Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-12-13 / 99. szám
1959. december 13. Jrafatd Földműves 3 A röíik az ízletes dara, az önetetéses szárazhizlalás után siránkoznak Sáros, gidres-gödrös úton „robogtunk“ Felsőszelire. Kontár Jenő levelezőnket kerestük. Érdeklődésünkre egy idősebb bácsi azt tanácsolta, hogy kopogtassunk be az EFSZ irodájába, bizonyosan ott lesz! Készpénznek vettük az utasítást, de csalódtunk. Levelezőnk már eltávozott az irodából. Mint csoportvezető a mezőt járta, a munkálatokat szervezte, ellenőrizte. Ez a feladata, kötelesssége. Szerencsére „elcsíptük“ Hírka Mihály agronómust. Számolgatott, tervezgetett, de azért kérdéseinkre is készségesen válaszolt: — Hogy állnak a mélyszántással? — Lassan halad! A tervezett 1256 hektárból még csak 876 hektár van felszántva. Már előbbre lehetnénk, ha ... Elhafapja a szót és úgy tesz, mintha sajnálná, hogy „elszólta magát“. Hallgat, s megsimítja az asztalon heverésző papírosomét. Csak azért, hogy tegyen valamit... Közben megérkezik Raff ai Mátyás, az EFSZ elnöke. Szélesvállú, bőbeszédű ember. Amikor megtudja, hogy ml járatban vagyunk, miről érdeklődünk, ott folytatja, ahol abbahagytuk. A mélyszántás mellett a trágyahordást is sürgetik a tósnyárasdl EFSZ tagjai. Tóth Gregor traktoros, Varga Ottó és Szabó Béla, munkások egy nap alatt 150-160 mázsa istállótrágyát szállítanak ki a földekre A szerelők a szerencsétlen „pácienst“ tisztogatják — de nem javítják téses — száraz hizlalását. Mi lett az eredmény? Az, hogy mindjárt az első hőnapban 76 dekára emelkedett a sertések napi súlygyarapodása. A további hónapokban pedig 1 kilóra is felszökött. A termelés is olcsóbb lett, mint a régi etetési módszer szerint! Az egyik napon azonban Raffai elvtárs, az EFSZ elnöke megbetegedett, kórházba került. Ezt a „kedvező" alkalmat a gondozók kihasználták, és felhagytak az önetetéses száraz hizlalással! A házilag készített önetetőket pedig egyszerűen „nyugdíjba“ helyezték! S ha látná Kontár levelezőnk, hogy a röfik mennyire siránkoznak az Ízletes dara, az önetetéses módszer után?! Vagy látta? Akkor miért nem írta meg?!... Tósnyárasdra is ellátogattunk. Gyurik András elnökkel, Frenyák István agronómussasl és Gyivicsán Pál zootechnikussal váltottunk néhány szót. Elmondották, hogy már alig 100 hektár földön kell elvégezni a mélyszántást. Szerintük egy jó hét múlva végeznek a mélyszántással. — Két műszakban szántanak? — Ügy bizony! Pedig csak kerekes traktorokkal. Ahol egy traktor nem bírja az ekét, ott ráakasztjuk a másikát is. így egy kicsit költségesebb a szántás, de a munkának menni kell. Az a fontos, hogy egy talpalatnyi föld se maradjon szántatlanul. Az üzemanyagot, vagyis a többletkiadást egész biztos megfizeti a föld!... Milyen okos gondolat, milyen bölcs megállapítás! És Tósnyárasdon nem akad ember, aki megírja, hogy szövetkezetükben egy pillanatot sem állnak tétlenül a traktorok? Pedig az Amiről nem írnak levelezőink TRAKTOROSOK PANASZA AJNÄCSKÖ, este kilenc óra. Kitartóan szemerkél az eső. A falu már csendes. Csupán egy DT lánctalpas zakatol. Mellette három ember beszélget. — Műszaki hiba? - kérdem. — Dehogyis — válaszolja Mogee János, az EFSZ agronómusa. — A napi mélyszántásról szóló kimutatást írtam alá. Közben előlép Takács elvtárs traktoros. — Befejezték a mélyszántást? — érdeklődöm tovább. — Volna még szántanlvaló, de... haza kell menni! Nincs eke! — mondja elkeseredetten a traktoros. Szó-szót követ és megtudom az agronőmustól: Takács Zoltán és öcccse Géza, a múlt héten mint a füleki járás legjobb traktorosai a mélyszántási verseny keretében 250-250 korona jutalmat nyertek. Ez a szép siker még jobb munkára serkentette a két traktorost. Igyekeztek, hogy továbbra is elsők legyenek. S már zsebükben érezték az 500 korona jutalmat is ... Egyszercsak váratlan reccsenés — eltörött az eke. A traktoros megijedt, leszállt a vasparipáról és izgatottan futott a javítóműhelybe. Az eke javítását kérte. De hiába. Az ekét nem javították meg. „Szerencsére“ kaptak egy másik ekét. Nagy volt az öröm, a remény: hátha sikerül... De sajnos az eke rosszul volt kijavítva, nem lehetett egy percig sem használni. — Ma 10 hektár föld szántása és az 500 korona jutalom úszott el — panaszkodnak a traktorosok, akik Ajnácskón már 60 hektár földön végezték el a mélyszántást. A g ó c s Vilmos, Ajnácskő ilyesmiről írni kellene, hadd tanuljanak belőle mások is! S azt is széjjel keli kürtölni, hogy az új takarmányozási technika és technológia helyes alkalmazása óta — az említett EFSZ-ben — a sertések napi súlygyarapodása átlagosan 80—90 deka. Ezek azok a „kicsinynek“ látszó mozzanatok, amit nem szabad elhallgatni, eltitkolni, mert ezekből lesz a több kenyér, hús: tömöttebb a pénztárca, szebb, jobb az életünk! ZATYKÖ JÓZSEF ürke ködfátyol borítja a ^ /y Vágsellyei Kertészeti Mesteriskola épületét. Az ember alig lát két lépésre. Minden csendes. Az internátusbán békésen alusznak a diákok. Kulucs Győző fönapos ágya mellett azonban hangosan ketyeg az ébresztőéra. Egyszercsak megszólal a csengője: brbrbrbrbrbrbr ... A jövő kertészei Maukó Lídia és Gáspár Sarolta A napos hirtelen talpraugrik. Ügyesen felöltözik, s elindul felkelteni diáktársait. Alig telik el pár perc, máris az udvaron tornáznak... Aztán ismét szobájukba sietnek: takarítani, mosdani. — Én - áll fel Badó István. — Harminchárom éves vagyok. Nős. Egyéves kislány édesapja, az ipolyvarbói EFSZ tagja! — Hogyan került az iskolába? — Bizony nem ment könnyen. Nem azért, mert nem akartam tanulni, hanem nehéz volt az asszonyt meggyőzni. De fontos, hogy sikerült. Jól érzem magam az iskolában. Minden egyes csoportvezetőnek elkelne hasonló iskola ... Bízom, hogy sikerrel fejezem be az iskolát, s az itt tanultakat a közösben hasznosíthatom! Az osztály legfiatalabb diákja Mihály János. Gömörböl, Détér községből került ide. A Rimaszombati Állami Gazdaság Szabópusztai kertészetében dolgozott. Hogy hová kerül viszsza, még nem tudja. — Lehet hogy a détéri szövetkezetbe - mondja - ugyanis ott még nincs kertészet. De ha Szabópusztára kerülök vissza, úgy is jó lesz. Nemrégen értesültem, hogy az említett kertészet fiataljai a szocialista munkabrigád büszke cím elnyeréséért versenyeznek. Én is szeretnék köztük lenni!... Kovács Béla és Lelkes Vilmos Csallóközből, a bősi szövetkezetből jött az iskolába. Még jó pár hónap van hátra a tanévből, de ők már tervezgetnek: — Gyümölcsöst kellene létesíteni, minél nagyobbat. Hisz az elsős Bagári Jóska is falunkból való. Béla szereti jövő mesterségét. Hivatásának érzi. Nem is állja meg szó nélkül, hogy el ne dicsekedjen falujuk fejlődéséről. — A kastély előtti téren — társadalmi munkával — parkot létesítünk. Vilmossal szeretnénk megmutatni, hogy mit tanultunk. Olyan virágos - és dísznövényekkel dús park lesz, hogy bárki megnézheti!... A szomszédos osztályban az elsősök a munkaegység kiszámításával birkóznak. De nem sokáig figyelhetem munkájukat, mivel az óra letelt. Az első, ami a látogatót meglepi, hogy ebben az osztályban már tíz lány is van! Az ablak mellett az első padban Mauko Lidia, a naszvadi- és Gáspár Sarolta a berzétei szövetkezet jövő szakemberei ülnek. Velük is váltunk néhány szót. — Nagyon szeretem a virágokat és a dísznövényeket. Ha minden jól sikerül, virágkertészetbe szeretnék kerülni - mondja Lídia. Szomszédja, Sárika a Sajó mentén született. Arca piros, hangja cseng, mint az acél. — Két évet dolgoztam a szövetkezet kertészetében, aztán elhatároztam, hogy tanulok... Hiszen falunkhoz közel van Rozsnyó, kell a sok friss zöldség... A szövetkezet üvegházat épít, s ott aztán igazán kell a szakember! ... Cifra Zoltán napos nyit be az osztályba. — Készen van az ebéd! S alig telik el öt perc, az ebédlőből víg kanálcsörgés hallatszik. Pál József tanítóval elindulunk, hogy megnézzük a vidám falatozást. — Hogy tetszik az internátusi étel? — kérdezzük a barna hajú, mosolygósarcú Szarka Margittól. — Jól. Naponta ötször eszünk. De azért elfogyasztjuk mindig ... Ebéd után szinte kihaltnak tűnik az iskola. Csendes. Precner Tibor igazgató szobájában olvasgat. Tőle tudjuk meg, hogy a kertészeti mesteriskola már több mint 150 szakembert nevelt. Aztán megjegyzi: i — Diákjaink, amikor kikerültek az iskolából, sokszor levélben vagy személyesen is felkeresnek, ha valami Hét óra. A diákok már a tanteremben vannak. Először lapszemlét tartanak, hogy még a tanítás megkezdése előtt megismerjék a legfrissebb bélés külpolitikai eseményeket. Aztán következik a reggeli, s a tanítás ... * * * Két osztályban, az elsőben és a másodikban egyszerre kezdődik a tanítás. A folyosón elhal a zúgás, a léptek kopogása. A tanterem ajtaján keresztül már csak a tanító hangia szűrődik át. Benyitok az egyik osztályba. Amint látom, a másodikosokhoz ... A tanulásról. az iskola életéről érdeklődöm.- Ki a legidősebb az osztályban? - teszem fel a kérdést. A másodikosok Jó étvágyat! Gróf Miklós, Bényl József, Podlocky István betonszegélyt készítenek nehézség adódik munkahelyükön. Mi aztán válaszolunk, vagy személyesen kiutazunk, hogy az előforduló kertészeti betegséget a helyszínen orvosoljuk! Az idő rohamosan halad. S mire az iskola udvarára kerülünk, a tanulók már Pál tanító elvtárs vezetésével a virágágyak készítését gyakorolják. Mások pedig a szomszédos park tii-. körképének megrajzolásával „bajlódnak“.- Minden évben újformájú virágágyakat készítünk parkunkban — mondja Pál elvtárs. - Így minden diákunk kétféle berendezésű parkot láthat... * * * Az est sötét fátyla már mindent eltakar. Csupán a tánccsoport vidám dalában gyönyörködünk. Fellépésre készülnek. Egy másik teremben pedig 30-an a Fucík-jelvény megszerzésére készülnek, hogy az iskola elvégzése után a szaktudás mellett magukkal vigyék a jó közösségi szellemet is. NÉMETH JÁNOS hogy gyerünk meglátogatni a beteget. — A száraz alá, szélmentes helyre „fektettük“ — mondja kissé dühösen. S íme itt állunk a szerencsétlen beteg mellett. Sajnálkozva nézzük. Közben egy nagy kérdőjel rajzolódik ki előttünk: — Miért nem írta meg Kontár Jenő levelezőnk, hogy az Agrotechna nemtörődömsége miatt „halála előtt“ áll a DT — 54-es?! Mi történik például ha a földek szántatlanul maradnak?! Kár, nagy kár, egy perc mulasztás is az ilyen esetben, az ilyen fontos és sürgős munka — mint a mélyszántás — idején! Egy kis jóakarat, no meg egy kis „ébresztgetés“ mellett egész biztos gondoskodott volna már az említett Agrotechna vezetője egy hüvelyről (ez hiányzik a DT-ről), s már régen „fütyörészhetne“ az amúgy egészséges vasparipa!... Egy másik példa, ami szintén régen papírra kívánkozik. Kontár levelezőnk azonban még ezidáig nem tartotta fontosnak megírni. Vagy nem akarta? Lehet, hogy azt tartja: rossz gazda az, aki kiteregeti saját szenynyesét! Téves és káros nézet ez. Éppen ezért mi megemlítjük. S mindezt azért tesszük, hogy ezzel is hozzájáruljunk a felsőszeli szövetkezet egyes tagjai téves nézetének leküzdéséhez. Miről is van szó? Arról, hogy Raffai elnök javaslatára, kezdeményezésére ez év májusában bevezették a sertések önete-Ha valaki tollat fog a kezébe, akkor már jóelóre átgondolta: miről, hogyan és miért akar írni? így van ez levelezőinkkel, olvasóinkkal is. Falun élnek. Szövetkezetben, állami gazdaságban s egyéb munkahelyeken dolgoznak. Papírra vetik a hektárhozamok, az állati termékek növekedését: a mindennapi élet számos eseményeit. S mindez hasznos, aranyatérö a sajtó, az olvasóközönség számára! Sok esetben azonban szemet hunynak levelezőink olyan események felett, melyek — a sajtóban közölve — nagyban elősegítenék a termelés fokozását, a szövetkezet fejlődését, s nem utolsósorban: a dolgozók életszínvonalának emelkedését. Ezt tapasztaltuk, amint a galántai járás falvait, a szövetkezetek földjeit, gazdasági udvarait jártuk. íme egy-két példa... — Bizony, nem a legjobban állunk a mélyszántással. Pedig van tíz kerekes és két DT —54-es traktorunk! — Hány kerekes traktor van bekapcsolva a mélyszántásba? — A kerekesek közül három szánt. A többi a trágyát és a kukoricaszárat hordja. Még mindig száraz a talaj, nem bírják a szántást a kerekes traktorok!... S baj van a hcrnyótalpasokka! is. Az egyik már négy napja a hűvösön „hever“. Megbetegedett, s nem kapunk „injekciót", ami „észhez térítené“! Tudja milyen hátrány és mennyi veszteség ez?! Pedig ha a galántai Agrotechna dolgozói nem a régi, kézzel hajtható szecskavágók „testrészei" után „futkároznának“, hanem a fontos mezőgazdasági gépek alkatrészeinek a beszerzését szorgalmaznák, sürgetnék, akkor egész biztos nem volnának az ilyen nagyteljesítményű gépek tétlenségre utalva. Megemeli siltes sapkáját, s int.
