Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-03-16 / 22. szám
Az állami gazdaságok átszervezései Az állami gazdaságok feladata, hogy munkaszervezésükkel, belterjes gazdálkodásukkal, technikai színvonalukkal és a legújabb tudományos ismeretek alkalmazásával a többi szocialista mezőgazdasági tizemnek, elsősorban a szövetkezeteknek, példát mutassanak. Hazánk új területi átszervezése és a nemzeti bizottságok jogkörének kiszélesítése az állami gazdaságok irányításában is változásokat idéz elő. A csakhamar életbe lépő intézkedések arra irányulnak, hogy az irányítást közelebb vigyék a termeléshez. Ezért a helyi termelési és gazdasági feltételek figyelembevételével olyan egységeket alkotunk, amelyek lehetővé teszik a termelés rugalmasabb irányítását. Ennek eredményeképpen joggal reméljük az állami gazdaságok átszervezésétől a gazdálkodás hatékonyságának emelését. Országos viszonylatban 1960. január 1-ig az állami gazdaságok az összes mezőgazdasági talajterület 14,2 %-át és a szántóföld 15,2 %-át művelték. De az árutermelésben még ennél is nagyobb arányban részesedtek. A mai gazdaságokat aránylag nagy létszámú igazgatóság irányítja a termelőrészlegek segítségével, amelyeknek kisebb az irodai és műszaki személyzete. A részlegek növénytermesztési csoportokra és állattenyésztési farmokra oszlanak, vagy majorokra, ahol a növénytermesztés és az állattenyésztés szervezetileg egyetlen egészet alkot, a kétfajta termelést együttesen irányítják. Már eddig is történtek olyan intézkedések, amelyek az üzemen belüli tervezés alapvető részét rábízták az egyes részlegekre, s ezek önállóan vezették az értékesítés, valamint a költségek, tartalékok és az alapvető eszközök könyvelési nyilvántartását. De az egész állami gazdaság pénzügyi tervét továbbra is az igazgatóság dolgozta ki. tstoi (a nagyságra és, a távolságra való tekintettel), d) a szakemberek közelebb kerülnek a termeléshez. Az új területi átszervezés 1960. július 1-ig befejeződik. Ezért ésszerű követelmény, hogy eddig a határidőig az állami gazdaságok átszervezése is teljes egészében megtörténjék. Természetesen mindez széleskörű szervezői, adminisztratív, gazdasági és személyi beavatkozásokat követel. Ennek ellenére ez a munkamegterhelés sokkal kifizetődőbb, mintha az egyes feladatok teljesítését az év végére halasztanánk. Az új járási nemzeti bizottságok így már működésük első napjától teljes felelősséget éreznek a gazdaságok termeléséért és gondoskodnak azok anyagi, személyi és más szükségleteiről. Előre ki kell nevezni az új üzemek vezetőit, mert csak úgy lehet, eredményes az alapvető eszközök átvétele, a tervek kidolgozása és az aratásra való előkészület, ha ezt a munkát azok az emberek végzik, akik átveszik a felelősséget az új gazdaságok munkájáért. Az átszervezési és előkészítési munkálatok ezen kívül az új vezetők számára kitűnő gyakorlatot jelentenek. Az állami gazdaságok irányításáért a járási nemzeti bizottságok veszik át a felelősséget. A kerületi nemzeti bizottságoknak csak néhány, különösen a párt és a kormány rendeletéivel, — valamint a területcserével kapcsolatos gazdasági és irányadó jellegű feladat jut. Ezenkívül az ő feladatuk lesz a gazdaságok szükségleti tervének és költségvetésének, valamint a terv néhány mutatója teljesítésének az ellenőrzése. Az új gazdaságok létesítésénél a legfőbb szempont a hatékonyság és rugalmasság legyen. Ezért nem lehet minden esetben görcsösen ragaszkodni az egyes dogmatikusan magyarázott előírásokhoz, például ahhoz, hogy a gazdaság munkahelyei nem lehetnek egymástól messzebbre 15 km-nél, vagy pedig hogy a gazdaság földterületének általában 1300 hektárnak kell lennie. Előfordulhat az is, hogy ésszerűbb lesz meghagyni a 3—4000 hektáros gazdaságot, ahol a munkahelyek közötti távolság esetleg a 15 km-t is meghaladja. Ez különösen olyan helyen fordulhat elő, ahol ezt az eddigi gazdaság termelési és gazdálkodási feltételei, az elért eredmények, bizonyos egészséges üzemi hagyományok, megállapodott káderek és a politikai színvonal stb. indokolttá teszik, és .a nagy üzem termelésének hatékonysága, valamint a termelés irányításának rugalmassága is biztosított. Az 1300 hektárnál kisebb gazdaságok létesítése is megengedhető, ha a helyzet alapos elemzése ezt indokolttá teszi. Az ilyen nagy jelentőségű kérdésekben hozott határozatoknál ki kell zárni minden egészségtelen hatást, helytelenül értelmezett barátságot, lokálpatriatizmust stb. Igen fontos, hogy az új gazdaságok létesítésénél figyelembe vegyük a járások határait. Megokolt esetben a jövőben lehetséges lesz az esetleges szétaprózottságot az egyes szektorok között létrejött területcsere útján megszüntetni. Az új szervezés lehetővé teszi, hogy a termelést a járás határain belül összhangba hozzuk és szakosítsuk. Közeledik az átszervezés határideje. A kerületi nemzeti bizottságoktól és az állami gazdaságok igazgatóságaitól elvárjuk, hogy a Földművelésügyi Minisztérium (Megbízotti Hivatal) utasításai alapján már most hozzálássanak az előkészítő munkálatokhoz és így lehetővé tegyék, hogy az ui szervezés július 1-én életbe' lépjen. Báláz Ondrej, a földművelésügyi megbízott helyettese Bebizonyosodott, hogy az állami gazdaságok irányításának eddigi módja sok közbeeső szervet foglalkoztatott. Az igazgatóságok így sok esetben nem tudták eleget tenni a rugalmas irányítás követelményeinek. Az irányítás nehézkességének okait a szétaprózottságban, valamint az irányító szervek és a termelés közötti nagy távolságokban, továbbá a részlegeken dolgozó káderek alacsony színvonalában kell keresnünk. A helyi és járási nemzeti bizottságok hatásköre eddig nem terjedt ki az állami gazdaságokra, ezért ezek nem éreztek felelősséget a gazdaságok termeléséért sem. Ezek az okok olyan intézkedések kidolgozását tették szükségessé, amelyek a párt illetékes határozataival összhangban az állami gazdaságok működésének javulását hivatottak biztosítani: a) A gazdaságok irányítását a kerületi és járási nemzeti bizottságok veszik át, b) megszüntetjük a gazdaságok többfokozatú irányítását (igazgatóság, részleg, major), c) olyan egységeket létesítünk, amelyeket rugalmasan lehet irányi-Mútrágyázzák a talajt az almás! sző vetkezetesek a Felsőhegy déli lábánál. Mi az ónálló elszámolás ? Ki ne ismerné a „Három bokor saláta" című vidám népdalt? Csakhogy a képen látható három kislány 20 000 bokor salátát kapál. Mégpedig az udvardi EFSZ 60 árnyi területen fekvő üvegházában! Ez az érsekújvári járásban levő szövetkezet zöldségkertészetét 45 hektárról az idén 570 hektárra bővíti. Az udvardiak ötszáz kiló idei piros paradicsomot és 2000 csomó korai retket már a vásárlók rendelkezésére bocsátottak. A fejlettebb szövetkezetekben azon gondolkoznak a tagok, hogyan lehetne mélyebben elemezni és ellenőrizni a szövetkezet gazdálkodását. Ezzel kapcsolatban sok szó esik az önálló elszámolásról, és arról, hogyan lehetne a termelés irányításának ezt a módját bevezetni a szövetkezet vezetésébe is. Az önálló elszámolás gondolatát rendszerint a könyvelő vagy pedig olyan vezető veti fel, aki az iparból jött a mezőgazdaságba. Az iparból, ahol az önálló elszámolás rendszere már meghonosodott Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az önálló elszámolásról a parasztság körében kialakult elképzelések eléggé homályosak. Felvetődik az a kérdés is, helyes-e az ipari üzemek vezetésének minden formáját átvinni a szövetkezetek vezetésébe? Be lehet-e vezetni a szövetkezetekbe az önálló elszámolás rendszerét anélkül, hogy ezzel megbolygatnánk a gazdálkodás szövetkezeti formájából eredő különleges munkaviszonyokat? Az önálló elszámolás alapelvei A válasz helyességének érdekében jó lesz, ha előbb tisztázzuk az önálló elszámolás alapelveinek kérdését és összehasonlítjuk azzal, amit a szövetkezeteinkben igyekszünk érvényesíteni. Az önálló elszámolás elengedhetett len alapelve, hogy az üzem a működéséből eredő kiadásokat a saját jövedelméből fedezze. Ez azt jelenti, hogy az üzemnek kifizetődőnek kell lennie. Ezt a követelményt már a szövetkezetekben is érvényesíti^. Az önálló elszámolás másik fő követelménye, hogy az önköltségeket állandóan egyeztetni kell az elért bevétellel vagy a nyers termelés értékével. Tehát az önálló elszámolás bevezetése megköveteli, hogy állandó figyelemmel kísérjük a termelési egység (liter tej, kg hús stb.) önköltségeit és azokat összehasonlítsuk a tervbe vett költségekkel. Az 1958-as évben körülbelül 500 szövetkezetben kezdték figyelemmel kísérni az önköltségeket. Az új könyvelési nyilvántartás erre további néhány ezer szövetkezetnek nyújt lehetőséget. Az 1960-ra kidolgozott költségvetés pedig lehetővé teszi, hogy a szövetkezeti dolgozók már előre kiszámítsák, mennyibe kerül majd az egyes termékek termelése. Az önköltségek elemzését tanulságlevonás kövesse De egyedül az a tény, hogy a dolgozók figyelemmel kísérik, mennyibe kerül egy liter tej vagy egy mázsa burgonya előállítása, még nem biztosítja az önálló ellenőrzés rendszerének a szövetkezet gazdálkodásába való bevezetését. Ha a megállapított önköltségekből nem vonjuk le a további gazdálkodás menetére vonatkozó tanulságokat, akkor a könyvelésben elkészített legszebb táblázatok ellenére sem beszélhetünk önálló elszámolásról. Tehát a továbbiakban minden attól függ, hogyan használjuk fel az elemzéssel és összehasonlítással szerzett adatokat a szövetkezeti termelés javára, Az önköltségeket vagy a bevétellel, vagy pedig az elért nyers termeléssel egyeztetjük össze. A jánovi szövetkezet dolgozói a sertéshús tennelésében 1958-ban ilyen önköltségeket értek el: A világsajtó újabb és újabb repülövilágcsűcsokró! számol be, s az olvasóban felvetődik a kérdés: hol tart ma a repülés fejlődése, s vajon milyen lesz a jövő repülőgépe? A technika jelenlegi fejlettsége már lehetővé teszi olyan utasszállító repülőgépek építését, amelyek sebessége eléri az óránkénti 3200 km-t. Igaz, ezt a sebességet ma még csupán néhány kísérleti gép éri el, de a velük szerzett tapasztalatok felhasználásával már folyamatban van a hangsebesség háromszorosával száguldó, 90 utas szállítására alkalmas gépek tervezése is; ezek — utasaikkal a fedélzetükön — leszállás nélkül 8000 kmes távolságra tudnak repülni. Robotpilóták E repülőgépek rendkívül nagy sebessége különleges követelményeket támaszt a személyzettel szemben. Olyan gyors elhatározóképességet és mozdulatváltozást követel például, amelyre az emberi szervezet nem képes. Hogyan irányítják akkor ezeket a gépeket? Ügy, hogy a tulajdonképpeni vezető és ellenőrző tevékenység nagy részét egy elektronikus agyra bízzák. A kormányzást például, közvetlen az indulás után, önműködő szerkezet, az úgynevezett „robotpilóta“ veszi át. Ez a gépezet olyan parancsokat hajt végre, amelyeket előzőleg mágnesszalagra rögzítettek. A robotpilőta tehát önműködően irányítja a repülőgépet az előírt 25 km-es magasságban. Itt a légkör már olyan ritka, hogy a gépet valószínűleg nem is szerelik fel ablakokkal. Ebben a magasságban ugyanis egy ablaktörés — a nagy nyomáskülönbség következtében — végzetes lehetne az utasokra. Az alant elterülő táj csodálatos látványát persze kár lenne elmulasztani. Ezért az ablakokat az utasok előtt elhelyezett televíziós képernyők pótolják, amelyeken jól megfigyelhető a gép alatt elvonuló táj minden részlete. Igaz ugyan, hogy a nézelődésre az utasoknak nem sok idejük lesz, hiszen alighogy kényelembe helyezkedtek, a gép már meg is kezdi leszállását. Hogyan történik a repülőgép önműködő irányítása? A térképet a berajzolt útvonallal a pilótafülkébe elhelyezett képernyőre vetítik. Menetközben egy elektronikus készülék kiszámítja a gép helyzetét és azt, mint kis fénypontot, a térképre vetíti. A „robotpilóta“ a gépet mindig úgy vezeti, hogy a fénypont és az útvonal pontosan fedje egymást. A gép személyzetének csupán azt kell figyelnie: hogyan teljesítik feladataikat az önműködő készülékek. Repülő ceruzák az égbolton Vajon miiyen lesz az új, szupersebességű szállító-repülőgépek külső alakja? Az eddigiekhez képest meglehetősen szokatlan látványt nyújtanak majd. A jövő repülőgépei mindinkább egy repülő ceruzához hasonlítanak, a hagyományos szárnyak úgyszólván teljesen eltűnnek. A nyugati sajtóban megjelent elképzelések szerint a jelenleg tervezés alatt álló repülőgépek tíz év múltán 4 óra 45 perc alatt teszik meg a Londontól Los Angelesig vezető 8000 km-es utat. Ha ez a gép délelőtt 11 órakor indul Londonból, ugyanaznap reggel 7,45 perckor érkezik Los Angelesbe, gyakorlatilag tehát 3 % órával korábban, mint ahogy Londonból elindult. Megvalósul tehát az a nemrég még utópisztikusnak tűnő elképzelés, hogy a repülőgép megelőzheti az időt. Hol tart ma a repülőtechnika fejlődése nagy sebességű repülőgépek előállításában? Georgij Moszolog, szovjet repülőalezredes E-66 mintájú deltaszárnyú, turbó-sugárhajtású repülőgépen 1959. október 31-én már elérte a hang sebességének 2,3-szeresét, s ezzel megdöntötte Irving amerikai repülőtiszt ugyancsak a múlt évben elért 2262 km-es világrekordját. Párizs—New York: 20 perc Az Amerikai Egyesült Államokban az X-15 mintájú rakétarepülőgéppel a hétszeres hangsebességet kívánják megostromolni. A Szovjetunióban pedig a Szovjetszkaja Aviacija című folyóirat közlése szerint olyan síkrakétának nevezett repülőgép tervein dolgoznak, amely 12 000 km-es sebességet is elérhet, és így például Párizsból New Yorkba 20 perc alatt szállíthatná utasait. A széleskörű tudományos kutatómunka és technikai fejlődés nyomán tehát beláthatatlan távlatok nyíltak nemcsak a kozmikus, hanem a földi repülőközlekedés terén is. Most az a legfontosabb, hogy ezeket az eredményeket — a Szovjetunió által javasolt békés egymás mellett élés szellemében — ne a különböző földrészek elpusztítására, hanem összeköttetésük javítására használja föl az emberiség. L. T. Munkaköltség 1,82 0,17 Anyagköltségek 7,10 0,70 Önköltségek összesen: 9,52 0,87 Mivel a szövetkezet 1960. január 1-től 1 kg sertéshúsért 11 koronát kap, az eredmény azt bizonyítja, hogy a sertéshús termelése kifizetődik, és a tagoknak 13 % tiszta jövedelmet hoz. A tiszta bevételt csak a kimondottan eladásra szánt termékek esetében vehetjük az összehasonlítás alapjául. Ilyenek' például a komló, cukorrépa és a zöldség. Azoknál a terményeknél. amelyeknek egy részét takarmányozásra vagy vetésre használjuk fel, előnyösebb, ha az önköltségeket az elért nyerstermelés értékével hasonlítjuk össze. Szenteljünk egy kis figyelmet a táblázat második oszlopának is. Az önköltségek elemzésénél az egyes tételeket (például a növénytermesztésben: szervestrágya, trágyafélék, vetőmagok, a növényvédelemre kiadott öszszeg, munkaegységek) a jobb áttekintés kedvéért átszámítjuk a bevétel, vagy pedig a nyerstermelés 1 koronájára. S ami a legfontosabb, az elemzés eredményeinek alapján olyan intézkedéseket kell foganatosítanunk, amelyek az önköltségek csökkentéséhez vezetnek. Ilyen intézkedés például az állattenyésztés és növénytermesztés új technológiája, a gépek jobb kihasználása, a takarmány adagolásának ellenőrzése,'s a használati tárgyak és gazdasági berendezések gondosabb kezelése. Az elemzés egyúttal azt is megmutatja, mit kell tenni a termelés színvonalának további növelése érdekében. Ezért meg kell állapítani, milyen agrotechnikai intézkedés, munkamódszer vagy az állatok takarmányozásának új módija segítené elő legjobban a termelés és vele együtt a szövetkezeti dolgozók bevételeinek növelését is. Tehát az önköltségek elemzésére támaszkodó, s a munka termelékenység növelésére irányuló intézkedések, valamint a gazdaságosság rendszerének bevezetése képezi az önálló elszámolás alapját. Két csoport - kétféle eredmény De eddig még csak az egész szövetkezet önköltségeinek elemzéséről beszéltünk. Mit tegyenek azonban az olyan nagy szövetkezetek dolgozói, ahol több munkacsoport működik, s ahol a tehenek, illetve a szarvasmarhaállomány nem fér egyetlen istállóba. Az egyes munkacsoportok gazdálkodásának eredményei minden valószínűség szerint különbözni fognak egymástól. De éppen a különböző eredmények összehasonlítása mutatja meg legjobban, hol vannak még tartalékok. A különbségeket rendszerint már az első látásra észrevesszük. így van ez például a két tehénistállóban elért különböző tejhozam esetében is. De a különbség okát csak a két istálló Repülőgépek, amelyek gyorsabbak az időnél a y/relmj A Földműves I960, március 16.
