Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-07-29 / 60. szám
240 VIRÄGZÖ MEZŐGAZDÁSÁG 1959. július 29. IfíeJpe. a. Ic&ht&m Irta: SÁROGH ENDRE icsi, de híres falu volt a miénk mindig. Nemcsak arról, hogy, itt aszalták a legtöbb gyümölcsöt a környéken, meg nálunk szidták egymást legcudarabbul az Agrár- és a Magyar Nemzeti Párt tagjai, de sok mindenről. Csak egyet említek a sok közül. Melyik falu dicsekedhetett azzal, hogy határában medvéskert létezett ... Egy se. Ha akadt is egy-kettő a Kárpátok bércei között, azt nem lehetett hasonlítani a miénkhez, ahol nevéről szólították a medvéket A k ézsmárra és a Bodrira ma is jól emlékszem. Kézsmár kivált a többiek közül Óriási apamedve lévén, rengett a föld, ahová a lábát letette. Valószínű a király tisztségét is ö töltötte be. mert mindig háborúságban állt a többiekkel. Igen', csakhogy a falu ezen büszkesége nem a falu, hanem Horthy dicsőségét szolgálta — szólalna közbe idősb Borzos János bácsi, ha hallaná elbeszélésemet. Az öregről nem tételezhető fel, hogy talán akadékoskodó természeténél fogva agitálna a község ellen, hiszen tősgyökeres a faluban. Inkább tudományos alapon firtatná a medvék tulajdon jogát. Már csak azért is, hogy ámulatba ejtse az ifjabb kort, mennyire otthoniasan mozog ő a medvék ügyében. Ez érthető, ha abból indulunk ki, hogy kerek négy esztendőn át főzte a kukoricakását a medvéknek hivatalos gondozói minősítésben. ‘ Éppenséggel tehát nem alaptalan János bácsi beszéde, azonban módosítást igényel, hogy megüsse a hitelesség mértékét. Egy bizonyos: a kertet Horthy csináltatta. A medvéket is ö hozatta, csak úgy kedvtelésből. Igaz, a kataszter se kutya. Eszerint pedig a falu tulajdonát képezi a Hollókő, ahol a kert létesült. S ez az ősibb jog. Tanúskodik erről Nagy Péter bátyám is, aki a legöregebb ember a faluban. De ne firtassuk a tulajdonjogot, a falu jussából úgy sem engedek. Hiszen többízben nem is dicsekedhettünk ezzel a hírességünkkel, sőt a pokolba kívántuk a kert lakóit, gazdájával együtt. Hiszen, amikor egy-egy kiszökött medve halálra rémítgette az erdőjárókat, meg a faluban sorra dézsmálta a sertést, tyúkokat, sok átok zúdult a betolakodóra. Több borjú, juh, malac fejeztebe pályafutását a medve karmai között. Ott van a Jónás kecskéje. Azt is a medve ette meg. Még vers is maradt a történtekről. Siket Andris fundálta. Öreg pásztorember lévén ez a Jónás, aki szeplósképű asszonyán kívül csak ezt a kecskét mondhatta magáénak. Repült sí az ágyról lefelé, amikor meghallotta, hogy a medve cibálja a kecske szakállát. Csakhogy ki tehet arról, hogy nagy hirtelen két lábat dugott egy nadrágszárba, amiből az következett, hogy futás helyett mint egy feldöntött zsák nyújtózott végig a ház földjén. A felesége késsel szabadította ki a nadrágból. A kecskének csak az egyik füle meg a két szarva maradt meg, mire a tett színhelyére ért. Kézzel-lábbal hadakozott az öreg, telekiabálta a falut, hogy megüzeni Horthynak köszönje a nadrágjának a medve életét. Csendőrszó kellett, hogy letegyen szándékáról. Mert azok is nagyobb gondot fordítottak a medvékre, mint az egész falura. Nem számított a kecske, malac, még az ember sem, ha az urak szórakozásáról volt szó. Hiszen a vadászat kedvéért az egész falut kitelepítették. Igaz, a falucska lakossága a favágás mellett orvadászattal is foglalkozott. Ez szúrta az urak orrát legjobban. Osztozniok kellett a vadon. Ök viszont azt lúresztelték, hogy a nyomortól akarják a falut megszabadítani. A bőség kosarától azonban az új helyen is messzrie kerültek a kizsákmányoltak. Az urak annak örömére, hogy könnyűszerrel megszabadultak a vadorzóktól, országos hírű vadászatokat rendeztek, amelyekről az újságok is írtak. Ma is előttem van egy ilyen újság, rajta kép. A kormányzó hősies pózban terpeszkedik, lába előtt egy medve. Aláírás: „Öfótnéltósága vadászzsákmánya". Pedig dehogy Horthy lőtte a medvét. Nagyapám saját szemével látta, hogy a fővadász puskája adta le a halálos lövést, de a vonagló medvére ráduplázlattak az öreggel sí. Csak azért, hogy ország-világ lássa őfelsége bátorságát, nagy hőstettét. Dehát az urak koponyája sok ilyen dolgot kieszelt. Bezzeg azt az embert halálra keresték, aki a medve hátába vágta a fejszét, amikor a malacát fojtogatta. A tettes a falu titka maradt. Már annál is inkább, hogy ő maga sem kért aranyérmet jeles cselekedetéért, pedig bátorságban lepipálta öfÖméltóságát. A medve életével fizetett a malacért. Egy másik alkalommal azonban majdnem ember lett a medve áldozata. Az eset úgy történt, hogy almaérés idején Gerő Péter bácsi ki-ki látogatott az almáskertbe, nehogy avatatlan kezek martalékává váljék a szép termés. Valakire gyanakodott, pedig a mi falunkban nem bántotta egymásét senki sem. De az öreg nem nyugodott. Aludni sem tudott az alma miatt. A kakas másodszor kukorékolt, az óra számlapján hármason járt a mutató, amikor feltápászkodott hogy ellenőrző útjára induljon. A felvégen terült el a kert, mely Péter bácsi tulajdonát képezte. Voltaképpen nem is övé, mert a tulajdonjog a bátyját illette. De nem azért ijesztgeti minden levélben az éhenhalással, hogy valaha is hazajöjjön? Amerikából. ■ Félúton lehetett, amikor az első gyanút keltő nesz a füléhez férkőzött. Lépteit meggyorsította, majd hirtelen megállt. Halgatózott. Két nagy fülével úgy lapátolta a csendet, akárcsak télen a havat. Semmi kétség. A kertben van valaki. Tisztán hallja, ripeg-ropog az ág.- Még csak ez hiányzik - sziszegi foga közt az öreg és sebesen indul a hang irányába. A kerthez érve meghűl benne a vér. Még nem lát semmit, de már tisztán hallja, valaki az almáját dézsmálja. — Hijnye, az árgyélusát! - Ha isten van az égben, hogyan nézheti ilyen türelmesen ezt a bitanságot! Kezét ökölbe szorítva néz fel az égre, ahonnan a csillagok ezrei vigyorognak vissza rá. — Várj csak, hél Mutatok én neked mindjárt olyan ütlegelést, amilyet még nem láttál te gazember - tüzelt az öreg a kert vándora felé. Nagy hirtelenséggel eszébe ötlött az is, hogy szó, hang nélkül egyszerűen belemartja bicskáját a tolvajba. De hátha valamelyik testvér formázza a tolvajt. Akkor a víz se mossa le róla a gyalázatot, hogy saját testvérét bicskázta meg. Talán Amerikában is megtudnák. Bár megérdemelné, az istenadta, amiért azt a szép termést pocsékolja. Észt kell itt vegyíteni a dologba, ne-, hogy a zsivány előre megneszelje érkeztét, s kereket oldjon mielőtt elárulná kilétét - futott át agyán a gondolat. Gyorsan lerúgta lábáról a csizmát és mezítláb indult neki a harmatos fűnek. Elhatározta, hogy teljesen megközelíti s nyakon ragadja az ismeretlent, azután számol vele érdeme szerint. — Nem viszed el szárazon ebadta lelke — suttogta önmagának, amikor saját szemével látta a tettest, amint a fa alatt állt s ugyancsak törte az ágakat. Alig egy méterre lehetett a tolvajtól, amikor, kirobbant belőle az indulat s olyat kiáltott, szinte megremegett bele a hajnali némaság. — Az anyád kirelejzumát — markolt bele a vendég kabátjába. A kinyújtott kezek megbénultak a fogás alatt. A tol-: vaj egy jól megtermett barna medve, abbahagyta a lakmározást, megfordult, vajon ki ordítozik ilyen korán a háta mögött. Egymás szájába leheltek olyan közel kerültek egymáshoz. Valószínű a gondozónak köszönhető, az a rokonszenv, amit a medve tanúsított Péter bátyámmal. Csak éppen mancsát nem nyújtotta komasäg céljából, olyan jó kedvvel fogadta a kert gazdáját. Talán a fejével is intett, hogy Péter bácsi kezdje a másik oldalon, mert ott szebb az alma. Hogy szót fogadott-e a medve-komá-1 nak vagy nem, azt nem tudta meg senki, mivel erről mélyen hallgatott. Mindössze annyit tudtunk meg az esettel kapcsolatban, hogy másnap Bojzáné egy egész rend alsóruhát látott száradni Péter bácsiéknál az udvaron. De az asszonyok sok mindenfélét össze-: fecsegnek. Sok érdekes cikket tartalmaz a POLNOHOSPODÄRSKA VÍROBA című mezőgazdasági képes szaklap legújabb 13-ik száma. A növénytermesztés, az állattenyésztés kérdéseire egyaránt kiterjedő cikkek közül külön fölhívjuk a figyelmet az Erzsébet-majori Állami Gazdaság tyúktenyészetéről szóló riportra, mely aprólékosan tárgyalja, feltárja az elért eredmények titkát. Nagyon érdekes a zöldség és a gyümölcs fagyasztásáról közölt írás is. A szövegi részben többek között a Skalica-i EFSZ tervének teljesítéséről ír. Az állattenyésztési rovatban a Bratislava! Állami Gazdaság sertéstenyésztéséről közöl beszámolót. A képekkel gazdagon tarkított újság nagy segítséget nyújt a szlovákul is értő dolgozóknak. A folyóirat a helybeli postahivatalnál megrendelhető.
