Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-12-23 / 102-103. szám
404 VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 1959. december 23. Tapasztalatok a cukorcirokkal Több éven át kísérleteztem ezzel az újból ajánlott cirokfélével. Módomban volt a legkülönfélébb tata jón, 12 — 12 öles parcellákon tenyészeti összehasonlító kísérleteket beállítanom. Jó talajon és elég nagy méretben kísérleteztem a ciroktermesztéssel. Az első évi apró kísérletek után jegyzetembe ezt írtam: „Sumac, mézcirok, méznád. Nem való kiélt, sovány, sülevényes, hideg, kötött földbe vagy északi lejtőre. Nem csodanövény!“ Mit jelent a csodanövény? Megmondom. A két világháború közti idő második felében, a bankok uralmának legsúlyosabb éveiben, erről álmodozott az adósságokban vergődő gazda. Olyan csodanövény kellett volna, amely az ő kizsarolt földjén, girhes igájával megkapart talajba vetve, minden költséges ápolás nélkül jól fejlődik és kitűnően terem. Aratás után aztán csak a cséplőgépbe kell dobni, s a zsákokba fényes és csengő aranyokban gyűlik majd össze a mag, kóróját pedig az elevátor szép, ropogós bankókban rakja kazalba. Ez a csodanövény egyszer s mindenkorra megszabadította volna a gazdát a végrehajtó hetenkénti látogatásaitól. Ilyen álomszerű csodanövény-szerepre a mézcirok alkalmasnak látszott. Sajnos azonban vetőmagját szinte szemenként mérték uzsoraáron. A cukorcirok nagyon hasznos növény és többféleképpen hasznosítható. Több fajtája ismeretes. A legdúsabb cukortartalmút, amelynek Amerikában Sumac a neve (Sugar mac rövidítése = kiváló nemesített cukor), megkülönböztetésül a nálunk forgalomba került kisebb cukortartalmú fajtáktól mézciroknak nevezték el. Az akkor felkapott méznád elnevezés helytelen volt. Mert nem nád, hanem cirokfaj. A cukornád cukra kristályosítható, a ciroké csak szörppé sűríthető. Jómagam olaszországi Sumac-magot szereztem be. Ott nagyban termelték a cukorhiány enyhítésére szolgáló szörp gyártásához, s a kipréselt szárat rumpótló szesszé égették ki. Elsősorban a kukoricacsalamádé helyettesítése szempontjából érdekelt a mézcirok, mert idejében vágva még teljesen kifejlődő sarjút is adhat. így lehetségesnek láttam a zöldetetés kinyújtását. Annál is inkább jobbnak gondoltam a kukoricacsalamádénál, mert mind fehérje-, mind keményítőértéke nagyobb. Ez a beküldött összehasonlító minták vegyelemzése szerint így is volt. Am az etetési kísérletek szerint — legalább nálunk, ahol az ún. sétalegeltetés helyettesítette a jó füves herén a nappali etetést — sem reggel, sem este nem nyúlt a marha a szálasán adagolt mézcirokhoz. Kukoricacsalamádéval keverten adva csak a csalamádét válogatta ki a mézcirok közül. Abban a gazdaságban, ahol a tehenek istállózva voltak, a csalamádét szecskázva etettük. Az állatok kezdetben idegenkedtek az aprított mézciroktól, de később elég jól ették magában és felében keverve az akkor szintén agyondicsért francia fodroslevelű takarmány-mályvával. Ennek szintén nagy a fehérjetartalma, s így alkalmas a táparány javítására. A takarmánymályva is két kaszálást ad, így a mézcirokhoz jól illik. Szálasán a mályvát sem ették. Az állatok ízlése szerint a kisebb tápértékű takarmány is nemcsak jobb lehet, hanem a termelékenysége is hasznosabb. Ezt bizonyította az, hogy amíg az istállózott tehenek csak kukoricacsalamádét ettek étvágy szerint és jóízűen, a tejelésük mennyiségileg jobb volt, mint akkor, amikor szecskázott mézcirkot kaptak még a mályvával is keverten. Viszont minőségileg gyengébb volt a tej. El kellett ismerni azt is, hogy a kukoricacsalamádéból sokkal többet fogyasztottak. Ugyancsak el kellett ismernünk azt is, hogy a mézcirkos mályvakeverék etetése rövid idő alatt visszahozta a tehenekre azt a húst és súlyt, amelyet a kukoricacsalamádé lefaragott róluk. így véleményem szerint a mézcirok inkább hizlaló, mint tejeltető takarmány. Amíg a szecskázatlan mézcirkot teheneink nem akarták enni, a szecskázottat rövid szoktatás után enni kezdték, mert a szárakból kiszivárgó cukros lé megédesítette a viaszborítású kemény levelek rossz ízét. A vályúkat gondosabban kellett tisztogatni, mert ellenkező esetben a benne maradt cukros lé megecetesedett, sőt meg is penészedéit. A legeltetett tehenek kiegészítő etetésére számított mézcirok vetés felét bugahányás előtt lekaszálva zsombolyai módon föld fölötti rakványba silóztuk. Minthogy a szártépővei foszlányokká szaggatott mézcirok édes leve egészen lucskossá tette, felszívására a magnak termelt szöszösbükkönyös rozs törekét kevertük bele. Ilyképpen nemcsak az értékes lé elszivárgását akadályoztuk meg, hanem a törekben levő fehérjét tartalmazó szüszösbükkönylevelek megjavították az így készített takarmány tápértékének arányát, s a különben nem szívesen evett száraz szöszös törek is jobb ízű lett. Most már nem-A Havlickűv Brod-i járás legtöbb EFSZ-ében a takarmánymérlegek elkészítésekor felesleg mutatkozott takarmány- és alomszalmában, ezzel szemben hiányt észleltek szénából, főleg azonban silótakarmányból. Megmutatkozott az is, hogy takarékoskodni kell az abraktakarmány adagokkal is. De hogyan? A smolovyi EFSZ-ben a takarmányozási terv szerint a napi takarmányadag nem volt több, mint 2 kg széna és 15 kg siló, a szecskán kívül, így jelentős felesleg mutatkozott takarmány- és alomszalmából. A szövetkezeti tagok arra a következtetésre jutottak, hogy a legkisebb, a tehenenkénti fél kg-os abraktakarmány mellett az állatok emészthető fehérjeszükségletét erjesztett takarmányszalmával- pótolhatják. Erre a következő receptet állították össze: 100 kg szalmára 30 liter forró vizet használnak, s a vízbe különböző feltároló szereket és 2 kg melaszt tesznek. Az ezzel az oldattal befüllesztett szalmát ledöngölik és 6 — 8 óráig állni hagyják, hogy a rostok felbomlásának folyamatát meggyorsítsák. Az így elkészített, befüllesztett takarmányhoz újabb adagot, langyos vízben feldolgozott 5 kg darát vagy korpát, 1 kg melaszt és 30 dkg élesztőt kevernek. A befüllesztett takarmányt ezzel megöntözik, alacsony halmokba rakják szét, de már nem döngölik le. Ezután már csak a takarmánykeverék hőmérsékletét ellenőrzik gondosan, hogy állandóan 26 — 30 fok legyen. Az ezzel a módszerrel elkészített tacsak a kérődzők, hanem a sertések is jól hasznosították. A sarjúhajtást is hasonlóképpen zsombolyáztuk, amelybe a vöröshere magtermés-törekét kevertük. A heretörek nagy része- ott szokott pusztulni a szérűkön. Mézcirokkal keverve azonban a benne foglalt fehérjét megmenthetjük és hasznosíthatjuk. Felhasználhatjuk még a mézciroksarjút a tarlóherék, másodvetésű lóbabos borsók silózásához édesítés céljából. Az említett mézciroktábla másik felét meghagytuk magtermelésre, mert nem bizonyos, hogy nálunk a sarjú magja is beérik. A kicsépelt mézcirokszárat szintén bezsombolyáztuk. Az olajtermeléshez kimagvalt takarmánytök húsát és a kicsépelt napraforgótányérokat aprítva kevertük a mézcirok közé. Ezt a feljavításra szoruló, kimustrált ökrökkel etettük, mégpedig abrak nélkül, amelyek négy hónap alatt 12 kg-ot szedtek magukra. Ez is bizonyítja, hogy a mézcirok hizlaló takarmány. Ebből most már világosan láthatjuk, hogy a mézcirok sokkal alkalmasabb silózásra, mint etetésre, amikor még zöld. Ha a mézciroksilóhoz a tehenek fejenként 5 — 6 kg jó hereszénát vagy 2,5 — 3 kg fehérjés abrakot kapnak — a szükséges takarmányozás mellett —, akkor tényleg jól csurog majd a tej. Sokkal jobban, mint a decemberben behozott levelét vesztett répaszeletes kukoricakóró-silótól, amely csak éhséget csillapító gyomortöltelék. Lósy Béla karmányt már több mint három hete használják teheneik etetésére a smolovyi szövetkezetben, és kiszámították, hogy 9 kg széna és 15 kg silótakarmány napi fejadagjának etetésével biztosították a szükséges takarmányadagot. * * * Egy kérdésre azonban, ami a takarmányalap biztosításával szorosan összefügg, figyelmeztetni kell mindenkit. Az élesztőelosztás múlt évi tapasztalatai azt mutatják, hogy itt bizonyos javulás szükséges. Ezért azoknak, akik a fent említett módon kívánják a téli takarmányt elkészíteni, jóelőre biztosítani kell a rendszeres élesztőbeszerzést, nehogy a takarmánykészítés terén fennakadás álljon be. Cél: egy pudos átlagtejelékenység A krasznodari terület tejfarmjai érdekes szocialista munkaversenyt indítottak egymás között: egy púdra (16,37 kg) akarják emelni az átlagtejelékenységet. Eddig a kolhozok és szovhozok többsége, valamint a fejőnök és fejőgulyások ezrei csatlakoztak a versenyhez. Akadnak tejfarmok, ahol az átlagtejelékenység 5 nap alatt 4 kg-ma! emelkedett. Főképp a belogiinszki, pavlovszki és novopokrovszki körzetek állattenyésztői értek el kitűnő eredményt. Nyugodtan megállapíthatjuk tehát, hogy a kitűzött célt, az egy pudos átlagtejelékenységet igen sok tejfarm hamarosan eléri. Takarmányrecept télre
