Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-03-09 / 20. szám
Tavaszi teendők a szőlészetben AZ ELSŐ TAVASZI MUNKA: A NYITÁS Nyitással az ősszel betakart tőkéket megszabadítjuk a földtakarótól. Ideje akkor érkezett el, amikor a föld fagya kiengedett, a talaj felszíne kiszikkadt. Ha a nyitás idején éjjeli fagyok várhatók, egy órával előbb hagyjuk abba a munkát, hogy estig a rügyek megszikkadhassanak. Igv elkerüljük az éjszakai fagykárt. Nem szabad a nyitást túl későre hagyni, mert a fölmelegedett föld alatt a rügyek kipállanak. Korai nyitással siettetjük, a késői nyitással hátráltatjuk a tenyészet megindulását. A nyitás idejét nem lehet pontosan naptári időhöz kötni, mert az időjárás erősen befolyásolja. Erre a munkára a legalkalmasabb idő március vége. A NYITÁS ESZKÖZEI Az előnyitást, ahol csak lehet, fogatos ekével végezzük. Óvatosan járjunk az ekével, hogy a csapokban kárt ne tegyünk. Fogatos eke után a földet kézi erővel takarítjuk el. A nyitás kézi eszköze a kapa, amellyel óvatosan dolgozzunk, nehogy megsértsük, érzékeny sebeket ejtsünk és ezzel a tőkék pusztulását segítsük. Nyitáskor a tőkét annyira tányérozzuk, hogy metszése alkalmával hozzáférhessünk. Az oltványtökék igen érzékenyek a kapavágásokra, a legcsekélyebb sérülést is nehezen viselik, ami szintén tökék pusztulását okozhatja. HARMAT-GYÖKEREZÉS Ha a tökefej beiszaposodotl vagy más ok miatt hosszabb ideig a föld alá kerül, gyökeresedik. A nemes részeken nótt gyökereket harmatgyökereknek nevezzük. Oltványgyökéren veszedelmes a harmatgyökér képződése, mert az alany visszafejlődik. A ráoltott fajta elrúgja magától az alanyt, a hazai tókefej pedig áldozatul esik a filoxérának. Ezért a harmatgyökereztetést minden évben a metszés idejében végezzük. A METSZÉS CÉLJA ÉS IRÁNYELVEI A metszésnek három célja van: 1. Megadjuk a szőlőtőke műveleti formáját és alakítjuk a tőkelapot képző farészeket. 2. Szabályozzuk a termés minőségét és mennyiségét. 3. Biztosítjuk a töke tenyészereje és a terméshozam egyensúlyát. Az alakító és a termőmet szés szorosan összefügg a termés egyensúlyával. A metszés a legfontosabb szőlőmunka, amelyhez megfelelő szaktudás szükséges. Szervezzünk munkacsapatot, ne alkalmazzunk minden nap más és más munkaerőt. Megkönnyítjük a metszést, ha parcellánként külön fajtát telepítünk, mert ezzel a metszés egyetemes lesz. A mi vidékünkön legjobban bevált a bőtermő fajták rövidcsapos metszése. A hosszúcsapos metszést csak tápdús talajon alkalmazzuk. Szálvesszős művelés esetén hagyunk egy biztosító, egy kétszemes ugarcsapot és hosszúszáívess/őt, hogy nagyobb terméshozamot tudjunk elérni, s a tőke egyoldali kimerítését megakadályozzuk. Juhász János, a bélai EFSZ fővincellére Szobanövények átültetése Maga az átültetés egyszerű művelet, inkább az a fontosabb kérdés, hogy mikor válik szükségessé. A szobanövényeknél évszak szerint a legalkalmasabb időpont a tavasz (március — április) és a nyár vége (augusztus és szeptember eleje). A tavasz és a nyár nálunk a legtöbb növénynek fő fejlődési időszaka. A tavasszal átültetett növénynek bő tápanyag áll rendelkezésére erre az időszakra és így zavartalanul fejlődhet. A téli időszakban végzett átültetés egyes növények pusztulását okozhatja. E két fő átültetési időszakon kívül is átültetjük a növényt akkor, ha már teljesen felélte a cserép földjében rendelkezésére állő tápanyagot vagy a gyökerei megbetegedtek. A gyökereket úgy tudjuk megvizsgálni, hogy kivesszük a cserépből a növényt. Ennek egyszerű módja a következő: A növény tövét jobb kezünk szétnyitott középső ujjai közé vesszük, tenyerünket ráhelyezzük a cserép földjére, az egész növényt megfordítjuk, és a cserép peremét egy asztal széléhez vagy más tárgyhoz ütögetjük, s a földlabdától elváló cserepet balkezünkkel felemeljük. Ha azt látjuk, hogy a gyökér nagyon beszőtte a földet, úgy szükséges az átültetés, ha csak kevésbé, akkor -az átültetésre nincs szükség. A növényt visszahelyezzük a cserépbe, majd a cserép széle mellett a földet kissé megnyom-78 {iKfiítjhSéASÚj 1960. március 9. kódjuk. Az átültetésre kerülő növényeket elő keli készítenünk: ültetés előtt 1 — 2 órával alaposan megöntözzük. Ültetéskor minden romlott gyökérrészt éles késsel eltávolítunk. A földet nem szabad lerázni a gyökerekről, csak a földlabda felső részéről távolitjuk el 1 — 2 cm vastagságban a rendszerint rossz, moszatos stb. földréteget. A gyökérzet alján levő cserépdarabkát eltávolítjuk és alul a gyökeret ujjainkkal kissé meglazítjuk. Az ültetés módja a következő: A cserép alján levő nyílásra egy virágcserép-darabkát helyezünk, majd az előkészített friss földből annyit töltünk a cserépbe, hogy a ráhelyezett földlabda felső részére is tudjunk még 1-2 ujjnyi friss földet tenni. Ezután a földlabdát úgy igazítjuk, hogy a növény töve a cserép közepén legyen. A gyökérlabda és a cserép közti helyet földdel kitöltjük. Itt arra keli ügyelni, hogy hézagok, légterek ne maradjanak, mert ez a gyökerekre káros. Tehát kisebb növények körül két hüvelykujjunkkal, nagyobb növények körül ültetőfával — ez egy lapos, tompa végű, körülbelül 30 cm hosszú fadarab — megtömködjük a földet. Szükség szerint utána töltünk, amíg a cserép megtelik, majd mutató- és hüvelykujjainkkal a növény tövénél a földet kissé megtömjük, s hüvelykujjainkkal a cserép széle mellett is kitömjük. Ne töltsük nagyon tele a cserepet, hogy az öntözővíznek is maradjon elég hely. Ültetés után alaposan meg kell öntözni a növényi, s félárnyas, nem léghuzatos helyre kell tenni. Eredeti helyére 2 — 4 hét múlva tehetjük vissza. Füstöléssel a fagy ellen A mezőgazdaság és a kertészet egyik legnagyobb veszedelme a kora tavaszi fagy, amely sokszor tönkreteszi a fejlődésnek indult növényzetet. Nem szabad azonban előre beletörődnünk, hogy úgysem tudunk ellene védekezni, mert nagyon sok esetben igenis meg tudjuk védeni a növényeket az elfagyástól. Kétféle fagy fordulhat elő. Az egyik úgy áll be, hogy hideg szél kerekedik és északi levegőtömegekkel árasztja el a vidéket. Vagy pedig úgy, hogy szél nélkül is lehűl a levegő és éjszaka fagypont alá süllyed a hőmérséklet. Az elsőfajta fagy ellen, sajnos, nincs védekezés. A második, a helyi fagy ellen azonban tudunk hatásoson védekezni, s ezt nem szabad elmulasztani. Tisztában kell lennünk az ilyen fagy természetével. Nappal a napsugarak föl - melegítik a földet és a levegőt, de éjjel lehűlés következik be. A talaj kisugározza a nappal magába vett hőt. A levegő jó hőszigetelő, viszont a talaj könnyen elnyeli a hőt, de könnyen vissza is adja. Amikor a talaj lehűl, a hideg talajjal érintkező levegő is lehűl és így azután könnyen beállhat a talajmenti fagy. Meglehet, hogy például az ablakra szerelt hőmérő 4 — 5 fok meleget mutat, de másfél méterrel lejjebb a föld színen fagyos. Mindenki tudja, hogy amikor harmat van, akkor nem kell a fagytól félni. Ennek megvan a magyarázata. Amikor a levegőben levő párák harmatcseppekké sűrűsödnek, akkor ezalatt nagyon sok hő szabadul fel, s ez megakadályozza a további lehűlést. Minél szárazabb a levegő, annál alacsonyabb hőmérsékleten kezd lecsapódni a harmat, esetlég a dér. tehát páradús levegő esetében kevésbé kell félnünk a fagytól. Már előző este sejthetjük körülbelül, hogy van-e fagyveszély. Ha este sötétkék az ég színe, s ha a levegő tiszta és kevés a pára, akkor nagy lehűlés állhat be éjjel. Ha borús az idő, s délután fehéres, szürkés az ég, és az alkonypír vörös, akkor sok a pára. tehát nem kell félnünk a fagytól. A hideg levegő nehezebb a melegnél, tehát alul marad és könnyen megreked a völgyekben, zugokban. Erre is számítani kell, s elsősorban az ilyen fagyzugokban kell vigyázni. A védekezésnek az a célja, hogy a talajmenti levegőrétoget fölmelegítsük, ne engedjük a fagypont alá süllyedni. A felmelegítés legegyszerűbb módja: a tüzelés. A megvédendő területen lehetőleg sok apró tüzet kell gyújtanunk egymástól nem nagy távolságra. Szénnel, fával vagy olajjal füstölhetünk, de nem szabad tüzet raknunk, mert annak nincs meg a kellő hatása, hiszen csak a talajmenti hideg levegöréteget kell fölmelegítenünk. Minél nagyobb területen tüzelünk, annál hatásosabb és egységenként annál olcsóbb a védekezés. Elsősorban a zárt völgyekben kell tüzeket raknunk, mert ott nagyobb a veszély. Hatásos védekezés a füstölés. Ha sűrű füsttel árasztjuk el a fagyzugokat, ez a füst is megakadályozza a hő kisugárzását,vagyis a lehűlést. Nehezen égő, nyirkos növényi anyagokat, hulladékot, vizes fürészport gyújtunk meg, esetleg kátránnyal. petróleummal is megöntözzük. A szétterjedő füst azután megakadályozza a lehűlést. Ne mulasszuk el tehát a tavaszi fagy elleni védekezést. Veress Vilmos
