Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-12-02 / 96. szám
382 VIRÁGZÓ MFZÖCAZDASÄG 1959. december 2. Ä szamóca trágyázása Egyes termesztők és kutatók a szamóca magasabb trágyaigényc mellett tőrnek lándzsát, s annak évenkénti bőséges trágyázását javasolják. Mások szerint elegendő az alaptrágyázás, esetleges évi takarótrágyával együtt, mert az évenkénti rendszeres trágyázás nem alapfeltétele a jó minőségnek és bőséges termésnek. Miután a trágyázás kérdésében a vélemények ilyen eltérők, az alábbiakban néhány kísérleti ered ményt mutatunk be. Cl». Jordan kísérletet alapján arra a megállapításra jutott, hogy a szamóca trágyázást kísérleteket nem lehet más gazdasági növény mintájára végezni, mert a szamóca termését sok külső körülmény annyira befolyásolja pozitív és negatív irányban egyaránt, hogy igen sok hibalehetőséggel kel! számolni. A termőképesség szerinte a fajta öröklött tulajdonsága, amelyet trágyázással nem Tehet lényegesen befolyásolni. Például a Senga 166 és a Senga Sengana fajták között tápanvagértékesítőség szempontjából semmi különbség sincs. Mindkét fajta erős lombozatot fejleszt. de gyüntölcshozamban — ugyanazon tápanyagellátás mellett — óriási különbségek vannak. A Senga 166-ot (40 — 60 q/ha) a Senga Sengana (180 — 200 q'lia) 300 %-os tennéstöbblettel múlja felül. Abszolút termésfokozást nem lehet a trágyaadag emelésével, két-háromszoros trágyaadaggal elérni. A hozam elsősorban a fajták teljesítőképességétől függ (virágzatok száma, virágok száma a virágzatban, a virágok fertilitása. a bogyók nagysága stb.), s csak kevéssé a tápanyagellátástól. Jordan első kísérletében ha-onként 300 mázsa istállótrágyát mint alaptrágyát. 2 mázsa kálisalétromot. 2 mázsa bőrszulfátot és 2 mázsa káiimagnéziát mint kiegészítő trágyát adagolt. Ezenkívül a termő években minden télen 150 mázsa szalmás istállótrágyát — takarótrágyát — terítettek ki, amelyet tavaszsza! a talajba dolgoztak. Az egyes kísérlet1 parcellák kaptak még 100 kg/ha ammonitrátot. 100 kg/ha szuperfoszfátot és 100 kg/ha káiimagnéziát. amelyet két részletben tavasszal és a termésérés után szórtak el. A kísérlet értékelésekor megállapították. hogy a legtöbb gyümölcsöt a csak alap- és takarótrágyázásban részesített parcellák adtak, bár ennek voltak a legkisebb bogyói. A frakcionizált műtrágyázással a termés egy fajtájánál sem volt emelhető, sőt az erősebben trágyázott parcellák termésében enyhén csökkenő irányzat mutatkozott. A kísérletből arra következtetnek, hogy a legtöbb szamócafajta tápanyagigényét a bőségesen adagolt alaptrágya kielégíti, tehát műtrágyázással a terméshozamot nem lehet tovább fokozni. Ez a megállapítás rendkívül érdekes, mert a kísérletekben felhasznált tragyamennyiség a gyümölcs- és zöldségfélék trágyaszükségletének határán belül van és nem olyan magas, hogy káros hatására lehetne következtetni. Ez a kísérlet a szamócatrágyázas problémáját igen érdekesen világítja meg. Jordan kísérleti eredményei értékes támpontokat nyújtanak, d- egy igen fontos tényezőt: a víztényezöt nem vizsgálta. pedig a trágyaadagolásnál csak a két tényező* együttes vizsgálata adhat meonyugtató eredményt. Más kutatók a szamóca talajának tózegtrágyázását vizsgálták. Borok közlése szerint a fekete tőzeg adagolásával 16 %-os termés többletet értek el. A barázdásan adagolt tőzegtrágyázás jobb volt, mint a felületi trágyázás. A fekete tőzeget 6 pH-nál lúgosabb talajokon minden további nélkül alkalmazni lehet, de ennél savanyúbb talajokon a tőzeget előzetesen savtalanítani kell. A szamóca trágyázásának emblémáival behatóan foglalkozott M. Jazrickij, akinek „A szamóca trágyázásának kérdései" című munkájából az alábbiakat közöljük: Mind a külföldi, mind a szovjet Irodalomban a szamóca trágyázására vonatkozó adatok ellentmondók. Az irodalom adatai szerint a szamócának igen nagy mennyiségű istállótrágyára van szüksége, ilyen nagy szerves trágyamennyiséggel a nagy üzemek egy-egy kultúra számára nem rendelkeznek, ezért szükséges volt egy tudományosan megalapozott trágyázási rendszer kidolgozása. A kutatás első feladataként azt kel1 eldönteni, hogy a szamóca mennyi tápanyagot von el a talajból: a tenyészidó egyes szakaszaiban milyen a tápanyagfelhasználás élénksége; milyen tápanyagmennyiségek kerülnek le a tábláról a termés és a növényápolás keretében lekerülő növényi részekkel. A vizsgálatot a ftoscsinszkaja, Miszovka és Koinszomolka nevű három szabványfajtával végezték. A szamóca levele körülbelül 70 napig éL A régi levelek elhalása és az újak fejlődése az egész tenyészidó alatt folyik. Ezeket a leveleket összegyűjtötték és rendszeresen vizsgálták. Megállapították, hogy a tápanyagok felhasználására igen nagy befolyással van a növény fejlődési ereje. A szamócanövény növekedése függ a fajta sajátosságától, a tő korától és a tenyészidőben uralkodó időjárási viszonyoktól. A szamócatábláról lekerülő tápanyag mennyisége aránylag csekély és nem haladja meg a közönséges szántóföldi termesztésnél elhasznált tápanyag mertynyiségét. Ennek alapján a szamócát nem lehet azok közé a növények közé számítani, amelyek erősen kiélik a talajt. Viszont abból, hogy a növény mennyi tápanyagot használ fel a talajból, még nem szabad ítéletet mondani annak tápanyagigényéről sem. mert igen fontos még az is, hogy a növény miként használja fel a tápanyagokat. Azok a növények, amelyek az egész tenyészidó alatt egyenletesen használják fel a tápanyagokat. kevesebb trágyát kívánnak, mint azok, amelyek ugyanannyi tápanyagot vesznek ugyan fel, de egy rövidebb tavaszi időszak alatt. A tápanyag felhasználása szempontjából a szamóca különbözik a többi növénytől. A nyárjelső felében valamivel nagyobb mennyiségben vész fel foszfort és káliumot, mint a másodikban. A nitrogént többé-kevésbé egyenletesen használja fel az egész tenyészidó alatt. A szamóca életében az őszi időszak a döntő. A termés beérése után a növény felkészül a következő évi termésre. Késő ősszel alakulnak ki a szamóca termórügyei A szamóca úgy viselkedik, mint a jellegzetes évelő növények: tartaléktápanyagaikat a gyökerekben és a szárakban halmozzák fel. s ettől függ a következő év terméseredménye. A tavasszal adott teljes műtrágya mennyisége a termésre alig gyakorol fokozó hatást, míg ugyanaz az adag ősszel a termést háromszorosára ts emeli. Amennyire megegyezők a vélemények arra nézve, hogy a szamóca termesztésére kijelölt terület minél gazdagabb legyen szerves anyagokban, annyira eltérők a szamóca műtrágyázásának kérdésében. A korszerű szamócatermosztés értelmében a szerves trágyákat a telepítés előtti időben kell a talajba juttatni, még a későbbiekben csak kiegészítő trágyázást kell adni .műtrágyák formájában. Legelőször a nitrogén hiánya jelentkezik, amit arről lehet felismerni, hogy a növények elvesztik a rajuk jellemző élénk zöld szint. Az adandó trágya mennyisége a talaj minőségétől függ. A kísérletek végeredményeképpen megállapították, hogy a szamócának az irodalomban ajánlott évenkénti trágyázása sok munkaerőt igényel. >gy nagyüzemben nem alkalmazható. A szerves trágyát legjobb a telepítés alatt adni. Az előzetes trágyázás után a szamóca egyenletesen termett. Pod/olos lá'ajon folytatott több kísérletben a szamóca alacsony trágyaigényt mutatott, s a trágyaadagok fokozása nem emelte a termés mennyiségét. A tápanyagok felhalmozódását egy viszonylagos alacsony határon túl nem követte a szamóca terméshozamának emelkedése. Végeredményben a szamóca trágyázása terén elég sok a tisztázatlan kérdés és az egymásnak ellentmondó kísérleti eredmény. A lényeg az, hogy ismerjük a trágyázás szempontjából válságos szakaszokat, s a megfelelő póttrágyázást ezekben az időkben végezzük el. Ezek közül a legfontosabb az őszi trágyázás, amely a következő évi termést dönti el: ilyen időszak van még közvetlenül a virágzás előtt és az inda fejlesztés iaején, amikor főként nitrogéntrágyát keil adagolnunk. Az évenként alkalmazott árnyékoló trágyázás a minőséget és menynyiséget befolyásolja, s a hótakaró nélküli teleken a kifagyás ellen véd. Mesterséges széllel bőségesebb szüret Azerbajdzsán szölöskertjeiben az idén alkalmaztak első ízben helikoptereket a szőlőtőkék mesterséges meg porzására. A gép 10 méteres magasságban repült a szőlőtőkék fölött, s közben erős légára mlot idézett elő, amely bőségesen sodorta a virágport az egyik tökéről a másikra. A szüreti tapasztalatok azt igazolják, hogy a mesterséges szél által végzett megporzás eredményeként 10 — 15 H-kal emelkedett a szőlőtermés. Ráadásul az igv megporzott tőkék kevésbé hajlamosak a mézharmat okozta károsodásra. Háztáji gazdaság nélkül Kozojedy esehországi község szövetkezetének tagjai úgy döntöttek, hogy 1960. január 1-től nem tartanak igényt háztáji gazdaságra. Döntésük értelmében a háztáji gazdaságban tartott állataikat is átadták a szövetkezetnek közös istállópis végett.
