Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-07-26 / 59. szám

JratHjd

Földműves

4

1959. július 26.

Csehországi riport

ki egyszerű emberek és a kultúra

Fogjunk össze, védjük meg nemzetünket!

A Szlovák Nemzeti Felkelés ünnepségei Banská Bystricán

Valamikor ez a sző: kultúra, szinte téltitoknak számított. S hogy ma már feloldódott a varázs, s milliók és milliók ízlelhetik ízét és zamatját, ez a dolgozók államában egészen természetes. Hisz a szabadság felvirradt napja szélesre tárta a művelődéshez vezető utat, megnyitotta a titkok titkát, s a sorsát okosan irányítani akaró ember naponta vágyik a szép szó, az egyre gazdagabbá váló élet jó eredményei után.

Az adott lehetőséget nemcsak a jó szándék méri, de a tettek nyomán testet öltött valóság is. Mert ha a parasztembert már nemcsak a terméskilátások érdeklik, hanem saját kulturáltságának naponkénti gyarapítása is, ez már arra vall, hogy felismerte az élet törvényszerűségét: nincsenek önmagában való colgok, s minden összefügg mindennel! Vagyis a nagyobb tudás, a több szakértelem végsőfokon a jő előrehaladás, a sikerrel koronázott termelő munka biztosítéka.

A pilzeni kerület Prihovice községében is így tudják ezt a szövetkezeti tagok. Václav Píibán elnök büszke is új erősségükre, örömtől, lelkesedéstől csillogó ábrázattal mutatja a szövetkezet nemrég megalakult klubját, melyen az ember szeme jólesöeQ megpihen. Csupa új bútorzat, példás tisztasáp, no meg az eddigi eredményes munka adja a továbbiak jö feltételét.

Bár a lehetőségek eddig is adva voltak, mégis csak ez év tavaszától lptt a falunak uj kultúrközpontja. S ez elsősorban a helyi nemzeti bizottság és a szövetkezet vezetőségének érdeme, akik a szövetkezeti klub szükségszerűségét nemcsak felismerték, de érdekében munkához is láttak. S ahogy Kalas HNB titkár szavaiból kitűnik, a korábbi népmüvelődési otthon szerepét átvevő klub olyan szép eredményeket ér el, amilyenre eddig nem melékszik a falu népe. Maga a színjátszó kör a tavasz folyamán két bemutatót tartott, s azonkívül a vendégszereplések tarkítják a kulturális munkát. Példásan működik a könyvtár, s hetente vetítenek filmet a szövetkezet vetítőgépén. Azonkívül időről-időre gondoskodnak ismeretterjesztő előadásokról, különféle műsorok szervezéséről, mely mind-mind a kulturális felemelkedést hivatott szolgálni.

De a kultúrán ők még valami mást is értenek. Nemcsak filmet, színjátszást, előadásokat, könyvvitákat, de a lakáskultúrát, a kellemes környezetet is. És a HNB erről sem feledkezik meg.

— Nemrég tárgyaltunk meg három kérelmet, melyben a házjavítás engedélyezését kérték —, mondja Jaroslav Kpsl HNB elnök. S hogy a kép teljes legyen, szavait a titkár egészíti ki, aki rövid statisztikával elmondja, hogy 160 ház közül 100 már új köntöst kapott. Néhol tetőt cseréltek, másutt fürdőszobával gazdagodtak, vagy további helységek építésével gyarapodott a család.

De nemcsak az egyéni érdek szab teret figyelmünknek, hanem a közös is. Mert a téglagyárhoz vezető út miatt ma már senkinem sem kell szégyenkezni, s ugyancsak bárki megnézheti a pár nappal ezelőtt rendeltetésének átadott fürdőt, vagy a parkettásitott vendéglőt is. Azonkívül most épifettek szabadtéri színpadot is, ahol nemcsak a különféle esztrádákat tartják, de divatbemutatókat, valamint népi mulatságokat is. A sportot kedvelők pedig tetszés szerint válogathatnak a lehetőségekben, legyen az csónakház, ping-pongozás, teniszezés, vagy bár akármi.

Mennyi sok „furcsaság" évszázadok során, a dolgozóktól elorzott mennyi lehetőség bontogatja ma szárnyát, hogy az arra legérdemesebbek, a dolgozók tulajdonává, sajátjává váljék.

Píihovicén ma már csak rossz emlékként kísért a múlt. Ilyen „kísértettként hallhatjuk az 1930-ban írott krónikából Václav Vodicka szavait, aki így tömöríti az akkori valóságot: „A munkanélküliek száma államunkban rémítően emelkedik". Vagy 1936- ból: „A terméskilátások ijesztőek, így nem marad más hátra, mint remélni, hogy a következő év jobban sikerül".

A mostani krónikásnak, Volfová tanítónőnek már jobb „szerep" jutott. Nyugodt szívvel írhatja az utókornak, hogy „a munkába járó anyák gyermekeiről példásan gondoskodik az óvoda" vagy, hogy a faluban 127 a különböző segélyesek száma, s a kifizetett összeg együttvéve 58 512,60 koronát tesz ki havonta.

S bár nagy munkát végeztek a falu Iakossai, mégsem elégedettek. Mindig többet és jobbat akarnak. Nemcsak a kirándulások, előadások szervezésére, vagy színházlátogatásra gondolok, de arra is, hogy például a takarmányozók jó munkáját kellő berendezéssel biztosítják, kicsinosítsák az EFSZ irodáját, s ünneplő külsőt adnak a klub környékének. Jiri Kutkát pedig filmvetítő-tanfolyamra küldik, hogy az előadásokat szemléltető filmekkel is összekössék.

Mennyi terv, mennyi elképzelés! De nemcsak az. Jövőbelátás! Á ma embere, az atomkorszak embere nem ragadhat meg a „tegnapokénál. Tekintete előre kell hogy szegezödjön. S hogy ezek az emberek jó mércét választottak, azt nemcsak a tervek, de a tények is igazolják.-zsolt

A SZNF 15. évfordulójának legnagyobb ünnepségei Banská Bystricán, a felkelők városában lesznek. Az Iskola- és Kulturális ügyek Megbízotti Hivatala népművészeti osztálya ebből az alkalomból országos dal- és táncünnepélyt rendez Banská Bystricán, amely a SZNF 15. évfordulójának jegyében zajlik majd le. A műsorban érvényre jut a felkelés nagy jelentősége, a partizánok elszánt bátorsága, áldozatkészsége. Emlékeztet az átélt nehéz évekre, a sok igazságtalanságra, melyben felszabadulás előtt népünknek része volt.

A műsor két részből áll. Az elsőt, melynek jelszava: „Fogjunk össze,

Banská Bystrica, á Szlovák Nemzeti Felkelés 15 év előtti színhelye rohamosan épül-szépül. Egész új lakónegyedek nőnek ki a földből, melyeknek lakói boldogan, jólétben élnek. így épül a múlt harcain a ma gazdag, örömteli élete.

védjük meg nemzetünket“ — augusz* tus 29-én este mutatják be. Több együttes jeleníti meg a SZNF napjait.

„A falu nagyon szegény, de meglehetősen nyugodt. Az emberek dolgoznák. Este, a mindennapi munka után vígadnak is. Dallal hívja a szerelmes lány kedvesét, az anya is dallal altatja gyermekét. A fiatalok még táncra is

perdülnek, így könnyítnek bánatukon. Közben egy halott kisfiút hoznak be a faluba, akió a fasiszták ártatlanul megöltek. A nép nem tűr tovább. A falu férfinépe elbúcsúzik az asszonyoktól, gyermekektől és harcba indul. Az otthonmaradtak segítik a hegyekben harcoló felkelőket — egészen a végső győzelemig.

Ez röviden az első részt tartalma. Ezen az estén a szlovák és ukrán népművészeti együttesen kívül az Ifjú Szívek együttese is szerepel. Kvócsák József „Feketekői kastély" című koreográfiájából mutatnak be egy részletet.

A műsor második részét augusztus 30-án mutatják be „Harcban edződött testvériség“ címmel. Ez a több együttes közreműködésével előadott műsorszám a nemzetek közötti megértést, a közös küzdelemben kialakult testvéri barátságot jelképezi. A műsort a Jánosit, Skalican, Hetpa és a Zemplín együttesek mutatják be. Fellépnek még cseh, ukrán és magyar együttesek is, köztük a felsöcsallóközi magyar együttes is, a Szüret című tánckompozícióval.

Kasza Ida

A patak selymes vizét belefröcskcltem az arcomba. Melegen sütött a nap, a magas fák árnyéka elfeküdt lustán a házak tetején. A tűző napsugarak lekényszerítették az ingemet.

Reggeli után félig pucéran ültem le az egyik motorhoz, gyújtóberéndezésére panaszkodott a gazdája.

Örömmel töltött el az új feladat. Először bízta rám a mester vigasztalásképpen a motort, dehogy gondoltam arra, tegnap mi történt velem. Csavarhúzó, kalapács cserélt helyet a kezemben, a falu is egészen elcsendesedett, úgy figyelt a munkámra.

Az úton alig-alig döcögött végig szekér, a meleg nyár kint tartja az embereket a mezőn, s pihenteti az igavonó barmokat. Csak a Berger úr lovai galoppoltak kifelé, ők megkéstek a szénahordással. Meg a csendőrök lopták a napot. Kopogtak le s fel a műúton. Szuronyos puskájuk feszesen simult a vállpántjukhoz. Kereshettek valamit, mert minden udvarra bekacsintottak.

Eszembe jutott az ezüst nikkelezésű bicikli, amelynek megtartásában én, is segédkeztem s mondom a mesternek:

— Azok a zsaruk ide is bedughatják az orrukat.

— Felőlem másüvé is bedughatják.

— Felmászhatnak a padra.

— Megtehetik, fiam.

— És ha megtalálják?

— Becsuknak.

Megsápadhattam az ijedelemtől, mert Fenyő bácsi hangosan felkacagott.

— Hol van már az, Bálint...

— Hol?

— Nem is tudom, kinek adtam el. Az se tudja kitől vette. Az én padom tiszta, mint a lelkiismeret.

Ebédig foglalkoztam aztán a mester leleményességével és a motort is rendbeszedtem. Gyújtott és repegett lendítőkerekének egyszeri fordítására.

A munkám tetszhetett Fenyő bácsinak is, mert egy nem vért pillanatban azt találta mondani:

— Én se javítottam volna meg különben!

Az ebéd is jobban ízlett a dicséretével. Szeltem a szalonnát, rágtam a hagymát és nógattam a leleményem, hogy az elismerést viszonozzam valamivel. De semmi okos dolog nem viszketett a nyelvemen. Vártam hát, vártam boldogságom csillogó palotájában a mester kérdésére, amely el is hangzott így:

— No Bálint, hova megyünk délután?

— Sárához a korcsmába — feleltem kedve szerint.

— Gyerünk!

Felkerekedtünk.

Ő szép fehér nadrágban, szellős szandálban és égszínkék ingben, én meg az anyám varta közönséges durva vászonban.

Zavartalanul cseveghettünk a lánynyal, a szülei kivonultak pihenni a pajtához. Ámbár a szavak kötött kereken gurultak, kedvetlen volt a lány. Könnyű fehér szoknyája és áttetsző selyemblúza is mintha felhősített volna az arcán. Mesterem nem értette hallgatásának okát, sűrű rendelkezésekkel próbálta tisztázni a dolgokat.

Annyira lekötötte a lány, hogy rólam egészen megfeledkezett. Mikor még az anyám szemébe kellett néznem, rendelt nekem is csára-búra, most meg fukarkodik a nagylelkűségével.

— Én is kérek egy felet — mondtam Sárának és hogy az önérzetemen ejtett csorbát kiküszöböljem, megcsörgettem a pénzt a zsebemben.

— Megárt — emelte fel az ujját a mester.

— Ha eddig nem féltett, már ne féltsen — szóltam a felnőtt komolyságával és nyalogattam a szilvát.

És a padlót néztem, hátha attól bátorodnának a szerelmesek.

De hasztalan volt minden előzékenységem, a lány egykedvűen szomorú maradt, pedig a tanítóm a tőle telhetőt elkövette a hangulat megváltoztatására. Nem mondom, mosolygott mértékkel a lány, de csak olyanformán, mint mikor a pofonvert embernek megparancsolják a nevetést.

Nyugtalanította ez a mesteremet, meg is kérdezte többször:

— Mi baja, drága?

Ezzel még jobban elkedvetlenítette Sárát. Nekitámaszkodott a falnak és elfordította a fejét. Percekig nyomogatta vissza könnyeit zsebkendőjével. Meg-megcsukló hangon mondta:

— Még négyet számoljanak ehhez a naphoz.

— Nem tudunk mi négyig számolni — sietett válaszolni a mester. — És miért négyet?

— Mert hétfőn bezárják a korcsmánkat.

— Kinek az utasítására?

— A méltóságos hatóságéra.

Csendben ültünk. A szavak nem tolakodtak többé a mesterem nyelvére, megbújtak lelke mélyén. Leejtett fővel hallgatott, az arca árulta el, hogy szenved. Sűrűn hajtogatta le a féldecífcet, gyakran beletúrt a hajába.

Nyitogathattak felőle a korcsmába, nem kapta fel a fejét, az olajozott padlón pihent a szeme. Még a Berger úr megjelenése sem zökkentette ki a fásultságából. Pedig többször bejött, motozott a szekrényben, helyére pöccintette a görbén sorakozó poharakat, gondolkozott valamin, aztán megint kiment, nem bírta sokáig egy helyen.

Nem értettem az izgatottságot, a mesterem magábafordulását se tudtam mivel magyarázni, csak éreztem azt a nagy igazságtalanságot, ami Sáráékkal történik.

Képtelen voltam valamit is csinálni, szürkületig a mesteremmel bámultam én is a padlót, mereven előredőlve gubbasztottunk, a kezünk járt a pohárért.

Bátran belekortyolgattam a pálinkába, nem kellett tartanom a dorgálástól. Nem anyámhoz megyek a korcsmából, a Fenyő bácsi házába, ott meg nem vár pofon, százszor megúnt fenyítés sem, amit estig beszívok, éjszaka kifújom.

Részegen botorkáltunk ki a korcsmából: Bizonytalanul lépegetve, egymást segítve, támogatva tapogatóztunk hazáig.

A kerteken vágtunk keresztül, a mesterem néhányszor elterült a földön, zuhantam én is eleget. De eshetatem akármilyet, fájdalmat nem éreztem, a Krisztus kötényébe esik a részeg ember feje.

Otthon vacsora nélkül feküdtünk, de nem aludtunk el mindjárt. A mester fennhangon beszélgetett, józanította magát.

— Kitört a háború... Bergerék hétfőn bezárnak ... Elveszítem Sárámat... Köpedelem a világ!

Szaggatottan, kínlódva buktak ki szájából a szavak s én meg sem próbálkoztam a megfejtésükkel. Befordultam a falnak és kötyagosan is boldogított az első -szabad este, amelyen nem tartozom számadással senkinek, csak m igámnak.

Kábultan nyúltam el az ágyon, feneketlen csend takart, az édesanyám feddő kitörései végképp elmúltak. Győzelemnek tudtam be az első szabad estét, a jövőnek azt a pillanatát, amikor oklevéllel a kezemben hazaállíthatok, hogy íme- itt vagyok, megtértem: izmos a karom, jövedelmek forrása a fejem és erős a vállam, bátran tarthatja az élet nehéz épületét, amelyben jól elférünk mindannyian.

Négy napig őriztem azután a mestert a Berger úr korcsmájában. A suttogás és a szenvedélyes szemezés, valamint a szombati elvonulás elmaradt Sárával. Fenyő bácsi az incselkedést abbahagyta, egyre a pálinkájába búsult és mindent elkövetett, hogy estére bevegye porcióját.

Négynapos szünetet rendelt el a mester, csak a kora reggeli órákban dolgoztunk egy keveset, pedig azért hagytam ott édesanyámat, hogy a mesterséget kitanuljam, s én még azt a nyúlfarknyi időt se szentelhettem komolyan a munkának, mert aki csak végigment a szűk utcán, nem átallotta beleütni orrát a dolgomba.

— Rossz helyre kerültél, Bálint — mondta az egyik.

— Anyádra hallgathattál volna — mondta a másik.

Nem engedhettem el fülem mellett a megjegyzéseket, mert a mesterem jelenlétében hangzottak el, ki kellett csomagolnom nekem is a magamét.

— Nem én hagytam ott, ő dobott ki — védekeztem szaporán.

— Másképp kellett volna felelned az ajtó kinyitására — intették le ezt az igazságos ellenvetésemet.

Ismételgették a magukét és én hátat fordítottam az okoskodásuknak. Minek vitatkozzak velük, mikor nem veszik észre, hogy az idő jóságos, kedvébe jár a rászorulónak. Hétfőn Bergerék bezárnak és rendbejön a sorsom. Kedden vége lesz a játékos, pálinkaszagú délutánoknak, Fenyő bácsi álló nap fitogtathatja a tudását, tanulhatom kedvemre a mesterséget.

Négy napról van szó tehát, az ötödiken más élet veszi kezdetét, amely tisztább lesz és józanabb.

A négy nap mindegyikén eláztam a mesterrel. Odáig mentem vele az ivásban, hogy köpködtem a padlóra és belekötöttem a vendégekbe.

A tágas, modern, új iskola

Iában, új tanítási módszerekkel gya: rapíthatják a tanítók a nagymácsédi ■ gyerekek tudását, i Adamcsik Ferenc, Tallós

az új iskolában, ahol már csak a parkettek és festők munkájára várnak — fizikai és természettudományi kísérletek száméra is készül terem, s a műhelymunkák számára is lesz hely.

A következő tanévben már új isko-A Nagymácsédon épülő új iskola nemcsak a gyerekek, a felnőttek gondolatát is állandóan foglalkoztatja. Nézegetik, kérdezgetik a kőműveseket, — milyen is lesz, miben különbözik majd a régitől.

Nagymácsédon szeptemberben nyitja meg kapuit az új iskola

Mert bizony a régiben még levegő sem volt elég.

Arra pedig gondolni sem lehetett, hogy kísérleti, vagy műhelymunkát végezzenek a tanulók. Az öreg iskola csak a régi tanítási rendszernek felelt meg. Ahhoz, hogy az elméleti tanulást a gyakorlattal is összekapcsolhassák — csak az új iskolában gondolhatnak.

A kőművesek — Horváth Zsiga é Nagy Jenő meg Lóci András munka vezető felvilágosítása szerint ebbei