Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-01-06 / 2. szám
8 virAgzö mezögazdasäg 1960. január 6. Mi legyen az Hatóban ? A víz a méhek életében nagyon fontos szerepet tölt be. Legtöbb vízre tavasszal van szükségük, amelyet a Hasítás táplálásához és a méz hígításához használnak föl. Ismeretes, hogy ha a rossz időjárás megakadályozza a vízhordást, a méheknél gybmordugulás állhat be Ha jól megfigyeljük a vízhordó méheket, azt tapasztaljuk, hogy a trágyalevet szívesebben látogatják, mint a tiszta vizet. Geudotov kutatásai alapján ezt azzal magyarázzák, hogy a trágyalé hőmérséklete magasabb, mint a levegőé. Alacsony levegőhőmérséklet mellett a melegített ivóvizet előnybe helyezték a hideggel szemben. Amennyiben a levegő melegebb volt, mint a trágyalé, akkor a melegített itató vizét nemigen vették figyelembe. Ebből kitűnt, hogy a méheket nem az itató vonzotta, hanem a benne levő meleg víz. De nemcsak a magasabb hőfok, hanem más is vonzza a méheket. Általános megállapítás, hogy a méhek szívesebben felkeresik a mocsarat és a szennyvizet, mint a tiszta vizet. Ezért nagyon? fontos, hogy az itatók ne legyenek a kaptáraktó! messze. Ennek előnye még az is, hogy a hirtelenül beállott kedvezőtlen időjárás nem tesz annyi kárt a hazarepülő méhekben. Az itató könnyen tisztítható legyen, hogy megakadályozzu.v az esetleg fellépő méhbetegségek továbbfejlődését. Ennek érdekében meg kell akadályozni azt is, hogy a méhek ellenőrizhetetlen, piszkos vizet igyanak. A közeli fedetlen kutak különösen veszélyesek. Egyes méhészek úgy szoktatják az itatóhoz a méheket, hogy vizébe különböző anyagokat kevernek. így igen gyakori a méz is. Egyes anyagok a méhek ivóvizébe keverve nágyon előnyösek, ilyen az ecet, konyhasó és az ammóniák. Egyik méhész az egyiket, a másik a másikat helyezi előnybe. A kutatók több anyagot kipróbáltak. Eleinte legjobban bevált a 0,25 %-os ammoniákoldat, a 0,50 %-os ecet- és a 0,80 %-os konyhasóoldat. A negyedik itatóba, amely fából készült, vízvezeték vizét vezették be, aztán a négy különböző itatót a méhészet közelében levő öreg itató helyére tették. A vízhordó méhek most a négy különböző itató közül választhattak. Hogy melyik itatót látogatták leginkább, azt úgy állapították meg, hogy a nap különböző szakaszában az egyes itatókra szállt méheket megszámlálták. Az úszódeszkákat állandóan cserélték, hogy megakadályozzák a méheket abban, hogy egy bizonyos megszokott helyre szánjanak. Hogy ennek ellenére a méhek Ho.gyan oldják föl a méhek a kristálycukrot Franciaországban 1918-ban kisiklott egy tehervonat. Az egyik felfordult kocsiból kristálycukor ömlött ki a pályára. A közeli méhészetből négy napig szálltak rá a méhek. Azután még hírmondója sem maradt a cukornak. A méhek útja a méhesből nem vezetett egyenesen a cukorhoz, hanem egy kisebb álló vízhez. Jordan, bécsi méhész pirosra festette a méhitató vizét és ezzel bebizonyította, hogy a méhek előbb vizet vettek magukhoz és csak azután szálltak a cukorra. A felnyalt cukor a befestett víztől piros mégis egy bizonyos deszkára jobban szálltak, ez csak azt bizonyította, hogy a vízben levő oldat vonzotta őket. A vízhordó méhek száma az egyes itatókban a következő volt: 2 2 8 í p óra “5 n .Sn q £ íu n v) ~o '> h > w !> < '£ ~> ______________A méhek szám a a) az itatók eredeti elhelyezése mellett: 10.00 27 20 15 16 10.04 28 23 15 13 10.08 16 23 12 18 10.12 29 27 16 18 10.16 26 23 18 13 10.20 27 23 18 15 összesen: 153 139 94 93 b) az itatók összecserélése után: 11.00 29 17 12 28 11.04 40 14 21 25 11.08 *37 20 23 26 11.12 45 22 22 28 11.16 34 13 20 22 11.20 30 12 15 20 összesen: 215 98 113 149 Amint látjuk, a kísérlet alkalmával a méheket 4 percenként számlálták meg, majd 40 perces várakozás után az hatókat más sorrendben helyezték el. Ezt a kísérletet június 30-án, július 5-én, 8-án, 13-án és 14-én, majd augusztus 6-án megismételték, s ezeken a napokon a sósoldatos vizet összesen 2546 méh, a tiszta vizet 1510 méh, az ecetes vizet 1186 méh és az ammóniákos vizet 1442 méh látogatta meg. A kísérletek eredményéből kitűnik, hogy a méhek meg tudják különböztetni a különböző itatókba töltött különféle oldatokat. Azt. is megfigyelhetjük, hogy a méhek azt a vizet kedvelték leginkább, amelyben a kísérletezők konyhasót oldottak föl. Ezen az itatón volt mindig a legtöbb méh. A második helyet a tisztavizes itató foglalta el, míg a legkevésbé látogatottnak az ecetes víz bizonyult. Tanulságul megállapíthatjuk tehát: ha az itatóba sós vizet öntünk (10 liter vízre 8 gramm konyhasót számítsunk), akkor nem kell attól tartanunk, hogy a méhek ellenőrizetlen itatóra szállnak. Dr. Lieselotte Seifert lett. Ezekszerint a méhek nemcsak nyálukkal, hanem vízzel is oldják a cukrot. Méz a petesejtben A méhek a nektárt nemcsak üres, hanem petés és fiatal álcás sejtek menynyezetére is halmozzák ideiglenesen, a sejt szájak közelében, aztán később üres sejtekbe hordják össze. Bőséges gyűjtéskor és etetéskor nem túlságosan nagy ritkaság, hogy a petés sejtet teljesen megtöltik méezel vagy szörppel. Schulz 1956. évi kísérlete szerint a hosszabb idejű méz alatt lappangó petéből is kikelhet az álca, ha a méhek később elhordják a mézet. Méhészeti apróságok Az időjárás hatása a nektárképződésre A nektárbőség különféle tényezőktől függ. így elsősorban a levegő nedvessége, hőfoka és a szél iránya befolyásolja. De függ a virágok fajtájától is. A repce és mustár virágában már 10 — 12 fok melegben megindul a nektárképződés, míg a hársnak és akácnak legalább 18 fok szükséges. A mérsékelt meleg levegő serkenti a nektárképződést, az északkeleti szél viszont hátráltatja. A lenge délkeleti szellő igen jó hatású a méztermelésre, de legkedvezőbb, ha emellett' a levegő elég meleg és nedves is. A keleti és az északkeleti szél jobbára szárazságot okoz, s a nektárt kiszárítja a virág kelyhéből. A repce és a méh A virágzó repce a méheket 3 — 4 km távolságból is magához vonzza. A kertészek éppen ezért gondoskodjanak arról, hogy a gyümölcsösben elegendő méhcsalád legyen, mert a virágzó repce, ha távolabb is van, igen sok méhet magához csábít. Üj módszer a méhek irányítására’ Eddig a legelterjedtebb módja a méhek irányításának az volt, hogy annak a virágnak a szirmaival illatosították a serkentésre szánt cukorszirupot, amelyre szoktatni akarták a méheket. Újabban pedig illatos porral porozzák be a virágokat és ugyanilyen port hintenek a kaptár kijárójába. Bevált az a módszer is, hogy a virágzó gyümölcsöt híg cukorsziruppal permetezték meg; 379 liter vízben 4.5 kg-ot oldottak föl! A bórsav 0,45 kg és 375 liter víz keveréke pedig meggyorsítja a bimbózást, illetve a virágnyílást. A virágok hőmérséklete A virágokban egy különös mikroklíma uralkodik. Pontos mérések alapján megállapították, hogy a virágokban néhány fokkal magasabb a hőmérséklet, mint a környező levegőben. Fontos szerepet játszik a virág színe és az, hogy a virág milyen világtáj felé van fordulva. Most kutatják, hogy ezek a tényezők milyen hatást gyakorolnak a nektárképződésre. Kevés a méz, sok a fogyasztó Németországban minden évben nagyobb a mézfogyasztás, de ezzel szemben csökken a méztermelés. így 1958- ban az évi fogyasztás meghaladta a 44 000 tonnát, míg a méztermelés 12 000 tonnára csökkent. Több méhet az almavirágok megporzására Kísérleteket végeztek az almafák méhekkel történő megporzásával. Bebizonyosodott, hogy a gyümölcsös legtávolabbi része ne legyen 400-500 méternél messzebb a méhestől, és semmiesetre se haladja meg az 1000 métert. Egy hektárra megállapított két méhcsalád kevésnek bizonyult. A hektáronkénti méhcsaládok 4 —6-ra történő felemelésével a termés megkétszereződött.
