Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-11-25 / 94. szám

372 VIRÄGZÖ- MEZÖGAZDASÄC 1959. november 20. Egy ellésböl 29 malac Tudjuk, hogy a sertés szapora házi­állat, de ez az eredmény minden számí­tást meghalad. A ruttkai EFSZ anyaser­­tésgondozói, Novinsky Anna és Jaros Johanna, számon tartják az ellések eredményeit és azokból ítélve kijelen­tették, hogy nem érdemes olyan kocát tartani, amely évente 20 — 24 malacot nem nevel föl. De a háromszori elletést ők is sokallják. — És mi a véleményük erről? — Ez is sok! - felelte a két asszony egyszerre. Novinskyné pedig még a kö­vetkező megjegyzéseket fűzte hozzá: — Ez még több, jobban megerőlteti a kocát, mintha egy évben háromszor ellik, igaz, hogy ez a koca is már má­sodszor ellett ez évben, sőt mondhatjuk, hogy háromszor. Az utolsó két ellést azonban csak egynek számíthatjuk. Ugyanis az egyik október 28-án, a má­sik november 1-én történt. Október 28- án 13 szép malacot ellett meg. Ezek azok! — mondja az alom nagyobb ma­lacaira mutatva. — Öt nap múlva megint ellett — foly­tatja — és nem kevesebbet, hanem töb­bet: 16 malacot hozott a világra. Ez az ellés sem ért váratlanul bennünket. Számítottunk rá. Amikor az első ellés megtörtént a koca továbbra is nyugta­lanul viselkedett. A malacaival nem tö­rődött úgy. mint máskor szokott. Szop­tatta őket, de nem röfögve, hanem nyug­talankodva. Mindjárt mondtam, hogy a fialás még nem fejeződött be: csak arra nem gondoltam, hogy öt napig tartson. De nemcsak a sertésgondozónak oko­zott meglepetést a huszonkilenc malac, hanem az egész EFSZ-nek, sőt mi több, ma már országszerte tudnak róla. De Képünkön az anyakoca 28 malacával és a két gondozójuk látható. Baloldalt Novinsky Anna, jobboldalt Jaros Johan­na eteti a két legkisebbet tőgymeleg tehéntejjel minden csoda három napig tart. Ez azonban nem csoda, csak olyasféle. A híre is oly gyorsan terjedt, majd meg­szakadt. Most pedig, amikor három hét múlva járunk a hyomában, az első em­ber, akit megkérdeztünk, hogy merre van az EFSZ sertéstelepe, azt felelte — Csak nem a 29 malacot akarják megnézni ? — De éppen azt. — Honnan jöttek ? ... Érdemes oly messziről ide fáradni? Hiszen már nincs is belőle csak kettő, esetleg három. Pontosan nem tudom, de azt beszélik, hogy azok sem maradnak életben. Éz nem a legjobb biztatás a kíváncsi embernek, de hasznára lehet. Fontolgat­ni kezdtük a helyzetet. Talán megbete­gedett a koca a hosszú ellésben. Elapadt a teje. Ilyen esetben dajkaságba kell adni legalább az alom felét, s minden malacnak a kocatejen kívül tehéntejet is kell adni dudlistivegből. Ezek és ha­sonló gondolatok közepette értünk az istállóba. Nagy meglepetésünkre nem egy-két malac él, hanem huszonnégy, és amint gondolkoztunk, hogy mit kellett volna az anyasertésgondozóknak tenniük, azt már megtették, sőt többet és jobban csele­kedtek Le sem lehet írni, hogy miképpen gondozzák a fiatal malacokat és az anyakocát. Szívvel-lélekkel végzett munkájukról talán csak a megmaradt huszonnégy malac tudna szólni, ha be­szélni tudna ... De ez sem baj, mert röfögnek, és ez az ő beszédjük. Nekünk az első pilla­natban egyhangúnak is tűnik, de később rájövünk valami titokra. Abban a pilla­natban léptünk az istállóba, amikor majdnem minden koca szoptatott. Az anyák mintha a malacoknak azt mond­ták volna, szopjatok kicsikéim, hogy nagyra nőjetek! A malacok pedig szo­pás közben szuszogtak és visítottak. Azok, amelyek csecshez jutottak meg­nyugodtak, amelyik pedig nem ért oda, lökdöste a többit és panaszosan visított az anyjának, hogy a testvérei elnyom­ják. A kocák visszaröfögtek a malac­káknak, de nem mozdultak meg fekvő­helyükről, mert úgy sem tudnának rendre másítani minden malacot, hiszen ha megnőnek is csak disznókká válnak az emberek szemében. De Novinsky Anna, a kismalacok óvó­nénikéje megértette a panaszt. Egy visító malackát felkapott az ölébe, s a nyápic a dudlisüveg láttára tüstént el­csendesült. Alighogy kijött vele a kut­­ricából. két malacka utána rohant. Ott­hagyták anyjuk csecsét, és nyöszörgő röfögéssel kérték gondozójuktól a „pót­adagot“. Ezek már Jaros Johannához kerültek, aki egyszerre két dudlisüveg­­gel csitítgatta őket. A 24 malacból 12 az anyjánál .maradt, 12 pedig dajkaságba került más kocák­hoz. Az elsőszülöttek már elég szépek, ezeknek elegendő anyatej jut, mert el­kapkodták a legfejlettebb csecsbimbó­kat. (A malac állandóan abból szopik, amelyikből először szopott.) A többiek pedig, amint már említet­tük, dudlisüvegböl kapják a pótadagot, a tőgymelegre melegített tehéntejet. A 29 malacból egy döglöttet ellett a koca, négyet a dajkakocák nyomtak agyon, a többi él és valószínű, hogy szépen felnő. Természetesen, ilyen esetben a gon­dozókat megilletné a pótjutalom, mert ezek a malacok több gondozást igényel­nek, mint azok, amelyeknek elegendő anyatej jut, de a kocával is többet kell törődni, mint a közönséges ellés után. A malacok nemcsak számban tesznek ki sokat, de súlyban is. Becslés szerint az alomsúly 30 — 35 kg volt ellés után. Ez­zel szemben más fehér-hússertéskocak­nál 10-12 kg, a mangalicánál pedig csak 7 — 15 kg szokott, lenni. A szövetkezet irodájában is örülnek a sok malacnak, de másképpen néznek rájuk. A könyvelő azt kérdezte tőlünk: — Nem tudják, kapunk-e értük pré­miumot valahonnan? Az EFSZ-t értette azalatt; hogy „ka­punk“. Már meg is kapták, mert itt egy kiváló anyakocával állunk szemben, amelynek malacaiból törzstenyészetet kellene alakítaniuk szelekció (kiváioga-Kgy malac a 24 közül háromhetes korban tás) révén. Ha valahol ilyen munkára szükség, van, akkor a ruttkai EFSZ-ben leginkább. Gondoljuk meg, hogy náluk az elválasztott malacok évi átlaga 10 — 12 között mozog. Van olyan nagytestű anyakocájuk is, amely nyolcat ellett, ebből hetet agyonnyomott és a megma­­radottat is csak ímmel-ámmal szoptatja. A huszonkilencet ellett koca pedig idén már egy atomalját felnevelt. Nyáron 11 malaca volt, és mind nagyon szépen felnőtt. A legelső ellése a múlt évben történt, s akkor is mind a 12 malaca megmaradt. Szelekció alkalmával fehér hússerté­seknél már nem a népes almot kell fi­gyelembe venni, hanem a koca malac­nevelő képességét. Ez a koca pedig ezen a téren a legjobban kiválik. Egy alom­ban nagyon elég a 10 — 12 malac és az évi kétszeri ellés. így is, amint Novinsky Anna megjegyezte, 20 — 24 a szaporulat. A ruttkai EFSZ tehát ilyen kocával nagy prémiumra tehet szert, ha a malacokból törzstenyészetet létesít. Csurilla József Gyógyító tej A Nyitrai Tejipari Üzeni bánovcei fiókja rendszeresítette az acidofil-tej előállítását. Ez a tej a Lactobacillus aci­dophilus színtenyészetével készül. Az aludttejhez hasonlít: májas, egynemű alvadék. Ize savanyú, kissé fanyar. Nem­csak fogyasztási cikk, hanem gyógyital is, s főleg a gyomor- és bélbántalmak kezelésére alkalmas. Az állattenyésztés­ben a malacok és borjak mesterséges itatására használják. ________

Next

/
Thumbnails
Contents