Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-12-23 / 102-103. szám
yfzabod 12 Földműves 1959. október 28. Testet öltenek a szovjet villamosítási tervek. A képen az egyik villany telep áramelosztója látható, amely 2000 volt villanyáramot oszt el naponta a környező vidéken Lázadások Paraguayban Ny. Sz. Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, beszédet mondott az erőműépítkezésekről tárgyaló országos értekezleten Moszkvában. Bevezetőül foglalkozott a szovjet hő- és vízierőmüvek építésében elért eredményekről, valamint a szovjet-amerikai tapasztalatcsere jelentőségéről. A szovjet kormányfő beszédében többi között a következőket mondta: — A nemrég hazánkban járt amerikaiak, mégpedig nemcsak egyszerű turisták, hanem szenátorok és az erőmű-építkezés kérdéseiben nagyon is jártas, tekintélyes szakemberek is voltak köztük, nagyra becsülik hazánk villamosításában elért sikereinket. Önteltség nélkül, de büszkén mondhatjuk: jólesnek az amerikai szenátorok és szakemberek szavai, hisz az amerikaiak a legügyesebbek a vízierőművek építésében és általában az ipari építkezésekben. Az amerikai mérnökök és munkások, akiknek tapasztalatait felhasználtuk, s az államférfiak és közéleti személyiségek is, ma újságcikkeikben nyíltan elismerik, hogy a Szovjetunió vízierömüépítkezéseiből sokat tanulhatnak. — Elvtársak! Vlagyimir Iljics Lenin azt mondotta: „A kommunizmus egyenlő: szovjet hatalom plusz az ország villamosítása“. Bölcs és megfontolt mondás. Elsősorban azért, mert konkrét és élő képet ad a kommunizmus építésének feladatairól. — Lenin nagysága éppen abban van, hogy zseniálisan összeegyeztette az elméletet a gyakorlattal, fejlesztette az elméletet, s az új élet jelenségeit általánosítva, fel tudta ismerni a társadalom fejlődésének fő irányzatait. Tétele zseniális azért, mert szétválaszthatatlan egységben tartalmazza a kommunizmus építésének politikai (szovjethatalom) és gazdasági részét (az ország villamosítása). ERŐMÜÉPlTKEZÉSÜNK IDŐSZERŰ PROBLÉMÁJA — Előzetes számításaink szerint a szükségletek kielégítése és az energetikai fejlesztés meghatározott ütemének biztosítása érdekében 1970- ben el kell érnünk a 900 milliárd, 1975-ben körülbelül egybillió 500 milliárd, 1980-ban pedig kétbilló 300 milliárd kilowattóra áramtermelést. Ez azt jelenti, hogy 15—20 év alatt átlagban a hétszeresére kell növelnünk az erőművek kapacitását. Hruscsov elvtárs beszédének további részében részletesen elemezte a szovjet vízierőművek építésében rejlő óriási energiaalapot, majd foglalkozott a mezőgazdaság korszerűsítésének további kérdéseivel: Még a kapitalista sajtó tudósítóit és hírmagyarázót is meglepte von Brentano, nyugat-német külügyminiszter felszólalása a NATO legutóbbi párizsi ülésén. Ö volt ugyanis az egyedüli a felszólalók között, aki élesen szembeszállt a nemzetközi helyzet jelenlegi enyhülésével. Igaz ugyan, hogy a bonni revansisták álláspontját ma már mindenki jól ismeri, azonban még sem kerülhetik el figyelmünket azok a hírek, amelyek arról számolnak be, hogy Nyugat-Németország repülőipara a NATO tagállamok számára F-104 jelzésű lökhajtásos vadászgépeket gyárt. Hasonló hírek érkeznek a haditechnika más vonaláról is. Világos tehát, hogy a bonni politikusoknak eszük ágában sincs komolyan foglalkozni a ma már világszerte millió és millió hívet szerző szovjet leszerelési javaslatokkal. Felvetődik a kérdés: ki fizeti meg Adenauerék fegyverkezési költségeit? Herter külügyminiszter világosan megmondta, hogy Amerikának takarékoskodnia kell. Marad tehát a nyugat-német munkás. Straussék kiszámították, hogy a jövő évben körülbelül kétmilliárd márkával kell emelni a nyugat-német katonai kiadásokat. Ez pedig azt jelenti, hogy minden munkáscsalád zsebéből 2000 márkát rabolnak el. A kivitelezésről természetesen Adenauerék maguk gondoskodnak. A tőkések már előre számíthatják nyereségüket; no aligha számítanak azzal, hogy a világ békeszeretőinek milliói a nyugat-német néppel együtt szintén számvetést tesznek!... és parlagon heverő talajok megművelésére. Ugyanekkor a szűzföldek piaci gabonatermése folytán az állampénztárba körlübelül 62 milliárd rubel folyt be. Az állam ily módon a szűzföldek megművelésének eredményeképpen több mint 24 milliárd rubel tiszta jövedelemre tett szert. — Meg kell oldanunk a falu villamosításának kérdését. Tudjuk, milyen nagy figyelmet szentelt ennek a kérdésnek Lenin elvtárs. A villanyfény megjelenését a faluban az ő nevével hozták összefüggésbe a parasztok és előszeretettel mondogatták, hogy nálunk is kigyúltak Iljics lámpásai. A falu villamosítását megfontoltan, körzetenként kell megvalósítanunk, hogy ez valóban lenin villamosítás legyen. Célszerű, hogy ott, ahol az állami villanyhálózat húzódik, rákapcsolják a kolhozokat is. Ahol pedig nincs fővezeték, ott mellékhálózatot kell • Baloldali újságírókat tartóztattak le Marokkóban. Mohamed marokkói király visszavonta az év elején életbeléptetett sajtótörvényt, majd a hatóságok betiltották az At Tahril című marokkói lapot, s letartóztatták a lap főszerkesztőjét is. A Szovjetunió 1959—65-ös hétéves népgazdaság-fejlesztési terve szemléletesen bizonyítja a szovjetország tervgazdaságának megnövekedett nemzetközi szerepét. Egyetlen korábbi szovjet távlati terv sem hatott annyira a nemzetközi fejlődésre, s mindenekelőtt egyik sem növelte olyan mértékben a szocialista államok nagy családjának gazdasági erejét, egységét és összefogását, mint a hétéves gazdasági terv. — Tervünk sikeres teljesítése — mondotta Hruscsov elvtárs az SZKP XXI. kongresszusán tartott beszámolójában — sok millió új hívet szerez majd a szocializmusnak, erősíteni fogja a béke és gyengíteni a háború erőit, s óriási változásokat idéz majd elő nemcsak a mi országunkban, hanem világszerte; világméretekben döntő eltolódás megy majd végbe gazdasági téren a szocializmus javára. A hétéves terv, amellyel a Szovjetunió a kommunizmus általánosan kibontakozó építésének időszakába lép, rendkívül nagy jelentőségű valamennyi szocialista, ország gazdasági színvonalának összehangolása és kommunista fejlődésének meggyorsítása szempontjából. A szocialista államok egymás testvéri segítsége és támogatása révén következetesen egyenlő szintre hozzák majd gazdasági és kulturális fejlődésük általános irányvonalát. Az új társadalmi rendben és a nemzetközi munkamegosztás új rendszerében rejlő előnyök megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy ezek az országok többé-kevésbé egy időben érjék el a kommunizmust. Jelenleg a szocialista országokra jut a világ.ipari termelésének több mint egyharmada, a gabonatermelésnek körülbelül a fele. Az 1965. évvel befejeződő időszakban az lesz a Szovjetgiához jusson. A kolhozok ezt saját erejükből meg tudják valósítani. A falvak villamosításával nagy tettet hajtunk végre a kolhozparasztság és az egész nép javára, a kommunizmus útján való közös előrehaladásunk meggyorsítása érdekében. unió, valamint a többi szocialista ország távlati népgazdaság-fejlesztési tervteljesítésének legnagyobb politikai és gazdasági eredménye, hogy a szocialista rendszer az ipari termelés világviszonylatában abszolút túlsúlyra tesz szert a kapitalista rendszerrel szemben. A szocialista országok minden szükséges feltétellel rendelkeznek e cél eléréséhez. Minden szocialista ország kijelöli saját teendőit abban a közös harcban, amelynek célja, hogy a szocialista rendszer fölülmúlja a tőkésrendszert a világ ipari termelésének részaránya tekintetében. A Szovjetunióra különösen felelősségteljes feladatok hárulnak ebben a harcban, mivel a Szovjetunió a szocialista tábor gazdaságilag legerősebb országa. A számítások azt mutatják, hogy 1958-ban itt állították elő a szocialista tábor ipari termelésének több mint háromötödét és az ipari világtermelésnek mintegy 20 százalékát. 1959 és 1965 között a Szovjetunió ipari termelésének méretei és növekedési üteme kétségkívül döntő befolyást gyakorolnak az egész szocialista világrendszer ipari termelésének mennyiségére és fejlődési ütemére. A hétéves terv előirányzatának megfelelően a Szovjetunió, ipari termelése 1965-ig 80 százalékkal hő. A hétéves terv egybeesik azzal az időszakkal, amikor több népi demokratikus ország befejezi a szocializmus építését. Gazdasági életük hatalmas arányú, sokoldalú fellendülése jellemzi ezt az időszakot. Az európai népi demokratikus országok acélgyártása például az 1958. évi 17 millió tonnáról 1965-ig 29 millió tonnára emelkedik. Annak a ténynek, hogy a szocialista világrendszer gazdasági ereje roha-Paraguayban, ebben a mintegy másfélmillió lakosú dél-amerikai országban több napja folynak a harcok a felkelők és a kormánycsapatok között. A győzelmes kubai forradalom óta ugyanis a külföldön levő paraguayi hazafiak lázasan készülődni kezdtek az országban fennálló katonai diktatúra megdöntésére. A mostani felkelés sorrendben immár a százegyedik kísérlet a diktatúra megbuktatására. Ezúttal a felkelők abban bíznak, hogy a politikai feltételek talán soha nem í voltak ennyire alkalmasak a diktátor ! elszigetelésére, mint most. Az asuncióni rádióállomás jelentése i szerint a kormánycsapatoknak nem Szovjet segítség Afganisztánnak A Szovjetunió hathatós segítséget nyújt Afganisztánnak, az ország határaitól Afganisztán délkeleti tájaira vezető út építésében. A több mint 700 km hosszú űt Afganisztánnak lehetővé teszi az ország természeti kincseinek kiaknázását. A szovjet szakemberek technikai tanácsadóként fognak működni az útépítésnél. A Szovjetunió az útépítéshez szükséges gépeket, gépberendezést és építkezési anyagot szállít Afganisztánnak. Ezenkívül egy 50 000 kilowattóra teljesítményű vízierőmű és egy öntözőcsatorna építkezésében is segítséget nyújt. mosan növekszik, egyik legfontosabb forrása az országaik közötti szoros együttműködés és kölcsönös segély-A Szovjetunió ipari termelése az 1959 — 1965. években 80 %kal növekszik. Ez annyit jelent, hogy a hétéves terv végén az 1915-as év színvonalának hatvanötszörösére emelkedik nyújtás, továbbá a szocialista államok közötti ésszerű munkamegosztás megszervezése. Mivel a szocialista államok teljesen új típusú, testvéri együttműködésen és kölcsönös segélynyújtáson alapuló sikerült a felkelők egyik nagyobb számú csoportját sem felszámolni, mert azok a partizánháború taktikáját követve egyelőre kitérnek a nyílt .összecsapás elől. Anélkül, hogy jóslatokba bocsátkoznánk, megállapíthatjuk: mind bizonytalanabb a még fennmaradt katonai diktatúrák helyzete Dél-Amerikában, amelynek népei egyszer s mindenkorra véget kívánnak vetni nem csupán egy bizonyos diktátor uralmának, hanem annak a diktatórikus rendszernek is, amelyben katonai puccsok révén egymást váltják a zsarnokok. • A Japánból hazatelepülő koreaiak első csoportja hazaérkezett Dél-Koreába. A 975 személyből álló csoportot a lakosság meleg fogadtatásban részesítette a koreai kikötőkben. • Repülőgépgyártási egyezmény Franciaország és Nyugat-Németország között. A két ország hadügyminiszterei Párizsban egyezményt írtak alá a középnagyságú katonai repülőgépek mintapéldányainak közös gyártásáról. • Szukarno Indonéziai elnök meghosszabbította a rendkívüli állapotot Indonéziában amelyet 1957-ben hirdettek ki két évre. Az elnök hozzáfűzte, hogy a jelenlegi helyzetben „az állam még nem mentes azoktól a tünetektől, amelyek létét fenyegetik“. • önállóságot követelnek a volt francia gyarmatok. A madagaszkári köztársaság elnöke bejelentette, hogy egyes hatáskörök átruházását fogja kérni a jelenlegi francia fennhatóságtól. Országa képviseletet kíván létesíteni az ENSZ-ben is. • Berlinben véget ért a rákkutatók nemzetközi értekezlete, amelyen 18 országból összen 84 tudós vett részt. • A magyar nehéz- és könnyűipar húsz nappal az új év előtt teljesítette ezévi tervét. A nehézipari üzemek terven felüli termelése eléri a 900 millió forintot. • Az angol munkáspárt végrehajtó bizottsága a Dél-Afrikai Unióban uralkodó faji elnyomatás elleni tiltakozásául a dél-afrikai árucikkek bojkottját követeli. gazdasági kapcsolatokat létesítettek egymással, munkamegosztásuk a termelés növelésének, a társadalmi munkatermelékenység fokozásának és a lakosság életszínvonal-emelésének hatékony eszköze lett. Merőben más képet mutat a kapitalista világ, amelyben a nemzetközi munkamegosztást az országok egyenlőtlensége jellemzi; az erős államok uralkodnak a gyengék felett, ádáz konkurrencia dúl . az államok és a monopoltársaságok között. Ezért a tőkésvilágban nem valósítható meg következetesen az országok közötti munkamegosztás. E feladat megoldására csakis az új, szocialista társadalmi rendszer képes. A szocialista gazdasági világrendszer fejlesztésének és erősítésének egyik központi feladata: a legfontosabb ipari nyersanyagfajták előállításának növelése és e nyersanyagokkal valamennyi szocialista állam szükségleteinek kielégítése. Az egyes szocialista országok egymagukban nem oldhatják meg ezt a feladatot; a megoldás együttes erőfeszítéseket követel. Bátran elmondhatjuk, hogy a szocialista világrendszer fennállásának történelmi szempontból tekintve viszonylag rövid ideje alatt jelentős kiegyenlítődés ment végbe az államok gazdasági fejlődésének közös frontján. A múltban gazdaságilag elmaradott országok — a fejlettebb szocialista államok tapasztalatait hasznosítva és testvéri segítségükkel, támogatásukkal — nagy lépést tettek előre. A szocialista világrendszer, a világ dolgozóinak e hatalmas vívmánya, napról napra erősödik. Ebben a rendszerben testet ölt az emberiség régi álma, az a vágy, hogy a termelés és az emberi jólét minden forrása gyorsan s korlátlanul növekedjék. (O. Bogomolov cikke nyomán) SZABAD FÖLDMŰVES, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal lapja - Megjelenik hetente kétszer — Szerkeszti a szerkesztő bizottság - Főszerkesztő: Major Sándor — Szerkesztőség: Bratislava, Suvorovova 16. — Telefon: főszerkesztő 243-46, titkárság 356-80. Telefonközpont 359-41, 359-42, 359-43; belső vonalak: mezőgazdasági osztály 632, agit-prop. osztály 634, szakmelléklet 636. — Nyomja a Polygrafické závody n. p., Bratislava, ul. Februárového vífazstva 6/d — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata — Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél - Előfizetési díj évente 36,40 korona. A-696979 Hruscsov elviárs üzenete a csehszlovák papok békekonferenciájához Prágában tartották meg a csehszlovák katolikus papok országos békekonferenciáját, melyen részt vettek a szocialista országok küldöttei is. J. Plojhár miniszter, a csehszlovák katolikus papság békebizottságának elnöke beszédében többi között foglalkozott a Vatikán politikájával is. Rámutatott, hogy bár XXIII. János pápa több nyilatkozatában beszélt a békéről, a békés együttélés gondolata és a hidegháborús politika elítélése még nem hatolt be a Vatikán falai közé. A tanácskozáson felolvasták Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének a kongresszushoz intézett táviratát. A szovjet kormányfő köszönetét mond a csehszlovák katolikus papok békemozgalmának, amely továbbra is feladatának tekinti a Szovjetunió és a többi szocialista ország békepolitikájának támogatását. — A népek közötti békéért harcolni — írja táviratában Hruscsov elvtárs — minden embernek kötelessége, tekintet nélkül arra, hogy milyen politikai nézeteket vall és milyen vallású. A csehszlovák katolikus papság békebizottságának teljes szívből kívánok további sikereket nemes tevékenységéhez, mely oly közel áll minden ember szívéhez. A szocialista világrendszer gazdasági bázisa kiépíteni. Az állami villanyhálózatoktól távol fekvő kolhozok számára típusterveket dolgozunk ki járási, falusi villanyerőművek építésére, úgyhogy nagyon gazdaságosak legyenek és a mezőgazdaság olcsó villanyener— Az utóbbi években rendkívü fokoztuk a mezőgazdasági beruházó sokat. Nézzük például a szűzföldel megművelését. A legutóbbi hat é' folyamán az állam 37 milliárd 40' millió rubelt fordított a szűzföldel Hruscsov elvtárs felszólalása az erőműépítészek értekezletén Tovább villamosítjuk a mezőgazdaságot is 'ItímMMlWtUHt'
