Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-08-05 / 62. szám
242 V1RÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 1959. augusztus 5. A lucerna harmadik kaszálásából is termeszthetünk magot Az EFSZ-ek IV. Országos Kongresszusa feladatul tűzte elénk az évelő takarmánynövények vetésterületének növelését. Ennek megvalósítása senki előtt nem lehet közömbös, hiszen köztudomású, hogy takarmány, illetve állattenyésztés nélkül nem lehet virágzó gazdálkodás. Az évelő takarmánynövényeink közül legnagyobb fehérje tömeget a lucerna biztosítja. Elsősorban tehát, gondoskodnunk kell a vetésterület növeléséhez szükséges vetőmagról. Minden lehetőséget ki kell használni azért, hogy; lucernavetőmag-készletünket lényegesen növeljük. Ez évben a lucerna első két kaszálása a kedvező időjárás következtében nagy takarmánytermést adott. Ahol a betakarítást kellő időben és jól elvégezték, a takarmány minőségében sem történt lényeges kár. A rétek első kaszálásának nagy szénatermése is lehetővé teszi, hogy minél nagyobb területen termeszszünk lucernamagot. Egész táblákat hagyjunk meg I magnak A lucerna bizonytalan magtermése azonban sok esetben nagy problémát okoz agronómusainknak. A magtermés évenkénti, sőt területenkénti és kaszállásonkénti igen nagy ingadozása ismeretes a termelők előtt. Általában a takarmánytermesztésre legkedvezőbb feltételek kedvezőtlenek a magtermeszlésre. Mindenekelőtt azt kell tudnunk, hogy a normális magképződéshez a kellő, de csak mérsékelt talajnedvességkészlet a legkedvezőbb. Minél nagyobb a levegő páratartalma virágzás idején, annál kevesebb lesz a magtermés. A bőséges napsütés, a levegő 30 C° körüli hőmérséklete, jótékonyan hat a magképződésre.* Ha a virágzás idejében csapadékos, hűvös az időjárás, a megporzást végző rovarok (különböző vadméhfajok) elmaradása miatt is csökken a magtermés. Küzdjünk a lucemamag kártevői ellen Nem hanyagolható el az igen nagyszámú állati kártevők óriási befolyása á magtermésre. Az utóbbi években az állati kártevők elleni védekezés elmulasztásával követték el a lucernamag termesztőink a legnagyobb hibát. A védekezés további elhanyagolása tűrhetetlen, mert a virágzás előtti porozással, továbbá rovarfogó készülékekkel aránylag egyszerűen és olcsón védekezhetünk a magtermést néha teljesen tönkretevő rovarkártevők ellen. A lucernamag fogásra hazai viszonyaink között nagy általánosságban a második kaszálás a legmegfelelőbb. Azonban, a tavaszi és nyáreleji rendkívüli csapadékos időjárás miatt, még . az első kaszálás utáni sarjú is annyira buján fejlődik, hogy magfogásra alkalmatlanná válik. A tavaszi csapadékos időjárás ezenkívül igen kedvez az egyik komoly magkártevő, a lucernabimbő-gubacslégy elszaporodásának. Ez a kártevő május közepétől július végéig okoz súlyos kárt a lucernavirág tönkretételével. A lucernapoloska, mely az első kaszálás után károsítja a hajtást, bimbót, viíSgot, sőt még a kifejlődött magon is szintén kárt okoz több helyen. A fővirágzás ideje a csapadékos, szeles időjárásra esik, akkor a magfogásra meghagyott lucernatáblákat a kilátástalan magtermés miatt sürgősen le kell kaszálni. Az a kérdés merül fel tehát, hogy az első sarjú elmaradt magfogását pötolhatjuk-e ? Lucernavetőmag-készletünket ugyanis, minden lehetőséget felhasználva feltétlenül növelnünk kell. A második sarjút, vagy ahogy általában nevezik, a harmadik kaszálást is ajánlatos magnak meghagyni azokon a területeken, ahol a lucernatábla legkésőbb augusztus 15-ig teljes virágzásba jut. Ha eddig az időpontig a lucernatábla virágzásban van, minden valószínűség szerint a mag is beérik. Csak rendkívüli hűvös, esős nyárvégi időjárás akadályozhatja meg a beérést. Nem valószínű azonban, hogy az eddigi hűvös, csapadékos időjárás még augusztusban és szeptemberben is tart. A harmadik kaszálásbői történő magfogás egyébként nem újkeletű, hiszen az elmúlt évek folyamán több szövetkezetét éppen a harmadik kaszálású lucernából nyert mag húzott ki a csávából. Ezek a termesztők felismerték, hogy ilyenkor már a kártevők száma csökken- és ha csak nem egészen rendkívüli a nyárvégi időjárás, sok esetben sikeresebb lehet a magfogás, mint a második kaszálásból. Tartsuk be azonban itt is azt a szabályt, hogy lehetőleg egész táblát hagyjunk meg magnak. Egyébként csalogató vetést készítünk a kártevőknek, mert a lekaszált kopár ^ táblarészről a védett, magnak hagyott területre menekülnek, ahol a kisebb területen összegyűlve fokozott kárt okoznak. Lehetőleg olyan területet válasszunk ki magtermesztésre, ahol az előző évben nem volt magfogás. Az egy évnél idősebb lucernavetéseink első és második kaszálásával az ott várható évi takarmánytermés majdnem 70 százalékát betakarítottuk. Kézenfekvő tehát, hogy különösen ott, ahol a második kaszálásból magot nem tudtunk fogni, a most virágzó harmadik kaszálást hagyjuk meg magtermesztésre. Ez a takarmánykiesés nem okoz gondot ez évben amellett jó árat kapunk a lucernamagért, egyben állattenyésztésünk fejlesztéséhez járulunk hozzá, ha a lucerna vetésterületünk növeléséhez szükséges vetőmagról gondoskodunk. A lehetőségek gondos mérlegelésével az arra alkalmas területeken hagyjuk meg tehát magtermesztésre minél több lucernatáblán a harmadik kaszálást. A zöldtrágyázásról sem szabad megfeledkezni Az aratás és gabona betakarításával járó gondok bármennyire is lekötik a szövetkezeti vezetőket, nem szabad megfeledkezni a jövő évi feladatokról. Főleg azokról, amelyek a jövő évi termés fokozására hivatottak; elsősorban a talaj tápanyagfokozásával kapcsolatos teendő: a trágyázás fontos. Az istálló- és műtrágyázáson kívül nagy a jelentősége a zöldtrágyázásnak, amire régen nem volt olyan kedvező időjárás, mint az ezévi csapadékos nyár. Sok szövetkezetben semmilyen vagy csak nagyon kevés súlyt fektetnek a zöldtrágyázásra, pedig ennek talajjavító jelentősége nem lebecsülendő még ott sem, ahol elegendő az istállőtrágya. Ilyen szövetkezetünk ma még nagyon kevés akad. Ha a zöldtrágyázást rendszeresen alkalmazzuk, ki tudjuk vele egészíteni a trágyázás menetét, hogy pedig az eredmény nem marad el, erre bizonyítékul szolgálhat a bátorkeszi szövetkezet. Itt tavaly az egyik parcellán kísérletképpen őszi repcét vetettek zöldtrágyának tarlóhántásba, ami dúsan kifejlődött és októberben mélyszántással került a talajba. A kukoricán, amelyet ebbe a parcellába vetettek, messziről meglátni a különbséget. A zöldtrágyázott részben a fejlődés egész szakaszában a kukorica szebb és fejlettebb. A hektárhozamnál is bizonyosan meglesz a különbség. Ne- olsósorban ennek köszönhető, hogy .„őst a bátorkesziek 390 hektáron terveznek zöldtrágyázást, amiből 92 hektárt be is vetettek csillagfürttel és repcével. A napokban sor kerül a többire is folyamatosan, ahogy a tarlóhántás halad. Zöldtrágyázási célra legelterjedtebb a csillagfürt, de megfelel minden borsóféle és a lóbab. Ha ezek nem állnak rendelkezésre, jó az őszi répce is. Szükséges, hogy a talajt úgy készítsük el, hogy a növény jól kifejlődhessen és minél nagyobb tömegben kerüljön a talajba. Fontos még az is, hogy az őszi dér vagy fagyok előtt a talajba juttassuk a zöldtrágyázásra szánt növényt. Szövetkezeteink az erre a célra szükséges vetőmagot beszerezhetik a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályán keresztül. Szükséges lenne, hogy a bátorkesziek példáját minden szövetkezet magáévá tegye, mert ezzel elősegíti a mezőgazdasági termelés- fokozását. Ha a növénytermesztésben kitűzött feladatokat teljesíteni akarjuk, s ha a talajból többet akarunk kivenni, érthető, hogy többet is kell bele adnunk. Ehhez megvan most a lehetőség a zöldtrágyázáson keresztül, csak okosan kell azt kihasználni. Varga József (Párkány)' Műtrágyák kiválasztása őszi kalászosok alá A megfelelő műtrágyák kiválasztásához szükséges, hogy ismerjük a műtrágyázásra kerülő talajnak mindazokat a tulajdonságait, amelyek döntően befolyásolják az őszi kalászosok eredményes termelését. így például a búza részére rossz előveteményként ismert répafélék, kukorica és szudáni fú után a nitrogénes műtrágya indokolt. Ahol a foszforos, esetleg káli-műtrágyák a pillangósok után a búza termését növelik, úgy mindhárom fajta műtrágya kedvezően alkalmazható. A nitrogénhiányt az jelzi, hogy a növény fejlődésben visszamarad, világos színeződésű, gyengén bokrosodé és elkeskenyedett levélzetü.
