Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-01-10 / 3. szám

Még jobban használjuk ki a tartalékokat a mezőaazdasáa továbbfejlesztésére

övezetben az ugyanolyan földön dolgozó «övhöz munkásának a bére.

A kolhozokban a munka díjazásának olyan módszerét kell bevezstnünk, hogy kiküszöböljük az aránytalanul nagy és jogtalan jövedelmet, de azért megmaradjon az anyagi ösztönző, ne fosszuk meg a kolhozparasztokat attól, ami a közös termelés továbbfejlesztésére sarkallja ókét.

Több pénzt kell majd juttatni az oszthatatlan alapokba. Nagyobb Bszszegeket kell fordítani a kolhozok által közösen épített utakra, napközi otthonokra, iskolákra és kórházakra. Ezzel egyaránt nyernek a kolhozok és kolhozparasztok is.

A gazdaságilag gyenge kolhozokat az állam hitelek, kölcsönök nyújtásával támogatta és támogatja. E kolhozok egy részét a kolhoztagok kérésére szovhozokká szervezték át; a kolhozparaszt munkás lett a szovhozban, munkást megillető bért és jövedelmet élvez. Úgy vélem, ha mindezt helyesen megmagyarázzák, a kolhozparasztok meg fogják érteni.

Aszerint, hogyan fokozódik a mezőgazdasági termelés gépesítése, hogyan emelkedik a kolhoztagok szakképzettsége, hogyan javul a munka tervezése, eszerint kell rendszeresen felülvizsgálni és megállapítani a progresszívabb termelési normákat és értékelni a munka díjazását a kolhozban, hasonlóképpen, mint ahogyan ez az iparvállalatokban történik. Ez biztosítja a munkatermelékenység szüntelen növekedését, a közős gazdálkodás gyarapítását és a kolhozparaszt anyagi életszínvonalának emelését.

Elvtörsak!

Szeretnék néhány szót mondani a szovhozmunkások munkájának díjazása terén mutatkozó néhány rendellenességről. Például a Kazah SZSZK Földművelésügyi Minisztérium szovhozpénzügyi osztályának adatai szerint a szovhozokban aránytalanul nagy az igazgatási és gazdasági apparátus. Egy szovhozra átlagosan 110 adminisztratív dolgozó esik, ebből 25-30 könyvelő. Egy hőnap alatt a szovhozokban csupán a munka nyilvántartása és díjazása terén 15 000 • különféle utasítást, nyilvántartási lapot és egyéb könyvelési iratot ke!! kiállítani, amelyek összesen 1 800 000 mutatót tartalmaznak.

Ezt az óriási anyagot nem lehet összefogni, s így a béreket gyakorlatilag ellenőrzés nélkül, nagyon kis pontossággal állapítják meg. így például a kusztanai területen levő Karaszuszkl-szovhozban M. G. Besszarab kocsivezetönek egy hónapra 6140 rubelt fizettek ki az öt megillető 761 rubel helyett. A kopcsetavi területen levő Észak-szovhozban fiktív útiszámlák alapján a gabonatermények minisztériuma 6. számú automobilállomási gépkocsivezetőjének 772 000 rubelt fizettek ki.

Nyilvánvaló, hogy a munka díjazásának és nyilvántartásának mostani rendszere nagyon bonyolult, elévült és nem teszi lehetővé a helyes nyilvántartást és ellenőrzést. A tervezés, a normázás helyes megszervezése, a végzett munkák nyilvántartása és a munka díjazása a szovhozokban; ez a minisztérium feladata, az ön kötelessége, Mackevics elvtárs! Ha emlékszik rá, már beszéltem erről önnel.

A mezőgazdasági termelés fejlesztésében egyre nagyobb jelentősége van a mezőgazdasági tudománynak.

A tudományt egyre közelebb kell hoznunk a termeléshez, s a Mezőgazdaságtudományi Akadémiára, az intézetekbe bátrabban kell kinevezni fiatal, tehetséges és alkalmas tudósokat, hogy a tudományt ismereteikkel gazdagítsák és segítséget nyújtsanak a gyakorlati dolgozóknak a mezőgazdaság vezetésében. A tudományos intézeteknek kutatásaik jelentős részét a gyakorlat szükségleteinek megfelelően kell végezniük.

ilvakat kell építeni

/

lenül e kérdés előtt fogunk állni. Számos, szétszórtan fekvő lakóhely karbantartása többe kerül, mint az egy helyre összpontosított lakóházak karbantartása. Az ilyen falu ellátása is nehezebb, több járdát, utcát kell építeni, hosszabb vízvezeték- és csatornacsövet kell lefektetni. Ha ma a kolhozparaszt azt is mondja, hogy csatornázásra nincs szüksége, egy vagy két év múlva követelni fogja.

A kolhozparasztoknak tanácsot kel! adnunk falvaik építésében, s ebbe a munkába be kell vonni az építészeket Is. Beszéltem e kérdésekről a parasztokkal. Megkérdeztem tőlük:- Hogyan vélekednek azokról a házakról, amelyekben két család számára van hely?

Ezt válaszolták:

(Folytatás a 3. oldalon.)

je. A munkások és parasztok szoros szövetségben, együttesen harcoltak a földbirtokosok és a kapitalisták ellen,

megteremtették és megszilárdították a szovjethatalmat, harcoltak az ellenforradalom ellen és védelmezték a Nagy Október vívmányait. Közösen küzdöttek a fasiszta megszállók ellen, védelmezték hazájuk becsületét és függetlenségét, szoros szövetségben együtt haladnak a kommunizmus felé Is. Mit jelent ez, hogy együttesen haladnak a kopimunizmus felé? Ez azt jelenti, hogy közösen dolgoznak, együtt teremtik meg a társadalom gazdaságát, s hogy munkájukért olyan díjazást kapjanak, ami nem sérti sem a munkást, sem a kolhozparasztot. Ügy vélem, hogy ez így helyes, elvtársak!

(Hangok a teremben: Helyes!)

Ny. Sz. Hruscsov: Teljesen helyes. (Taps.) Egyes kolhozok a munka díjazása terén messze előrehaladtak. Nemcsak munkájukkal Jutottak előre, hanem azért is, mert az állam bőkezűen megfizette termékeiket. A hétéves terv előirányozza a -munkások, alkalmazottak és kolhozparasztok bevételeinek növelését. Ezt figyelemmel kell kísérnünk, s igazságosan kell szabályoznunk a munka díjazását. Ezért helyesnek tartom ama elvtársak kezdeményezését, akik egyes mezőgazdasági termények árainak felülvizsgálását javasolják. Nagyon érdekes, hogy e javaslatokat azok a köztársaságok teszik, amelyekben az utóbbi évek során rohamosan emelkedett a kolhoztagok jövedelme és munkájuk díjazása. Az üzbég, a tádzsik, a türkmén, a kirgiz és a grúz kolhozparasztok ezt helyesen értelmezik.

Szem előtt kell tartani, hogy nem valamennyi kolhozparaszt ér el rendkívül nagy díjazást munkájáért; mondjuk 40, sőt 50 rubelt munkaegységenként. Grúziában, a Fekete-tenger partvidéken a kolhoztagok a munkaegység magas értékét érik el ott, ahol cipruserdök kitermelésével foglalkoznak. A síkságokon vagy a hegyi járásokban azonban a kolhozparasztok jövedelme megfelel más köztársaságok jövedelmének.

(Hangok a teremben: Helyes!)

Ny. Sz. Hruscsov: Csupán arra kell figyelmeztetnünk, hogy e fontos intézkedés megvalósításához megfontolás és óvatosság szükséges, hogy ne kövessünk el hibát.

A kolhozokban a munkabér nagyságának megállapításánál szem előtt kell tartani egy további körülményt is. Vannak jó kolhozaink, ahol magas a munkatermelékenység. Ügy kell eljárnunk, hogy ezeknek a kolhozoknak továbbra is vezető helyzetük legyen, és hogy ne vessük őket vissza az egyes mezőgazdasági terményárak megváltoztatásával.

Nehéz azonban a terményárakat úgy megállapítani, hogy valamennyi kolhoz számára előnyösek legyenek. Különféle kolhozaink vannak. Az egyik kolhoznak ez az ár elfogadható, de a másik kolhoz számára, amely még nem ért el jó munkatermelékenységet, az új ár alacsony lesz. A termények árait azonban mégsem lehet minden gazdaság számára külön-külön megállapítani. Abból kell kiindulnunk, hogy a termékek felvásárlási árainak és a munka díjazásának a kolhozokban serkenteniük kel 1 a termelés növelését.

Üjból ismétlem, hogy ehhez nagyor : óvatosan kell hozzáfognunk. Egye« 1 árakat felül kell vizsgálni. A kolhoz' tagok munkájának díjazását minder 1 kolhozban határozatokkal célszerf : szabályozni. Például egy bizonyos 1 övezet részére a munkaegység díja• zását egy bizonyos kulcs szerint kel meghatározni, de úgy, hogy a kolhozparaszt munkájának díjazása ne legyen nagyobb, mint ugyanabban a:

: Üj, szocialista fi

i

Az utóbbi öt évben sok történt í

■ falvak építése és ellátása terén i A vidéki körzetekben 3,5 millió lakó- ház, számos iskola, kórház, poliklinika

• bölcsőde és óvoda épült. P. A. Pro■ zorov elvtárs, a Vörös Október-kolho;

• elnöke a plénumban tartott beszédé- i nek főrészét e kérdésnek szentelte c Szavait helyesnek tartom és egyet. értek velük. Itt az ideje, hogy egy i kissé már előrenézzünk a jövőbe is i Nemrégen Ukrajnában jártam é<

■ láttam, Kszaverovka falut. Ez iger szép és nagy falu. de sok szempont- ból még a régi módon épült.

Persze nem lehet ma kolhozpa, rasztokra például többemeletes háza- kát kényszeríteni. Ezt nem- szoktál 1 meg. Nekünk magunknak azonbai t erre kell irányítanunk figyelmünket- s ha ma nem, akkor holnap közvet-Mén jó volt a termés Kazahsztánban. A munka rossz megszervezése következtében azonban nem takarították be az egész termést. November

1-ig 1618 000 hektár földön állott kaszálatlanul és betakarltatlanul a gabona. Tudom, hogy ezt a kazahok a maguk módján igyekeznek magyarázni. Azt mondják: a gabona egy

részét belepte’ a hó, de még azután is arattuk. De mit ért ez az aratás! Tudják, hogyan tépik a ludak, főként a kislibák a füvet. A libácska megfogja a füvet, megrágja, és fenekére esik. A tehén már nem eszi azt a füvet, amelyen átgázoltak a libák. (Derültség a teremben.) Ezt mindenki tudja. Körülbelül így takarították be Kazahsztánban a hó alatt levő gabonát.

Kicsit túlzók, ha azt hiszem, hogy Így van ez. Ha önöknek, Beljajev és Kunajev elvtársak, nem mondjuk meg az igazságot itt a plénumon, akkor Kazahsztánban bizonyára nem mondják meg önöknek, sőt tapsolni fognak. Önök hivatkoznak majd arra, hogy a Központi Bizottság megtartotta plenáris ülését és minden jól végződött. A valóságban azonban rosszul, nagyon rosszul fest a helyzet.

A Kazah SZSZK vezetői azt mondják, hogy bizonyos mennyiségű gabonát éretlensége miatt nem arattak le. Drága Beljajev elvtárs, miért nem érett be a gabona? Megmondom önnek, hogy miért. A tavaszi vetéskor 18 000 kijavítatlan traktor nem dolgozott önöknél. Mit jelent ez elvtársak? Azt, hogy a kolhozok és szovhozok elodázták a vetést. Csupán akkor fejezték be, amikor már a betakarításra kellett készülnie Kazahsztánnak. Miért kenik akkor az úristenre, s miért mondják, hogy nem érett be a gabona? Idejében vessenek, s akkor, amint mondják: segíts magadon, az isten is megsegít. (Derültség a teremben). Későn vetettek és most azt mondják, hogy a gabona nem érett be. Ez már mégsem járja. Itt a Központi Bizottság plenáris ülésén semmit sem mondtak. A 18 000 traktort nem javították meg és nem helyezték üzembe, s még hány traktort számítanak azok közé, amelyek üzemben voltak, de rosszul dolgoztak! Ezek a gépek kimentek a mezőre, de leálltak, s ott álltak a vetés végéig, így nem lehet gazdálkodni, elvtársak!

Hasonló hibák mutatkoztak az aratás előkészítésekor és folyamán is. A Szovjetunió Földművelésügyi Minisztériumának adatai szerint 32 000 kombájnt, 21000 hárítógép és 11000 aratógép nem vett részt a kazah szovhozok és kolhozok betakarít" munkáiban. Ennyi gép pedig már jelent valami erőt! Ha üzembe helyezték volna a gépeket még a hőhullás előtt, betakarították volna a gabonát. Kérdeztem önt, Beljajev elvtárs, mire van még szükségük a betakarítás idejében való biztosításához, ön azt válaszolta:

— Semmire sincs szükségünk, mindent megkaptunk, mindent elvégzünk.

S látják, elvtársak, hogyan fest a valóság. így nem lehet dolgozni. Az adott szót be kell tartani.

Talán megérné, hogy a kazah szovhozok munkáját egybehangoljuk az ukrán kolhozok munkájával. Amikor az ukrán kombájnosok befejezik szovhozaikban a gabona aratását, Kazahsztánba repülnek. Talán egybehangolhatnók a krasznodari, sztavropoli és roztovi kolhozok és szovhozok munkáját az altaji terület, valamint más szibériai területek kolhozainak és szovhozainak munkájával. Vagy fontoljuk meg, hogy a helyi üzemek bizonyos számú, nagy szaktudású dolgozója segíthetne aratáskor, megtanulnának bánni a kombájnnal, s az aratás megkezdésekor az üzem igazgatója ezeket kiküldené egyes kolhozokba a kombájnok kezelésére.

Ma diákokat, ipari tanulókat é: tisztviselőket kell küldenünk az aratásra. Nincs kellő szaktudásuk s ezért munkatermelékenységük h nagyon csekély.

Röviden: jóakarattal sokat tehetünl a termés szervezett, idejekorán történő betakarításáért. Kellőképpel lássunk a dologhoz. Ha valami hiány zik, forduljanak a kormányhoz és i Központi Bizottsághoz, ahol minden kor támogatásra lelnek. A Kazal SZSZK természetesen nem kis sike reket aratott, Beljajev elvtárs is be szélt róluk beszámolójában. Az idéi

2, Földműves________

I960, január 10.

a köztársaság jelentősen növelte a hús termelését. Ha a gabonatermelésben is ilyen jó eredményeket ért volna elő jobb lehetőségei lennének az állattenyésztés jövő évi fejlesztésére.

Azt mondja az orosz közmondás: Aki hadbaszállt, harcolnia kell! Igyekezz! Ha érzed, hogy nem bírod, mondd meg nyíltan! Kitűnő kádereink vannak, van aki leváltson.

Ez nem fenyegetés, elvtársak! Nagyon természetes, hogy rátermettebb ember, tapasztalt szervező váltja fel azt a dolgozót, aki nem képes teljesíteni a rábízott feladatot.

A mezőgazdaság gépesítése: a munkatermelékenység növelésének első feltétele

samak jövánagyasara. célszerű lenne, ha e bizottságban az egyes köztársaságok mezőgazdasági dolgozói foglalnának helyet, mert ez lehetővé tenné az ország egyes területei sajátos követelményeinek jobb áttekintését.

A Központi Bizottság plenáris ülésén számos elvtárs foglalkozott a gépjavító- és műszaki állomásokkal. Mellékesen mondva, sok szó esett erről az ukrán kolhozparasztokkal folytatott beszélgetések során is, amikor nemrégen Ukrajnában jártam. Egyes elvtársak azt javasolják, hogy néhány traktorjavltó állomást szervezzünk át kolhozok közötti javítóállomásokká. A plenáris ülésen felszólalt számos elvtárs ugyanezt a nézetet vallja. E javaslat figyelmet érdemel. Javaslatot tettek továbbá kolhozszövetségek létesítésére is. Ilyen javaslatot már előterjesztettek a gépállomások átszervezésének megtárgyalásakor. Többi között akkoriban szó volt erről a Központi Bizottsághoz intézett megjegyzéseinkben is. Akkor a Központi Bizottságban véleménycserét folytattunk e kérdésről, és úgy döntöttünk, hogy egyelőre nem létesítünk ilyen sajátságos típusú szerveket.

S ma ismét sző van arról, hogy a kolhozok közötti kapcsolatok bővítése során új szervezési formákat kell találni, amelyek elősegítik a kapcsolatok fejlődését. Valószínűleg nem kellene a kolhozközpontot felújítani, de a kolhozok közötti járási szervezetek létesítését komolyan fontolóra kellene venni, mert számos kérdés gyülemlett fel, amelyek megkövetelik a kolhozpk közös erőfeszítését. Ha a kolhozok már aránylag nagyok, nem mindig célszerű további egyesítésük, mert ez ronthatja gazdálkodásuk szervezését. Egybe kell kapcsolni például a kolhozok törekvéseit az olyan kérdések megoldásánál, mint villanyművek, utak, internátusok, iskolák stb. építése. Ez ésszerű, s ezt meg kell tenni.

A kommunizmus ellenségei azt mondják, hogy a kultúra növekedésével a Szovjetunióban megváltozik a társadalmi rendszer is, s hogy a szovjet nép nem fogja tovább tűrni a ma fennálló rendszert. Nem értik meg, mit jelent a dolgozók, a nép igazi szabadsága. A kapitalizmus hívei igyekeznek a tőkés világot, a dolgozó ember kizsákmányolásának világát szabad világként beállítani.

Akik a kapitalizmust szabadságnak tartják, korlátolt és szerencsétlen emberek, sajnálni kell őket, mert nem tudják megérteni, mi a nép igazi szabadsága. Szabadság csak ott van, ahol az ember megszabadult a tőkés kizsákmányolás bilincseitől.

Vajon nem jellemző tény-e, amelyről beszélek, hogy a kolhozparasztok tudatában vannak, miszerint a szovjetország kizárólagos urai? Mi, kommunisták joggal lehetünk rá büszkék, hogy egy kommunista, a járási pártbizottság titkára miatt a kolhoztagok küldöttséget menesztettek Moszkvába ezzel a kéréssel: adjátok őt nekünk, hogy vezetőnk legyen, hogy Irányítsa a kolhozt, mert jól ért a dolgához jól szervezi meg az embereket és mi mindnyájan jól dolgoztunk vele (Hosszan tartó taps.)

A munka igazságos díjazásáról

drága az állam számára? Ebben az

esetben azonban nem kereskedelmi mérlegelések vezettek bennünket, hanem az a szükségesség, hogy leküzdjük a lemaradást és fellendítsük a közös gazdálkodást. Amikor megállapítottuk a kolhoztermékek árait, tudtuk, hogy egyes növények és termények árát túlságosan magasra szabjuk. Megértettük azonban, hogy ha nem emeljük az árakat, a kolhozok nem kerülnek ki nehéz helyzetükből. A kolhoztagoknak nem lesz elegendő keresetük; ha kevéssé díjazzák a munkát, nem gyarapszik annak termelékenysége.

Most, amikor kolhozaink fellendültek és előrehaladnak, a kolhozparaszt keresete megnövekedett. Sőt, egyes járásokban jelentősen meghaladta a munkás keresetét. Ez nem igazságos. A munkásosztály, amint ismeretes, társadalmunk vezető ere-Hruscsov elvtárs beszéde további részében a kolhozok munkadíjazásáről beszélt. Ismeretes — mondotta —, hogy üzemeinkben és gyárainkban rendszeresen felülvizsgálják a teljesítménynormákat és a bérdíjszabásokat, mégpedig a munkatermelékenység növekedése alapján. Ez megszokott jelenség, és a munkások helyesen megértik e gyakorlat szükségességét.

1953-ban amikor számos kolhoz nehéz helyzetbe került, a szovjetállam segítette őket, hogy talpra álljanak, jelentősen emelte a kolhoztermékek árait, annak ellenére, hogy egyes kolhoztermények már akkor drágábbak voltak, mint a szovhozok termékei.

Ha ezt a kérdést kereskedelmi szempontból Ítélnénk meg, így mérlegelhetnénk: miért emeljük az árakat, hisz a kolhoztermelés amúgy is

oi v tat oarv. uaí-oiuv cicujai \j ruuiuzainak és szovhozainak kezdeményezésére szocialista munkaverseny bontakozott ki azért, hogy utolérjük az Amerikai Egyesült Államokat az egy lakosra eső hús- és tejtermelésben. Minden lehetőségünk megvan, hogy a hústermelés hétéves feladatát túlszárnyaljuk, s ezáltal nagy lépést tegyünk e cél elérése felé. — 1959- ben a Szovjetunióban 8,6 millió tonna húst termeltünk. A hétéves terv teljesítése érdekében a hústermelést évi 8 millió tonnával kell fokoznunk. Jő lenne, ha ezen felül még további 4 — 5 millió tonnával növelnők a hús termelését, mégpedig a terv túlszárnyalásával, a munkaverseny segítségével. így azután a hétéves terv végén utolérnék az Egyesült Államokat az agy lakosra eső hústermelésben.

Ügy kell a munkát megszervezni, hogy a kolhozok és szovhozok, amelyeknek mutatói alacsonyak, gyorsan gyarapodjanak és előtörjenek. így például az Orosz Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság sokkal gyorsabban teljesíthetné kötelezettségeit s jobban hozzájárulhatna a közös műhöz, ha átlagosan legalább 54 mázsa húst adhatna 100 hektár föld után. Ugyanez mondható el az Ukrán SZSZK-ről, amelynek legalább 101 mázsa húst kellene termelnie 100 hektáronként.

Az állattenyésztés fejlesztésének

nagy lehetőségei tárulnak föl a kazahsztáni szovhozok előtt is. Kozlov elvtárs helyesen mutatott rá, hogy az új mezőgazdasági földeken gazdálkodó szovhozokből nem lehet kiszorítani a juhtenyésztést. Amikor megkezdtük a szűzföldek művelését, sokan azt mondták, hogy a juhtenyésztést Kazahsztán északi területeiről át kell helyezni a déli és délkeleti körzetekbe. Akkoriban különféle emberek támogatták ezt az irányzatot. Ezen a téren javulást kell elérnünk. Kazahsztánban, az új mezőgazdasági földeken gazdálkodó szovhozokban nincsenek rossz feltételek a finomgyapjas juhok tenyésztésére.

A szovhozok feladatul tűzték ki, hogy 1965-ben 100 hektár föld után 100 mázsa húst és 321 mázsa tejet termelnek. Erre képes a kukorica a nagy földtáblákon!

★

(II.) Ügy véljük, Kozlov elvtárs megérdemli, hogy ezért a munkáért Lenin-renddel tüntesssük ki! (Hoszszan tartő taps.)

Pártunk bírálja a dolgozót, ha erre szükség van, de megbecsüli az embert és megbocsátja régi hibáit, sőt kitünteti, ha az illető megjavul és a munkában jó példával jár elől. (Viharos taps.)

Elvtársak! A munkatermelékenység növelésének és az önköltség csökkentésének fő tényezője ma a mezőgazdasági munkák gépesítése. Számos elvtárs beszélt itt erről és mi fontolóra vesszük a mezőgazdasági termelés további gépesítésének kérdéseit.

Iparunk egyre nagyobb mértékben ellátja mezőgazdaságunkat új technikával: gépekkel és berendezésekkel. Talán szakbizottságot kellene létesíteni a mezőgazdasági gépek új típu-