Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-12-09 / 98. szám
A SZABAD FÖLDMŰVES SZAKMELLÉKLETE A búzahozamok emelésének problémája Szlovákiában Harmadik ötéves tervünk irányelvei szerint jelentősen növelnünk kell a mezőgazdasági termelést, s ennek keretében a búza országos átlagban vett hektárhozamát 27 mázsára kell emelnünk. Ám az irányelvek azt is leszögezik, hogy a termékenyebb körzetekben még nagyobb hozamokra kell törekednünk, hiszen csak az ilyen körzetekben elért nagyobb termés hozhatja föl 27 mázsás átlagra a silányabb földekkel rendelkező körzetek érthetőleg gyöngébb terméseredményeit. Viszont jelenleg termékenyebb déli körzeteinkben is mindössze 22 — 25 mázsa körül ingadoznak a búza hektárhozamai, tehát nem kis feladat előtt állunk, amikor pár esztendőn belül 30 mázsa fölé akarjuk emelni a búzahozam hektáronkénti átlagát. Vizsgáljuk meg, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre a búzahozamok növeléséhez. A termés nagyságát elsősorban a fajta, az agrotechnika, a talaj és az éghajlat határozza meg. A nemesítés feladata, hogy az adottságoknak megfelelő fajtát (bötermőt, jó minőségűt, fagyállót, szárazságtűrőt, betegségekkel szemben ellenállót stb.) állítson elő. A termesztőnek viszont az a kötelessége, hogy jó agrotechnikával a fajta legnagyobb termőképességét kihasználja. Nézzük sorra azokat a tényezőket, amelyek a búzatermesztést befolyásolják. illetőleg meghatározzák. Az évi átlagos csapadékmennyiség Dél-Szlovákiában 500 mm körül mozog, de egyenlőtlenül elosztva; némely éven például alig 300 mm esik. A búzának 1 kg szárazanyag előállításához körülbelül 500 liter vízre van szüksége, természetesen a talaj- és tápanyag viszonyoktól függően, vagyis egy hektáron egy mm hasznosítható esőből 20 kg szárazanyag képződhet. Ha hektáronként 30 mázsás mag- és 60 mázsás szalmaterméssel számolunk, akkor ennek a termésnek a kialakításához (15 %-os nedvességtartalom mellett) 382,5 mm hasznosítható csapadék szükséges. Ha a lehullott csapadék 75 %-át vesszük hasznosítható csapadéknak (ez több vagy kevesebb is Jphet az agrotechnikától és a talaj természetétől függően), akkor azt látjuk, hogy a lehullott 500 mm csapadék nagyjából csak a szóbanforgó 30 mázsás mag- és 90 mázsás szalmaterméshez volt elegendő. Abban az esetben, ha a búzának tenyészideje alatt csak 300 mm csapadék áll rendelkezésére. ami nálunk nem is olyan ritkaság. akkor ez már komoly terméscsökkenést okoz. Ebből láthatjuk, lw>gy a víznek döntő terméskialakító szerepe van, és sok évben a termés nagyságát a csapadék mennyisége határozza meg. Ezért minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy a lehullott csapadék minél nagyobb részét hasznosíthatóvá tegyük a növényzet részére. Helyes tápanyaggazdálkodással kell lehetővé tenni a csapadék jó kihasználását. Szélsőséges, száraz években pedig egyedül öntözéssel segíthetünk a bajon. A szárazság elleni küzdelemben a növénynemesítésnek is nagy szerep jut. Feladata egyrészt a szárazságot jól tűrő fajták kinemesítése, másrészt pedig az olyan fajta előállítása, amely a szárazanyagot gazdaságosabban használja fel. vagyis amelynek jobb a mag és a szalma közötti aránya. Az agrotechnika szintén nagyon befolyásolja a termés kialakulását. Nálunk különösen a vetésidő megválasztásának nagy a jelentősége. Ma már majdnem minden gazda tudja, hogy az idejében (szeptember végén, október elején) történő vetés lehetővé teszi, hogy a búza még ősszel jól megerősödjék, ami alapja a fagyállóságnak. Sok évi agrotechnikai kísérlet és számos gyakorlati tapasztalat bizonyítja, hogy a korai vetés jóvoltából legalább 4 — 5 mázsával több terem. Sajnos, mégis azt tapasztaljuk, hogy jelentős területen az agrotechnikai határidő után vetnek, ami számottevő terméscsökkenést okoz. Ahhoz azonban, hogy a vetésidőt be tudjuk tartani, szükséges a helyes vetésforgó kialakítása. További terméskialakító tényező: a folyamatos tápanyagellátás. Búza alá randszerint nem használunk istállótrágyát, hanem csak kiegészítő műtrágyát. Nagyon fontos, hogy azt a műtrágyát adjuk a búza alá, amelyre szüksége van és abban a formában, amelyet a búza a legjobban hasznosíthat. Dél-Szlovákia talaja jobbára magas mésztartalmú, tehát fontos, hogy a foszfor- és a kálitartalmú műtrágyákat ősszel, vetés előtt dolgozzuk a földbe, ugyanis a talaj felszínére kiszórt műtrágya (kivéve a nitrogéntartalmúakat) nem tudja érvényesíteni a hatását, s emiatt megbomlik a tápanyagegyensúly. Ha keményebbre fordul az idő, ne feledkezzünk meg a burgonya- és répaprizmák téli takarásáról. Vastagítsuk meg a földréteget, a szellőztető-kéményeket pedig borítsuk be szalmás trágyával. A tél folyamán több ízben ellenőrizzük raktározott terményeinket, nehogy valamilyen okból a már meglevő termés tönkremenjen Hl ÉVFOLYAM • 19. SZÁM 1959. december 9. TARTALOM Rákóczi Lajos, a Sósszigeti Növénynemesítő Állomás dolgozója; A búzahozamok emelésének problémája Szlovákiában ...............................................3*5 Vadkerti János, az ipolysági járási nemzeti bizottság dolgozója: Üj könyvviteli nyilvántartás EFSZ-einkben .... 3M Blaas Géza, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola hallgatója: Főiskolások politechnikai képzése Istvánmajoron .... 3*7 V r b a Metodej mérnök, a Nyárasdi Kísérleti Állomás dolgozója: A takarmánytök termesztése ..........................................38* Bárt fai László: Gördülő tejlaboratóriumok az észak-csehországi útakon.....................389 Az állattenyésztés legújabb módszereinek külföldi tapasztalatai ...............................................300 MÉHÉSZET C s e r n á k Lajos méhészeti szaktanító: Gondolatok a nemzetközi méhésznapon .... 391 A méhészet fontossága a földművelésben ....................................391 G. F. T a r a n o v, a biológiai tudományok kandidátusa: Az anya többszöri párzása . . . 392
