szövetkezetek gazdasági eredményei. A járási nemzeti bizottságokra hárul az a feladat, hogy irányításukkal az egyesülni szándékozó szövetkezetek maradéktalanul értékesítsék azokat a lehetőségeket és. előnyöket, amelyeket az egyesítés magában rejt. (P)

Jövőnk érdekében

(Folytatás az 1. oldalról)

az állandó munkacsoportok munkáját és azokat a tapasztalatokat, amelyeket a múlt évben szereztünk. Ez magától értetődő, hiszen az évi zárszámadás lényegében alapot képez a jövő évi gazdasági és pénzügyi terv elkészítésére. Viszont az egész évi pénzügyi és gazdasági tervet nem készíthetjük el helyesen, ha nem vesszük számba azokat a tartalékokat és lehetőségeket, amelyeket a munka jobb megszervezésével elérhetünk. Tehát a zárszámadás nem lenne teljes, ha nem értékelnők ki az állandó munkacsoportok teljesítményét, a mezőgazdasági technika kihasználásának módját. Fontos ez azért, mert az új termelési és pénzügyi terv összeállításában döntő a jelentősége a munka jó megszervezésének és biztosításának. Ezt a célt azonban csak úgy érhetjük el, ha feltárjuk a még meglevő tartalékokat a munka megszervezésének területén és eltávolítjuk a még föl-fölbukkanó fogyatékosságokat. Eltávolítani a hiányosságokat és feltárni a tartalékokat pedig csakis az egész szövetkezeti tagság tudomásával lehet, ami azt jelenti, hogy az évi termelési terv összeállításába be kell vonnunk az egész szövetkezeti tagságot. El kell érnünk, hogy a terv kidolgozásából minden szövetkezeti tag tevékeny részt vállaljon, mert ez által a szövetkezet munkaközössége a gazdálkodás irányításának fontos tényezőjévé válik. Az évi termelési terv összeállítását úgy kell irányítanunk, hogy a szövetkezeti tagok maguk mutassanak rá a közös gazdálkodás fejlesztésének rejtett tartalékaira, maguk szabják meg a szövetkezet felvirágoztatásának módját és határozzák meg a termelési terv értékmérőit. A tervezésnek ez a módja alátámasztja a terv ésszerűségét, fokozza a szövetkezeti tagok bizalmát a terv iránt, s megmutatja, hogy milyen előnyt jelent számukra a terv és a termelési feladatok teljesítése, ha annak összeállításából kiveszik részüket.

Immár örömmel állapíthatjuk meg, hogy a szövetkezeti dolgozók egyre nagyobb érdeklődéssel fordulnak a Közös gazdálkodás fejlesztésének tervezése felé. Fontos azonban, hogy a szövetkezet vezetősége tovább fejlessze ezt az érdeklődést, mert csakis közösen valósíthatjuk meg a reánk háruló feladatokat, fejleszthetjük mezőgazdaságunkat, tehetjük meg szebbé jövőnket. Ezt egy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenünk.

Varga János

Még jobban használjuk ki a tartalékokat

(Folytatás

— Hát két családnak; ez jó dolog.

— És négy család számára?

— Ez már rosszabb!

— Miért? — kérdeztem tőlük.

— Azért, mert akkor két lakás repos lesz és két lakás sötétebb.

— Ez igaz! — mondom. — De mégsem lehet egy négylakásos házat úgy tervezni, hogy valamennyi lakásba süssön a nap. Moszkvában is ilyen házak vannak.

A falvak építésének és ellátásának most nagyobb figyelmet kell szentelni.

!gy például Moszkva peremén, a Mozsajszki úton két ház áll. Ezekben a házakban többezer ember él. Építhetünk egy ilyen házat és elhelyezhetjük benne egy nagy kolhoz vala-Bátran előre a nagy feladatok teljesítéséért

Ha az elvtársak a Központi Bizottság plenáris ülése után visszatérnek otthonaikba, a kolhozokba és szovhozokba, talán új kötelezettségvállalásokat kell kidolgozniuk a tervek fejlesztésére és túlteljesítése érdekében. Az idei felajánlások jók voltak. Nem szabad aggódni amiatt, hogy egyesek nem teljesítették felajánlásukat; amint mondani szokás: megégették az ujjúkat. Ma nem teljesítették, de teljesítik holnap. Bátorságra van szükség. Akadhatnak olyanok, akik a bírálatból helytelen következtetést vonnak le: nem teljesítettük a tervet, bíráltak bennünket, most kisebb felajánlást teszünk és azt teljesítjük.

így azonban nem lehet kitérni az igazságos bírálat elől. Mindenkit bírálni fogunk, ha nem volt eléggé bátor, ha nincs önbizalma; találunk érveket az ilyen állásfoglalás bírálására is. Ha most még nem érte el a célját, mégis sokat tett, s olyan magasra emelkedett, ahol kihagy a lélegzet. Ezért felhívjuk önöket, vállaljanak jó és ésszerű kötelezettségeket, de a legfontosabb az, hogy tudják kiválogatni az embereket; helyesen elhelyezni, megszervezni és

A kisszebeni szövetkezeti tagok fehér leghorn fajkakas-tenyésztésükröl híresek. A múlt évben szép bevételre is tettek szert; a fajkakastenyésztés 165 000 koronát eredményezett. A képen Mikulás Lompart és Karol Pjura 600 fajkakast gondoz a szövetkezet baromfifarmján.

, (Felvétel: K. Cích - CTK)

a 2. oldalról) v

mennyi lakosát, akik azután úgy élhetnek, mint a moszkvaiak. Az ilyen nagy házban azután van üzlet, bölcsőde, iskola. Minden közel lenne; jobb és gyorsabb szolgáltatásokat lehetne nyújtani a lakosságnak,

Amit azonban a városi lakos már megszokott, oda még nem jutott el a kolhozparaszt. Ezért a fejlődésnek időt kell engedni és tekintettel kell lenni az emberek szokásaira. Mi következik ebből? Több óvatosságra van szükség és úgy kell eljárni, ahogy a kolhozparasztok kívánják. Jöjjenek erre maguk rá. Ha nem ásnak kutat, ott, ahol kell, nem fakad belőle víz. Ahelyett, hogy örömet okozna az ilyen kút, csak megmérgezi az ember életét. Tekintetbe kell venni a kolhoztagok kívánságait, számolni kell óhajukkal.

munkára lelkesíteni őket. Az emberek mindent megtesznek, hogy éppen olyan nagy eredményt érjenek el munkájukban, mint amilyeneket a rjazanyiak, akik a mezőgazdaságfejlesztés tündöklő példájává váltak.

Nem szabad félnünk a fogyatékosságok bírálásától. Igazságos bírálattal társadalmunkban sohasem szerzünk ellenséget. Kezdetben a bírálat kellemetlenül hat azokra az elvtársakra, akiket illet, de hisz ez nem öröme annak sem, aki bírál. Dicsérni könynyebb, mint bírálni. Nem lehet azonban kitérni a bírálat elöl, ha fogyatékosságot látunk. Ez gonosztett lenne a párt ellen. Ne féljünk a fogyatékosságok bírálatától. Ha valaki nem fogja föl helyesen a bírálatot, annál rosszabb annak, akit bírálnak. Ez azt jelenti, hogy nem érti meg a dolog lényegét. Az igazságos bírálatban a nép mindig támogatni fogja önöket és még szorosabban tömörül a párt köré, jobban fog dolgozni és ezáltal még nagyobb sikert biztosit a XXI. kongresszus által kitűzött feladatok teljesítésében, a kommunizmus felépítéséért vívott harcban.

Alakítsunk érdekköröket

A szövetkezeti munkaiskolák nagyban elősegítik a szövetkezeti tagok szakmai tudásának bővítését. Sok helyütt azonban

i a három évfolyam elvégzése

if után megszűnik a tanulás. A # szövetkezet vezetősége — gon} dolva, hogy már most mindent

t

megtett — nem törődik a tagok továbbképzésével. Az ilyen nézet helytelen. Szükséges, hogy a három évfolyam elvégzése után a szövetkezet vezetősége különböző érdekköröket alakítson.

Épp ezért örömmel értesültünk, hogy a Besztercebányai Kerületi Nemzeti Bizottság tanácsára több szövetkezetben érdekköröket szerveztek. Például Selmecbányán gyümölcstermesztési, Nagyszalatnán baromfitenyésztési, Apátmaróton pedig talajjavítási érdekkörök működnek.

Az apátmaróti szövetkezetben már több éve végeznek talajjavítási munkát, amely tavaly is nagy feladat élé állította a dolgozókat. Ezért elhatározták, hogy talajjavítási érdekkört szerveznek, s amit a kör keretében a hosszú téli estéken megtanulnak, azt a tavasz folyamán a valóságban hasznosítják. A talajjavítási munkálatokról és annak előnyéről (a képen is látható) Sztancsík József tart előadásokat, amelyeket rövid film vetítésével színesítenek.

Szovjet tapasztalatokból:

A mezőgazdasági gépek vására

Mivel a gépek most már a szövetkezetek saját tulajdonát képezik, jelentősen megnövekedtek a gépipari termékek minőségével szemben támasztott igények. K r u t i n a elvtárs, a CSKP KB múlt év márciusi ülésén ezt a tényt a következőképpen fejezte ki:

— A gépgyártó iparnak ezután elegendő gépet kell majd előállítania a szövetkezetek szükségletének kielégítésére, de ezenfelül az eddiginél még nagyobb mértékben kell biztosítania az olj?an gépek gyártását is, amelyekre a szövetkezeteknek szükségük lesz. Emellett a gépek jó minősége elengedhetetlen követelmény. A szövetkezetek bizonyára néni vesznek majd meg bármilyen gépet, amint azt egyes esetekben a gépállomások tették.

Hasonló kérdés merült fel a Szovjetunió gépgyártó iparának dolgozói előtt is. Eme igényes feladatok teljesítésének egyik útja az, hogy megváltoztatják a gépek eladásának eddigi rendszerét. Az utóbbi időben a gyakorlatban új módszert alkalmaznak. A gépeket vásárokon adják el. Ilyen gépvásárt rendeztek például a kalinyini területen, ahol 6 000 000 rubel értékben adtak el gépeket és a moszkvai területen, ahol 17 000 000 rubel értékű mezőgazdasági gép cserélt gazdát. Bár még nem rendelkeznek elegendő tapasztalattal, az eddigi eredmények mégis igen érdekesek. Elsősorban is szemléltetően mutatják azL, hogy a mezőgazdasági gépek eladásának új formája vitathatatlan előnyökkel jár az eddigi módszerrel szemben, amikor utalványok alapján látták el gépekkel az érdeklődőket.

E vásárokon a gépgyártók közvetlenül találkoznak a vásárlóval, ami mindkét fél számára előnyös. így például a kalinyini területen rendezett gépvásáron a tapasztalt lentermesztők bizonyos megjegyzéseket és javaslatokat fűztek a „Bezseckszelmas" üzem gyártmányaihoz, amely üzem a lennyüvő-gépek gyártására szakosította termelését. A vásárló számára pedig előnyös, hogy e géppiacokon a gépek sokaságát, egész komplexumát találja, s ezek közül kiválaszthatja a helyi feltételek szerint számára legjobban megfelelő

gépet.

Az első gépvásárok tapasztalatai azt mutatják, hogy a mezőgazdasági gépek eladásánál a megfelelő hírverésre is figyelmet kell fordítani. Ez az egyes gépekről elegendő tájékoztatőanyag biztosítását, tájékoztató filmek felhasználását, valamint a gépeknek üzemelés közben történő bemutatását jelenti.

A gépek eladásának ez az új módszere bizonyára meggyorsítja a kolhozok gépesítését és ezáltal elősegíti a szovjet mezőgazdáság termelőerőinek további fejlődését. Népgazdaságunkban is új módszereket kell keresnünk, amelyek előmozdítanák a mezőgazdasági gépeink gyártása, elosztása és felhasználása körül eddig még megmutatkozó nem kielégítő állapot felszámolását. Földművéseink hozzászólásai és javaslatai egyrészt a mezőgazdasági gépek szerkezeti megoldását, mászrészt pedig külső kidolgozásukat és kiképzésüket illetően azt mutatják, hogy ennek a kérdésnek megoldása nálunk is egyre időszerűbbé válik. (Z. N.)

Gyógyszertár Szentpéteren

Az elmúlt napokban Szentpéteren az egyik kocsma helyén megnyílt a szépen berendezett gyógyszertár. A nagy esemény örömére a szövetkezet vezetősége ünnepi vacsorát rendezett. A falu dolgozói nagyra értékelik az új gyógyszertárat, mert nem kell többé Ögyallára járniuk orvosságért.

Kádek Béla (Szentpéter)

Diákok között

A Szölőskei Szőlészeti Mestertsatslában 20 „öreg“ és 17 fiatal szövetkezeti tag tanul. A fiatalok mosolygós arcúak, az „öregek“ komoly tekintetű, kérgeskezű apák. -Olyan emberek, akiknek a múltban nem volt lehetőségük tanulni. Ma azonban kihasználják a pártunk és kormányunk nyújtotta lehetőségeket, fejlesztik szaktudásukat.

Jól van ez így, hiszen fejlődő mezőgazdaságunk számos kiváló szakemberre vár! Trója Tibor (Szőlőske)

Löki „különlegességek"

Sokan csodálkoznak Lökön, hogy a szövetkezet ólomlábakon halad előre. Pedig aki nyitott szemmel jár, láthatja az okát. Vegyünk csak egy pár „különlegességet“.

Kétszázezer korona értékű műtrágya az ég alatt veszíti értékét. Az ősziek alá nem vetettek belőle. Az istállótrágya már oly magasra halmozódik, hogy alig lehet a határba látni tőle. De egy szekérrel sem hordtak ki belőle. A cukorrépa még mindig vagonszámra hever a földeken. A kombájnszalma „vígan rothad“. Emiatt még december első felében 2060 hektár föld volt szántatlanul. A munkaegységek száma ezzel szemben tíz ezerrel megsokasodott.

Ideje lenne már végre, hogy a csodálkozők is felébrednének álmukból és közösen megoldanák a löki EFSZ problémáit. (j.)

_______Földműves J

I960, január 10.

|