Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-12-23 / 102-103. szám

1959. december 23. VlííACZŐ MEZÖGAZDASÄG 403 Egy magyar hibridkukorica-gyárban A világ minden jelentősebb kukorica­­termelő országában, a Szovjetunióban, az Amerikai Egyesült Államokban, és a népi demokratikus országokban is elő­térbe kerül a hibridkukorica termesz­tése. Magyarországon már évekkel ez-A hibridkukorica-gyár látképe a Dahnandi Állami Gazdaságban előtt sikerült olyan kétszer keresztezett, beltenyésztett fajtahidrib-kukoricát elő­állítani, amely 20—25 %-kal terem töb­bet a köztermesztésben levő régi, közön­séges, helyi kukoricánál. Ez a vetőmag külföldön is sikert aratott. Magyarországon a kukorica vetésterü­lete — beleértve a kukoricacsalamádét is — elérte a szántóterület 28 %-át. A kenyérgabona mellett a kukoricát ter­melik a legnagyobb mennyiségben. A párt és a kormány felismerte a hibridkuko­rica-termesztés jelentőségét, s nagy se­gítséget nyújt annak kiterjesztéséhez. Az idei tavaszon csaknem egymillió ka­taszteri holdon, az összes kukoricaterü­letnek mintegy 40 %-án vetettek hibrid­­kukoricát. Jövőre legalább felén, s 1961- ben pedig az ország kukorica-vetésterü­letének mintegy 75 %-án használnak majd hibridkukorica-vetőmagot. Ez óva­tos számítás mellett is azt jelenti, hogy évente 50 000 vagonnal több kukorica terem majd az országban. Ezzel megszű­nik az évek óta szinte mindig megis­métlődő abrakhiány. Az 50 000 vagon terméstöbblettel körülbelül egymillió sertéssel többet lehet meghizlalni évente. A hazai szükséglet mellett jelentős hibridkukorica-vetőmag kerülhet kivitel­re. Elsősorban a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában (KGST) résztvevő szocialista országok jönnek számításba. Ennek a nagy célnak az érdekében a vetőmag előállítására és előkészítésére — a külföldi, elsősorban pedig a szovjet tapasztalatokat figyelembe véve — a korszerű technikai követelményeknek megfelelően a múlt esztendőben hét ve­­tömagelőkészitő üzemet, „gyárat“ létesí­tettek. Ez év októberében újabb három, még nagyobb teljesítményű (egyenként 250 vagon teljesítőképességű) szovjet mintájú üzem, s jövőre további három (egyenként ugyancsak 250 vagon kapa­citású) hibridkukoricagyár létesül majd. Összesen tehát 13 gyárban készítik elő a vetéshez a különösen szigorú ellenőr­zés alatt megtermesztett hibridkukorica­vetőmagot. Esy-^Oy ilyen hibridkukorica-vető­­magelőkészítő üzem gyárhoz hasonlóan emelkedik ki a földből, háromemeletes szárítóépületével, hatemeletes kalibráld (osztályozó) tornyával, újrendszerű tá­rolójával. A vetőmagtermelő táblákról a csöves­­kukorica a gyárépület egyik végénél. magas fedéllel ellátott elötároló beton­tartályokba ömlik a teherautókról. A 14 tartályban mintegy 50 vagon csövesku­korica elfér, s a csövek innen indulnak hosszú, sirkalmas útjukra, egyik emelet­ről fel, a másikra le, amíg aztán ólom­­pecséttel lezárt, címkézett zsákokba nem kerülnek. Közben emberi kéz nem ér hozzájuk. A kukoricacsövek az elötároló beton­­tartályokből szállítószalagon, majd ser­leges felhordón jutnak a harmadik eme­leti válogató-asztalra. A válogató-asztal hatméternyi mozgószalag, amely mellett lányok állnak. Minden csövet szigorúan szemügyre vesznek. A hibás, sérült csö­veket kiválogatják, s ezek kiesnek a további munkából. A megfelelő, egészsé­ges csöveket a szállítószalag tovább sodorja, s csatornákon át lejutnak a 2,5 vagonnyit befogadó szárltókamrába. Egy üzemnek 8 ilyen .szárítókamrája van, amelyekből mindig egyet töltenek, egyet ürítenek, hatban pedig szárad a csöves­kukorica. A szárítást 42 — 46 fokos levegő végzi. Ezt az egyenletes hőmérsékletű meleget úgynevezett „kalorifer“ állítja elő, úgyhogy egy készülék a kaloriferbe finomított gázolajat fecskendez be, amely hatalmas ívben ég el. A melegfejlesztő automatikusan és pontosan működik, s ha valami üzemzavar miatt a kívántnál me-A csövek válogatása a mozgó szalagon legebb levegő jut a szárítókamrákba, önműködően kikapcsol. A meleg levegőt hatalmas morgás kö­zepette egy óriási ventillátor fújja a szárltókamrákba a kukoricacsövekre. A kamrák hőmérsékletét távhőmérők mu­tatják. A laboránsok pedig három órán­ként vizsgálják, ellenőrzik a kukorica nedvességtartalmát. A nedvesebb kuko­ricából is a felesleges nedvesség másfél A háborúk, sajnos, nemigen kímélik a tudományos intézeteket, múzeumokat sem. Amikor Budapest ostrománál 1944- ben megsemmisült Hermann Ottó jeles létesítménye, a Madártani Intézet, senki sem mert arra gondolni, hogy néhány rövid év múltán újabb vihar seper végig a milliós világvároson. A sors úgy hozta, hogy 1956 őszén az ellenforradahnárok gyújtogatásai nyomán további pótolha­tatlan tudományos anyag pusztult el a Nemzeti Múzeumban. Többi között a tűz martalékává vált az Afrilca-kiállítás is. nap alatt elillan. Amikor a nedvesség­­tartalom 10 — 15 %-ra csökken, megszű­nik a szárítás. Néhány óra alatt lehűl a kukorica és teljesen szárazon. Ismét futószalagon halad tovább. A szárítókamrákból a csövek a mor-Automata ellenőrzi és szabályozza a szárítókamrák hőmérsékletét zsolőba kerülnek. Itt gumihengerek kö­­zöt morzsolódnak le a szemek a csutká­ról, anélkül, hogy a szemek megsérülné­nek. A csutkát pedig a légáram kivágja az épületen kívül. A lemorzsolt szemek előtisztítóműre kerülnek. A tisztító­szerkezet az idegen anyagokat, a törött szemeket eltávolítja. Az egészséges, ép. vetésre alkalmas száraz kukoricaszemek mozgószalagon egy másik épületbe, a kalibrálótoronyba kerülnek további osz­tályozás végett. A torony hatodik emeletére serlege« felvonó húzza föl a kukoricát. A kukorica innen különböző rostákon, triőrökön éa osztályozó-berendezéseken halad át. amelyek nagyság, alak. fajsúly szerint végül négy frakcióba osztályozzák. Az így osztályozott magvakat szemenként lehet majd a kívánt távolságra vetni, s nem kell a kukoricát kapáláskor egyel­ni. Az osztályozott magvakat egy kor­szerű csávázógép gombabetegség és a drótféreg kártétele ellen csávázza. Az immár teljesen kész vetőmag 50 kilós zsákokba kerül, s a zsákokat ólomzárol­ják. Mind a zsákolást, mind a zsákok bevarrását automaták végzik. Az ólom­zárolt zsákok végleges tárolóhelységb* kerülnek. Itt várják meg a tavaszt, hogy állami csereakció útján eljussanak a termelőszövetkezetekbe, állami gazdasá­gokba. dolgozó parasztokhoz, hogy ott mintegy 20—25 %-kal bővebben és biz­tonságosabban teremjenek a gondosan megmunkált földön. Fehér Gyula (Budapest) Örömmel halljuk most. hogy e hónap­ban öttagú magyar vadászexpedíció kel útra Afrika őserdeibe, hogy újra meg­szerezze azokat a nagyemlősöket, ame­lyekben olyan sokat gyönyörködhettünk és tanulhattunk az Afrika-kiállítás ter­meiben. A vadászexpedíciót az ismert Afrika-vadász, Széchenyi Zsigmond ve­zeti, akit az „Eleíántország“, a „Csui" és a most megjelent „Afrikai tábortüzek“ című könyvei révén sokan jól ismerünk. Az expedíciónak sok-sok sikert kívá­nunk! Stollmann András Újból beszerzik a budapesti Nemzeti Múzeum Afrika-tárát

Next

/
Thumbnails
Contents