Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-03-09 / 20. szám

alátakarásl mélysége miatt a felső részben is tömött vetőágyat kíván, ezért vetés előtt könnyű, sima hengert kell használnunk.

Középtavaszi vetésű növények: a napraforgó, lucerna, vöröshere, baltacím, somkóró, csillagíürt, takarmányrépa, cukorrépa, burgonya, kender.

E növények alá is az első talajmunka a simítózás. Vetés előtti talaj előkészítő munkájuk csak annyiban tér el a kora tavasziak alá végzett talajelőkészítéstől, amennyiben az időjárástól függőn a simítózott talaj erősen összetőmődik vagy kigyomosodik. Az ilyen talajt vetés előtt a vetés mélységéig föl kell porhanyítani. Porhanyításra lehetőleg kultivátort, ha pedig ez nem áll rendelkezésre, nehéz fogast használjunk. A fogasnál azért jobb a kultivátor, mert nem rontja anynyira a talaj szerkezetét, s ezenkívül a kelő gyomokat is jobban irtja. A lucerna és vöröshere vetése előtt hengereznünk kell, mert különben nem kapunk tömött, magágyat, a mag mélyre kerül és nem tud kikelni. A takarmány és cukorrépa vetése előtt, különösen laza talajokon, szintén elengedhetetlen a sima henger alkalmazása. Vetés után ismét hengerezni kell, hogy a répamaghoz minden oldalról talaj kerüljön.

A burgonya alá 10 — 12 cm mélyen kultivátorral porhanyftsunk, mert a burgonya szereti a levegős talajt. Porhanyítás után boronát vagy slmltót járassunk, mert a mélyebben járó kultivátor nyomán kis oromzatok maradnak vissza. Ezeket el kell tüntetni, mert a talaj kiszáradását elősegítik.

Kései vetésű növényeink közé tartozik: a kukorica, bab, cirok, ricinus stb. Ezeknél a növényeknél már hosszabb idő (4 — 8 hét) telik el a simitástól a vetésig. Ilyen hosszú idő alatt talajaink kigyomosodnak, a tavaszi esők hatására pedig nagyon össztömődnek. Ezért többszöri porhanyítás szükséges. A porhanyítások, lazítások számát a tavaszi időjárás, a vetés ideje, a talaj gyomossága szabja meg. Jó szerkezetű talajon egyszeri-kétszeri porhanyítás Is elegendő, mert a fölösleges talajmunka rontja a talaj szerkezetét. A szerkezetteien talajokon a többszöri porhanyítás szükséges.

A porhanyítás eszköze a rúgós kultivátor. A. porhanyítás mélysége változó. Az első porhanyítást a legmélyebben, 10 — 12 cm-re, a következőt sekélyebben,

8—10 cm-re, az utolsót a vetőmag mélységéig végezzük. Minden kultivátorozás után a talaj felszínét el kell egyengetnünk. Legmegfelelőbb erre a magtakaró borona.

Az előkészítő munkák során az időjárástól és a talajtól függőn hengert is alkalmazzunk. A hengerezés kedvező hatású a növények fejlődésére, használatával azonban megfelelő óvatossággal kell eljárni. Ha a tavasz elég csapadékos, a hengert a legtöbb esetben nélkülözhetjük. Kései vetésű növényeink esetében, különösen ha a talaj nem eléggé ülepedett, vetés előtt hengerrel tömörítsünk.

A céltudatosan végzett tavaszi talajművelés és vetés előtti munka hatása megmutatkozik a terméseredmény emelkedésében. E munkák elvégzéséhez azonban alapos felkészülés, hozzáértés, jó munkaszervezés szükséges.

A munkák eredményes és maradéktalan elvégzése, a nagyobb terméseredmények elérése mindenkinek ügye. Ettől függ dolgozó népünk életszínvonalának emelése, mindnyájunk jobb élete.

Dr. Bencze József

egyetemi docens

Mit tegyünk a tavaszi (agyveszély elhárítására?

Irta: Dr. FRIDECZKY ÁKOS gazdasági mérnök, egyetemi tanár

Bizony, nem kis aggodalommal töltöttek el bennünket a közelmúlt hetek, amikor a hőmérő higanya 15 — 20 fokra süllyedt a fagypont alá, s áttelelő vetéseink hótakaró nélkül szenvedtek a hidegben. Az előző években, amikor az idejében elvetett kalászosok megerősödtek a tél beálltáig, az ideihez hasonló párnapos fagyhullám nem okozott különösebb gondot, mert a rendellenes hideg kártétele csupán akkor számottevőbb, ha hosszabb ideig tart. Sajnos, ezúttal az elkésetten vetett, rosszul sorolt áttelelő növényzet nem tud ellenállni a rövidebb ideig tartő fagyoknak sem, tehát számítanunk kell vetéseink jelentős kiritkulására. A rögös, üreges talajban légtérbe jutott hajszálgyökerek alighanem elfagytak, s így biztosra vehetjük, hogy a vetés kiritkul, ami tovább rontja az amúgy is gyengének mutatkozó vetéshelyzetet.

Ezúttal ismertetjük a fagykárok változatait is, mert kizárólag ezek ismeretében tudunk ellenük hatásosan védekezni. Erre annál is inkább szükség mutatkozik, mert a fagykárok még csak ezután fenyegetnek igazán. Minden tapasztalt gazdálkodó tudja, hogy a tél végén és a tavasz elején fellépő fagykárok a legveszedelmesebbek, amelyek sokszor a télen sértetlenül átesett vetésben is komoly károkat tehetnek.

Hótakaró nélkül a téli fagyok akkor károsítanak, ha túlzottan lehűl a levegő, tehát ha eléri a 15 — 20 fokot a fagypont alatt, s ha ez a hideg idő elhúzódik. A károk, különösen akkor nagyok, ha a taiaj megművelése nem állt a kellő színvonalon és elkéstünk a vetéssel. Egyébként a kártétel lényege, hogy a növényzet nem képes elviselni a nagy hideget, amely ha hirtelenül lép föl, a növényi sejtekben levő víz megfagy, térfogata nagyobbodik és ezzel szétrombolja a sejtet. A fagykárnak ez a válto-74 ’ffim/jA+JfiS/Üf

I'JöÜ. március a.

zata tehát akkor következik be, ha a hirtelen beálló hőkülönbözet miatt erős a lehűlés.

De szóljunk a felfagyás jelenségéről

is. Ez akkor fenyeget, ha télutón vagy tavaszelőn a nappali hőmérséklet már fagypont fölé emelkedik, éjjel viszont ismét lejjebb süllyed. Felfagyáskor a talajban levő víz saját térfogaténak mintegy 1/11-ed részével kitágul, ami miatt a talaj szinte megdagad, megnagyobbodik. Persze a talaj térfogatnövekedése alulról fölfelé halad, mivel a talajfelületen a legkisebb az ellenállás. Amikor a talaj fölfelé mozog, magával húzza a növényzetet is. De minthogy a növényzet gyökérzete már abban a mélyebb talajrétegben is elhelyezkedett, ahol a fagy tágító hatása nem érvényesül, az itteni gyökérzet nem emelkedik, s ellenáll az emelő hatással szemben. Ennek az a következménye, hogy a gyökerek elszakadnak, ami miatt megszűnik a víz- és tápanyagfelvétel.

Viszont ha a gyökérzet enged a talaj emelő hatásának, ebben az esetben a gyökerek a talajjal együtt kiemelkednek, s a táplálkozásban, valamint a vízfelvételben megint csak nehézség áll be, mégpedig ezúttal a feltárulás folytán.

Mindkét esetben fontos, hogy haladéktalanul siessünk a növényzet segítségére. Ez abból áll, hogy a fellazult talajt hengerrel tömítjük, eredeti állapotába hozzuk és a gyökérzet táplálkozását helyreállítjuk.

Rendszerint a tavaszi felfagyás okozza a növényzet kiritkulását, s gyakran még a jól áttelelt vetéseket is megtizedeli. Egyébként minden felfagyás elég súlyos vízveszteséggel is jár és csökkenti a talaj nedvességtartalmát. Sajnos, ez ellen védekezni nem tudunk.

Milyen jelenség voltaképpen a növény megfagyása? Föltétlenül megsemmisül-e a növény, ha fagykár éri?

Ezekre a kérdésekre válaszunk a következő:

Minél fiatalabb korban éri fagykár a növényt, s minél jobban megindult már benne a nedvkeringés, annál komolyabb

fagykárra kell számítanunk. A fagykár lényege, hogy a növény sejtközeiben jégkristályok keletkeznek, amelyekhez a vizet a sejtből kilépő nedv szolgáltatja. Emiatt a sejt protoplazmája nedvhiányben szenved, s ha ez tovább tart, a sejt beszünteti életműködését és elhal. Ám ha a sejtnedv ismét vissza tud jutni a sejtbe, ami a jégkristályok lassú olvadásával következik be, a növény a megfagyás ellenére is tovább él és folytatja működését.

Ezt a jelenséget láthatjuk tavasszal a reggeli vagy éjszakai fagyok idején. Ha a fagyos éjszakát borús, napsütéstől mentes reggel és nappal követi, a sejtközi víz fölolvad és visszatérhet a sejtbe, tehát a növény folytathatja életét. Viszont ha a fagyos éjszakát derűs, napsütéses reggel vagy nappal váltja föl, a jégkristályokból keletkező víz hirtelen elpárolog, úgyhogy a sejtek protoplazmái vízhiány miatt tönkremennek, a növény megfeketedik és menthetetlenül vége. Ezek a fagykárok azonban csak a nedvkeringés megindulása után szoktak bekövetkezni, amikor a növényzet már elvesztette fagy-, illetőleg télállóságát.

Különösen idén ígérkezik veszedelmesnek a felfagyás, s ellene csupán megfelelő időpontban végzett hengerezéssel, valamint olyképpen tudunk védekezni, hogy a megmaradt növényzetet gyorsabb fejlődése és megerősödése érdekében salétrommal, nitrogénnel fejtrágyázzuk.

Figyeljük tehát vetéseink helyzetét, s haladéktalanul lépjünk közbe, ha erre szükség mutatkozik, mert egyedül így menthetjük meg a növényzetet a végzetes kiritkulás ellen.

Hogy pedig mi történjék akkor, ha a vetés már nagyon kiritkultan ment át a télbe, erről legközelebb adunk tájékoztatót. Erre annál is inkább szükség lesz, mivel az ezzel összefüggő teendőkről a köztudatban elég sok téves nézet terjedt el, s gazdálkodóink gyakran egészen hibás elgondolásból indulnak ki, ami rendkívül kedvezőtlenül befolyásolja a terméseredményeket.