Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-12-30 / 104. szám
1959. december 30. VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 413 Miklóssy kétszer lőtt rókája Irta: SZIRMAI ISTVÁN A vadász, aki hóesés után végigjárja a szüzhavas erdőt, kiolvassa az erdő minden titkát. A hajladozd sudár fák magukon tartják az ágaikra hullott havat, míg rájuk suhint egy játszi szellő, s az ágak megszabadulnak terhűktől. A hóval borított erdő nyitott könyv a lassan lépegető vadászok szemében. A szűz havon látható nyomok mind újabb és újabb szakaszai a kifogyhatatlan elbeszélések sorozatának. Mindez olyan kézzelfogható, hogy fantázia sem kell hozzá. Az ember látja, hogyan lépegetett errefelé az őzbak, hogyan simult hozzája és követte a csorda; itt hemperegtek, ott valami miatt széjjelugrottak, amott elkaparták a havat és eleség után kutattak. A nyomok végtől-végig árulók, és ha csendben követnék, remek panorámát tárnának elénk. A vérbeli vadász tudja csak igazán, mit jelent a szűz hó. Egy ilyen szűzhavas reggelen az öreg Miklóssy ki is ballagott a Pataksorba. Ügy gondolta, benéz a Hűvösvölgybe. Az éjszakai komor hófelhöket elsöpörte a felbukkanó nap, s gyönyörű, sziporkázó szőnyeggé vált a hómező. Miklóssy a patak túloldalán megáll, végignéz a csörgedező Pataksoron. A kígyózó patak feketén rajzolódó medre éles ellentét a hófehér völgyben. Mindenütt, ahol a part lankásabb, nyomok vezetnek a patakhoz. Oda is, vissza is. A nyomok tömege megnyugtató. Arról tanúskodnak, hogy van itt vad bőven. Azok, akik panaszkodnak, hogy a somodi erdő vadszegény, kótyagosak, akárcsak az oldalán fityegő kulacsa. Sokáig nem időzik. Eszébe jut, hogy valakinek öt darab rókabőrt ígért, hát hamarosan beleveti magát a somodi erdőbe. Még látszik a fák között itt-ott imbolygó alakja, majd eltűnik egy lankás mögött. Mindenütt nyomok és nyomok. Egytől egyig tudja, melyik milyen állaté, s a tenyerét sem ismeri jobban, mint ezeket a nyomokat. Rátalál az első rókanyomra. Nézegeti jobbról, balról. Aprók az istenadta nyomai. Kár utána kapaszkodni. Letér az útról és nekivág a Hűvösvölgynek csak úgy vaktában, dombokon, völgyeken keresztül. A rókanyomokat kutatja. Talál is eleget, de neki vén róka kell, nem holmi apróság. Hopp, megvan! .. .Ez már nekivaló. A nyomok szélesek, néhol a karmok is látszanak. Hajrá, utána! Az öreg most már csendben lépeget. Készen tartott puskával követi a nyomokat. Vigyáz, hogy zajt ne üssön. Ám a ravasz megjáratja az öreget. Már a harmadik domboldalra kapaszkodik. Miklóssy szidja is a rusnya férgét, de kitart. Tudja, hogy a hóban mutatkozó nyomok végén az állatot megleli. S valóban. A szembenlevö domboldalon megpillantja a rókát. Gyönyörű példány. Lompos farka fél méternél is hosszabb. Ott kapirgál egy bokor tövében. Isten tudja, mit kutat. Miklóssy csendben lejebb ereszkedik. Érti a dolgát, hiszen erdész a mestersége. Lassan vállához emeli puskáját. A következő pillanatban hatalmas csattanás veri fel az erdőt. A róka összerogyik. Miklóssy fellélegzik. Felkapaszkodik az állathoz, begyömöszöli hátizsákjába, és indul hazafelé. Lassan lépeget. A napsugár felmelegíti a fák ágain lepihent havat, s minduntalan hullanak a hócsomók. Miklóssy pipára gyújt. Bodor füstfelhőket ereget, amelyek pillanatok alatt oszlanak szerte az erdő színtiszta légkörében. A Kiserdő tájékán jár, amikor nagyot rúg a hátizsákba bújtatott róka. Oda se neki, gondolja Miklóssy. Az utolsókat rugdossa. Amint hazaér, egyenesen a kamrába tart. Ott a hátizsákból kifordítja a rókát a földre. Az állat meg sem moccan. Élettelenül hever, ahova ledobta. A kamra ajtaját becsukja és megy dicsekedni a barátoknak. Legelőször Jákob Józsihoz szól be. — Gyere nézd meg, milyen szép rókát lőttem. Jákob vérbeli vadász. Azonnal megy. Kegyetlenül hajtja a kíváncsiság, meg egy jóadag irigység. Ütközően Miklóssy elbeszéli a történteket. Két karjával mutogatja, milyen nagy a zsákmány és milyen hosszú a farka. Amint hazaérnek, mennek egyenesen a kamrába. Miklóssy nyitja az ajtót és oda mutat, ahová a rókát dobta. Ám a lába gyökeret ver. A róka nincs ott. Jó néhány pillanatig szóhoz sem jut. Amikor észhez tér, gyorsan becsukja az ajtót. Forgolódnak, nézegetnek, de a rókát nem látják. Amint Miklóssy a jobb sarokban álló hordó felé megy, kiugrik a róka. Mint igazi akrobata, felugrik a kamara másik oldalán álló lisztesládára. Szép, lendületes ugrás volt, de kegyetlenül téves, mert ugrás közben a ládára rakott uborkásüvegek közül kettőt ledönt. Tompa csörrenés és csobbanás, a két üveg uborka kimúlik. A két vadász most szemben áll a rókával. Hirtelen nem is tudják, mihez kezdjenek. Egy biztos: a rókát meg kell fogni. Amerika természettörténeti múzeuma és az ohiói egyetem új adatokkal bővíti az énekesmadarakra vonatkozó ismereteinket. Kiderült például, hogy a vadon élő madarak hanganyaga meglehetősen jellegzetes és eredetileg nem kismértékben korlátozott. Sajátos hangjuk azáltal gazdagodik, hogy utánozzák egymást, eltanulják a környezetükben élő többi madár hangját, s ennek alapján egy-egy madár énekhangja „tájszólás“ szerint földrajzilag meghatározható. Egyidejűleg az is kitűnt, hogy az olyan madarak is énekelnek, amelyeket — miután kibújtak a tojásból — hangszigetelt helyiségbe vittek, csakhogy ezek egészen eredeti hangokat hallatnak. Ezek a hangok nem emlékeztetnek saját fajtájuk szabadon élő egyedeinek énekére. A madártani kutatók 90 veréb hangjáról 240 felvételt készítettek, s megállapították, hogy az említett verebek énektudása 2105 különböző dallamra bontható. Sok dallam között az emberi fül nem tud különbséget tenni. A madarak éneke egyébként bonyolultabb elemeket tartalmaz, mint ahogyan eddig hittük. Néhány lépést tesznek az állat felé. A róka a következő pillanatban már a baloldalt álló polcokon elhelyezett beföttésüvegekre ugrik. A szerencsétlen pára nem tudja, hogy az üvegek a nagy lendületet nem bírják ki, azokból hármat is ledob. Ezek is kimúlnak és tartalmuk szétfolyik a kamra téglás padlózatán. Miklóssy -r látván hitvestársa küzdelmes munkájának ilyen könnyedén és gondtalanul történő megsemmisítését — most már dühbe gurul. Hogy az elkövetett bűnöket megtorolja, felkap egy zászlórudat és azzal megy a rókának. Az állat a maga módján védekezik. Illetlen fürgeséggel ugrik a rúd elől egy alacsonyabb polcra, de nem jó a szemmértéke. A polcot csak félig éri el, és hogy le ne essen, belekapaszkodik a polcon álló szakajtóba. A szakajtó nem tartja meg, felbillen és a benne levő 30 tojás rántottává válik. Miklóssy éktelen elkeseredésében most már a zászlórudat vágta a róka felé. A rúd azonban nem puska. Nem jól célzott s így nem a rókát, de a tízliteres kosárüveget teszi csúffá; dirib-barabra törik és szétfolyik belőle a muskotály. A kamrában lassan kétségbeejtő a helyzet. A két vadászról csurog az izzadtság. A róka szökken egyszer ide, másszor oda, polcról ládára és vissza. Az éktelen lárma és dulakodás hangjára Miklóssyné beront a kamrába. Amikor meglátja a pusztulást, szörnyiilködve csapja össze a kezeit. — Uram, bocsásd meg nekik... Az asszony szidalma új gondolatot szül Miklóssyban. Ütjából félretólja hitvestársát és kirohan a csatatérről. Egy pillanat múlva puskával tér vissza. A róka a legmagasabb polcon hintázik. Egy pillanat, s dörren a puska. Tönkremegy még egy-két befőttesüveg, és lezuhan a róka. így történt, hogy Miklóssy kétszer lőtte meg a rókáját. Lengyelországban az egyik erdész megfigyelte a szalonka különleges viselkedését. A szalonka az erdei tisztás iszapos pontjára repült, s lábai segítségével előbb egy, majd még egy fiókát hozott, sőt térült-fordult és nemsokára elhozta a harmadikat is. Ezután csőrével hernyókat csipegetett föl az iszapból, s a táplálékot a fiókák kitátott szájába rakta. Amikor a kicsinyek jóllaktak, anyjuk ismét visszahordta őket fészkükbe. • Hollandiában, Essen városában megalakult a Fríz Orvvadászok Szövetsége. A szövetséghez, helyesebben bűnszövetkezethez máris 17 orvvadász csatlakozott. A szövetség alapszabályai szerint tagként csak az vehető föl, akit orvvadászátért legalább egyszer már elítéltek. A nemrégiben megtartott közgyűlés a következő „nemes szándéktól vezérelt“ határozatokat hozta: a) tilalmi időben az or.vvadászat is tilos; b) az orvul lelőtt vadat nem szabad piaci áron alul az orvgazdáknak eladni; c) a szövetség tagjai a börtönbe került orvvadász hozzátartozóit segélyezni kötelesek.
