Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-07-22 / 58. szám
a szabad földműves szakmelléklete Csépeljünk két váltásban, veszteség nélkül Mezőgazdaságunk dolgozói az őszi talajelőkészítés és vetés óta egész a gabona beéréséig nem kímélték erejüket, keményen megdolgoztak a jó termésért. Ezekre az erőfeszítésekre a nagyon gondos betakarítás teszi fel a koronát, ez biztosítja az igazi eredményt. A jó gazda gondosságával végzett betakarítás megnöveli az idei termést. Ez érdeke minden EESZ-tagnak, az állami gazdaság dolgozójának és egyénileg gazdálkodó parasztnak. Javítottuk ezt a termést trágyázással, jó szántással, idejében végzett vetéssel, szakszerű növényápolással, fejtrágyázással; javítsuk most tovább veszteségmentes betakarítással! A legtöbb szemveszteség a késedelmes aratásból adódhat. A kévék összerakásán is sok múlik: szoros és tömör kereszteket rakjunk, hogy ne ártson azoknak a szél vagy az eső. Jó asztagból könnyebb a cséplés, a nagy gonddal beállított, előkészített cséplőgép pedig nem hagyja a kalászban, a szalmában a gabonát. A cséplési szemveszteség csökkentése érdekében elsősorban a gépkezelő, etető és kazalrakó tehet sokat, mert a munka legfontosabb posztján állnak. Fontos, hogy minden dolgozó, ha bármiféle szabálytalanságot tapasztalna a cséplés körül, ha a szalmában, a pelyvában magot talál, ezt azonnal jelentse, hogy a hiba helyrehozható legyen. A szemveszteség elkerülése végett vizsgáljuk át a gépből kikerült szálas anyagokat: a szalmát, töreket, pelyvát. Azt nézzük meg, hogy van-e ezekben kalásztöredék vagy esetleg teljes kalász, amelyből a szemek nincsenek kidörzsölve. Rázzuk át kézzel ezeket a szálas anyagokat és vizsgáljuk meg, vajon kicsépelt szabad szemek maradtak-e bennük. Ha a megejtett vizsgálat azt mutatja, hogy a szalmaszálak végein, a kalászorsókon szép számmal maradt ledörzsöletlen szem, vagy ha a pelyvakifolyás helyén az áramlással szembeállított vaslapáton kopognak a szemek, akkor már arra kell következtetnünk, hogy több a szemveszteség az indokoltnál, a megengedettnél. Ez esetben a cséplőgépészt figyelmeztetni kell, hogy a gép szerkezeti részeinek helyesebb beállításával segítsen a bajon. Ha az állítgatással nem szűnik meg a veszteség, akkor végezzünk tüzetesebb vizsgálatot. A gazdag termés megköveteli az ütemesebb tervszerűbb cséplést. Szükségszerű, hogy minden gép folyamatosan teljesítse a napi normát, növekedjék a kettős műszakban csépelő gépek száma. A két váltásban történő cséplés több okból kifizetődő; előnyei: a cséplőgép üzemképességének teljes kihasználása, a hajnaltól késő estig történő cséplés és az emberi munkaerő helyes elosztása. Ebért minden szövetkezet, állami gazdaság egy percig se halogassa a kettős műszak megszervezését. Csak száraz gabonát csépeljünk, eső esetén pedig a megkezdett asztagot és a cséplőgépet vízhatatlan ponyvával takarjuk be. A nagyobb víztartalmú gabonát raktározás előtt gondosan szárítgatni, szellőztetni kell. Harcoljunk minden szem gabonáért, minden falat kenyérért. Kerüljön zsákba, magtárba, az állami t begyűjlőhelyre egész idei termésünk. így lesz igazán kenyerünk, az ország kenyere. TARTALOM Varga József (Párkány): A kombájn után visszahagyott szalma gyors betakarítása a jó szervezéstől függ . 226 Az aratással egy időben végzett tarlóhántás: növényvédelem . 226 L e n k e y Z. Géza, a búcsi EFSZ okleveles mezőgazdásza: Tarlóhántás, trágyázás, mélyszántás .........................................................227 20 helyett 5 ember csépel a szecskázó-cséplőgéppel! . . 228 Jóba Ferenc, a martosi EFSZ mezőgazdásza: Fordítsunk nagy gondot a vetésforgó öszszeállítására..................................228 A trágyatakarékos termesztési kísérlet újabb eredményei 229 Dr. Patus Sándor (Guta): Tanulmányút! tapasztalatok . . 229 ÁLLATTENYÉSZTÉS Érdeklődnek a zsigárdi múmia iránt.................................................230 Andreas Sándor (Szepsi): Új technológia az állattenyésztésben .................................................230 Takarékoskodjunk a fehérjékkel 236 MÉHÉSZETÜNK Balogh Béla, a bodrogszerdahelyi EFSZ elnöke: Manasz, Kovács és a bodrogszerdahelyi EFSZ méze..................................231 B a r t a 1 Lajos, az ipolyviski EFSZ elnöke: Helyi normákat a méhészetbe..................................231 Jozef Sluka: A műanyagok a mezőgazdaságban is teret hódítanak .........................................232 Ne késlekedjünk a len nyűvésével A len nyűvése országszerte lassan halad. A növény túlérik amiből jelentős hár származik mind a termelőknek, mind népgazdaságunknak. A len nyűvésének legjobb ideje a viaszérés. Ilyenkor a szár alsó felén vagy legalább egyharmadán a levelek már leperegtek és a mag hegye barna, a mag túl van a tejesérésen és viaszosán kemény. Néha az egész mag bámul, de érintésekor még nem pereg. A szár sárga, sárgászöld és rugalmas. A len ilyenkor adja a legnagyobb termést szárban, magban és a rost minősége is legjobb. A túlérett len barna, levelei teljesen lehullottak a szár nem rugalmas, de fásán merev, a magtűszők barnák, az újjak között könnyen széjjelmorzsolódnak és könnyen peregnek. Ez a teljes érés. A len elfásosodása következtében a rostkihasználás csökken és a nyert rost minőségileg kisebb értékű. A túlérett len nyüvésénél nagy gonddal járjunk el, hogy további veszteségeknek elejét vegyük. Nyűvés után a lent szárítjuk, majd felkötözzük. A kévékből ún. kápolnákat készítünk. Amint a len annyira megszárad, hogy szállítható azonnal hozzá kell fogni a kazalozáshoz, illetve szállításhoz. Semmi esetre sem szabad a kévékbe kötött lent megázásnak kitenni, mert ebből nagy kór keletkezik.
