Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-12-16 / 100. szám
394 VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 1959. december 16. A termőerő alaptényezője: az elegendő lelevény Irta: M. DEMO mérnök, a Nyitrai Minden mezőgazdasági dolgozó fokozott igyekezetére van szükség, ha meg akarjuk oldani azokat a feladatokat, amelyek szerint a mezőgazdasági termelést 1965-ig, az 1960-as esztendőhöz képest, 21 %-kal, szlovákiai viszonylatban 28 %kai és nálunk, a nyitrai kerületben körülbelül 50 %-kal kell fokoznunk. Okvetlenül föl kell tárnunk az agrotechnika és a növényzet tápanyagellátásának rejtett tartalékait, hogy sikerrel dolgozhassunk. A hektárhozamok emelkedése nagy mértékben attól is függ, hogy mennyire tudjuk fokozni talajaink televénytartalmát. Hiszen minden mezőgazdasági dolgozó igazolhatja, hogy minél több szerves trágyát" kap a talaj, annál nagyobb terméseredményekkel fizet. Tudjuk ezt, s mégis megfeledkezünk a televényben szegény talajok termőerejének fokozásáról. Elfelejtjük például, hogy a növényi maradványok a televény igen értékes forrásai. Esztendőnként sok ilyen maradványt, hulladékot hagyunk a mezőn, amelyeket vagy elégetünk, vagy kiteszünk az idő viszontagságainak, holott megfelelő módon, például komposztozással jó televényt szolgáltatnának. , Mi a lényege voltaképpen a komposztozásnak ? A kifogástalan komposztok iránt támasztott legfőbb követelmény, hogy elegendő szerves anyagot tartalmazzanak, mivel enélkül a hasznos baktériumok tevékenysége elképzelhetetlen és a televény képződése lehetetlen. Komposzt készítésekor mindig tartsuk szem előtt, hogy a szerves anyagok (különböző növényi maradványok) és a szervetlen anyagok (különböző földanyag) az oltóanyaggal (istállótrágya) már a komposzttelep létesítésekor jól összekeveredjenek, tehát külön ne rétegeződjenek. A komposzt érését azáltal gyorsíthatjuk meg, hogy a növénymaradványokat fölaprózzuk vagy összezúzzuk, s így nagyobbítjuk a komposztozásra szánt anyagnak azt a felületét, ahol az érési folyamatok tulajdonképpen lejátszódnak. Ilyen esetben nyolc rész növénymaradékot és egy rész földanyagot keverünk össze. Ha a komposztozott anyagot nem aprózzuk föl, az imént említett 8 :1-es arány helyett 4 :1-es vagy 3 :1-es, esetleg 2 :1-es arány mellett kell döntenünk. Mezőgazdasági Főiskola dolgozója 1 m-re, a középső sor pedig az előbbi kettőtől 1h m-re húzódjék. A komposztozott anyagot tömbökben rakjuk össze, éspedig olyképpen, hogy miután az egyik tömb valamelyest megülepedett, kihúzzuk a cölöpöket és további tömbbe rakjuk át, amíg az egész komposzttelep el nem készült. A kihúzott cölöpök helyén ún. szellőztetőcsatornák maradnak, amelyek egészen a komposzttelep alulsó rétegéig utat engednek a levegőnek, aminek eredményeként a hasznos parányok bomlasztó tevékenysége fokozódik. Ennyit dr. Rhode professzor módszeréről. Magyarországon ezt a módszert olyképpen módosították, hogy a légcsatornákat nem a komposzt lerakásával egyidejűleg készítik, hanem csak az egész komposzttelep felrétegezése után. Ehhez is kör keresztmetszetű cölöpöket használnak, amelyeket egyik végükön meghegyeznek, fölül pedig két fémfogót szerelnek rájuk. Ha ezeket a cölöpöket egészen a komposzttelep aljáig leverik, előállnak a légcsatornák. A magyar módosított módszer előnye, hogy a légcsatornákat bármikor elkészíthetjük, tehát akkor is, ha a szellőztetek némelyike a szerves anyagok fokozatos elbomlása vagy a heves esők következményeként eltömődik. Az ilyképpen lerakott komposzttelep pár nap elteltével befülled. Ez annak a jele, hogy a talajparányok megkezdték a szerves anyag elbontását. Ha a hőmérséklet hirtelen süllyed, ebből arra következtethetünk, hogy a talajparányok tevékenysége hanyatlik, éspedig vagy levegő, vagy nedvesség hiánya miatt. Ilyenkor a levegő behatolását a cölöpök ismételt letűzésével segítjük elő. Ha pedig kevés a nedvesség, a komposzttelepet vízzel vagy trágyalével megöntözzük. Ne felejtsük el, hogy a komposzttelep minden átforgatása után újból le kell tűzdelnünk a kis cölöpöket. Ahol kevés az istállótrágya, vagy pedig a dűlők némelyike messze esik a trágyateleptől, ilyen esetekre Liszenko a következő gépesített komposztozásra hívja föl a figyelmet: Mindig azon a mezőn létesítsünk komposzttelepet, amelyen trágyázni szándékszunk. A komposztot istállótrágyából és földanyagból készítsük. Maga a telep a trágyázandó területből körülbelül egy százaléknyit foglaljon le. őszi trágyázás céljából a telepet a rozs, búza és egyéb gabonafélék betakarítása után létesíthetjük. Tegyünk föl, hogy Vi ha-on akarunk komposzttelepet létesíteni. Ezt a területet 12 — 13 cm mélyen fölszántjuk, majd körülbelül 200 — 300 tonna istállótrágyával, 30 tonna őrölt mészkővel és 20 tonna hiperfoszfáttal betakarjuk*). Ezt a trágyát azután 15 cm mélységre beszántjuk. Hét —tíz nap múltán a komposztot kultivátorral vagy tárcsás boronával átkeverjük, majd ugyanezt a műveletet tíznapos időközökben 4 — 5 alkalommal megismételjük. Esőt követőleg a komposzttelep területét átboronáljuk, nehogy levegő hiányában mérséklődjék a hasznos talajparányok munkája. A komposzt érésének egész ideje alatt egyszer-kétszer trágyalével megöntözzük az egész telepet. Ez a komposzt 40—50 nap alatt érik be, majd tolőlemezes talajegyengetővei halomba kotorjuk és trágyarakodóval fölrakjuk a trágyaszórógépbe. A V2 hektáros területen előállított komposzt súlya, miután a telep 10—' 12 cm-es rétegét leszedtük, körülbelül 1200 tonna, tehát ha-onkénti 350 mázsás adagolás mellett 34 ha megtrágyázására elegendő. Ilyen komposztozásra a könynyebb szerkezetű föld a legalkalmasabb, mert a talajt jól összekeverhetjük a trágyával. Mindenesetre megéri a fáradságot, hogy a Liszenko által ajánlott komposztozási módot legalább azok a mezőgazdasági üzemek próbálják ki, amelyek határa távolabbra fekszik a trágyateleptól. Végezetül megismételjük, hogy a komposztozással biztosított televény számottevő mértékben fokozza talajaink termőerejét, s így teremthetjük meg a bő hozamok elérésének jó körülményeit. (Fordította: Bártfai László) *) A hiperfoszfát hozzáférhetősége sok talajon megközelíti a szuperfoszfát felvehetőségét. Egyébként a hiperfoszfátot úgy állítják elő, hogy a laza szerkezetű, 18 — 40 % foszforsavat tartalmazó foszforitot kolloid-malomban megörlik. (A fordító megjegyzése.) Silófakarmány sertések számára Dr. R h o d e, a Berlini Humboldt Egyetem tanára a következő komposztozási módot ajánlja: A földdel és oltóanyaggal kevert növényhulladékot 1,5 m-es magasságig fölrétegezzük; a komposzttelep alapszélességét 3 m-re, míg a felső szélességet 1,5 m-re szabjuk. A komposzttelep hossza a komposztozásra szánt anyag mennyiségétől függ. Az egész anyagot lazán rakjuk föl, hogy minél jobban átjárja a levegő. A szerves anyag bomlásának siettetése végett a komposzttelepbe három sorban kör keresztmetszetű, 1,6 m magas és 9 — 11 cm átmérőjű cölöpöket rakunk. Ezeket a cölöpöket a sorokban V2 m-es távolságra rakjuk egymástól, úgyhogy a két szélső sor a komposzttelep peremétől A galántai járás több szövetkezetében nagyon jő tapasztalatokat szereztek azzal a silótakarmánnyal, amelyet mindenekelőtt a sertéseknek adnak, hogy így is csökkentsék a sertéshús termelési költségeit. A sertések számára szánt silótakarmány készítését eddig a galántai, feketebalogi, felsőszeli és tallósi szövetkezetekben rendszeresítették. Erről a silótakarmányról váltottunk néhány szót Levanszky Károllyal, a tallósi EFSZ elnökével. — Mennyi ilyen takarmányt tartalékoltak az idol télre, s milyen a takarmány összetétele ? — kérdeztük. — A sertések részére tárolt mennyiség 340 tonnát tesz ki — kaptuk a választ —, s a takarmány összetétele így fest: silókukorica, cukorgyári répaszelet és takarmánytök, amelyet előzőleg jól föiaprózunk. Ehhez még burgonyát és zöldlucernát is kevertünk. — S a szarvasmarha milyen silótakarmányt kap? — A szarvasmarha sllótakarmánya silókukoricából és őszi keverékekből tevődik össze. Ennek a mennyisége több mint 3000 tonna. Krajcsovics Ferdinand (Galánta)
