Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-12-16 / 100. szám

3f6 VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG

1959, december 16.

hány munkaegység illeti meg a gondozót, hanem megtudjuk azt is, vajon a különböző állatcsoportok, illetőleg korcsoportok hogyan értékesítik a töletetett takarmányt, vajon a termelési eredmények fedezik-e a rájuk fordított költséget és munkát. Egydzóval ezzel a módszerrel lerakhatjuk a termelési önköltségek számontartásának alapjait is, amit

a jövőben okvetlenül be kell vezetnünk minden szövetkezetben.

Ügy gondolom, nem mondok újat, ha azt állítom, hogy a szövetkezetek némelyikében még az állatok létszámát sem tudják pontosan. Ilyenkor persze nehéz megbízható alapot találni a nyilvántartás vezetésére. Mi tagadás, egy évtizeddel ezelőtt, nálunk, Búcson sem volt jobb

a helyzet. Másképp tudta az elnök, másként az állattenyésztési vezető és másképp a könyvelő, hogy mennyi az állatok létszáma. Hogy ennek az állapotnak a végére pontot tegyünk, szövetkezetünkben egy saját összeállítású nyomtatványt rendszeresítettünk, amelynek fejléce így fest:

EFSZ Búcs Havi jelentés az állatállományról......................____Jlóban

_ Hó eleji létsz. Születés Vásárlás Átcsoport. Eladás Elhullás Súlygysrap. Takarni. Hóvégi létsz. í

Állatcsoport__________________________________I____________________________________________________ ___________ --------------nspok sz -—

„ .

Rzém db kg db kg j db kg j db kg db kg db kg napi összes db kg

1 _ ■ r

.::..........■ “:: —P =-H= —E irpzpzin:

Az „Állatcsoport" oszlopban felsoroljuk az állatállományt korcsoportok szerint és nemenként. A vízszintes rovatokban mindenekelőtt feltüntetjük a kezdőállományt darabban és súlyban, mégpedig az állattenyésztés vezetőjének jelentése alapján, az állatok lapjára feljegyzett tételek szerint. Az elmúlt hónapban történt változásokat egy összegben rögzítjük a megfelelő rovatokban. Megjegyzem, hogy az átcsoportosítások rovatában a különböző korcsoportba átvett állatokat plusszal ( + ), az onnan kikönyveiteket pedig mínusszal (—) jelöljük. Ugyanezen a lapon a mázsáit csoportok napi súlygyarapodását és az egész súlygyarapodást is feltüntetjük, s kimutatjuk a takarmányozási napok számát. A rovatcím nélkül hagyott legszélső oszlopban a vemhessé vállt állatok számát mutatjuk ki. Hogy pedig mindenki egyformán tudja az állatok létszámát, ezt a nyomtatványt tudomásulvétel végett aláírja az elnök, a könyvelő és az állattenyésztés vezetője.

Ha az állattenyésztés vezetőjének jelentése pontos volt, minden hónapban kész leltárt kapunk az állatállományról.

Bár a takarmánytermesztés nem az állattenyésztők dolga, mégis az állattenyésztéssel összefüggésben tartjuk nyilván a takarmányokat. Vásárolt és saját termesztésű takarmányokat különböztetünk meg. A vásárolt takarmányok számontartásával nem sok a gondunk, mivel az átvett mennyiség a szállítólevelek alapján kerül a könyvelésbe. Annál több bajt okoz a saját termesztésű takarmányok nyilvántartása. A múltban csupán az történt, hogy becsléssel, esetleg köbözés alapján megállapítottuk a

takarmánykészletek hozzávetőleges súlyát, ezt beírtuk a megfelelő könyvbe, amikor pedig a takarmány elfogyott, az egészet egyszerűen leírtuk. Mondanom sem kellene, hogy az ilyen nyilvántartással nem sokra mentünk. Az új könyvelési módszer hozott ugyan bizonyos változást, de voltaképpen csak annyit, hogy a leírásnak havonta kell megtörténnie. Ám annak a megállapítása, hogy melyik állatcsoport mennyi takarmányt fogyasztott, ez bizony még mindig nehézkes. Hogy erről tiszta képet kaphassunk, föltétlenül ismernünk kell a termelt takarmányok mázsákban kifejezett mennyiségét. Ennek a megállapítása nálunk nem ütközik nehézségbe, mivel gazdasági udvarainkon egy 5 és egy 10 tonnás mérleg áll rendelkezésünkre, amelyek segítségével minden mezőgazdasági terményt lemázsálunk.

Nálunk a takarmányok nyilvántartása a következőképpen történik:

Előrebocsátom, hogy takarmányozási munkacsoportunk nincs, csupán takarmányfelelőst tartunk. Noha ez kissé furcsán hangzik, de ez a tény. A takarmányfelelős dolga, hogy gondoskodjék a takarmánykészletek helyes tárolásáról, a takarmányozási terv kidolgozásáról és végrehajtásáról, továbbá a raktárkönyvelővel együtt felelősséget vállal a takarmánykészletek nyilvántartásáért. A mezei munkacsoport vezetője gondoskodik a terv szerinti takarmánymennyiség előállításáról, s azt mázsán keresztül beszállítja a takarmányfelelős által kijelölt helyre. Amikor egy-egy kazal elkészül, a mezei munkacsoport vezetője és a takarmányfelelős mázsálási jegyzék alapján megállapítja a kazalban tárolt

takarmány mennyiségét. Erről közösen vagyonszaporulati vagy bevételi jegyzéket állítnak ki, s ezt aláírásukkal látják el. Ez a jegyzék két példányban készül, az egyiket a takarmányfelelős kapja meg, míg a másik a mezei munkacsoport vezetőjének tömbjében marad. A kimutatott mennyiségnek egyeznie kell azzal, amelyet a munkajegyzék alapján a terménylapok tüntetnek föl. Viszont ha a raktárkönyvben, vagy akár a takarmányozási tervben is, ezzel a mennyiséggel számolnánk, szomorú tapasztalatokat szereznénk az utolsó két takarmányozási hónapban, mert — azt hiszem — takarmány nélkül maradnánk. Éppen ezért fontos, hogy két szakember — mondjuk a mezőgazdász és a takarmányfelelős — együtt állapodjék meg a takarmány nedvességtartalmát illetőleg, s a takarmánykészletet ennek megfelelőképpen, 10 — 20 %-os levonással vegyük aztán be a könyvviteli nyilvántartásba, mégpedig egy bevételi jegyzék közbeiktatásával, amelyet most már az elnök és a raktárkönyvelő is aláír.

Nyilvántartást kell vezetnünk a takarmány felhasználásáról is. Ezt nálunk a takarmányfelelős végzi. Állatcsoportok szerint kiírja a takarmányt, mégpedig a takarmánykiadási jegyzék felhasználásával, s erről tíz naponként jelentést tesz a raktárkönyvelőnek. A raktárkönyvelő a felhasznált készleteket szintén tíz naponként leírja, s a hónap végén a raktárnok, a takarmányfelelős és a raktárkönyvelö — a takarmánykiadási jegyzék és a leírások alapján — közösen jelentést tesz a takarmányfogyasztásról az itt bemutatott nyomtatvány felhasználásával:

EFSZ Búcs. Havi jelentés a takarmányfogyasztásról.....................hóban

Sor- Állatcsoport | _ Sarolt

szám —-------'--...............................................— ------r—-- —-----------—-------- «-■ --------------------- ■ ■— I ■■■ -.1

_____________________k9 | kg kg________kg kg________kg________kg kg . kg_______kg kg Kcs j[._h Kos • h

_ ________ _ ___ j ^ __________________^ _________________________________________I_____________j iir.

Ezen a nyomtatványon az előzőhez hasonlóan feltüntetjük az állatcsoportokat, a felső kockákban pedig a takarmányféleségeket. A különböző rovatokban kimutatjuk a föletetett takarmányokat, mégpedig külön a saját és külön a vásárolt takarmányokat. Az egységárat a takarmányféleség megnevezése alatt tüntetjük föl. Ha a föletetett mennyiséget megszorozzuk az egységárral, úgy koronában is megkapjuk a felhasznált takarmány értékét.

Tagadhatatlanul nem kis munka ez, de megéri a fáradságot, mert nemcsak azt tudjuk megmondani, hogy a takarmány elfogyott, de kiderül az is, vajon hol használtuk föl készleteinket hasznosan és hol haszontalanul.

Említettem már, hogy nyilvántartási munkánknak csupán egyik szakaszáról számoltam be. Hasonló kísérleteket végzünk egyéb szakaszokon is, mert fontos, hogy minden anyagról, még a legkisebb mennyiségről is tudjunk. Ne higgyük,

hogy ez kicsiség, mert sok kicsi sokra megy, s ezt a sokat pedig az év végi osztalék megállapításakor jóleső érzéssel vesszük tudomásul.

Fordítsunk nagyobb gondot szövetkezeteinkben az elsődleges nyilvántartásokra, mert az a tény, hogy szövetkezeti tagok vagyunk, még nem jelent jólétet. Ez csak akkor jelentkezik igazán, ha testvéri összefogással, gondos munkával harcolunk a magasabb hektárhozamokért, a jobb eredményekért.