Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-12-09 / 98. szám
386 VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 1959. december 9. A GYOMOK IS MEGVÄMOLJÄK A BÚZATERMÉST Általában még napjainkban is számolhatunk 2 — 3 mászás terméscsökkenéssel a gyomok kártételének következtében. Ezt a kárt a vegyszeres gyomirtás általános bevezetésével a legkisebbre csökkenthetjük. Sajnos, ezt a lehetőséget nem használjuk ki kellőképpen. Vetéseink jelentős részében komoly károkat okoznak a gyomok, nem is beszélve arról, hogy a beérett magvak újrafertőzik a talajt. A NEMESfTŐK FELADATA Szélsőséges éghajlatunk alatt mind az agrotechnika, mind a helyes tápanyagellátás és növényápolás sokkal nehezebb, mint a tőlünk nyugatra uralkodó esősebb, mérsékelt éghajlat alatt, tehát az említett tényezőkre sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk. Egyedül az agrotechnika megjavításával azonban nem lehet az előttünk álló feladatokat megoldani. Ehhez, amint már említettük, a növénynemesltés segítsége szükséges. Már ma is sok az olyan gazdaság, ahol a több évi átlagos búzatermés 30 mázsa fölött mozog. Az ilyen gazdaságokban a további termésemelkedést komolyan gátolja, hogy használatban levő fajtáink szalmaszilárdsága nem kielégítő, s a 30 mázsán felüli magterméseket csak kivételesen kedvező időjáráskor bírják megdőlés nélkül. A nagyüzemi gazdálkodásban pedig nagyon fontos, hogy a termést géppel lehessen betakarítani, mert ez megyorsítja és olcsóbbá teszi a munkát. Ezért szükséges, hogy minél előbb megjelenjék a termesztésben az a hazai búzafajta, amely a 40 mázsánál nagyobb szemtermést is elbírja megdúlés nélkül. Azzal is számolnunk kell, hogy rövidesen a gabonák öntözésére is sor kerül, ami csak erős szalmájú fajtánál jöhet számításba. Persze egy ilyen új fajta előállítása nem könnyű feladat, mert viszonyaink között szükséges, hogy a fajta — a szalmaszilárdságon kívül, — még fagyálló, szárazságtűrő, betegségekkel szemben ellenálló és jó minőségű legyen. &ntatt nálunk a növénynemesítésnek is nehezebb a dolga, mint ott, ahol a fagyállóság, illetve télállóság és a szárazságtűrés nem szükséges a jó terméseléréséhez. MILYENEK AZ OLASZ FAJTÁK? A szemszilárd és böterinó új fajták kinemesítésében az olasz búzanemesítók értek el kimagasló eredményeket. Az új olasz búzafajtáknak rendkívül alacsony, 70 — 80 cm magas, erős szalmájuk van, kalászuk nagy és rendkívül jól termékenyül meg. Bokrosodó képességük gyenge, de ezzel szemben nagyon jól bírják a sűrű vetést, tehát rendkívül sűrű állományt képesek fölnevelni. Mivel alacsony a szalmájuk, így a szalma és a mag aránya igen kedvező (1:1), ami nagyon gazdaságossá teszi a szárazanyag felhasználását. Előnyös tulajdonságaik mellett azonban vannak hiányosságaik is; így például igen gyenge a fagyállóságuk, nagyon rossz minőségűek, azonkívül termesztésükhöz rendkívül jó viszonyokat igényelnek. Délszlovákiában például dr. R a j k y szerint átlag 16 — 19 mázsa műtrágyát használnak termesztésükhöz hektáronként. Viszont nagy termést, 65 — 77 mázsás hektárhozamokat értek el. Szabadakén például istállótrágyával és 19 mázsa műtrágyával a Fortunáto-fajtából 70 mázsát takarítottak be hektáronként. Vinkovcén, az állami gazdaságban szintén a Fortunáto-fajtából 19 mázsa műtrágyával 75 mázsát, Koprivnicán jó elővetemény után 16 mázsás műtrágyaadaggal a Produttore-fajtáből 77 mázsás magtormést értek el. Az olasz búzatormesztők egészen különleges agrotechnikát alkalmaznak. Az elővetemény lekerülése után azonnal szántanak, éspedig a talajtól függően 30 — 40 cm mélyen. Egyúttal 5-6 mázsa Thomes-salakot szántanak be. Később újra szántanak 20 — 25 cm mélyen, és újabb műtrágyát adagolnak, mégpedig 2 — 3 mázsa szuperfoszfátot, valamint 2—3 mázsa kálisót szántanak le. Vetés előtt tárcsával készítik elő a magágyat, majd további egy mázsa kálisót és egy mázsa ammónszulfátot dolgoznak a talajba. Télen haonként 50 kg kalciumnitráttal fejtrágyázzák a búzát. Mondanunk sem kellene. hogy ez a trágyázási és talajmüvelési mód is a körülményekhez alkalmazkodik. Az olasz búzákkal Délszláviában több éven át. Magyarországon pedig a múlt évben értek el kimagasló eredményeket. Nem szabad azonban elfelednünk, hogy Bácskában, ahol a délszlávok az olasz búzákat termesztik, több a csapadék és jelentősen enyhébb a tél, így erősebb fagyok nem veszélyeztették a termést. Tudomásunk szerint az olasz fajtákat Magyarországon csak a múlt évben próbálták ki nagyobb mértékben, amikor rendkívül csapadékos nyár volt és az áttelclésscl sem voltak bajok a gyengébb fagyok miatt. Hangsúlyoznunk kell, hogy az olasz búzák kimondottan belterjes fajták, s csak belterjes viszonyok közöt tudják előnyös tulajdonságaikat érvényesíteni. Olyan helyeken, ahol nem kapták meg a szükséges tápanyagokat és termesztésük mostoha viszonyok között történt, még a régi kis teljesítőképességű fajtáknál is jóval kevesebbet teremtek. Az olasz búzák példájából is látható, hogy a növénynemesítésben elért eredmények a gyakorlatban csak akkor hasznosíthatók, ha a fajta igényeit kielégítjük. Hogy az új búzafajták menynyi^ felelnek meg nálunk, erről egyelőre nem mondhatunk végleges ítéletet. Ezt majd a termelési kísérletek döntik el, amelyeket már idén több helyen bevezettek Szlovákiában is. Meggondolandó az olasz búzák esetében még az is, hogy nálunk a túlságosan rövid szalma nem lesz-e hátrány, ugyanis gyorsan növekvő állatállományunknak egyre több alomra és talajainknak minél több szerves trágyára van szüksége. Valószínű, hogy nálunk előnyösebb lenne az olyan fajta kinemesítése, amely megdűlés nélkül 40 mázsán felüli magtermést is megadna, viszont a mag és szalma aránya legalább 1:1,5 lenne. A SZALMASZILÄRDSÄG PROBLÉMÁJA Kétségtelen, hogy a szalmaszilárdság megoldás« nálunk is égető probléma, amelynek megoldása nagyon elősegítené a búzahozamok növelését a belterjesebb gazdaságokban. Kevés a valószínűség arra, hogy az olasz búzák egyszerű átvételével megoldhatnók a búzatermesztés problémáit. Véleményünk szerint ez nagyban a termésbiztonság rovására menne. Kedvezőbbnek látjuk egy olyan hazai fajta előállítását, amely az olasz búzákhoz hasonlóan erős szalmájú, de fagyálló is lesz, alkalmazkodni tud majd a viszonyainkhoz, s meglesz a termésbiztonsága, ami nálunk az olasz búzákból hiányzik. Ezen a téren búzanemesítő állomásainkon komoly előrehaladás mutatkozik. Már több olyan törzs (fajtajelölt) van, amelyben a kívánt tulajdonságokat megtalálhatjuk, s ezáltal remélhető, hogy a kellő kipróbálás után rövidesen a gyakorlatban is találkozunk egy új, erős szalmájú, nagy termőképességú, minden tekintetben megfelelő hazai fajtával. Amint látjuk, a búzahozamok növelése nagyon komoly és sokrétű feladat. Minden termelőnek tudnia kell, hogy ezt a feladatot nem lehet holmi új csodafajtával megoldani, mert a nagy termőképességű fajtáknak is megvannak az igényei, amelyek kielégítése nélkül nem számíthatunk sikerre. Addig is a termelt fajták termőképességét kell megfelelő agrotechnikával és tápanyagbiztositással kihasználnunk, amíg az igényesebb, de jobban termő fajták termesztését bevezetjük. Rákóczi Lajos, a Sősszigeti Növénynemesitő Állomás dolgozója Új könyvviteli nyilvántartást EFSZ-einkben Harmadik ötéves tervünk irányelvei szerint mezőgazdaságunkra fokozott feladatok hárulnak. E feladatok közül nagy jelentőségű EFSZ-eink nyilvántartásának átszervezése. Szövetkezeti gazdálkodásunk tízéves tapasztalatai azt mutatják, hogy a közös termelés nyilvántartására és ellenőrzésére a még a kollektivizálás első éveibe* megállapított nyilvántartás már elavult, nem segíti elő, sőt fékezi a fejlődést. Ugyanis könyvelőinknek egész sor kiegészítő táblázatokat kellett mellékelniük, mert a nyilvántartás az EFSZ- eknek csak a pénzügyi gazdálkodását tükrözte vissza. A gazdálkodás legfontosabb szakaszát, a termelést csak segédkönyvekben vezették, s így ez a nyilvántartás nem nyújtott kellő áttekintést sem az egyes termelési ágazatok, sem pedig az egész szövetkezeti gazdálkodásról. Növekvő követelményeink figyelembevételével az utóbbi években már több élenjáró szövetkezet kipróbálta az új, fejlettebb módszerekre épített szövetkezeti nyilvántartást. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az új rendszerű eljárás kedvező hatással van a szövetkezetek gazdasági és szervezési megszilárdítására. Ez a nyilvántartási módszer nyomon követi az egész nyerstermelést az elosztásig, megjavítja a közös vagyon védelmét, s a szövetkezeti termelés közvetlen irányítását a tagok kezébe adja. Lehetőséget nyújt a szocialista munkaverseny kedvező és igazságos fejlődésére, mind a munkacsoportok, mind az egyének között. Széles távlatokat nyit a helyes és igazságos pótjutalmazásra, továbbá módot nyújt arra, hogy termelési ágazatonként figyelemmel kísérjük az önköltséget, és ezt az észlelt tapasztalatok alapján csökkentsük. Másik nagy jelentőségű előnye, hogy lehetővé teszi az önköltség kutatását, valamint elősegíti a termelés egyes szakaszain eddig ismeretlen tartalékok feltárását. Az új nyilvántartás bevezetésének előfeltétele: az elsődleges nyilvántartás naprakész, pontos vezetése és a szövetkezeti vezetők jő munkaközössége következtében megszervezett belső rend. Vadkerti János, az ipolysági járási nemzeti bizottság dolgozója
