Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-02-21 / 15. szám
Ounára jésillt hajú, nyílt tekintetü, délceg, 30 éu köriül férfi, akinek keze évek múltán is elárulja munkás-származását. Valahogy ilyennek képzeltein el öt, amikor a járási pártbizottságon az után az ember után érdeklődtem, aki titkári minőségben falura készül. Gondolkozás nélkül válaszolták: — Akkor menjek Furcák után! Ő megy falura a járástól. S most itt állunk egymással szemben Pazdicson, és arról beszélgetünk, hogyan történt, hogy falura került.- Hiszen ez igen egyszerű - kacagott Furcák.- Na igen — ellenkeztem —, de mégis. Családi nehézségek, járási méret, a városhoz és mozihoz való ragaszkodás, ismerősök, mit mondjak ... Furéák a kalapját a nyakszirtjére tolta és közbevágott: — Hát semmilyen nehézségek, semmilyen méret és ragaszkodás a városi élethez és mozihoz. Egyszerűen itt van a határozat, menni kell, hát megyek. De nehogy azt gondolja, hogy amúgy katonásan csinálom: összevágni a bokát és gyerünk! Az én esetem valóban egyszerű volt. Kitűnt, hogy Pazdicson született, tehát egyszerűen visszatért szülőfalujába. Fiatal korában otthon dolgozott a szülei mellett, művelte a család kétholdnyi földjét. A háború után pedig a cseh határvidékre ment. Ott dolgozott, majd három év után hazatért és itt tehergépkocsivezetö lett. Innen a kerületi pártiskolába küldték. Később elvégezte a háromhónapos mezőgazdasági tanfolyamot, majd a kétéves mezőgazdasági iskolát is. Közben dolgozott a pártszervezetben és a kommunista párt nagymihályi járási bizottságán. Két év múlva felvették a járási Falura ment... nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályára. J~le eljött a nap, amikor telje-U síteni kellett a kommunista párt Központi Bizottságának határozatát. A Nagymihályi Járási Nemzeti Bizottságon 18 embert választottak ki. Köztük volt Juraj Furcák, a mezőgazdasági szakosztály mellett működé tervezési osztály vezetője is. Beszélgetés közben jelvetették előtte szülőfalujának nevét. Egy pillanatig sem gondolkozott. Tudta, hogy Pazdicson nem várnak rá rózsás viszonyok. Sem a szövetkezetben, sem pedig a helyi nemzeti bizottságon. Az ajánlatot ennek ellenére mégis elfogadta és mindjárt el is ment; egyelőre oktatónak. Az a faluramenetele valóban egyszerű volt. Hiszen eddig is Pazdicson lakott, s a felesége az ottani szövetkezet dolgozója volt, tehát egyszerűen hazament. Ilyen körülmények között nem is kellett túlságosan ismerkednie új környezetével. A Padzicsi Helyi Nemzeti Bizottság munkáját lényegében ismerte. A helyi nemzeti bizottság tanácsában sok olyan becsületes polgár dolgozott, aki már azelőtt is megállta helyét a szervezői munkában. S most mégis sokan közülük nem dolgoztak úgy, ahogyan kellett volna. Azt ugyan nem lehetne állítani, hogy munkájuknak nem volt semmilyen látszata, hiszen Pazdicson bevezették az utcai világítást, a helyi rádió is újra működni kezdett. A község adófizetés terén a járás legjobb községei közé emeU kedett, s a tanács megértéssel támogatta a faluban megrendezésre kerülő kulturális események szervezőinek munkáját is. De egész osomó, ennél sokkal fontosabb feladat elintézetlen maradt. A tanács például határozatot hozott arról, mi mindent tesz majd a község szövetkezetesítésének befejezése érdekében. Mégsem történt semmi. Pazdicson még ma is vannak egyénüeg gazdálkodó parasztok, akik ezenfelül még a beadási kötelezettségeiket sem teljesítik. S a tanács? Hallgatott. A helyi nemzeti bizottság mellett megalakított bizottság nem működött, sőt azt is lehet mondani, hogy nem létezett. A helyi nemzeti bizottság nem ülésezett. Működését senki sem ellenőrizte, s a tanács nem számolt be munkájáról sem a helyi nemzeti bizottság tagjainak, sem pedig választóinak. Ezért történhetett meg, hogy a fontos határozatok egész sora teljesítetlen maradi. Nem fejezték be a kultúrotthon építését, nem hozták rendbe az emlékmű körüli terepet, pedig ezt a határozatok alapján két évvel ezelőtt meg kellett volna csinálniuk. A Csendes utca még ma sincs rendben, s a helyi nemzeti bizottság épülete sincs körülkerítve, pedig az erre szánt anyag itt hányódik és lassanként teljesen tönkremegy. S ami a szövetkezetnek nyújtott segítséget illeti? A szövetkezet most ünnepli fennállásának 10. évfordulóját... 9 koronás munkaegységgel ... Ebből is látni, mennyi munka vár a Pazdicsi Helyi Nemzeti Bizottság új titkárára. Határozott és céltudatos emberre van itt szükség, aki a lakosság tevékeny közreműködésével valóra váltja az eddig még csak papíron létező szép terveket és a gyakorlatban is megvalósítja a pártnak a falu megsegítésére irányuló határozatát. Szóval, itt kommunistára van szükség. És Juraj Furcák valóban az. Mélyalmos baromfinevelés a Dévény-Károlyfalusi EFSZ-ben r Két ünnep Obáston Csehországi tapasztalatok r0l0SI6|6S ÖggOdOlltlQK 1111 az új technológia körül Ha bárhol és bármikor arra akartunk magyarázatot találni, miért nem térnek át gyorsabban a szövetkezetekben vagy az állami gazdaságokban az új technológiai folyamatok alkalmazására. az érvek között majdnem mindig a következő is szerepelt: Az emberek félnek attól, hogy kevesebbet fognak keresni. Valóban így van-e? Tényleg kihatással van az űj technológia bevezetése az egyes dolgozók jutalmának csökkenésére? Nézzük meg kissé közelebbről ezt a problémát. A Rumburki Állami Gazdaságban bevezették a sertések ónetetéses hizlalását. Ezeelőtt, egy sertésgondozó 100 sertés etetését végezte és 100 kg súlygyarapodásra 70,91 koronát kapott. Az új technológiai folyamat bevezetése után egy sertésetetőre 250 sertés gondozása jut és a jutalom 100 kg súlygyarapodás után 22.70 koronára csökkent. A gazdaság így az idén 2500 mázsa hús kitermelésénél 120 525 koronát és 10 dolgozó munkáját takarítja meg. Az egyes dolgozók átlagbére azonban már az eddigi tapasztaltok szerint is 5 %-kal emelkedik. A sertések önetetéses hizlalásának bevezetésénél hasonló szép eredményre jutottak a prostéjovi járás doksanyi EFSZ-ében is: hasonló példát pedig még sokat lehetne felsorolni. De hogy is lehetséges ez? Hiszen a bizonyos súlygyarapodás után meghatározóit jutalom jelentősen csökkent! S ez mégis lehetséges. Az ok igen egyszerű: éspedig az, hogy amennyivel az új technológia bevezetése után az egy gondozóra jutó sertések száma megnövekszik, amenynyivel a gondozott állatok száma változik, annyivei növekszik a súlygyarapodás összértéke is, amit minden gondozó elérhet. így a jutalom anynyival növekszik, hogy a gondozó bérében nemcsak kiegyenlíti a csökkent alapdíjszabás okozta hiányt, hanem a régi hizlalási módszer alkalmazásával szemben még meg is növeli az elérhető jutalom összegét. A munka termelékenységének je-Jól képzett dolgozókat a gépek mellé Mezőgazdaságunkban a szövetkezeteknek több mint 5000 traktorvezetőre van szükségük. Eddig 738 traktoros szerzett képesítést és több mint 3000 most készül fel hivatására. A legtöbb, közel 1500 traktorvezetőre a nyitrai kerületben lesz szükség. Itt eddig 236 szerezte meg képesítését és 860 gépkezelő tanulja a traktorvezetést. A besztercebányai kerületben eddig csak 60 traktorost képeztek ki, míg a további tanfolyamokba 186 dolgozót toboroztak. lentős növekedése tehát lehetővé teszi a gazdaságnak, illetve a szövetkezetnek azt. hogy többet és olcsóbban termeljen, másrészt pedig a dolgozók számára a nagyobb jutalom és jövedelem elérését biztosítja. Emellett a Rumburki Állami Gazdaság példájából is világosan látható, hogy a munkatermelékenység emelkedése a hizlalda tökéletes felszerelése és gépesítése mellett még lényegesen nagyobb lehet. Olyan esetekre is számtalan példát tudnánk fölhozni, hogy egy sertésgondoző az önetetéses hizlalási mód alkalmazása mellett 800 — 1000 sertés gondozását is végzi. Senkinek sem kell tehát félni attól. hogy az új technológia bevezetése után kevesebbet keres majd, mind annak előtte. Éppen ellenkezőleg! A kutatóintézetek és a mezőgazdasági üzemek dolgozói előtt ismert ténynek kell lennie, hogy az ilyen, de teljesen fölösleges aggodalmak fékezőleg hatnák az új technológia mielöbßl sikeres bevezetésére. S ebből a tanulság az, hogy ideje lenne már alapos elemzés alá venni az új technológiát, nemcsak termelési,'-hanem üzemtani és gazdasági szempontból is, mégpedig elsősorban a munkaszervezés és a dolgozók jutalmazásának figyelembevételével. (Z. N.) Az utóbbi hetek sorén már két ízben virradtak felejthetetlen ünnepre a füleki járásbeli Öbást dolgozói. Ezek a napok jelentősebbek voltak a falu számára minden más ünnepnél. A falut keresztül-kasul szelő csillogó huzalokból tiszta fehér fény ragyogott fel a falu házaiban. Végre ebben a községben is „nyugdíjazták" a füstöt és kormot ontó petróleumlámpát. A másik ünnepet a napokban tartották: az óbásti szövetkezet megtartotta első zárszámadási taggyűlését. Igen, az elsőt, mivel a szövetkezet csak a múlt év tavaszán alakult. Akkor határozta el a község 42 dolgozó parasztja, hogy 203 hektárnyi földön megkezdi a közös gazdálkodást. S a zárszámadási gyűlés beszámolója is bizonyítja, nem gazdálkodtak rosszul, sőt... A munkaegységekre az év folyamán, a természetbenieken kívül, havonta 10 korona előleget fizettek ki, és most, az év végi elszámoláskor ezt az összeget további 5 koronával tetézték. Ez szép eredménynek mondható, mivel a füleki, járás legfiatalabb szövetkezetéről van szó, amely a község földterületének. csak a kisebbik részén gazdálkodik. Öbáston helyesen fogták fel a közös gazdálkodás jelentőségét. A veze-BUDAPESTI LEVÉL Az üzemszervezés kérdései az állami gazdaságokban A magyar állami gazdaságok 1959-ben ünnepelték megalakulásuk 10. évfordulóját. Az elmúlt évtized az újtípusú szocialista mezőgazdasági nagyüzemek területi kialakulásának és szervezeti megszilárdulásának időszaka volt. Ez idő alatt a gazdaságok nagy többsége jól működő, korszerű nagyüzemmé, a termelőszövetkezetek valóságos iskolájává vált, messze maga mögött hagyva a régi kapitalista nagybirtokok és a parasztság termelési eredményeit. A tíz esztendő számtalan üzemszervezési tapasztalata ma a fejlődő szövetkezeti mozgalom gazdag tárháza. Az út a széttagolt földekkel, az épületek és felszerelés nélkül induló üzemektől napjainkig nem volt sima, egyenletes. A szocialista nagyüzemek vezetésében járatos káderek hiánya, a szervezés, irányítás kezdeti hibái sok nehézség elé állították a szocialista mezőgazdaság új hajtásait. Az első .években a gazdálkodás minden részletére kiterjedő tervutasítások helyettesítették az üzemszervezést. Amint állandósult és tapasztalatokban gazdagodott az üzemek vezetősége, valamint erősödött a munkások közössége, úgy szorult háttérbe a túlzott központosítás. Előbb az egységes mezőgazdasági árrendszer bevezetése, majd a több évre érvényes, rögzített eredményterv kidolgozása adott olyan nagy lehetőségeket az üzemek vezetőinek, amelyek ma már nemcsak biztosítják, de meg is követelik a helyi erőforrások feltárását, az üzem- és munkaszervezet tökéletesítését. Egyszerűbbé vált a tervezési rendszer is. Amíg eleinte 2—3000 tervmutatóvsl dolgoztak a gazdaságok, ma mindössze 15 — 20 kötelező tervszám szabályozza működésüket. Ma az üzemszervezők legfőbb célja, hogy a helyi lehetőségek felhasználáséval olyan üzemszervezetet alakítsanak ki, amely a lehető legkevesebb költséggel a legmagasabb hozam előállítására képes. Kezdetben a gazdaságok, bár nagyüzemi keretek között, lényegében kisüzemi módszerekkel termeltek. Arra rendezkedtek be, hogy sokféle növényt kis területen termesszenek és sokfajta állatot kis csoportokban neveljenek. Nagy volt az igény a kézi munkaerő iránt, gyenge szinten mozgott a munka termelékenysége. A technika, vegyészet, műanyagipar fejlődése a mezőgazdaságban is új helyzetet teremtett. Megindult a mezőgazdasági termelés szakosításának folyamata. A hibrid vetőmag előállításával foglalkozó üzemek megjelenése nemcsak a kukorica termésátlagainak gyors emelését tette lehetővé, hanem az üzemszervezés tökéletesítését is parancsolólag előírta. A hibridkukorica vetőmagjának előállítása, az egyöntetű minőség és zavartalan feldolgozás érdekében, megkövetelte a nagy vetőmagtermesztő területek kijelölését. Erre a kis, csupán 2 — 3000 holdas állami gazdaságok nem vállalkozhattak. Tehát előtérbe került a nagyobb gazdasági egységek létrehozásának kérdése. Nagyobb egységek létezését tételezik föl a mesterséges termékenyítő- és utódellenőrző-állomások, a fejőházak, a korszerű baromfihús- és tojástermelőüzemek, de ilyen irányt szabnak az üzemszervezésnek azok a vizsgálati eredmények is, amelyek a gépek gazdaságos üzemeltetését célozzák. Egy-egy gabonakombájn 120 — 140 hőidről, egy kukoricakombájn 160-180 holdról és egy kendernyűvögép 70 holdról takaríthatja be a termést egy idény alatt. Ha figyelembe vesszük, hogy a gépek kezelése csoportos üzemeltetés mellett biztosítható a legjobban, jogosnak kell tartanunk azt az igényt, amely szerint az üzemeket tovább kel! szakosítanunk. Mezőgazdasági mérnökeink, akik tőség — Pál József, illetve utódja, Pilát József elnökkel az élén — jó kapcsolatot tartott fenn a tagsággal. Ennek köszönhető, hogy az óbásti asszonyok lelkes segítségével minden munkát Idejében elvégeztek. Az óv folyamán állandóan szem előtt tartották a házirend szigorú betartását, s ügyeltek arra, hogy a jóváhagyott munkaegységek mögött teljesítmény is legyen. Idejében felismerték a szakmai fejlődés fontosságát is, ezért a múlt évben első elnöküket, Pál Józsefet öthőnapos szakiskolára küldték. Agócs Vilmos (Ajnácskő) eddig az üzem minden kis és nagy gondját a vállukon hordták, lassan űzemszervezőkké, üzemeltető szakmérnökökké és szakosított mérnökökké válnak. Hasonló folyamatnak vagyunk a tanúi a fizikai dolgozók körében is. Azt viszont mondanunk sem kellene, hogy komolyabb szakosodásra csak azok a szervezetek képesek, amelyek nagyobbak és több embert foglalkoztatnak. A gépek teljesítőképességének jobb érvényesítése és talajaink céltudatos használata érdekében tovább kell csökkentenünk a különböző üzemekben termesztett kultúrák számát, s ugyanakkor bővítenünk kell a megmaradt kultúrák vetésterületét. Mivel azonban a mezőgazdaság a természeti tényezőket sem hagyhatja figyelmen kívül, helytelen lenne arra berendezkednünk, hogy egy gazdaság csupán 2 — 3 termelési ágazattal foglalkozzék. Tehát olyan sokrétű nagygazdaságok kialakítására kell törekednünk, amelyek részlegei szakosítottak, s ezek a szakosított részlegek kiegészítik, ellensúlyozzák egymást. A nagyobb gazdasági egységek mellett szólnak a gazdaságossági értékmutatók is. Az elmúlt években 71 gazdaság 3000 holdnál kisebb, 80 gazdaság pedig 5000 holdnál nagyobb területen gazdálkodott. Ha terveiket összehasonlítjuk, a nagyobb gazdaságok 70 %-a szemlátomást megjavította eredményeit, míg a 3000 holdnál kisebb területen gazdálkodó üzemek közül csak 65 %-nyl mutatott föl javulást. A nagyobb gazdaságok a szántóterület egy-egy holdján 212 forinttal mutattak ki nagyobb termelési eredményt, mint a kisebb üzemek. Ez a néhány számadat is azt igazolja, hogy a nagyobb gazdasági egységek magasabb munkatermelékenységre, több érték előállítására képesek. Németh Rudolf (Budapest) Kolhoz a sztyeppen j Tfözel Alma-Áfához, a Kazah t ■**. Szovjet Szocialista Köztár, saság fővárosához nagy kiterjedésű. ! sztyepp, terül el, amelynek közepén , kis falu szerénykedik. A falu neve: i Csubar. Mindössze negyedszázados i múltra tekinthet vissza ez a köz- i ség. Akkoriban a nomád kazah i törzsek ezen a helyen találkoztak, i s elhatározták, hogy falut, sőt i szövetkezetét létesítenek. i Azóta a közös gazdálkodás évről I évre erősödött, állattenyésztési i farmok létesültek, szaporodott az \ állatállomány és szélesedett a ve\ tésterület. Ma már a Sztálin-kol-: I hoz komoly mezőgazdasági üzemk nek számít, amely a mezőgazdaság 1 majdnem minden ágazatával fog) lalkozik, s bevételei évente több > millió rubelt tesznek ki. * A sztyeppi kolhoz dolgozói azon-1 ban jól tudják, hogy még nem 1 érték el a lehetőségek határdit. 1 Legutóbb például a hétéves tervből 1 rájuk háruló feladatok kidolgozá- 1 sakor úgy döntöttek, hogy tovább 1 szélesítik a termelési területeket, 1 ,s külön is szem előtt tartják köz- 1 ségük lakosainak szellemi színvo- 1 nala emelkedését. Ami pedig a jö- 1 védelmeket illeti, 1965-re a kolhoz 1 20 000 000 rubeles bevételt irányzott elő. Az építkezéseket szintén 1 folytatják, úgyhogy a kis falu nagyközséggé terebélyesedik. Illetőleg Csubar már most sem olyan egyszerű kis falu, hiszen benne 1 400 takaros lakóházat, új iskolát, bölcsődét, kórházat, szállodát és 1 kolhozklubot találunk. i yTavaly a kolhoz tovább gya-i rapította gépálományát, s i többi között 12 traktort, 6 gabona- i kombájnt, 5 répakombájnt, 20 te- i hergépkocsit stb. vásárolt. Monda- i nurik sem kellene, hogy az új I gépek tovább könnyítették a mun- I kát, elősegítették a termelés joko) zását, s a dolgozóknak a gépek ) jóvoltából immár több idejük jut I a pihenésre, tanulásra és szórako- I zásra. > Ilyen tehetősen élnek az embe- 1 rek ott, ahol 25 évvel ezelőtt még • sivár pusztaság terült el. » KÖZÖS ERŐVEL MOKCSAKERÉSZ és MOGYORÓS, :ét kelet-szlovákiai kisközség szövetkezeti tagsága elhatározta, hogy gy szövetkezetben egyesül, s közös rővel törekszik a szocialista nagyzeml gazdálkodás fejlesztésére. Tóbiás Sándor (Mokcsakerész) JririGd ~ Földműves J I960, február 21.
