Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-12-09 / 98. szám
392 VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 1959. december 9. Äz anya többszöri párzása ii. Ruttner (1954) 22 anya párzását figyelte meg. Megállapította, hogy nászrepülésük előtt 2 — 3 rövid tájoló repülést végeztek. A 22 anyából 11 egyszer, 10 kétszer és egy anya háromszor repült ki párzás’a v i' jaszkova (1956) beszámolt 172 anya nászrepülésének eredményeiről. Ezeknek 52,3 százaléka csak egyszer. 47,7 százaléka pedig kétszer repült ki. Négy anya a nászrepülését még aznap megismételte, 66 másnap, 12 anya pedig csak 2 — 3 nap múlva ismételte meg a nászrepülést. Trjaszkova az ondószálak mennyiségét is megállapította a nászrepülésről visszaért anyáknál, s ez a menynyiség 0,85 — 5,2 mm3 között ingadozott. Ennek alapján az anyák ismételt nászrepülése az egyszeri megtermékenyülésböl származó kevés ondószállal magyarázható. Az anya többet nem gondol nászrepülésre, ha petevezetéke bizonyos mértékig megtelt ondóval. Ez az állapot egyszeri nászrepüléstől is származhat. Götze (1956) 25 anyát figyelt meg, ebből 17 sikeresen párzott. Megállapította, hogy 12 anya közül 2 egyszer, 4 kétszer, 4 háromszor, egy négyszer és egy ötször végzett nászrepülést. Egy repülés átlagosan 22,2 percig tartott, a két szélső határérték pedig 2 — 26 perc volt A fenti megfigyelések alapján a fiatal anyák 50 százaléka több nászrepülést végez. A második nászrepülésük leginkább aznap vagy 2 — 3 nap múlva történik. Az anyák kisebb része pedig 3 — 5 alkalommal is párzott. Ha egy anya a nászrepülésről a here ivarszervévet tér vissza, ez még nem jelenti a tökéletes megtermékenyülést. Az ismételt nászrepülések okát a kevés ondószálban kell keresni. Trjaszkova fényképeket is közölt a Pcselovodsztvoban arról, hogy az anya petevezetékében és ondózacskójában több ondószál van, mint a here nemzőszervében. Trjaszkova határozottan állította, hogy az anya nemcsak' egy herével párzik. Ezt a feltevését megerősítette az a körülmény, hogy a két here közül, amely párzás után az anyával együtt leesett, az egyiknek hiányzott a nemző része, amely az anya testében maradt. A következő here ettől megszabadította az anyát. — Ezek szerint — írja továbbá Trjaszkova — az anya nászrepülés alkalmával több (4 — 5) herével párzik. Ilyenkor a here megszabadítja az anyát az előző párzás alkalmával ottmaradt here nemzőszervétől. Ez a megállapítás a külföldi szakemberek körében nagy visszhangra talált, s a szaklapokban egymást követték a megfigyelésekről írt cikkek. Tábor (1954) 184 megjelölt anyával végzett kísérletet. Azt állította, hogy az anyák egyszeri nászrepülés alkalmával többször párosodnak, átlagosan 6 — 7 herével Véleménye szerint a nászrepülés átlagos ideje 39 anyánál a következő volt: amelyek megtermékenyítva tértek haza, azoknál 13 percig, amelyek pedig megtermékenyülés nélkül repültek viszsza, azoknál átlagosan 8 percig tartott. A megtermékenyített anyák ondózacskójában átlag 3,27 millió spermatozoidot talált. Ehhez a kísérlethez 36 anyát vizsgált meg. Ruttner (1955) azt az állítását, hogy az anya nászrepüléskor több herével párzik, a következőkkel támasztotta alá: a) megfigyelések igazolták, hogy a nászrepülésről visszatért anyán 2, 3, 4, sőt 5 alkalommal is megfigyelték a megtermékenyítés jeleit; b) pontos megfigyelések azt mutatják, hogy az elegendő mennyiségű ondószálak nem egy herétől, hanem csak többől származhatnak; c) az olyan anyáktól, amelyek különböző fajta heréktől termékenyültek meg, különböző fajta ivadékok is származnak. Az. első és az utolsó párzás között 2 — 3 hét telt el. Ruttner 140 anyán végzett megfigyeléseket Vulkano-szigétén. Erre a szigetre fekete és sárga fajtájú heréket hoztak, amelyeket váltakozva engedtek ki; egy nap sárgákat, másnap feketéket, harmadik nap megint sárgákat. Azután az ivadékokon megállapították, hogy az anyák mindkét fajta herével párzottak, illetőleg egy-egy anya az egyik fajtától és a másik fajtától is megtermékenyült. Woyke (1955) megismételte Trjaszkova kísérletét. Adatai szerint a herének 1,5—3 mm3 ondószála van, míg a megtermékenyített anyában 6 — 20 mm3 volt. Ezek szerint egy anya legalább két herével párzik. Woyke ezenkívül arra a megállapításra jutott, hogy az anya az első párzás után a fullánk-kamrát még nem zárja el, hanem csak akkor, amikor a termékenyülés teljesen befejeződött, azaz elégséges ondószáll jutott áz ivarszervébe. Woyke 1956-ban, további kísérlete során bebizonyította, hogy az ondózacskó megtöltése nem attól függ, hogy mennyi ideig tartott a nászrepülés, de nem függ az anya nagyságától sem. Az anya a levegőben nem szabadulhat meg a here beszakadt ivarszervétől, ezért kénytelen visszarepülni a kaptárba, bár az ondózacskója még nem telt meg. A kaptárban az anya ettől igyekszik megszabadulni, és újból kirepül. Trjaszkova (1956) megfigyeléseiről részletesen beszámol; 25 megtermékenyített anyánál átlag 107,9 millió spermatozoidot állapított meg, míg egy herénél csupán 10,9 milliót. Ezek szerint egy megtermékenyített anyának körülbelül tízszer töb a spermatozoidja, mint a herének. Az anyákban levő ondószál 38 kísérleti anyánál 2,105 milligrammot tett ki, a két szélső határ pedig 1,05 — A legnagyobb mézhozamért folytatott versenyben idén az Eperjesi Állami Erdőgazdaság méhészei szerezték meg az elsőséget, akik kerületi átlagban méhcsaládonként 22,6 kg-os mézhozamot értek el. Egyébként az erdőgazdasági üzemek közül a korponai lett az első, éspedig 24,86 kg-os mézhozammal. A családonkénti 45,4 kg-os csúcshozammal Visnyovszky József, a Kisszebenyi Erdészeti Üzem méhészmestere büszkélkedhet. A Korponai Erdészeti Üzem méhészei fölhívták a többi erdészeti üzem, főldművesszövetkezet és állami gazdaság méhészeit, hogy rendezzenek versenyt, amelynek célja, vajon melyik mezőgazdasági üzem méhészete éri el a következő évben a legnagyobb mézhozamot, a legjobb anyanevelési eredményeket, 3,70 milligramm volt. A herében levő ondószál súlya körülbelül 0,43 milligramm. Világos tehát, hogy az anya 2 — 8 herével párzik, mert másképpen nem érheti el a megfelelő mennyiségű ondószálat. Peer (1956) 16 olyan anya ondóját vizsgálta meg, amelyek két fajtájú herékkel párzottak s arra a megállapításra jutott, hogy az anyák párzása átlagosan hét herével történt. Tábor (1956) arról a kísérletéről ír, amikor (az egyszer már kirepült anyát elzárta) 102 anyából csupán 39 termékenyült meg és ezekből harmincnégynek keresztezett, utódja volt, ami azt igazolja, hogy ezek is több herével párzottak. A megtermékenyített anyák nászrepülése 13 percig, a meg nem termékenyítetteké pedig 8 percig tartott. Ezekből látható, hogy az anya egy nászrepülés alkalmával több herével párzik. A legtöbb kutató megegyezik abban, hogy az anya átlag 6 — 10 herével párzik egy-két, ritkábban három-négy nászrepülés alatt. Először teljesen biztosra vették, de ma már téves az a nézet, hogy az anya életében csak egyszer és csak egy herével párzik. A természetes párzásnál az ondózsakóban különféle összetételű spermatozoid keletkezik és ezért az utódok származási összetétele sokkal körülményesebb. mint azt eddig feltételezték. Tauber (1955) bebizonyította, hogy a különböző herék spermája az anyák ondózacskójában nem keveredik s emiatt az anya utódai jelentősen eltérnek egymástól. Tehát a méhek kereszteződésében nagyobb eltérések mutatkoznak, mint ezt előbb gondolták, hiszen nem ismeretes a herék eredete, amelyek közül 6 — 18 vett részt a termékenyítésben. így érthető, hogy az anyák mesterséges megtermékenyítése milyen fontos, enélkül nem lehet azonos eredetű utódokat tenyészteni. A mesterséges termékenyítés lehetővé teszi a tenyésztés irányítását, ami különösen az öröklődési törvénynél igen fontos. Tudományos alapon ezzel a kérdéssel csak akkor foglalkozhatunk, ha az anyákat mesterségesen, jól ismert herék ondószálaival termékenyítik meg. G. F. T a r a n o v, a biológiai tudományok kandidátusa s melyikük mérsékli leginkább a méz 1 kg-jára eső termelési költségeket. A hangya és a villanyáram Az ausztráliai villamossági föfeliigye-i tőség jelentése szerint a hangyák meg-\ rágják a villanyvezeték szigetelését, s ezzel nagy károkat okoznak. Megfigyelték, hogy azt a vezetéket, amelyben nem halad áram, a hangyák nem bántják. Kártevésüket többnyire az elágazó dobozokban kezdik. Azt is észlelték a megfigyelők, hogy az épületen kívül elhelyezett földeléseket rövid időn belül nyüzsgő hangyarajok veszik körül. Eddig még nem találtak magyarázatot arra, hogy miért rágják meg a hangyáik az áramot vezető huzalokat, s mi csábítja őket a földelések közelébe. A méztermelési verseny eredménye
