Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-07-26 / 59. szám

1939. július Í8. y/zalrttd Földműves ! A vas orvosai Csernőtől Bratislaváig - a gabonaföldeken A kiadós esőzések nagyban hátráltatják az aratás mielőbbi befeje­zését. Azonban szövetkezeteseink a jó Időt kihasználva szép eredmé­nyeket érnek el. Ilyen nagy dologidőben is számos levelezőnk fog tollat, hogy beszámoljon az elért eredményekről, hiányosságokról, a fiatalok­nak az aratás — cséplés mielőbbi befejezéséhez nyújtott segítségéről. Adám Attila a nagytárkányi tűzoltó szervezet te­vékenységéről tudósít: — Még az aratás előtt az esetleges tűzvész elleni védekezésre a HNB és az EFSZ vezetőségével karöltve jól felkészült a nagytárkányi tűzoltó szervezet. Az aratási és cséplési munkálatok alatt 15 felnőtt és 25 fia­talt tart szolgálatot. Figyelmeztetik az embereket az eldobott égő ciga­retta általi tűzveszélyre. Az tartják: könnyebb a tűzvészt megelőzni, mint eloltani. Molnár János bolyi levelezőnk a Leleszi Állami Gazdaságban járt. Az ott tapasztal­takról így ír: — 151 hektár gabona learatésa vért a gazdaság dolgozóira. Még az esőzés beállta előtt végeztek vele. Ezidáig őszi árpából 250, tavaszi árpából 150 és repcéből 222 mázsát csépeltek ki. A tarlóba azonnal ekét akasztanak, hogy minél előbb megkezdhessék a másodnövények vetését. Az aratási munkákban segítséget nyújtottak a selmeci járás fiataljai is, akik három hónapi brigádra jöt­tek Leleszre. Munkájukról megelé­gedéssel beszélnek a gazdaság dolgo­zói. BohuS Nemőek a Spisská Nővé Ves-i Állami Gazdaság dolgozóinak szorgos munkájáról szá­mol be levelében. Többek között meg­említi, hogy kiváló eredményeket ér­nek el az állattenyésztés terén. Az első félévben a tervezett 820 mázsa helyett 942 mázsa marhahúst, 1776 mázsa sertéshúst és 76,8 mázsa bor­júhúst adtak be. Burik és Zsidó elvtársak a zselízl gépállomás dolgo­zói közösen írtak levelet. A kissallói szövetkezet tagjainak odaadó mun­kájáról számolnak be. 26 mázsás hek­tárhozamot értek el árpából — írják többek között. Üzemzavar nélkül fo­lyik a munka, ami a jő felkészülésnek köszönhető. A munka gyors menetét nagyban elősegítik a saját gépek is, amit 746 460 koronáért vásároltak a gépállomástól. Holub elvtárs, a szö­vetkezet agronómusa elmondotta, hogy a szövetkezet tagjai az eddiginél még nagyobb igyekezettel veszik ki ré­szüket a gabona betakarításból. Erős Mihály a Garamkövesdl Állami Gazdaság el­ért eredményével foglakozik levelé­ben. — „Harc a kenyérért* *- jelszó alatt 40 fiatal kapcsolódott be az ara­tási munkába. Nem hagyják a leara­tott kévét a földön, mert tudják, ha éjjel eső jön, több tíz mázsa gabona vész kárba. Laki Ferenc és Hegedűs Géza traktorosok legnagyobb igyeke­zettel dolgoznak. Napi teljesítmé­nyük 6—7 hektár gabona learatása. A fiatalok jó munkájának az ered­ménye, hogy a napokban learatták a 117 hektár gabonát, Árpából 25,50 mázsás hektárhozamot értek el. Sza­bó László, a gazdaság csoportvezetője, örömmel újságolta, hogy 30 — 32 má­zsás átlag hektárhozamra számítanak, ha az időjárás kedvez, a cséplést is rövidesen befejezik. A zsipi szövetkezet tagjainak odaadó munká­járól Nagy Margit írt levelet: — Szövetkezetünk tagjai magukévá tették pártunk Központi Bizottsága júniusi határozatát és minden igye­kezettel azon vannak, hogy minél előbb és minél kisebb szemveszteség­gel takarítsák be a termést. Az ara-Tejes érésben silózásra szánt kukori­cából és csalamádéból is bő termésre van kilátás. Ha jól felkészülünk a silózásra, bőséges takarmányalappal Indulhatunk a télnek. Ez pedig azt jelenti, hogy az állattenyésztési ter­mékek mennyiségét még a tervezett­nél is többre növelhetjük, azaz meg­teremthetjük a második ötéves terv termelési mutatőszámainak idő előtti teljesítését. És egy másik körülményt sem té­veszthetünk szem elől. Azt, hogy amennyire az állami tartalékokból és más alapokból olcsó áron felvásárol­ható takarmányok, ugyanakkor a ma­gas felvásárlási árak nem serkentet­ték a szövetkezeteket a földalap le­hetőség szerinti kibővítésére, éppen annyira nem segítették a fő célt sem, — azt, hogy a termelés gazdaságossá tételével elősegítsük a mezőgazdasági termékek kiskereskedelmi árának le­szállítását. Márpedig ez elengedhetet­lenül szükséges népünk életszínvona­lának további emeléséhez. Az új begyűjtési rendszer és az új egységes árrendszer arra épülnek, hogy szövetkezeteinkből mielőbb ki­zárjanak minden spekulációt és tör­vénnyé tegyék a termelés gazdasá­gossá, belterjessé tételét és jelszóvá azt: termeljünk olcsón, hogy nagyobb jövedelemhez jussunk. Éhez’ pedig a jelenlegi állapotban elsősorban a saját takarmányalap megteremtésén ke­resztül vezet az út. Ennek elérése érdekében napjainkban különösen so­kat tehetünk, ne hagyjunk hát ki­használatlanul egyetlen kínálkozó le­hetőséget sem. HARASZTI GYULA elsó napjaiban 100 százalékra teljesí­tik a gabonabegyűjtési tervet. őrsújfalu Michelberger Natália örsújfaluról írja: — Teljes ütemben folyik az aratás a szövetkezetünkben. Maticska Jenő, a szövetkezet elnöke elmondotta, hogy ezidáig 243 mázsa sörárpát ad­tak be. Dicséretre méltó munkát vé­geznek a kombájnosok. Munkájuk után nem szégyenkeznek a kévehordó lányok sem, akiknek szintén nagy érdemük van a termés mielőbbi beta­karításában. Kúcs Gyula alsószecsei levelezőnk meg a követ­kezőképp tudósít Káinéról: — A lévai járásban a kálnai EFSZ tagjai között is nagy visszhangra ta­lált a pártnak és kormánynak az idei <ur«Us aikeres befejezésére tett fel­hívása. Hét kévekötőgéppel és egy kombájnnal kezdték az aratást. Há­rom kévekötögép már a sajátjuk, négy pedig a felsőkubini brigádosoké. A közel 300 hektár gabona felét már learatták. Őszi árpából 34 mázsás hektárhozamot értek el. Tavaszi ár­pából 30 mázsás hektárhozamra szá­mítanak. Csak az a hiba — mondja az elnök, — hogy munkaerőben hiány mutatkozik. Azonban így is dicséretre méltó eredményeket érnek el. Csak így tovább kálnaiak! — A gényei tangazdaság udvarán napbarnított emberek szorgoskodnak — írja továbbá Kúcs elvtárs. — Az árpát csépelik. A jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy 34 mázsás lesz az átlaghozam gabonából. S a jó munká­juknak jutalma? Többnapos társas­­utazás Magyarországra. Feke Sándor közkatona írja: — Cséplőgépek bőgősétől hangos a rychnovi EFSZ gazdasági udvara. Megállás nélkül folyik a munka ami a tökéletes gépjavításnak az eredmé­nye. Az aratási és cséplési munkála­tokban nagy segítséget nyújtanak a fiatalok, akik odaadó munkájukkal köszöntik a VII. Világifjúsági Talál­kozót. Mészáros Gyula — Az aratás alatt a szepsi EFSZ tagjai a növényápolásról sem feled­keznek meg. Főleg az asszonyok tesz­nek ki magukért. Ezidáig a gabonafélék 70 százalékát aratták le. Repcéből 17, búzából pe­dig 21 mázsás hektárhozamot értek el. A somorjai járás szövetkezeteseinek szorgalmáról Vla­dimír Balazic a megelégedés hangján Ír. Többek között megemlíti, hogy a féli EFSZ tagjainak szorgalmát siker követi. Nem maradnak le mögöttük a csenkeiek sem. A járásban második­nak teljesítették a gabonabegyüjtési tervet. Szép eredményeket értek el ezen a téren még a miroslaviak is. Rögszerető ifjak - sok sikert! Tanulók és tanítók vendégek közül Szénáéi elvtárs üdvö­zölte a tanonciskola végzettjeit, vala­mint tanítóit, s a további munkájuk­hoz sok sikert kívánt. DVKONY- JÓZSEF, Szene Magrépából nagy jövedelem — A ceruzások szövetkezete — mondogatják a bélal EFSZ-re a kör­nyékbeliek. És a bélaiak nem hara­­gusznak a ragasztott névért. Sőt! Büszkék rá, hogy a sok ceruzázásnak, számolgatásnak köszönhetik szép eredményeiket. Azt is, hogy az idén a munkaegységenként tervezett 25 koronából már 15 korona előleget ad­hatnak. A siker titka felől érdeklődünk. Boros agronőmus először csak moso­lyog, aztán így magyarázkodik. — Tudja, egy régi mondás azt tart­ja: „Keveset markolj, de azt jól meg­szorítsd, ne a földet, hanem a munkát szaporítsd!" Aztán elvezet a magcukorrépa par­cellához. — Látja, evvel legalább háromszor annyi a munka, mint egyébbel. De a tiszta jövedelem még több mint há­­romszorannyi, mert a múlt évben is 50 000 ezer koronát leadott egy-eg.v hektár. Azért bővítettük a múltévi három hektárt most 12-re. Hektáron­ként 33 — 54 ezer korona jövedelmet várunk. H. Néhány sor a vízkeletieknek A madarat tolláról, embert barát­járól ismerik meg — tartja a köz­mondás. Ha a vízkeleti EFSZ gazda­sági udvarában járunk, nem állíthat­juk azt, hogy valóban vlzkeletlek dol­goznak itt. A két sertéshizlalda között kb. 15—20 cm mélységű vizet talá­lunk. Igazán víz lenne? Ha jobban megvizsgáljuk rájövünk, hogy trágyá­ié. De hogyan került oda? A sertés­ólak mellett emésztőgödrök vannak, azonban abba csak akkor folyik a trágyalé, amíg meg nem telik. Ha megtelt, akkor a gazdasági udvart árasztja el. Mért nem használják fel a növények trágyalevezésére? Reméljük, hogy a vizkeletiek rövi­desen megoldják ezt a kérdést, s a jól trágyaievezett növények az eddi­ginél még bőségesebb termést adnak majd... K. F. (Folytatás az 1. oldalról) járás úgy mutatja, hogy a herefélék­ből a harmadik kaszálat sem lesz kevesebb a másodiknál és sarjűszé­­nára is számítani lehet. Ezenkívül nagyon kedvez az időjárás a takar­mányok vetésére. Nagyon jóminőségü cukorrépafejre, szeletre, bőséges ku­­koricaszár-termésre számíthatunk. Nincs tágas rendelőjük, váróter­mük, fehér köpenyük, mégis orvosok. Arcuk napbarnított, ruhájuk olajos — akaratuk azonban vasból van. Betegeik — a gépek. A vas orvosai — gépjaví­tók, kik kora reggeltől késő estig várja az „orvosokat“. Barcik Pista kezében máris felcsillan a hegesztő vakító fénye. A javítóknak itt nem akadt munkájuk. Pálinkás Gyula bácsi rászól társára: — Gyerünk, megnézzük az óvária­kat. Útközben elmondotta, hogy ha nem hívják ki őket, akkoris végigjárja a körzetet, mert sohasem tudni, hogy mi adódik elő. Hogy mennyire igaza volt, az bebizonyosodott az óvári ha­tárban. A szövetkezet önkötözőgépe tehetetlenül egy helyben állott. A traktoros dühösen panaszkodott: — Nem akar kötni az istennek se! Gyorsan előkerültek az autó belse­jéből a szerszámok, s nem telt bele tíz perc, Pálinkás Gyula „életet“ adott a gépnek. Ügy kötött, hogy öröm volt nézni. Közben Barcik István is meg­javította a beteg szalmagyújtót. S az­tán tréfásan odaszőil Bogár Palinak: — Aztán vigyázz rá! Még egy ilyen baleset, s viheted a „temetőbe!" A mozgőmühely javítói elvégezték munkájukat. Visszatértek a GTA-ra. Az üzemi konyhára siettek, ahol me­leg étel várta őket. Kruzsliak Péter fömechanizátor örömmel újságolta, hogy ezidáig az alkatrészekből nem volt hiány. Amit nem tudnak besze­rezni, azt maguk készítik. Ezáltal el-Barcik János hegesztő munka közben érték, hogy az aratási munkálatoknál eddig nem volt nagyobb késés. Példá­nak az óbarsi esetet hozta fel. Az S—4-es kombájnnak elromlott a sebességváltója. Kovács Béla kör­zeti gépész és Kompan István szerelő egész vasárnap dolgoztak. S az S—4- es kombájn hétfőn már üzemképes volt. Az udvaron álló mozgóműhely mo­torja még le sem hült. Ismét segély­kérés érkezett. Ezúttal Vámosladány­­ból. A mozgóműhely motorja újra fel­búg, hogy mihamarabb a tett színhe­lyére érkezzen. Betegjeiknek hiába írnak elő receptet. Gyors beavatko­zásra van szükség, hogy erősek, egészségesek legyenek a gépek és győzzenek az idei nehéz, de örömteli kenyércsatában. Németh János Gyulcsfk László üzemanyaggal látja el a mozgómühelyt járják a határt és gyógyítják bete­geiket, — a gépeket. A lévai járás határát hat mozgó­műhely járja. Mlkula János műhely­vezető, amint mondotta, nagyritkán találkozik vélük. Hol itt, hol ott akad javítanivalójuk. 77 szövetkezeti, 55 saját önkötözőgépnek és 50 kombájn­nak kell gondját viselniök. A löki brigádon Krizsan Ferenc kombájnjának kiolvadt a csapágya. Az első hívó szóra ott termett a „mozgó kórház" Gyurcsík javítóval. Egy napi lelkiismeretes munka után munkaképes volt a „paciens“. Pálinkás Gyula és Nagy Árpád javí­tók a mozgómühelv körül sürgölődtek. Alkatrészeket készítettek, hogy szük­ség esetén kéznél legyenek. Ober András diszpécser „hadiszfiüásán" megszólal a rádió: „OK-3 hívja az 1-est. Bogár Pali kombájnján összetört a szalmagyűj­tő."- Gyula bécsi! Alsószecsére kell menni. Hegesztőt is vigyenek maguk­kal — kiáltja az udvarra Ober And­rás. — Gyújtsd be a motort, Árpád, én meg szólok Barcik Pistának, a he­gesztőnek. Pár perc múlva a GTÄ udvarát el­hagyja a „mentőkocsi" Bogár Pali már Dot&r László, a nagymlhilyl GTÄ kombájhosa július 19-ig kombájnjával több mint 60 hektárt aratott le éa csépelt ki. Ezidáig ez a legnagyobb teljesítmény az eperjesi kerületben. Jelenleg^ a nagymihályi EFSZ határá­ban szorgoskodik, ahol naponta 150 mázsát csépel ki. Felvételünkön Drotár László (Jobb­ra), Kokolus József segédkombéjnos­­sal. tási munkákban nagy segítséget nyúj­tanak a nőbizottság, valamint a CSE­­MADOK tagjai. Aratási munkálatok közben nem fe­ledkeznek meg a takarmányról sem. Mike István csoportja állandóan hord­ja a jó minőségű silónak vágott tava­szi keveréket. Jó takarmánnyal bizto­sítják, hogy idejében teljesíthessék tejbegyüjtési tervüket. A Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulója tisz­teletére vállalták, hogy augusztus Az ünnepi évzáróra meghívottak megíztelték az ügyeskezü lányok fözt­­jét, amit kitünően elkészítettek. A Az iskola igazga­tósága tanoncleve­­let adott a végzet­teknek, s többet továbbtanulásra ja­vasolt. Például Csasznyi Margit és Vörös József a négyéves mezőgaz­dasági szakiskolára jelentkezett. Jó­részt pedig vissza­térnek az EFSZ- ekbe, hogy az isko­lán szerzett tudá­sukkal hozzájárul­janak a szocialista mezőgazdaság fej­lesztéséhez. Mit is tanultak a tanév folyamán? Megismerkedtek a korszerű mezőgazdasági technológiá­val, a növénytermesztés és az állat­­tenyésztés különböző munkamódsze­reivel, s a lányok ezenkívül a varrás és a főzés alapjaival is megismerked­tek. Csasznyi Margit A szenei Mezőgazdasági Tanoncisko­lában nemrég fejezték be tanulmá­nyaikat az első hallgatók. Közülük többen végeztek jó eredménnyel. Mind­­annyiuk közül kiemelkedett tanulmá­nyi elömenetével Csasznyi Margit, a boldogjai EFSZ tagja, aki kitüntetés­sel végzett.

Next

/
Thumbnails
Contents