Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-12-16 / 100. szám

1959. december 18.

VIRÁGZÓ MF.ZÖGAZDASÄG 395

Az elsődleges nyilvántartás szerepe a szövetkezeti gazdálkodásban

Irt»: RETKES LAJOS, a búcsi EFSZ főkönyvelője

Itt a zárszámadások ideje, amikor a földművesszövetkezet vezetősége számot ad a tagságnak az elmúlt esztendő gazdasági eredményeiről. Nem kis gond számbavenni minden termelési ágazatot; nem kis gond pontosan felmérni a szövetkezeti tagok munkáját, hogy ki mennyit és mit tett a nagy, közös cél megvalósítása érdekében.

A ringó búzatáblák helyén már traktorszántotta barázdák ölelkeznek, a megsárgult kukoricaszár is a silóverem mélyén szunnyad, s utoljára behordott mezőgazdasági terményünk, a cukorrépa is búcsút intett a határnak, s vígan robog rendeltetési helyére. Ugyanakkor az új kenyér magja már csírába szökött, zöld takaróval lepi be a barna rögöt, s arra figyelmeztet, hogy máris új feladatokra kell készülnünk.

Az őszi munkák végeztével mindenki a szobába húzódik, várja az új élet megindulását, hogy aztán ismét munkához foghasson. A szövetkezet vezetői az irodában vitatják meg az elmúlt év hiányosságait, s szövögetik a jövendő terveit.

De vajon most, amikor már minden bekerült a mezőkről, s az eredményeket már csak a számok rögzítik, vajon honnan szerezzünk alapot az új tervezgetéshez? Nem máshonnan, mint a szövetkezetben jól vagy rosszul vezetett elsődleges nyilvántartásokból. Amilyen hű képet ad az elsődleges nyilvántartás, olyan valós tervet tud kidolgozni a szövetkezet a következő gazdasági évre.

De nézzük csak meg, miben áll az elsődleges nyilvántartás?

A nagyüzemi gazdálkodás menete megköveteli, hogy minden gazdasági mozzanatról, minden munkaműveletről vagy a szövetkezeti vagyonban beálló bármilyen változásról azonnal, a helyszínen feljegyzéseket tegyünk, vagyis bizonylatot állítsunk ki a szövetkezet életében bekövetkezett események rögzítése céljából. Ezt nevezzük elsődleges nyilvántartásnak.

Nyugodtan állíthatjuk, hogy a nyilvántartások terén a szövetkezet mostohagyermeke: a növénytermesztés. Ezen a szakaszon haladunk a leglassabban. Talán azért is, hogy itt találkozunk a legtöbb emberrel; bizony akad köztük sok jóbarát is, akiknek kedveskedni akarunk, a baráti viszony fenntartása érdekében pedig egy kicsit fölkerekítjük a hektárhozamokat, s jobban megnyomjuk a ceruzát, amikor a munkaegységeket a javukra írjuk. Sőt az is megtörténik, hogy ezeket mint a legmegbízhatóbb munkaerőket mindig a legjobb munkahelyekre osztjuk be.

Nagyon nehézkes ezeknek a kivételezéseknek az ellenőrzése olyan esetben, amikor nincs rend a nyilvántartások terén. A növénytermesztési nyilvántartás alapját kimondottan a csoportvezetők rakják le, tehát fontos, hogy kellőképpen oktassuk ki őket a bizonylatok helyes kitöltésére. A csoportvezetők számára a legtöbb munkát a munkajegyzék vezetése jelenti, s erről a jegyzékről a legtöbb könyvelőségben bizonyára megállapították, hogy az új könyvelés számára előírt nyomtatvány rendszeresítése nem vitte előbbre az áttekinthetőséget, hanem ellenkezőleg: inkább

megnehezítette. Amíg ugyanis szövetkezetünkben a régi munkajegyzék kitöltött űrlapjainak száma havonta mindössze 150 — 200 db-ot tett ki, most ez a szám megtízszereződött, vagyis 1500 — 2000 db-ra emelkedett.

Vigasztalásul, illetőleg kárpótlásul az az újabb nyomtatvány szolgál, amelynek cime: Terménylap. Föltétlenül fontos, hogy pontos kitöltését minden szövetkezetben rendszeresítsék. Azt is mondhatnám, hogy a növénytermesztés nyilvántartása és ellenőrzése a terménylapok körül összpontosul. A nézeteltérések elkerülése végett nagyon fontos, hogy a terménylapokat mindig a termelési terv alapján fektessük föl. Annyi ilyen lapot kell fölfektetnünk, amennyi kultúrát termesztünk, s ezt is táblánként kell részleteznünk, tehát ha a búzát öt táblán termesztjük, akkor öt ter(öerVezét, (keimzen^zé^

ménylapot fektessünk föl. Ezekre a lapokra azután rávezetjük a kultúra termesztése körül előforduló összes munkálatokat, amelyeket a csoportvezető által beadott munkajegyzék alapján írunk be.

Ennek a lapnak föl kell tüntetnie a tábla számát, a termesztett kultúra nevét és fajtáját, a vetésterület nagyságát, a vetőmag, szervestrágyák és műtrágyák tervezett mennyiségét, valamint a esávázószerek és növényvédelmi készítmények nevét, ugyancsak a mennyiséggel együtt. A lap belső oldalán tartjuk nyilván, leghelyesebb piros tintával, a tervezett munkákat és a tervezett munkaegységeket, éspedig mindkettőt munkanemenként. Most már a munkajegyzék alapján beírjuk a kérdéses termény termesztésének munkájában résztvevő szövetkezeti tag nevét, teljesítményét és a javára írt munkaegységek számát. Úgyszintén följegyezzük majd a betakarított termény mennyiségét is. A pontosan vezetett terménylapok különböző oszlopaiban feltüntetett adatokat betakarítás után összeadjuk, s így megállapíthatjuk, hogy a tervezett anyagokat, műtrágyát és a munkaegységeket helyesen használtuk-e föl. Nálunk, a búcsi szövetkezetben a terménylapok vezetését annyira fontosnak tartjuk, hogy vezetésükkel külön munkaerőt bíztunk meg.

Sokan talán azt mondják erre, hogy ez vaskalaposság, erre semmi szükség, mert a terménylapok jóvoltából nem terem ugyan több egyetlen maggal sem. Pedig a tények mást mondanak, amint ezt az alábbi kis példa is bizonyítja:

Az egyik szövetkezet csoportvezetője mindenáron nagyobb termést akart biztosítani, s ezért a cukorrépa alá mésznitrogénből a szokásos adagnál két mázsával többet szórt ki ha-onként, ráadásul nem is jelentéktelen területen. S mi lett a nagyobb hozamból? Nemcsak 200 koronával emelkedett a termelési költség ha-onként és számottevő mennyiséget tett ki a fölöslegesen elpazarolt munkaegység, de végül hektárátlagban

körülbelül 120 mázsával kevesebb répa is termett.

Igaz ugyan, hogy az ilyen baklövést utólag már lehetetlen helyrehozni, de a nyilvántartás mégis segit, mert föltárja a baj okozóját, ha viszont már ismerjük az okot, akkor a gyógyítás is könnyebb.

Amint látjuk, nem elég ha a legpontosabban vezetjük is a nyilvántartást. Nagyon fontos az is. hogy időközönként tartsunk ellenőrzést, s ha még nem késő. az előfordult hibákat küszöböljük ki.

' Igen sok a teendő még ezen a nyilvántartási szakaszon, de mindezekre most nem térhetünk ki. Mindössze egy kis Ízelítőt adtunk a helyesen vezetett nyilvántartásból a növénytermesztésben dolgozók számára, akik ha megkóstolják ezt az ízesítőt, bizonyára nagyobb részt kérnek belőle, s maguk követelik majd a legkörültekintőbb nyilvántartási munkát. így lesz igazságosabb a prémiumok rendszere, s Így érvényesülhet ez a szocialista követelmény: mindenkitől képességei szerint, mindenkinek munkája alapján!

Ahol az állattenyésztésben már rendszeresítették a termelékenység szerinti részesedést, ott már csak javítani kell a dolgokon, mert a pótjutalmazás rendszere önműködőleg maga után vonja a pontos nyilvántartás vezetését.

A legtöbb szövetkezetben ezen a szakaszon ott követik el a hibát, hogy helytelenül állapítják meg a jutalmat. Erről a Szabad Földműves egyik száma is említést tett, amikor megírta, hogy a malacokat csupán elválasztás után vették nyilvántartásba. Vigyázzunk, hogy az állattenyésztési termelésben minden munkamozzanatot külön jutalmazzunk, ha nyilvántartásunkat meg akarjuk javítani. Fontos tehát, hogy minden újszülött állat után adjunk jutalmat, éspedig tekintet nélkül arra, vajon megéri-e az elválasztási kort vagy sem. Persze, igy nagyobb elhullási arányszámot kell kimutatnunk, mint akkor, ha csak az elválasztott malacokat vesszük föl a nyilvántartásba, de éppen a netán magasabb elhullási arányszám kimutatásával hívjuk föl az illetékesek figyelmét a bajra, akik bizonyára nem nézik majd a hibát összetett kézzel, hanem megkeresik a baj okát és módot találnak a fogyatékosságok kiküszöbölésére.

Az állati eredetű termékek mennyiségének ellenőrzése is az elsődleges nyilvántartás feladata. Ahol a tenyészetek elismertek, ott a nyilvántartást az egyedekre is ki kell terjeszteni, de ez semmiképpen sem ártana a közönséges tenyészetekben sem. Ezen keresztül sok mindenre fény derülne, megállapíthatnék az egyedenkénti termelékenységet, a takarmányozást is eszerint végezhetnék, s a termelésben silányabb eredményeket felmutató egyedeket idejében kiselejtezhetnék. Ez a módszer főként a kisebb szövetkezetekben alkalmazható, amelyek kevesebb állatot tartanak.

Ami a növendékállatokat illeti, ezek nevelésében föltétlenül be kell vezetnünk a súlygyarapodáshoz mért jutalmazást, s ez azután maga után vonja a rendszeres havonkénti mázsáiást is. A mázsálás nemcsak azt deríti ki, hogy