Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-02-24 / 16. szám

Mérföldes léptekkel a szaktudás emelése felé i ■ \ Ma már mindenki tisztában van azzal, hogy a mezőgazdasági termelés növelése elképzelhetetlen a szak­káderek, valamint a szövetkezeti és állami gazdasági dolgozók szaktudásának és politikai színvonalának emelése nélkül. Nem akarjuk lebecsülni a szövetkezeti dolgozók, a volt kis- és középparasztok tapaszta­latait. Vannak közöttük tapasztalt gazdák és jó szervezők. A szocialista nagyüzemi gazdálkodás azonban sokkal több tudást követel az emberektől, mint a kis területen folytatott gazdálkodás. A szocialista nagy­üzemi gazdálkodás kérdéseinek megoldása bátor kezdeményezést és tudományos felkészültséget követel. Nézzük meg például a gabona betakarításának új módját. A háromszakaszos aratásnál, amelyet a jövőben mindenütt be akarunk ve­zetni, az aratógép levágja a gabonát, a rendfelszedővel ellátott silókombájn felszedi, felvágja és a hozzácsatolt zárt kocsiba fúja, majd a cséplés színhelyére szállítja, s ott a tartályba szórja, ahonnan a szállítószalag az önműködő cséplőgépbe viszi, melyet tisak két ember — a_gépész ős annak Segédmunkása — kezel. A kicsépelt gabonát és a felvágott szalmát az­után a cséplőgépből a csővezetéken át tetszés szerinti helyre szállíthat­juk. Ezalatt az egész idő alatt a ga­bonához alig nyúl emberi kéz. S ha a mezőgazdasági gépcsoportokat a gya- Itorlatba is bevezetjük, akkor hasonló helyzet alakul ki a kukorica, cukor­répa, burgonya és más termények be­takarításánál is. Ilyen körülmények között érthető, hogy a jövőben a me­zőgazdasági munka a dolgozóktól tnihd nagyobb szaktudást fog köve­telni. Az ói mezőgazdasági iskolarendszer A® errilljiett kérdés megoldását nagyban elősegíti az a tény, hogy a járási nemzeti bizottságok és a járási pártbizottságok számos vezető dol-A mezőgazdasági iskolák tanulóinak száma gozójá á gazdaságilag gyenge szövet­kezetek segítségére siet. Ennek elle­nére a mezőgazdasági dolgozók szak­tudását csak hosszú évek nevelőmun­kájával emelhetjük a kívánt színvo­nalra. Ezért a mezőgazdasági iskolák tninden fokán növelni kell a tanítás minőségét és az iskolák befogadóké­pességét, továbbá emelni kell a szö­vetkezetek és az állami gazdaságok 'dolgozói számára létesített rövidle­járatú szaktanfolyamok és a mező­­gazdasági tanonciskolák tanításának színvonalát is. Már ki van építve az új mezőgaz­dasági iskolarendszer, amely a ta­nonciskolától kezdve a mezőgazdasági főiskolákig — beleértve a mezőgaz­daságban dolgozó felnőttek tovább­képzésének fontos szakaszát is — szervesen összefüggő egészet alkot. Igen nagy jelentőségű például az az intézkedés, amely szerint az 1961/62- es iskolaévtől kezdve a mesteriskolák és mezőgazdasági technikumok min­den hallgatója köteles tanonci minő­ségben legalább egy évig gyakorlatot folytatni valamelyik mezőgazdasági üzemben. A főiskolák első évfolyama hallgatóinak felét mezőgazdasági és erdészeti iskolát végzett növendé­kekből kell toborozni. Ezenkívül a mezőgazdasági iskolák minden fokán, de különösen a főiskolán az elméleti oktatást az eddiginél sokkal nagyobb mértékben gyakorlati munkával fog­ják kiegészíteni. Sokat ígérő kétszeres Az említett kormányrendelet ér­telmében a mezőgazdasági iskolák befogadóképessége megkétszereződik. Ezt á rnövekedést az 1. számú grafi­kon szemléltetően is bizonyítja. A technikumok száma az 1952-ben mű­ködő 26-ról 1959-ben 90-re emelke­dett, s az 1960/61-es iskolaévben eléri a 124-et. így 1970-ig a mezőgazda­sági szakemberek kérdésében kedve­ző helyzet alakul ki. A főiskolai vég­zettséggel rendelkezők száma eléri a 17 000-et, s ezenkívül 60 000 maga­sabb és 69 000 alacsonyabbfokű tech­nikumot végzett szakemberünk lesz. Ennek következtében — ahogyan a mellékelt 2. számú grafikon is bizo­nyítja — 1970-ig lényegesen csökken az egy szakemberre eső dolgozók száma. A grafikon két alapszámának kö­zelebbi megvilágítása érdekében még hozzátesszük, hogy ma egy főiskolai végzettségű szakemberre 221 mező­gazdasági dolgozó jut. Ezeknek szá­ma 1970-ben 62-re csökken. Ma egy magasabb technikumot végzett szak­emberre 129 mezőgazdasági dolgozó esik, de 1970-ben már csak 17. Minden a tanoncközpontok mellett beszél Nem kevésbé jelentős az az intéz­kedés sem, amelynek értelmében a mezőgazdaságba toborzott fiatalok 1960-tól fokozatosan bekapcsolódnak a tanoncviszonyba, s a növényter­mesztői és állatgondozói szak hallga­tói lesznek, vagy pedig a különleges szakok egyikét választják. Ilyen kü­lönleges szakok a következők: kőmű­ves, ács, bognár, nyeregkészítő, ba­romfitenyésztő, lótenyésztő és lovász, halász, méhész, kertész, mezőgazda­­sági gépesítő, kovács, erdész, erdé­szeti gépész. A múlt évben 32 651 fiatalt toboroztunk a mezőgazdaság­ba, s ennek 77 %-a, vagyis 25 270 fiatal a mezőgazdasági tanonciskolák növendéke lett. A mezőgazdasági ta­­noncok nevelésének színvonala azon-, ban még ma is problémát jelent. Az a helyzet, hogy mindaddig, amíg a tanoncok egyénileg a saját üzemük­ben dolgoznak (a földmüvesszövetke­­zetekben vagy az állami gazdaságok­ban), a tanítás színvonala alacsony marad. Hiszen többnyire kinn dol­goznak a földeken, esetleg, ha a szükség megkívánja, ax istállóban is, tekintet nélkül arra a követelmény­re, hogy fokozatosan megismerkedje­nek a mezőgazdasági termelés min­den munkaszakaszával. Ezért a me­zőgazdasági tanoncok magasabb szín­vonalú nevelése érdekében elsőrendű és alapvető feladat, hogy a mezőgaz­daságban dolgozó összes fiatal ta­noncviszonyba lépjen a példás szövet­kezetek és állami gazdaságok mellett létesített tanoncközpontokkal. Ezek­ben a tanoncközpontokban a tanítás vezetését tapasztalt vezetőre bízzák, akit felmentenek minden más kötele-Új megoldást a háztáji gazdaságokban is Sohasem esett annyi szó nálunk a gazdálkodás új formáiról, mint ma­napság. A szarvasmarha nyitott istál­lózása, a sertések önetetéses hizla­lása, a tojóstyúkok mélyalmozású és ketreces nevelése, ezek mind olyan újdonságok, amelyek gyorsan tért hódítanak szocialista mezőgazdasá­gunkban, s elősegítik a mezőgazda­­sági termelés ütemének fokozását. Föl kell tennünk azonban a kér­dést, éspedig már most, az évi tag­gyűléseken: vajon nincs-e itt az ideje, hogy új szellemben gazdálkod­junk a háztáji gazdaságokban is? Ez a kérdés azért merült föl, mert még mindig száz és száz olyan szövetke­zetről tudunk, amelyekben a háztáji gazdálkodás eddigi módja komolyan fékezi a kérdéses szövetkezet gaz­dasági megszilárdulását és további fejlődését. Valljuk be, bizony még tavaly is sok kárt okozott, hogy a szövetkezeti tagok némelyike előny­ben részesítette a háztáji gazdasá­got, s feléje sem nézett a szövetke­zeti mezőknek. Főként a galgóci já­rás községeiben harapózott el ez a rossz szokás. Horné Otrokovicében megtörtént például, hogy a szövetke­zeti tagok tavaly ősszel egyszer csak „halaszthatatlan“ munkát találtak a háztáji gazdaságban, faképnél hagy­ták a szövetkezetei, aminek követ­kezményeként 19 hektárról betakarí­tott és lesilőzott takarmány maradt két héten át födetlenül. Hogy ez mi­lyen mérhetetlen károkat okozott a szövetkezetnek, erről talán nem is kell bővebben szólnunk. De ne értsük félre egymást. A ház­táji gazdaságok kérdésének felvetése nem azt jelenti, hogy most már a szövetkezeti tagok mondjanak le ki­egészítő gazdaságaikról. Inkább az a célunk, hogy keressük meg együtt azt a megoldást, amely mind a két felet, tehát a szövetkezetei és a tagságot is maradéktalanul kielégíti. Az új megoldásra a nagymegyeri járás szövetkezetei mutatnak példát A kezdeményezés dicsősége a tanyi szövetkezet dolgozóit illeti meg, akik már néhány év óta éppúgy művelik a háztáji gazdaságokat képező talaj­területet, mint a szövetkezeti mező­ket. Ez a magyarázata, hogy Xanyon a szövetkezeti tagok nem részesítik előnyben a háztáji gazdaságot. Azt sem tudják, hogy hol fekszik az ő háztáji gazdaságuk, amelyet a szö­vetkezeti táblák részeként művelnek. De hogyan kapják meg azután azo­kat a termékeket, amelyeket előző­leg a pontosan kiparcellázot háztáji gazdaságok biztosítottak számukra? Egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy a szövetkezeti tagok közül bárki is károsodott volna az új rend követ­kezményeként. A szövetkezeti tagok hiánytalanul megkapják azt, ami ne­kik jár. A szövetkezet ugyanis annyi terméket juttat a tagoknak, ameny­nylt a Vi hektáros háztáji gazdaság biztosítana. Ha tehát a szövetkezet például hektáronként átlagban 28 mázsa búzát takarít be, a szövetke­zeti család megkapja a Vi hektár után őt megillető 14 mázsát. Igen ám, csakhogy a szövetkezeti tagok nemcsak búzát szoktak termeszteni háztáji gazdaságukban, hanem egye­bet is. Ezt a kérdést a tanyiak úgy oldották meg, hogy minden eszten­dőben a tavaszi munkák előtt közük a szövetkezet vezetőségével, mit akarnak termeszteni és milyen terü­leten. A szövetkezet vezetősége eh­hez képest módositja a vetési tervet, s a betakarítás után mindenki meg­kapja azt, amit igényelt. Ez a meg­oldás Tanyon annyira bevált, hogy immár egyetlen szövetkezeti dolgo­zót sem találunk az egész községben, aki visszakívánja a régi állapotot és ragaszkodnék háztáji gazdasága egyéni megmunkálásához. Viszont a szövetkezet sem küszködik munka­erőhiánnyal még a legsürgősebb te­endők idején sem. A tanyi megoldást már csak azért is példaként állíthatjuk minden szö­vetkezet elé, mivel ez idő szerint sok helyütt az is gondot okoz, hogy esz­tendőnként másutt jelöljék ki a ház­táji gazdaságot, mert egyébként az egyoldalú termesztéssel kimerülne a talaj termőereje. Tanyon ez sem probléma, mivel a szövetkezet talaj­­területei és a háztáji gazdaságok egységet alkotnak, tehát semmi aka­dálya, hogy a vetésforgók helyes rendszerét az egész határban ponto­san betartsák. Amit Itt elmondottunk, minden­esetre megér annyit, hogy fontolóra vegyük. Ha pedig alaposan megfon­toljuk ezt a kérdést, egész biztos, hogy a tanyi példát már most ta­vasszal sok szövetkezet követésre méltónak találja. 56. Nőta. 58. Német ifjúsági regény­író neve. 60. Talán. 61. Eltüzelik. 63. Bérházban vannak. 65. Fejes hí­res színésznő volt. 66. Világtáj-rövidí­­tés. 67. Munkáshatalom fegyveres él­csapata, február 25. hatásos meg­­mozdítőja. 68. Tonna-jelző. Függőleges: 2. Üzleti ajánlat. 3. An­gol fiú! 4. Bevés. 5. Válunkban van! 6. a lelke mindennek. 7. Néma hun. 8. ... Béla kitűnő rézkarcoló, Moszkvában él. 9. Színek mássalhang­zói. 10. Nono! 11. Nem az övé! 12. Áru, szlovákul. 18. Február 25. kimagasló egyénisége, nevének kezdőbetűivel. 20. Második munkáselnökünk, nevé­nek kezdőbetűjével! 23. Szlovák sze­mélyes névmás. 26. Német szövet, ki­ejtve. 29. UMÉ. 31. Igevégződés. 35. Fordítva ró. 37. Türkiz páros betűi...! 39. Ilyen só is van! Jó műtrágya. 40. Monológ egyforma betűi. 41. Az NDK szélei! 43. Víz-gáz (szerelésnél hasz­nálják. 45. Ájul. 47. Évszak. 50. Éjjeli tivornyázás. 51. Zenei műszó, 1-hiány! 55. Visszanéz! 57. Keleti férfinév. 59. ... másnak vermet ás. 60. Alkohol­­mentes ital. 62. Regékben van. 64. Körmöczi Ilona. 05. Távíróknál hallat­szik. Beküldési határidő: 1960. III. 2. A 10. számunkban közölt rejtvény megfejtői közül könyvjutalmat nyer­tek: özv. Ötvös Béláné Alsóóhaj és Spisák Géza katona (Caslav). A 12. számunkban közölt rejtvény megfejtéséért Gaál József (Rima­szombat) és Fukács Nándor (Nagy­­daróc) kap könyvet. A könyveket postán továbbítottuk. Szerkesztői üzenetek: Özv. Ötvös Béláné. Kérését teljesí­tettük."'— „Károly“: Küldje be meg­­bírálásra. — Üdvözöljük körünkben. — Gaál József, Rimaszombat: Kö­szönjük üdvözletét. Vízszintes: 1. E februári évforduló és annak tanulsága, folytatása a füg­gőleges 13. és 14. sorban. 14. Olló­­keveredés. 15. A szocializmus zászló­vivője és a kommunista világnézet nagy tanítója. 16. A Habsburgokat de­­tronizáló országgyűlés volt itt. 17. Ferrari magánhangzói. 18. ... Béla, a Tanácsköztársaság egyik vezére. 19. Sző, szlovákul. 21. Leánynév becézve. 22. Gond-végek (!). 23. Fejetlen gól! 24. Duzzogni kezd... 25. Zimny Sta­dion. 27. Sakkban, van! 28. Ifjú ango­lul. 30. Másol-e?! 32. ...a Kínai Kom­munista Párt vezetőjének névkezdete. 33. Sarki szövő. 34. Negyven napig híres „bárkás“ volt. 36. Orbán Fe­renc. 37. .. .mérték! 38. Krajcárokon volt ez a jel. 39. Polgár Tibor. 40. N...; francia fekete! 41. Üj angolul. 42. Apa becézése szlovákul. 44.......... Lajos, magyar regényíró, 1919-től emigrációban, 46. Szappangyártáshoz használják. 48. Cselben van! 49. Olasz névelő. 50. Utódja. 52. K. Ö. 53. Tibeti háziállat, kétharmada. 54. Színes fém. A sport- és a kultúra kapcsolatáért A királyhelmeci járás Barsi közsé­gében pezsgő a sportélet. A Barsi Sokol tavaly a kassai kerület labda­rúgó-bajnokságának „C“ csoportjában az élre került, az ificsapat pedig má­sodik lett az őszi idényben. A sportegyesület nemrég tartotta évzáró gyűlését, amelyen értékelték az eredményeket és bírálták a hibá­kat. A múlt évben 1500 munkaórát dolgoztak le a sportolók különböző mozgalmak keretében. Az idén még nagyobb mértékben akarnak társa­dalmi munkát végezni. Felmerült az a javaslat, hogy a hosszú téli estéket több kulturális esemény, színielőadások, esztrádes­­tek rendezésére kellene kihasználni. A sportolók a CSISZ helyi csoport­jával karöltve már eddig is részt vettek a szellemi élet fellendítésében. Most elhatározták, hogy ezután ilyen irányú tevékenységüket még jobban kibővítik. A színdarabok nézőközön­sége biztosan ugyanolyan dörgő taps­sal jutalmazza majd fellépésüket a színpadon, mint ahogyan a labdarúgó­­mérkőzések szurkolói egy-egy sike­rült támadás után az ellenfél háló­ját megrezgető gólt fogadják. Remélhető, hogy a barsi sportolók kulturális munkájából részt kérnek majd mindazok, akik tavasszal, az új labdarúgó-idény megindulásakor a nézők soraiból lelkesítik győzelemre csapatukat. KÁSA MIHÁLY (Szőlőske) A II. országos -spartakiádra készülnek Ä rimaszombati járásnak tavaly még 2249 gyakorlatozója volt, s ma már csak 1191 a gyakorlatozők száma. Nemrég az üzemek igazgatói és a testnevelési egyesületek vezetői ösz­­szeültek, hogy ennek az áldatlan álla­potnak véget vessenek, s úgy dön­töttek, hogy a közeljövőben még 70 férfit és 100 nőt kapcsolnak be a gya­­korlatozók soraiba. Nagy jelentősége lesz a szövetke­zeti, üzemi és járási spartakiádóknak is. Körzeti, szövetkezeti spartakiádo­­kat Feleden, Ozsgyánban, Nagybalo­gon, Nagytöréken és Bátkán rendez­nek. Nagy Árpád (Bátka) sági dolgozók száma zettség alól, s így lehetővé teszik", hogy szorosan együttműködjék az illetékes mezőgazdasági tanoncisko­lával. A tanoncközpontok száma az elmúlt évben 738-ra emelkedett. Számukat ebben az évben is tovább növeljük, hogy Így lehetővé tegyük a növény­­termesztési és állattenyésztői szak valamennyi hallgatójának összponto­sítását. Amint az eddig említett adatok is mutatják, már megteremtettük az összes mezőgazdasági dolgozó szak­mai tudásának emeléséhez szükséges feltételeket. P •___* a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal lapja — Kiadja a Földművelésügyi Megbízott! Hivatal kladövállslata. — Megjelenik hetente kétszer — Szerkeszti a szerkesztőbizottság — Főszer­yfffVv kesztő: Major Sándor — Szerkesztőség és kiadóhitaval: Bratislava Suvorovová 16 — Telefon: főszerkesztő 243-46. titkárság 356-80. — Telefonközpont: 359-41,. 359-42, 359-43. — Belső Földműves vonalak: Mezőgazdaság! osztály 632. aglt-prop. oszály 634. szakmelléklet 636. - Nyomja a Polygrafické závody n. p., Bratislava, ul. Februárového vífazstva 6/d - Terjeszti a fosta ^ Hirlapszolgálata. - Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél - Előfizetési díj évente 56,40 korona. A-776450 A kromefízi járás értékelte felhívását liter tejet adtak be. Az őszi búza hektárhozama 31,7 mázsa volt. Különösen jő eredményeket értek el az állattenyésztésben. Tehenenként átlagban 2573 liter tejet fejtek. Az új technológiát, főleg a sertések önete­tését, 38 szövetkezetben vezették be. A kromerlzi járás xzövetkezetesei értékelték felhívásuk teljesítését. A kedvezőtlen időjárás ellenére is sikerült a mezőgazdasági termelést 11 %-kal emelniük. Az állami terven felül 13 000 kg sertés- és 240 000 kg szarvasmarhahúst, valamint 4 millió

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents